25.Fejezet

(A kocsi ugye szürkében.) 

 

Nikki arca most falfehér lett.A könnycseppek egymást követve gördültek le az arcáról. Az erős, életvidám lány, most egy törékeny nőnek látszott.Nem bírtam tovább, meg kellett kérdeznem, hogy mi történt, mi van ha a fiúkkal történt valami..

-Nikki...történt valami?-soha nem láttam még ilyennek, a kérdésem hallatán csak összerezdült és még jobban    zokogott.A vállára raktam kezem és átöleltem.

-Mond el mi történt, segíteni akarok...kérlek.-majd rám emelte már kisírt szemeit és kezeibe temette az arcát.

-Kórházba vitték...-szipogta., itt egy kicsit megijedtem, mi van ha tényleg velük történt valami, én azt biztos nem élném túl.-a..az a a..apám.aat..-az egyik felem megnyugodott, de a másik szörnyen érzi magát.

-Mi történt?-kérdeztem, és próbáltam vele érzékeltetni, hogy mellette vagyok.

-Szívrohama volt.

-Szerintem most jobb lenne ha bemennél hozzá, gyere beviszlek, de előtte szedd rendbe magad.-húztam fel a kanapéról, meg szorítottam a kezét,majd egy nagy sóhaj hagyta el a száját, könnyeit letörölte és elindult a lépcső irányába.Összeszedtem a táskám és még nem ártott volna még egy kabát is, majd felkaptam a dohányzóasztalról a kocsikulcsokat. Gondoltam addig kiállok a garázsból, de előtte szólok Nikki-nek.

-Nikki, kiállok a kocsival, kint várlak.-gondoltam úgyis meghallja.

-Rendben.-hallottam, szomorú, fojtott hangját.

Azonnal megcéloztam a garázst, majd kiálltam a kocsimmal a felhajtóra és már vártam is Nikki-t.

A haját felkötötte és Ő is felvett egy kabátot.Beült mellém és nem szólt egy szót sem, jobbnak láttam ha minél előbb beérünk a kórházba.A megengedett sebesség határát jóval átléptem, szerencsénkre egy rendőrbe se ütköztünk.A kórház előtt leparkoltam.Egész úton nem szólt egy szót sem.

Kiszálltunk a kocsiból, majd mellém lépett.-Köszönöm.-és átölelt.

-Gyere, siessünk.Apukádnak most szüksége van rád.-nem válaszolt csak bólintott.

Ahogy beértünk, a recepcióshoz mentünk.Kedvesnek és segítőkésznek nőnek  tűnt.

-Jó estét, tudna nekünk segíteni, hogy melyik szobában van Matt Rath?

-Jó estét, esetleg hozzátartóz..-majd ránézett a mellettem zokogó Nikki-re-..menjenek csak nyugodtan,Az első emeleten jobbra a 211-es szoba.

Nikki szinte már futott,annyira bent akart már lenni az édesapjánál.

A 211-es szoba ajtaja előtt álltunk.Nikki szinte berontott a szobába,de amikor meglátta édesapját megtorpant és egy halk sikoly hagyta el az ajkait.

-Istenem.-zokogta,amint beljebb léptem a szobába, a látvány tényleg sokkoló volt.Mindenhol csövek és gépek.jobbnak láttam ha kettesben hagyom őket.

-Figyelj, magatokra hagylak titeket, ha bármire szükséged van, kint vagyok az ajtó előtt.

-Köszönöm.-nézett rám hálásan, adtam egy puszit az arcára majd kimentem és a folyóson lévő fotelek egyikébe leültem.

Nem tudom, lehet hogy már órák elteltek amikor egy nővér jött oda hozzám.

-Kisasszony, nem kér valamit.Nagyon fáradtnak látszik.-ez a nő pont a recepciós nő volt.

-Köszönöm, egy kávé jól esne.

-Mindjárt hozok egyet Önnek.

-Köszönöm.-ránéztem az órámra és már hajnali fél 5 volt.A recepciós visszatért egy nagy bögre kávéval amit meg is ittam. Azt hiszem jobb lenne ha megnézném Nikki-t, már vagy egy órája bent van.

Bekopogtam az ajtón, Nikki el sem mozdult apja mellől mióta megérkeztünk.

-Szia!Van valami változás?

-Szia, semmi, az orvos szerint aki előbb ment ki, azt mondta, hogy a veszélyes stádiumból már kilépett, tehát minden esély megvan rá, hogy felépüljön maradandó károsodások nélkül.

-De hiszen ez jó hír.

-Igen az, de a fiúknak már szóltál?-tényleg el is feledkeztem róluk, remélem már hazaértek.

-Nem, megyek fel is hívom őket.

-Oké.

Kiléptem az ajtón majd előkerestem a táskámból a telefonom.5 nem fogadott hívás.

Ez nem lehet igaz.Na lássuk.

Első négy hívás Jack majd még egy ismeretlen szám.Tárcsáztam Jack számát, az első csöngésre felvette.

-Hol a fészkes fenébe vagytok, hajnalok hajnalán?-förmedt rám.

-Neked is szia.És képzeld Nikki apukájánál vagyunk, a kórházban.

-És jól van, sajnálom csak egy kicsit ideges vagyok.-mondta egy kicsit bűnbánó hangon.

-Igen, és veletek mi a helyzet?

-Hát Chris egy kicsit berúgott és hét nem tudnál idejönni?-kérdezte kétségbeesetten.

-Oké, de gyorsan mert nem akarom magára  hagyni  Nikki-t. Hol vagytok?

-A Frézia klubban.

-Oké az csak pár saroknyira van innen, sietek, addig tarts ki.

-Rendben, szia.

-Szia.csaptam le a telefont, egy szó nélkül eljöttem, csak a recepciósnak szóltam ha  Nikki keresne mondja azt neki hogy elmentem egy kávét inni, nem akarom még jobban terhelni őt.A nő készségesen segített.

Bepattantam a vezetőülésbe, és megint gyorsabban mentem a kelleténél.De hát persze, hogy pont most kapok pirosakat.

-A francba, gyerünk már.-ütögettem a kormányt.Majd valaki hátulról belém vágódott.

A fejem bevertem a kormányba és éreztem ahogy elkezd folyni a meleg vér végig az arcomon.Kiszálltam a kocsimból, hogy megnézem ki volt ez a szerencsétlen.

-Magának meg mi a franc baja van, nem lát vagy mi.-a kocsi egy sötétített ablakú Honda volt.

A söfőr lehúzta az ablakot és azt hittem, hogy annyira bevertem a fejem hogy már képzelődök.

-Te.-mondtuk egyszerre.

-Tom.-tört rám a felismerés.