29.Fejezet

Audrina szemszög

Mit akarsz tőlem?-szűrte a fogai közt szerelmem. Szerelmemnek szólítottam, olyan jól esett ezt a jelzőt használni.De jelen helyzetben nem tudom, hogy mi történik. Jack mintha megfeszült volna mellettem és védelem szempontjából a háta mögé rejtett el. Izmos hátába fúrtam az arcom, és éreztem, hogy elerednek a meleg könnyek.
-Tudod te jól, ilyen könnyen túl tetted magad Rajta?!-köpte kedvesem képébe a szavakat, de nem láttam a személyt aki olyan erős, nem is tudom olyan csábító hangon beszélt.
-Nem én tehetek a haláláról és ezt te is tudod nagyon jól David.
-Igen, nem te tehetsz róla, de arról, hogy lemondott a családjáról, egy kis senkiházi miatt mint, te, arról igen.-a hangja egyszerre volt fenyegető és rémisztő pont mint az álmomban.Tehát Ő lenne az ismeretlen ismeretlen.
-Jack.-suttogtam- Én ismerem vagyis csak a hangját, Ő..ő volt az álmomban-a hangom néhol elcsuklott, de próbáltam folytatni.
-Bámulatos a kis hölgyike.-mondta mézes-mázos hangon.
-Eszedbe ne jusson, ha egy újjal is hozzáérsz..-vált most már az ő hangja is fenyegetővé.
-Mert különben?- kérdezte, s közelebb merészkedett hozzánk, éreztem, ahogy egyszer elsuhan mellettem egy árny.
-Audrina menj a kocsihoz!-mondta Jack parancsoló hangon, nem beszélt még soha velem így. Most viszont az eszem azt ordította menekülj, veszélyes.
-És ugyan mit ér vele?- nevetett gúnyosan David.
-Menj!-lökött el magától és eltűnt az erdőben.

Rohantam a kocsihoz, nem tudtam,hogy mi folyik itt,de nagyon nagyon féltettem szerelmem.
Az erdőben már vészesen besötétedett, a lábam alatt csak susogott az avar.
Most igazán féltem, már láttam a kocsit és gyorsabb tempóba kapcsoltam.
Megint elsuhant az árny és most már reszkettem a félelemtől. Hátulról két erős kéz állított meg, Hirtelen megörültem, hisz ez azt jelenti, hogy semmi baja nem esett Jack-nek.
-Most megvagy!-suttogta a fülembe. Hideg leheletét éreztem nyakamon. Majd belecsókolt a nyakamba, megfordultam és tényleg Jack állt előttem teljes egészében, de valahogy mégsem Ő volt.
-Semmi baj! Már vége! Csókolj meg.-kérlelt mézes-mázos hangon. Nem tudom, lehet hogy képtelenségnek hangzik, de ő nem Jack, Ő nem lehet.
-Csókolj meg!-fogta erősen két keze közé arcom és megcsókolt. Próbáltam szabadulni, de nem sok sikerrel.
-Engedj el!-püföltem a mellkasát, de a számról áttért a nyakamra és lelökött az avarba.
Az eső elkezdett szakadni, és a villámok is égi csatát dúltak az égen. Pont mint az álmomban.
-Mit akarsz tőlem? Engedj el!-próbáltam szabadulni, de erősen fogott.Arcomon újra utat törtek a sós könnyek.
-Pofa be!-majd egy hatalmas pofont kaptam.
Közelíteni kezdett az arcom felé majd innentől elsötétült minden.

Jack szemszög.

-Audrina menj a kocsihoz!-parancsoltam rá.David Melanie bátyja volt, és nem tudta elfogadni, hogy Melanie hozzám tartozik. És most itt van, hogy bosszút álljon. Miért? Miért most amikor az "életem" kezdett helyrezökkeni?!

-És ugyan mit ér vele?- nevetett gúnyosan David.Majd sebesen az erdő felé tartott. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Nem hagyhatom magára Audrina-t sem, de addig veszélyesebb ha ez a mocsok életben van.
-Menj!-löktem el magamtól, és David után iramodtam.
Halottam ahogy, Audrina szívverése felgyorsul és rohanni kezd. Én is követtem David szagát.

Egy fának csapódtam. Támadóm velem szemben már támadó állásban várt rám. A következő pillanatban már rajta is voltam. Egy méretes sziklához vágtam hozzá. Gyorsan "észhez" tért és megtorpant előttem.
Erősen koncentrált valamire, majd mintha minden érzékszervem elvesztettem volna. Először a látásom, majd a szaglásom, és az izmaim is feladták a szolgálatot. Összeestem, hallatom, hogy mellém térdel. A hallásom nem vette el. Vajon miért?!
-Látod drága Jack, a végén úgyis a gonosz nyer.Jó bulit. Remélem élvezettel fogod hallgatni.
-Nah pápá.
.-Dögölj meg!-suttogtam, de ez még a suttogásnál is halkabbra sikeredett.
-Hogyan is mondtad?!-röhögött gúnyosan, szinte már a képembe.
-Nah akkor jó szórakozást.-mondta, majd csak hallgattam. Minden más érzékszervem és a lábaim is cserben hagytak. AUDRINA  AUDRINA AUDRINA AUDRINA AUDRINA!!!! Csak ez a név kattogott a fejemben. Majd meghallatom azt amitől legjobban féltem.Elkapta az a mocsok.

-Most megvagy!-suttogta
-Semmi baj! Már vége! Csókolj meg.-kérlelte mézes-mázos hangon. hangzik, de ő nem én vagyok, mivan veled Audrina., 
-Csókolj meg!-hallottam, amint Audrina apró keze püfölik David mellkasát.De mindennek hiába.
-Engedj el!-püfölte a mellkasát.
Az eső elkezdett szakadni, és a villámok is égi csatát dúltak az égen. Istenem kérlek segíts nekem, nem akarom elveszíteni. Nem veszíthetem el.
-Mit akarsz tőlem? Engedj el!-próbáltam szabadulni, de erősen fogott.Arcomon újra utat törtek a sós könnyek.
-Pofa be!-majd egy hatalmas pofont kapott.
És utána, egyszerre láttam és éreztem meg kedvesem illatát meg azt a rohadékét is.
Úgy látszik fejlődött a képessége már alakot is át tud venni.
Gondolkozás nélkül indultam el kedvesem illatának irányába.