42. Fejezet.

42. Fejezet

Sötét. Itt minden olyan, nyugodt, de egyben félelmetes. Én döntöttem. Döntöttem, hogy Ő az enyém és én az Övé. A döntésemnek következménye is van, amit vállalnom kell. Egy olyan világot ami még számomra ismeretlen, de érzem, tudom, hogy ha együtt vagyunk mindenen keresztül tudunk menni, egymás kezét fogva.

Az órám csipogni kezdett.
Nem volt erőm kinyitni a szemem, kezem már nyújtóztattam, hogy kikapcsoljam, de valaki megelőzött. Szemeim azonnal felpattantak. Jack aggódó tekintetével találkoztam.

- Kicsim minden rendben…? – simított végig az arcomon.
- Persze, csak egy álom. – legyintettem.
- Biztos? Minden rendben? – imádtam Őt. Ülő helyzetbe tornáztam magam, közelebb húzódva hozzá.
- Biztos. Szeretlek. – suttogtam fülébe. Majd kipattantam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Beálltam a zuhany alá, megnyitva a meleg vizet. Akkor esett le, hogy nem kellett levennem semmit. Hirtelen megrémültem, de utána észbe kaptam, hogy miénk az egész ház. Imádtam fürödni, nem tehetek róla. Ha zuhanyzásról van szó akár egy órán keresztül is tudom áztatni magam. Két erős kar fonódott derekamra, szorosan magához húzva. Készségesen bújtam ölelésébe.
- Olyan gyorsan elrohantál, hogy nem volt időm válaszolni. – kuncogott fel, mire én is elnevettem magam. Vele olyan könnyű volt minden, olyan egyszerűnek tűnt, hogy mellettem van, és bármiben támogat.
- Szeretlek. – csókolt a nyakamba.



Majd behabosította testem, amit víz ért Ő egy puszival társított. Nem hagytam Őt se ki a jóból. Nagy nehezen kijöttünk a zuhanykabinból. Körém tekert egy hatalmas törülközőt.
Izmos felsőtestén még gyöngyözött a víz. Szemeim végig járták izmos mellkasán, egyre lejjebb és lejjebb.

Észrevette, hogy milyen mohón bámulom. Zavaromban lehajtottam a fejem, és a padlót kezdtem el fixírozni. Állam alá nyúlva kényszeírtett, hogy gyönyörű szemibe nézzek. Arca és arcom közti távolság vészesen csökkent, majd nem vártam tovább, tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz. Szenvedélyes táncot jártak nyelveink. Kicsit vadak voltunk. Nagy nehezen oxigén nélkülözés miatt el kellett szakadnom ajkaitól. Rámosolyogtam, adtam egy gyors csókot ajkaira, majd a szobámba igyekeztem.

Belépve gardróbomba, valami ruha után kerestem. Hmm mit szólnánk egy… fogalmam sincs.
Hátrafordultam és láttam, hogy az én görög istenem az ajtónak támaszkodva figyel engem. Észre se vettem, hogy mikor jött be.

- mi a mai program? – hát ha így könnyebb lenne megfelelő ruhát választanom.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk kirándulni és mutatnák valamit. – vigyorgott rám csibészen.
- Rendben, akkor kényelmes ruha. – kerestem egy kék csőfarmert, és hozzá egy kockás inget, egy bokacsizmával párosítva. Gyorsan felöltöztem, majd a szobámba érve, Jack épp az ajtón jött be Ő is felöltözve. Hirtelen elmémbe kúszott meztelen teste, amitől elvörösödtem.
- Gyönyörű vagy. – termett előttem. A gyorsaság huhh, igen ilyen vámpír valami. Kicsit fura még, de majd hozzászokom.
- Köszönöm. – éreztem, hogy arcomat elönti a forróság.
- Hova megyünk kirándulni? – szinte gyermeki izgatottság lett úrrá rajtam.
- Mit szólnál, ha a hegyekbe mennénk. Egy kicsit utazunk majd, kocsival, utána meg felmegyünk a hegyre és megnézzük a naplementét. – ölelt át.
- Hmm jól hangzik. Ugye nem akarom még tudni, hogyan is fogunk oda feljutni? – mosolyodtam el.
- Jól mondod kedvesem. – nevetett fel.
- De előtte reggelizned kell. Gyere. – fogta meg a kezem és a konyhába kezdett el húzni.


Az asztal már meg volt terítve. S az asztalon ott is volt a reggelim.

- ezt mikor csináltad? – fordultam felé.
- Miközben te aludtál előkészítettem mindent, és mialatt felöltöztél meg is csináltam. Jó étvágyat. – csókolt meg.
- Köszönöm, édes vagy. – csókoltam vissza.

Kihúzta a széket, majd nekiálltam enni. Ez csak egy rántotta volt, de mégis isteni íze volt. Szinte azt a hatalmas mennyiséget amit elém varázsolt mind elpusztítottam. Jóllakottan dőltem hátra a székben, kinyújtóztatva végtagjaim.

- csomagoltam ételt neked. Ha gondolod indulhatunk. – rakott le egy kosarat a pultra. Volt benne egy csomó kaja és meleg takarók.
- Igen persze, menjünk. – álltam fel teli pocakkal. Felkaptam a kabátom igaz, hogy augusztus vége van, de azért már reggel hűvös az idő. A garázs felé indultunk. Jack kinyitotta nekem az ajtót, majd berakta a csomagtartóba a kosarat. Gondolhattam volna, hogy nem vezethetek.
- Ne durcizz – nevetett fel.
- Nem is durciztam, csak megfordult a fejemben. – nyújtottam ki a nyelvem rá.

A várost elhagytuk. Az úton nem nagyon beszélgettünk. Jack egyik keze szorosan fogta az én kezem. Rémisztően kicsinek tűnt az én kezem az ő hatalmas tenyerében. Bekapcsoltam egy CD-t. Bon Jovi hmm szeretem.


It’s my life…..


Elkezdtem dúdolni a dalt, majd hirtelen Jack elkezdte énekelni. Nagyon meglepődtem, hiszen soha nem hallottam még énekelni. Szép hangja volt. Jó volt hallgatni. Vettem bátorságom és beszálltam én is.

Hamarosan meg is érkeztünk a hegy lábához. Leparkolt a kocsival, kinyitotta nekem az ajtót. Majd kivette a kosarat. Egy darabig sétáltunk, felém fordult és megállt.

- akkor innentől futunk. Vagyis én futok. – vigyorgott. Elém sétált. Kezei közé fogta arcom, hogy nézzek szemeibe.
- Kérlek, csak csukd be a szemed. – egy szó nélkül engedelmeskedtem. Nem akartam semmit sem kérdezni inkább. Éreztem hogy fellendít a hátára, majd a szél az arcomba csapot. Arcomat lapockái közé fúrtam.


Hallottam a szél süvítését. Éreztem, hogy a gyomrom összehúzódik. Könyörgöm csak ne hányak. De elcsendesült minden, s engem a talpamra állítottak. Nagy nehezen kinyitottam a szemem.

A látvány magáért beszélt. Gyönyörködve forogtam körbe-körbe. Gondolom a hegy tetején, egy kisebb, de annál gyönyörűbb tisztáson voltunk. Mosolyogva fordultam felé.

- na hogy tetszik? – kérdezte.
- Ez csodálatos. Imádom. Ez a mi helyünk. – és valóban így gondoltam.
- Pont erre gondoltam én is. – lépett közelebb, majd kezeit derekamra fonva csókolt meg. Amikor ajkai ajkaimhoz érnek, mintha egy szappanbuborék bekebelezne minket. Belemosolygott csókunkba, majd lenyúlt a kosárért, hogy kivegye az egyik takarót, amit leterített. Lehuppantam, majd ő is mellém ült.

Szorosan bújtam hozzá. Az idő gyorsan elrepült. Egyszer csak a nyakam kezdte el csókolgatni, szemeibe nézve égett a vágy. Ott ami történt, nem volt semmi. A szabad ég alatt egy csodálatos férfival akit imádok. Nem tudtunk betelni egymással. Újból és újból ugyanott kötöttünk ki ahol elkezdtük. Nincs semmi hozzáfűzni valóm. Ez életem egyik legjobb estélye, hanem a legjobb.

Egy takarót magunkra húzott és az égbolt felé bökött, ami hirtelen gyönyörű színekbe borult.
Egymás karjaiba, szerelmesen néztük végig a naplementét….

Sziasztok :)

Nem tudom mit kéne, hogy mondjak. Először is mi oka annak, hogy nem érkeznek kommentárok? Csak szeretném tudni. Mert eldöntöttem, hogy most két hét szünet lesz, megvárom, hogy hány ember ír kommit, de csalódtam. Nem szeretek csalódni...
Rosszul esik, nem tagadom. De mindegy, nem akarok nyafogni, elmondtam őszintén a véleményem. Nekem az sokat számít ha őszinték az emberek. ezért is kérek titeket is, hogy írjátok le az őszinte gondolataitokat. Holnap friss :)

Szandi

41. Fejezet

41. Fejezet

Audrina szemszög

Rémültem kapkodtam a fejem, kerestem a baj forrását de semmit nem találtam. Odarohantam barátnőmhöz aki, még mindig eszméletlen volt. Chris kétségbeesve nézett rám, majd halk nyöszörgésre lettünk figyelmesek.

- Chris. – suttogta Nikki, olyan halkan, hogy szinte alig hallottuk.
- Itt vagyok édesem. – simított végig arcán újdonsült férje, majd homlokon csókolta.
- Mi történt? – kérdezte rekedtes hangon Nikki.
- Elájultál kicsim, nagyon megrémisztettél. – mondta megrovóan Chris, de közben aggodalmasan Nikki arcát fürkészte, kinek az arcán egy mosoly jelent meg, amit nem tudtam hova tenni.
- Jajj, olyan buta vagy. Kutya bajom. – próbált felállni de megingott. – vagyis csak az izgalom. – motyogta, de mintha inkább magát győzködte volna és nem minket.
- Rendben, gyere menjünk. Már várnak ránk. - a vendégek is nagyon megijedtek, Nikki rosszulléte miatt, de mint kiderült semmi komoly. Mindenki a kocsijába pattant, és elindultunk a fogadásra, de mielőtt elhagytuk volna a templomot Nikki és Chris váltottak egy hosszú igazi, szerelmes csókot, mire tapsvihar jutalmazta őket.


Az út további része csöndesen telt. Én és Jack valahogy egy külön kocsiba kerültünk, a többiek meg elmentek a másik kettő limuzinnal. Jack megszorította gyengéden a kezem, majd szemeimbe nézett. Gyönyörű szemei azonnal rabul ejtettek. Teljes lénye megbabonázott. Ő az enyém. Ő az én örök szerelmem. Ő az én angyalom. Lehajtottam fejem, megtagadva magamtól perzselő tekintetét. Hirtelen elkapta arcom, és kényszerítette, hogy szemébe nézzek, majd nagyon lassan közelített arcom felé, nagyon hiányzott már a csókjai, ölelése. Már vártam mikor ajkaink eggyé válnak, már ízlelgettem volna édes ajkait, de úgy látszik neki nem ez volt a terve. Szemei ragyogtak a vágytól. Már csak pár milliméter választotta el ajkaimtól, folyamatosan a szemembe nézett, de nem csókolt meg, hanem kínzott.

- Ugye tudod, hogy mit tettél velem. – suttogta ajkaimnak. Édes leheletét ajkaimon éreztem. – és ugye azt is tudod, hogy büntetést érdemelsz. – ajkait végighúzta állam vonalán, arcomon, de ajkaimat még véletlenül se érintette.
- Ne kínozz. – nyögtem fel. Majd feje után kaptam, hajába beletúrtam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt, derekam megfogva közelebb vont magához, már amennyire a ruhám engedte. Csókunkat megszakítva füléhez hajoltam.
- Ne aggódj édesem, kárpótollak. – suttogtam fülébe, testén borzongás futott végig. Elmosolyodott, majd újból lecsapott ajkaimra. Annyira elmélyültünk, hogy Jack már a nyakam kényeztetésénél járt, s ha itt nem állítom le tuti, hogy tovább menne. De az autó leállt és ennek nem itt volt a megfelelő ideje.
- Megígértem, kárpótollak. – adtam egy csókot ajkaira. Majd kiszállt az autóból, s kezét nyújtotta nekem.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá, mire csak egy szívdöglesztő mosolyt kaptam. Rákacsintottam majd belékaroltam.


A vendégek már az asztaloknál ültek, hát mit mondjak, elégedett voltam a munkámmal. Chris és Nikki már elfoglalták a helyüket, amint látom a szülők is megérkeztek. A szemeimmel anyát és Mark- ot kerestem de sehol nem találtam őket.
Szerelmem észrevette, hogy feszült vagyok, megszorította a kezem és odavezetett az asztalunkhoz.

- Hol., hol van anya? – kérdeztem tőle, de igazság szerint meg voltam rémülve, az álmaim, Mark, ez kicsit sok nekem.
- Nem tudom nyugodj meg, lehet, hogy közbe jött valami. – simított végig arcomon.
- Jack. – kapaszkodtam görcsösen a karjába. – én én, nekem ez sok. – fakadtam ki. Mire ő átölelt, bíztatóan simogatta a hátam. Nem tudtam, hogy kezdjek bele.
- Mond el. Kérlek. – tolt el magától annyira, hogy szemeimbe nézhessen, mire én csak bólintottam.
- Álmodok. Olyanokról amik általában megtörtének, csak nem mindig úgy, ahogy megálmodom. – mondtam ki olyan halkan, hogy nem voltam benne biztos, hogy meghallotta. – az utóbbi álmaimban egy kislány szerepel. A mi kislányunk. – épp szólásra nyitotta volna a száját amikor folytattam. – vámpír voltam, én magam is. De nagy veszélyben volt a lányunk és és az egyik álmomban épp a nappaliban ültünk, a saját kis házunkban ami nagyon szép volt, ölemben lányunkkal aki épp azért könyörgött vigyem el vásárolni, mert megjött az új kollekció. Idegesen jöttél be és annyit mondtál nincs több időnk elvinni őt biztonságos helyre már itt vannak. Kimentünk és egyre több és több vámpír jött elénk. Te elénk álltál, lányom a kezembe volt, elbújt a hajam mögé. Hirtelen összeestél és nekem egyedül kellet szembenéznem velük. Az élen állt Mark, aki aki megakart ölni minket, majd lányunk is követte a példádat és, és én maradtam aki szembenézett Mark gyilkos tekintetével. – az arcomat a forró könnycseppek szántották fel. Jack szemeiben nem láttam semmi mást, meglepettség és aggodalmon kívül.
- Miért nem mondtad eddig? – kérdezte arcom fürkészve.
- De, én mondtam. – dadogtam.
- Igen, de azt nem, hogy be is teljesülnek. – a hangneme nem tudom, megrémisztett.
- Én én.. csak féltem. Félek. – hajtottam le a fejem.

Egy szó nélkül letörölte a könnyeket az arcomról, majd szorosan átölelt, én pedig készségesen bújtam karjai közé. Lenyugodtam, majd elkezdődött a buli.
Jack megtartotta a beszédjét. Chris és Nikki őt kérték meg, ez engem nem zavart hiszen én az esküvőt szervezhettem. Behozták a tortát. Amit én találtam ki, majd közösen felvágtak. Majd Chris a fogával lehúzta Nikki harisnya kötöjét, amit újból hatalmas tapsvihar követett, majd váltottak egy csókot. Nikki-nek nagyon tetszett az arca csak ragyogott. A torta isteni volt. Nem vagyok nagyon tortás de ez tényleg nagyon finom volt. A vendégek arcán is azt láttam. Anyáék még mindig nem jelentkeztek és nem is érkeztek meg. Nagyon ideges voltam. De itt volt az ideje a táncnak, majd annak, hogy átöltözzünk.
Először Chris kérte fel Nikki-t akik bevonultak a táncparkett közepére, s lágyan táncoltak.
Milyen fura volt így nézni a vadóc és vagány külsejű Nikki-t. Szerelmesként, belülről olyan volt, mint egy ártatlan nyuszi. Kívülről erős, határozott, de belül érzékeny volt. Engedte, hogy megismerjem. Nem sokára, alig két hét és itt a fősuli. Jack várakozóan felém nyújtotta a kezét. Egy kicsit elkalandoztam, kezem belehelyeztem erős kezébe, majd követtük Nikki- ket és már keringőztünk is, majd szép lassan Peter, David és mindenki jött.

Sokáig táncoltunk, amikor elengedtem szerelmem kezét, és Nikki-hez mentem.

- Nikki itt az idő, gyere. – fogtam meg a kezét és elkezdtem az emelet felé, húzni.
- Hova megyünk? – kérdezte.
- Hát átöltözni. – kuncogtam fel. Benyitottam a szobába ahova Jess a ruhákat hozta. A lányok már itt voltak és át is öltöztek.

Christinán, már egy hasonló színű ruha volt, mint a másik ruhája, gyönyörű volt benne. Nicol ruhája kék volt. Félvállas. Nagyon jól állt neki ez a merész ruha, igazán őt tükrözte. Az én ruhám már az ágyon volt. Egy tört fehér csőruha volt. Nagyon szép volt. Szép hajtások. Oldalt egy kicsi spiccel. Nikki pedig egy vörös ruhába bújt. Ami még mindig egy kicsit habos babos volt. Már mindenki indulásra készen volt, hogy visszamenjünk a vendégek közé.
Ahogy leértünk a lépcsőn párjaink rögtön mellettünk termettek. Billy nagyon jól nézett ki abban az öltönyben, igazán összeilletek Nic-el. Christina egyedül leült az egyik asztalhoz. Szomorú volt. Most láttam rajta, hogy most ki fog rajta jönni. Jack követte a pillantásom Christi felé, majd hirtelen rám kapta tekintetét, mire én csak bólintottam, egy hatalmas mosollyal az arcomon, majd adtam egy gyors puszit ajkaira. Jack elindult Christina asztala felé. Christi mosolyogva fogadta el Jack kezét, és táncoltak. Nagyon kedves volt Jack-től.

Egész este, soha senki nem hagyta, hogy Christina leüljön, mindig valaki felkérte. Most épp Chris kért fel táncolni. Nikki ép az apukájával táncolt.

- Audrina köszönöm. Nem tudom, hogyan fogom tudni meghálálni de ez az este eszméletlen minden. Köszönöm. – ölelt át.
- Szívesen. Örülök hogy tetszik. – majd tovább folytattuk a táncot.

Már olyan reggel lehetett, amikor a vendégek is elkezdtek szállingózni, Rengeteget táncoltunk. Jess és a kis Miranda már elmentek Peter-el mert a kicsi és Jess is nagyon fáradt volt. Még az asztaloknál ültünk és beszélgettünk. Nem akartam, hogy vége legyen az estének. Valamiért féltem az elkövetkezendőtől.
Miután az utolsó vendég, vagyis Nikki szülei is hazamentek. Én is Jack is elindultunk. A bőröndöket már beraktam Chris kocsijába. Persze Jack segítségével. Mindent összepakoltam nekik, hiszen azonnal indultak a nászútra. Jelentőség teljesen Nikki-re pillantottam és újra a szoba felé vettük az irányt, azért abban a ruhában mégse szállhat repülőre. Kikészítettem neki egy farmert, egy szürke csizmát, egy kék felsőt és egy szürke övet. Nah meg a kedvenc napszemüvegét. Gyorsan belebújt a kényelmesebb ruháiba.

- Köszönöm. Köszönöm. – ugrott a nyakamba.
- Még ezerszer is szívesen. – mosolyogtam rá.
- A bőröndök. Egyáltalán hová is megyünk? – igazából én sem tudtam, előttem is titok volt. Csak azt mondta Chris milyen ruhákat pakoljak. De szerintem valami jó kis tengerpartra mennek.
- Már minden a kocsiban. És nyugi majd meglátod, jó lesz. – vigyorogtam.

Elindultunk vissza a terembe. Chris és Nikki elbúcsúztak tőlünk. Megígértettem velük. Ha megérkeztek legalább csak akkor egyszer hívjanak fel.
Elhajtottak a reptér felé, így már csak mi maradtunk ketten. Beültünk az egyik kocsiba ami hazavitt minket. A takarítást majd holnap elintézem, meg lesz segítség.
A ház ajtaján belépve, meglepődtem. Jack hihetetlen gyorsan becsukta az ajtót és nekinyomott annak. Majd szenvedélyesen megcsókolt. Szemeiben égett a vágy. Nekem meg kárpótolnom kell. Amit valljuk be nagyon szívesen tettem. Kezeim selymes haját szántották még közelebb vonva magamhoz. Felkapott majd a szobámban is voltunk az ágyon elterülve. Lassan kezdte lehámozni a ruhát. Kicsit megemelt, s a ruhát valamelyik sarokba eldobta. De várjunk csak, nekem kéne kárpótolni őt. Megtorpantam majd ledöntöttem és ráültem. Egyesével gomboltam ki az ingének gombjait kínzó lassúsággal ami már engem is zavart. Hirtelen leszedte magáról a zavaró ruhát, majd így tett a nadrágjával is.

- héé én akartam. – duzzogtam.
- Ne haragudj. – nézett rám, majd megcsókolt.

Eszméletlenül kívántam Őt. S ahogy látom ez fordítva is igaz. Végig csókoltam egész felsőtestét. Majd kezem indult felfedező útra, felkorbácsolva mindkettőnk vágyait. Hirtelen elkapta a kezem majd fordított helyzetünkön maga alá gyűrve engem. Már épp tiltakozni akartam, amikor ajkai vadul lecsaptak enyémre. Nem volt erőm tiltakozni. A nyakam csókolgatta. Ezt imádtam. Jól eső borzongások futottak át testemen. Majd egyre lejjebb és lejjebb kalandozott, míg el nem érte célját. Az érzéstől felsikkantottam. Fel húztam magamhoz, megcsókoltam, majd testünk eggyé vált. Nem volt egyikünk se követelőző, azt nem mondanám, hogy nem voltunk vadak mert az nem lenne igaz. A vágyam beteljesült, pár másodperccel később izmai megfeszültek, majd mellém feküdt, mellkasára vonva.

- Nagyon szeretlek. Az életemnél is jobban. – csókolt homlokon. Szorosan hozzábújtam.
- Én is. El sem hiszed mennyire. – mosolyodtam el. Majd álomba szenderültem.


Jack ne haragudj, én, nem tudom mi ütött belém. – mondtam szerelmemnek, könnyeim már potyogtak. Azonnal átölelt.
- ne butáskodj, én is hülye voltam. Szeretlek. – csókolt meg. Majd hirtelen minden elsötétült.


Mintha lebegnék. De miért? Hol van Jack? Miért vagyok itt? A semmiben?! Szemeimre mintha ólom súlyok nehezedtek volna. Hiába próbálkoztam nem tudtam kinyitni.
Majd a sötétséget felváltotta a világosság. Éreztem, hogy egy puha ágyban fekszem. Egy meleg kéz a kezemen. A fejem szörnyen fájt. A szemeimet még mindig nehéznek éreztem. Szólásra nyitottam a szám, de hang nem jött rajta. Majd szemeim felpattantak.
Előttem egy szőke nő állt. Mellettem egy szőke férfi ült. A másik oldalamon pedig egy barna hajú férfi.

- Rebeca végre felébredtél. – szaladt oda hozzám a Nő.
- Rebeca? Hol vagyok? – néztem szét a szobában de semmi ismerősre nem leltem.
- Hát nem emlékszel. Mi vagyunk a családod. Rebeca tényleg nem emlékszel ránk? – mire megráztam a fejem. A nő kétségbeesve nézett rám, hiába erőltettem az agyam, hogy emlékezzem de azt se tudtam, hogy hogy hívnak.
- Szerelmem, rám se emlékszel? – nézett rám a barna hajú férfi, aki a kezem fogta. – én vagyok az. Eric. Szerelmem. – jött közelebb mire én ijedten hátráltam.

Torta:


Christi ruha:



Audrina ruha:



Nic ruha:




Nikki ruha:

40, fejezet

<
Ezt nézzétek:P
(ezt is megértük )

Chris szemszög

Az élet már mért lenne nyugodt, békés és boldog? Miért lenne? Hiszen a szenvedés, a kétség, a csalódás, a kiszámíthatatlanság, a félelem a békét és a boldogságot hirtelen el tudja nyomni. Hogy én most mit érzek? Azt én magam sem tudom. Az elmúlt pár hétben kezdett a hitem felerősödni. Visszakaptam ismeretlen testvérem, lesz egy gyönyörű feleségem, akit imádok és ott vannak a barátaim. A testvérem, akiről eddig fogalmam se volt és azt hittem, hogy annyira bízik bennem, hogy a titkát megossza velem. De nem, ő nem így tett.

Igaz, arra nem gondoltam, hogy talán félt, de én nem?! Nem tudom mit gondoljak, teljesen összezavarodtam. Legszívesebben, el menekülnék, mondjuk ha így nézem most is azt teszem. Testvérem – erre a szóra valami fellobbant bennem. Először olyan mintha düh, de a düh átváltozott kétségbeesésre.

A az agyam nem tudta, merre lenne a helyes út, de a lábaim mintha önként mozogtak volna és vittek előre még az ismeretlenbe.
Már egy ideje sétáltam, beértem az erdő sűrűjébe. Leültem a fának támasztottam a hátam. Az első napsugár már áttört a sötét lombkoronákon. Nem volt kedvem gondolkodni, nem akartam senkit látni most, a lelkem mélyén tudom mit kell tennem. Szemeim erősen összeszorítottam és hagytam, hogy elnyeljen a sötétség.


Audrina szemszög

Éreztem, hogy a vér kifut az arcomból és egy fehér falat megszégyenítene fehérségem most. Minden olyan jól alakult most. Minden a legnagyobb rendbe volt, kisebb bökkenőket leszámítva, de miért most kell egy rossz dolognak átfurakodnia a sok jón? Egyetlen egy döntés, egyetlen egy gondolat, egyetlen egy akarat, és már sok jövő meg is változott.
És most nekem is döntenem kell. Döntenem kell, hogy elmondjam-e Nikki-nek? Ha nem mondom el, akkor hazudni fogok neki, ha viszont elmondom, lehet, hogy tönkreteszem az esküvőjét, de mit ér az esküvő férj nélkül?! Istenem, most segíts mit csináljak.
Gyerünk Audrina mérlegelj. Nézzük csak. Elmondjam ne mondjam. Elmondom, mert joga van tudni róla. Nem mondom el, mert megijedne és kikészülne. Elmondom, mert nem csinálhatom azt, hogy nem mondom el neki, nem mondom el, hiszen lehet, hogy semmi komoly, csak valami apróság történt. De akkor Jack, nem…. Oké ez így nem fog menni. Egyenlőre hallgatok, később beszélek Jack-el. De addig is próbálok úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, és lemegyünk és ellazulunk és pont.

- Aurdina. – lebegtette előttem a kezét Nic.
- Bocsánat. Csak egy kicsit elkalandoztam – erőltettem gyorsan egy mosolyt. .
- Ahham, miért talán Jack küldte azt az üzenetet? – nézett rám kaján vigyorral, mire Nikki hozzávágott egy párnát.
- Pontosan. – kacsintottam rá, mire meglepődött és hátat fordítva visszavágta Nikki-nek a párnát.
- Sakk matt. – mosolygott.
- Inkább menjünk és rakjuk rendbe magunkat. – mondtam a durcás arcú Nikki – Nicol párosnak. Christina már előttem állt és most a szeme is az igazi volt. Igen, ez már az én barátnőm.
- Elmondod, hogy mi történt? – nézett rám.
- Persze. – részletesen elmondtam mindent, nagyon ledöbbent, az arcát elhagyta még egy könnycsepp is, de megölelt és megköszönte, hogy vagyok neki. szorosan magamhoz öleltem, mire lenyugodott. Elindultunk, hogy minél előbb kényeztessenek minket.

Úgy érzem, hogy most minden gond eltörpült a fejemben. Átadtam magam annak az érzésnek ami most jött. Hagytam, hogy ellazuljak. Nem csak nekem, de Nikki-nek is erre volt most szüksége. A teljes testmasszázs után. Beültünk a szaunába, majd úsztunk egy kicsit. Jól esett, kikapcsolni. Holnap megint felhajtás. Vagyis remélem, hogy holnap felhajtás lesz, és minden rendbe lesz.

- Audrina figyelsz te rám egyáltalán? – nyávogott Nic.
- Igen, persze, hallgatlak.
- Szóval lenne kedved? – vigyorgott rám.
- Mihez is? – néztem rá értetlenül.
- Látom nagyon figyeltél. – morgott az orra alatt.
- Ne haragudj, csak izgulok a holnap miatt, hogy minden tökéletes legyen. Szóval mibe kell benne lennem? – vigyorogtam már én is.
- Nem megyünk el, oda? – mutatott gyermeki örömmel, az egyik ajtó felé, pillantásom követte kezét és akkor megpillantottam, egy kozmetikus szalont. Egy pedikűrössel. Hmm. Hát miért is ne. Nem válaszoltam neki, csak még nagyon lett a mosolyom. Intett a csajoknak, hogy jöjjenek velünk. A szalonban a nő nagyon kedves volt velünk. A lábunkon és az arcunkon pakolás volt, közben a körmeinket csinálták, de csak szolidan mindent, hiszen esküvőre készülünk. Az én körmeim egy kis idő múlva már vörösen csillogtak, míg Nikki ahogy látom egy francia manikűr mellett döntött, mint Christi, Nic meg maradt a mély vörös színnél.
- Köszönjük szépen, máskor is jövünk. – köszöntünk el a lányoktól. Igazán fantasztikus munkát végeztek. Ebben a pár órában, mert időközben kiderült, hogy mindjárt fél három, sikerült kizárnom mindent a fejemből. Hiányzik Jack védelmező karjai, csókjai és egyszerűen a tudat, hogy mellettem van.


Felmentünk teljesen felfrissülve. Úgy döntöttünk, hogy fent ebédelünk, így én elmentem a telefonhoz rendelni az ebédet, míg a csajok, kiválasztják a filmeket amiket megnézzünk. A telefonba tárcsáztam a számot. Az első csörgésre fel is vették.

- szoba szerviz. Miben segíthetek? – szólt a telefonba egy mély, de még nőies hang.
- Jó napot. Ebédet szeretnék rendelni.
- Persze. Mi a neve?
- Audrina Nová. – feleltem a kérdésre.
- Akkor minden bizonnyal önökké az egyik legnagyobb lakosztályunk.
- Igen.
- Étlapot vigyek?
- Nem köszönöm. Salátát szeretnénk. Gyümölcsöt, grillezett csirkemellet és egy üveg pezsgőt. – soroltam fel a kívánságainkat. Gyorsan hozzátettem még a szobaszámunkat, mert ez a nő képes lenne és leharapná a fejem.
- Rendben . azonnal visszük kisasszony. – mondta maró gúnnyal a hangjában.
- Köszönöm. – mondtam, elég érdekes az övéhez hasonló hangnemben, ami nem megszokott tőlem., majd lecsaptam a telefont.
- Mi a franc? – kérdeztem meg hangosan is.
- Mi történt? – kérdezte Nikki mögöttem.
- Semmi, csak ez a nő aki hozza a kajánkat, egyébként rendeltem, csirkét, gyümölcsöt, salátát és pezsgőt. – vigyorogtam. – na a lényeg, hogy olyan bunkó de mégis nyájas volt. .- nevettem el magam. Nem tudom miért, de most nagyon jó kedvem lett. Pedig a gondok még mindig ott voltak. Elhatároztam, hogy kimegyek és felhívom Jack-et.
- Ti választottatok filmeket? – kérdeztem
- Igen van egy csomó.
- Rendben, mindjárt jövök, csak telefonálok egyet, míg nem jön a kaja.
- Oké.

Gyorsan felkaptam a telefonom, és kimentem az erkélyre. Megkerestem Jack telefonszámát és már hívtam is. Már vagy negyedszer csörög az istenit miért nem tudja felvenni, történt valami..

- Szia végre.! Miért nem tudod felvenni, már halálra aggódtam magam. – szidtam le a telefonba.
- Nyugodj meg szerelmem. – jól esett hallani a hangját, és ezek szerint nem haragszik rám.
- Mi történt? – suttogtam, de tudtam, hogy még hallja.
- Nem tudom, én én csak nem bírtam tovább titkolni előle, elmondtam mindent, és elviharzott. Nem hinném, hogy bármi örültséget csinálna. Nem mentem utána, hagyom hadd gondolkozhasson. – mondta és láttam lelki szemeim előtt, hogy milyen szomorú.
- Nyugodj meg drágám, semmi baj nem lesz. – de inkább csak bíztattam magam, vagy talán csak áltattam? Magam se tudom a választ.
- Nálatok minden rendbe? – most mondjam el neki, és akadjon ki ő is.
- (felsóhajtottam)
- Audrina mi történt? – kérdezte most már idegesen.
- Semmi, csak itt volt Tom, és elmagyaráztam neki, hogy én téged szeretlek. Meg ma volt egy kisebb összetűzésem a mixerrel, mert drogot adott Christinek, de már minden rendbe, és elvitték a zsaruk de nem vettem komolyan amiket mondott.
- Miért mit mondott? – érdeklődött.
- Hát csak, hogy nagyon meg fogom bánni, de hagyjuk már. – emeltem ég felé szemeim.
- Hogy te nem tudsz azokon a formás fenekeiden nyugodtan ülni. – sóhajtott ő is fel. – de jól vagy ugye? –
- Hát persze.
- És Tom?
- Igen ő is jól van. – nevettem fel.
- Nagyon vicces. – morogta. – nem ért hozzád ugye? – most ez meg mire, nem szeretem ezt a stílust. – mármint úgy értem, hogy akaratod ellenére. – folytatta gyorsan.
- Nyugodj meg. Szeretlek téged, nem mást hanem téged, és holnap találkozunk. Hívj ha bármi fejlemény van. Szeretlek. – suttogtam a telefonba, mert a lányok már kiabáltak, hogy menjek már, mert jött a kaja. – most le kell tennem. Szia.
- Vigyázz magadra. Szeretlek. – és a vonal megszakadt. Kis örömmel tértem vissza a nappaliba a tv elé, hiszen tudom, hogy nem haragszik rám. A csajok addig meg is terítettek a földre a tv elé, és már az első film el is kezdődött.

Rengeteg filmet végignéztünk. A legtöbben annyit nevettem, hogy még a könnyem is kicsordult. Kint már besötétedett. Az összes kaját elpusztítottuk. Az idő már fél kilenc volt. Holnap lesz a nagy nap. Ideje lefeküdni mindenkinek. Most az egyszer legyen álmatlan éjszakám. Rimánkodtam. Muszáj aludnom, mindennek csodásan kell történnie.

- Lányok, szerintem mennyünk és feküdjünk le egy forró fürdő után. Holnap lesz a nagy nap - mosolyogtam. - De előtte is, igyunk a mi barátnőnk utolsó felelősség mentes éjszakájára. – hoztam oda a behűtött pezsgőt és öntöttem mindenkinek. Nikki szeme ragyogott a boldogságtól. Remélem nem fogja semmi elrontani a kedvét.
- Nikki – re . – néztem az említett személyre.
- Nikki-re - hangzott kórusban. Nikki meg csak mosolygott. És mindenkitt megölelt és már vagy századszorra is megköszönte ezt az egészet én meg boldogan és szeretettel válaszoltam neki ezerszer, hogy : szívesen.

Miután az összes pezsgőt megittuk. Mindenki elindult a saját szobája felé. Én ma is meghagytam Nikki-nek a kádat, inkább a zuhanyt választottam. Megengedtem a forró vizet, ami bejárta a testem. Nagyon jól esett. Megmostam a hajam, majd a bőröm is jól bedörzsöltem kellemesen illatozó tusfürdőmmel. A hajam becsavartam egy törölközőbe, míg megtöröltem magam. A hajam kifésültem és hagytam, hogy magától megszáradjon, nem csavarjuk be mivel nekem is kontyom lesz, mint Nikki- nek. Nikki elaludt a kádban finoman ébresztgetni kezdtem.

- Nikki ébredj. – ráztam meg finoman vállait.
- Mii? Igen, akarom. – suttogta, mire én elmosolyodtam megnyitottam a hideg vizet és az arcába fröcsköltem.
- Héé. – ült fel hirtelen, amitől én tiszta víz lettem.
- Ne haragudj, de elaludtál és talán az ágy kényelmesebb lenne. – néztem rá boci szemekkel miközben egy másik törülközővel letöröltem magamról a vizet.
- Köszönöm, hogy szóltál akkor. – kuncogott.
- Nincs mit. – mosolyogtam és elindultam a meleg ágy felé.

Nem nagyon figyeltem, hogy Nikki lefeküdt-e már. Egyszer csak éreztem, hogy egy kicsit besüppedt alattam az ágy és egy álmos hang szólít meg.

- Jó éjszakát!
- Neked is. –válaszoltam.



Majd reményeim szerint egy álom teli éjszaka kapuit nyitottam meg…


De a szerencsém, most elhagyatott, mert az álom nem hagyott nyugodni.

Megint abban a szép kis házban voltam. A nappaliban ültem, ölemben egy gyönyörű kislánnyal, aki épp a hajammal játszott.
- Mami mikor megyünk vásárolni? – kérdezte kislányom.
- Kincsem, most voltunk egy hete. – válaszoltam neki, fejcsóválva.
- Tudom mamíí, de most jött meg az új kollekció . – nézett rám boci szemekkel. A szerintem még alig öt éves kislányom. Nagyon szép volt. Az ajtó csapódott és Jack viharzott be a nappaliba.
- Audrina! Itt vannak, már nincs időnk elvinni Őt! – suttogta kétségbe esve.
- Mi? Az nem lehet Jack mond azt, hogy nem, - könyörögtem, de ő gyorsan átszelte a közöttünk lévő távolságot. Szorosan átölelt minket.
- Szeretlek titeket, az életemnél is jobban. – csókolt meg, majd kislányunkat is magához szorította és megpuszilta kis arcocskáját, mire legördült első kis könnycsepp szeméből.
- Ne sírj édesem minden rendben lesz, a mami és apu vigyázz rád. – törölte le a könnycseppet az arcáról Jack.
- Szeretlek titeket mamíí! – bújt szorosan hozzánk a kis tündérünk. Ezt a szeretett teljes pillanatot egy üvöltés szakította meg. Riadtan kaptam magamhoz lányom. Itt az idő megérkeztek. Az események felgyorsultak. Egyre többen és többen jelentek meg. Már a ház előtt álltunk. Hárman. Lányom szorosan a hajam mögé elbújt. Jack előttünk állt míg én csak koncentráltam a támadóinkra.
Még jöttek egy páran, majd egyszer csak szerelmem össze esett, nem értettem ki tette, hiszen senki nem jöhetett a közelünkbe. Nagyon megrémültem. Szembenéztem velük, akiknek az élén, nem hittem a szememnek Mark állt.

- Lám lám, elérkezett a vég. – csapta össze tenyerét, mire kislányom élettelenül hullott karjaimba.
- Neeeee. – ordítottam.


Az arcomat hirtelen valami melegíteni kezdte, nehézkesen kinyitottam a szemem.

- Lányok ideje ébredni, itt vannak a ruhák, sok a munka gyerünk ébresztő! – húzta el az összes függönyt Jess így az összes fény beszűrődött.
- Még aludni akarok. – húzta a fejére a takarót Nikki.
- Jajj ne csináljátok már, Nicol és Chrsiti is fent van szóval. – akadékoskodott.
- Oké- oké . – adtam meg magam.

Elindultam a fürdőbe, megmostam az arcom és a fogom. A hajam gyorsan kifésültem. Jessica úgy is varázsol egy frizurát, majd ő kínlódik vele. Ahogy visszamentem a szobánkba már mindenki ott ült az ágyon és a falat csodálták. Odanéztem, hogy mi van ott ami olyan érdekes, de amikor megláttam az állványon a ruhát. Elállt a szavam. Mesés volt. Egyszerűen gyönyörű. Az ágyon voltak a mi ruháink. Azok mint ne mondjak gyönyörűek voltak. Az enyém és Nic- é kék míg Christi-é lilás árnyalatú inkább.

- Akkor lányok a ruhák itt vannak, behozom Miranda-t addig figyeljetek rá, Nikki veled kezdünk. – bökött Nikki felé, aki nyelt egy nagyot..
- Nyugi, túl fogod élni. – böktem oldalba.
- Úgy legyen. – mosolygott most már ő is. – Jess visszaérkezett a kezében a mi kis hercegnőnkkel, akit az én kezembe nyomott. Szívesen voltam ezzel a kis tüneménnyel, egyszerűen csak imádtam ezt a kislányt. Eszembe jutott az álmom, szörnyű volt, de mégis valóságos, amint erre a kis csöppségre néztem, már el is felejtettem mindent. Gyönyörű tenger kék színű szemei rabul ejtettek. Készségesen játszottam a kislánnyal. Mire észbe kaptam, már rajtam volt a sor.
- Nagyon jó anya lenne belőled! – állt előttem Jess mosolyogva. Ez most, nem tudom, milyen jó lehet anyának lenni, felelőségett vállalni egy lény iránt, érezni amikor benned növekszik.
- Nagyon szeretem Őt. – néztem a felém nyújtózkodó Miranda-ra.
- Hidd el ő is szeret téged. – puszilta meg a homlokát.

Ahogy szétnéztem Nikki-re most segítette föl Nic a ruhát. Christi és készen volt, úgy mint Nic. Mind fantasztikusan néztek ki. Most én kerültem a tükör elé, és Christi babázott.
A hajammal sokat babrált, többször szét szedte majd egyszer csak felkiáltott:
- Kész! – tapsikolt örömében. Belenéztem a tükörbe és a hajam egy gyönyörű konttyá volt varázsolva. Gyorsan megcsinálta a sminkem, majd felvettem a ruhám.
A kis Miranda-t is felöltöztette, majd ő is felöltözött. Tényleg hasonlított a ruhájuk. Nagyon édesek voltak együtt. A tükörben Nikki nézte a ruháját. Odatáncoltam mögé, Nikki arca rémült volt.
- Nikki, minden rendben? – kérdeztem tőle.
- Igen, persze. Csak ez olyan hihetetlen. – borult vállamra és csendesen zokogott. Megvártam míg megnyugszik.
- Gyönyörű vagy. Ne sírj, elkenődik a sminked és akkor Jess leharapja a fejünket. – mosolyogtam rá. A többiek mögöttünk álltak és minket néztek amikor Nikki el távolodott tőlem mindenki odajött és egyszerre megölelték. De olyan történt amire senki se számított, egy hangot hallottunk, egy édes kis hangot.

-mami, mmami, - mondta a kis Miranda, mindenki odaszaladt hozzá és csodálattal vártuk a következő szavait.

Az idő gyorsan elrepült Miranda nagyon sokat beszélt vagyis próbált. De a mami szó egész jól ment már neki. telefonáltak, hogy megérkezett a taxi. Itt az idő, induljunk. Egy kicsit ideges voltam, hiszen Jack nem hívott. Tehát még nincs meg Chris.

- Induljunk. Itt van a kocsi. – szóltam oda nekik .
- Rendben mehetünk. – mondta Nikki. Nagy nehezen leértünk és bemásztunk a kocsikba igaz alig fértünk a ruháinktól. A templomba menet egész végig azon járt az agyam, hogy vajon itt lesz-e.,ajánlom neki.

A templom előtt várt minket Nikki apukája. Sírva fakadt amikor meglátta lányát. Szóltak, hogy kezdünk. Szépen sorban felálltunk Nikki elé és vártuk, hogy felcsendüljön az induló. A dallam megérkezett és mi az ütemre egyre közeledtünk az oltár felé. Nikki-t az apukája vezette az oltárhoz. Amikor megpillantottam Chris-t egy kő esett le a szívemről. Mellette Jack állt aki küldött felém egy szívdöglesztő mosolyt. Visszamosolyogtam. Lassan oda értünk az oltárhoz és Nikki kezét átadta apukája Chris- nek akinek csak úgy csillogott a szeme. Oda álltam Jack mellé.

- Gyönyörű vagy . – suttogta a fülembe mire a testemet átjárta a jól eső borzongás. – és a dekoráció és minden tökéletes-
- Köszönöm – mosolyogtam rá.

A pap bele is kezdett a sablon szövegébe….
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz amikor a pap hangosabban felszólalt:

- ha van valaki aki tiltakozna az esküvő létrejöttéről, szóljon most vagy hallgasson mindörökké.

Nem lehet itt semmi gond, minek várunk ennyit gyerünk tovább csókot, engedjük el a galambokat és bulizzunk. De nem ez történt, az amire nem számítottam a legrosszabb.

- Állj, én nem engedem, hogy hozzá menj, engem válassz én szeretlek! – kiáltotta valaki hátulról. A hang tulajdonosa nagyon ismerős volt. Nagyon is.
- Kérlek Audrina, ne Őt válaszd. – a nevem hallatára azonnal hátra fordultam. A tekintettem találkozott Tom-val.
- Mi? – csodálkozott. – te nem mentél hozzá? – kérdezte.
- Amint látod nem, megtennéd, hogy elmennél és békén hagynál? – vágtam hozzá egy kicsit durván, de nem teheti senki tönkre Nikki esküvőjét.
- Sajnálom – hajtotta le a fejét majd kiviharzott. A vendég sereg egyszerre fordult felém, elég kínos volt a helyzet. Idegesen ránéztem a papra, hogy folytassa.

- Ezen túl férj és feleségnek nyilvánítom önöket. Csókolják meg egymást.

Végre megcsókolta a gyűrű is a helyén van és minden jó. Jack felém fordult és hirtelen megcsókolt, mire hatalmas ujjongás és taps vihar tört ki.

- szeretlek – suttogtam ajkaiba. Mosolyogva adott egy puszit a számra, majd a friss házaspárt figyeltük ahogy elhagyják a templomot.

Kint az emberek már összegyűltek és vártuk, hogy eldobja a csokrot Nikki.

- egy kettő három és repül a csokrom. – nevetett fel Nikki. A csokor egyenesen Peter kezébe landolt, mire mindenki hangos nevetésben tört ki.

Chris megcsókolta Nikk-t majd felkapta karjaiba. Minden olyan csodásan történt leszámítva Tom-ot.
Egy kiálltás.
- Nikkiiiiiiiiiiiiiiiii – nézett kétségbeesve szerelmére Chris aki eszméletlenül hullott karjaiba.




Képek:




Audrina ruha.



A csokor.





Nikki ruha.




Nikki haj


Jessica ruha. A kislány ruháját piciben kell el képzelni :)



Nicol ruha





Christina ruha



ilyesmi csak kevesebb fehér, tehát egy kicsit szolidabban kell elképzelni.

és Nikki ruhájához, hatalmas fátyolt kell elképzelni :D







Audrina haj





ne feledkezettek meg a jó szavakról^^ vagy a rosszakról:P

Halihóó :D

Holnap szeretnék írni gyerekek, szóval legyetek kedvesek és még komizatok, hogy legyen friss. Tudjátok, holnap igazán hosszú és eseményekben gazdag feji lenne sok fordulattal, és sok sok képpel, sőt még lehet zenét is hozok ha jók lesztek és összedobtok még négy NÉGY HANGSÚLYOZOM BETŰVEL ÉS SZÁMMAL 4 kommentárt.
puszi Szandi

39.Fejezet

39. fejezet


Jack szemszög

A fiúkat nagy nehezen feltámogattam a szobánkba. Elég részeg volt mindenki, mondjuk ez volt a lényeg, hogy egy kicsit kirúgjunk a hámból. Nagy nehezen megtalálták az ágyakat, ruhástól bedőltek és már mindenki aludt. Kinyitottam az erkély ajtót, s kimentem a szabadba. Az ég csillagos volt. Hiába de nem tudok haragudni Audrina-ra, nem tudom miért tette, de egyszerűen imádom, elbűvöl, megőrjít…


Leültem a földre, a hátamat neki támasztottam a falnak. Az ég csillagos volt.


- Mit csinálsz te itt kint? – ült le mellém Chris.
- Csak kijöttem egy kicsit levegőzni. – mondtam neki.
- Ahham persze, engem nem versz át. Hiányzik ugye, és mielőtt bármit mondanál igen tudom, nem tudsz rá haragudni. – sóhajt fel. – ez a szerelem bratyó..
- Igen, örülten szeretem. – mosolyodtam el.
- Ugye tudod, hogy a templomba fogsz találkozni legközelebb Nikki-vel? – vigyorogtam rá. Az arca hirtelen elkomorodott, majd hatalmas mosoly jelent meg rajta. Úgy terveztük, hogy egészen az esküvő napjáig ami holnap lesz itt maradunk. Én sem találkozok addig Audrina-val. Az öltönyöket Peter barátnője fogja elhozni ide.


- Igen, gyönyörű lesz. – suttogta, majd elnyomott egy ásítást.
- Menj csak, aludd ki magad, holnap lesz a nagy nap.
- Szeretnék még veled beszélgetni egy kicsit.. hiszen ez az utolsó napom így, utána lesz egy csodálatos feleségem. – nézett rám. Egy kicsit elgondolkodtam, nem tudom, nem ez lenne a megfelelő alkalom, hogy elmondjam neki. Vagy talán mégis, hiszen a testvérem. Nem hazudhatok neki tovább.
- Mesélsz nekem még róluk, hogy mit szerettek, milyenek voltak, mivel foglalkoztak?- csillogott fel a szeme.
- Nagyon rendes emberek voltak, - mosolyodtam el. – imádtak a szabadban lenni, nagyon szerették egymást, igazi boldog család voltunk, persze itt is voltak kisebb viták, de mindent megbeszéltek.
- És mi? Mesélj magadról is. – most vagy soha, gondoltam magamban.
- Mi nagyon jól elvoltunk mindent megosztottunk egymással, persze voltak jó kis bunyók is. – mosolyodtam el az emlékek hatására. – miután megtörtént a tragédia szétválasztottak minket. Mint tudod, Mark vett a szárnyai alá, de itt nem mindent mondtam el. – csuklott el a hangom.
- Miről beszélsz? – húzta fel szemöldökét.
- Mark azért keresett meg engem, mert tudott a szüleink haláláról. – kezdtem bele a mesébe, de ez az igaz mese lesz.
- De hát azt mindenki tudta, hogy meghaltak, nem?
- Igen, de Ő ott is volt. – suttogtam, féltem, nagyon is, hogy mit fogsz szólni. Lehet, hogy nem ez a legjobb időzítés. Viszont már nincs visszaút.
- Tessék? Most már végleg nem értelek!!!!!!! Mond már el mi az igazság. – pattant fel.
- Hiszel a természet feletti lényekben? – tértem rá a lényegre.
- Kérlek, ne térj el a tárgytól. – csattant fel mérgesen.
- Nem, nyugodj meg. Épp itt a lényeg. Szóval hiszel bennük? – tettem fel újra a kérdést.
- Nem tudom.. talán.
- Oké, tehát Mark ott volt a házunkban aznap éjszaka. Ő nagyon különleges, ha ezt annak nevezhetjük. Próbálta megfékezni a szüleink gyilkosát. Nem sok sikerrel. Nagyon sokáig hibáztattam, hogy miért nem segített rajtuk, miért nem mentette meg őket. De miután megtudtam az igazat, a miértekre is előkerültek a válaszok. Elmondta, hogy Ő nem ember. A szüleink gyilkosa még nagyon fiatal volt. Fiatal és visszafoghatatlan. Nem tudta Őt eléggé megfékezni.
- Nem értelek. Mi az, hogy ő nem ember? Akkor talán egy boszorkány, vérfarkas vagy talán vámpír? – nevetett fel idegesen.
- Pontosan. Egy nagyon veszélyes lény. – muszáj volt egy kis szünetet tartanom nem tudtam, hogy hogyan is kéne folytatnom.
- Jack. – szólított fel, hogy ideje folytatni.
- Ő egy vámpír. – suttogtam, nem mertem a szemébe nézni.
- Hogy mi? – a hangja kicsit hangosabb lett. – oké, huuh, na szóval, kérlek folytasd. – nézett rám.
- Felnevelt. Sokat köszönhetek neki. De egyszer egy olyan döntést hozott ami megváltoztatta az életem. Átváltoztatott. Vámpír lettem. Szörnyű volt. Szenvedtem és magányos voltam. Nem akartam embereket ölni, mint ő, sokszor rátámadtam, sokat veszekedtünk, amikor végleg meguntam, elhagytam és elkezdtem a magam útját járni. Elköltöztem Alaszkába. Minél messzebb akartam tőle lenni. Megtanultam mindent amit kellett. Az önuralmammal soha nagy probléma, emberek közé mentem. Megtagadtam az emberi vért. Rászoktam az állati vérre. Ugyanolyan jó volt. Csak egy kicsit gyengébb leszel tőle. De nem vészes. Alaszkában jártam suliba, majd ott ismerkedtem meg Melanie-val.


Ugye őt tudod. Nagyon szerettem. A családja is nagyon kedves volt. A testvérével is egész jól kijöttem. Ő már az elején közölte, ha egy szóval is megbántom a húgát, kicsinál. Nem nagyon foglalkoztam vele, úgy voltam nagy a szája és annyi. Megkértem a kezét, ő meg boldogan igent mondott. A családdal lázasan készültünk az esküvőnkre. Melanie és a családja is vámpírok voltak. Mel elment vadászi, de kérte, hogy ne menjünk vele. Szeretne egy kicsit egy egyedül lenni. Az órák teltek, kezdtem nagyon ideges lenni, de ő nem jött haza. Meguntam a várakozást és elindultam megkeresni. A közeli erdőben füst szagot éreztem… és az Ő illatát. Tudtam, hogy mi történhetett. Az erdőbe érve egy tisztáson vége szakadt az illatának. Csak a hamu kupacot láttam. Itt már tudtam, hogy mi történhetett. Hogy miért nem jött haza. Közben a többiek is oda értek, mindenki engem hibáztatott, hogy miért nem mentem vele. Miért nem vigyáztam rá. De már nem tudtunk semmit csinálni. Melanie meghalt. Innentől az egész életem felborult. A családja ellenem lázadt. A testvére azt mondta, hogy Ő megmondta, ha bármi baja esik az az én hibám lesz és nekem kell érte megfizetnem.
Nem bírtam tovább. Elköltöztem jobban mondva elmenekültem. Nem tudtam abban a házban maradni, ahol még mindig éreztem az illatát, a szobánkban ahol minden apró tárgyhoz Őt tudtam kötni. Markhoz mentem. Tudtam, hogy Ő is megtalálta a szerelemét. Mark rendkívüli önuralommal rendelkezik. Ő már több száz éves. Tudod mi halhatatlanok vagyunk. Szóval tudtam, hogy Mark-nak a szerelme egy ember. Kicsit meglepett és féltettem is. Odaköltöztem hozzájuk egy darabig. Megismerkedtem Ashley-vel aki Mark szerelme. De akkor történt meg az, hogy megláttam Ashley lányát. Először próbáltam ellenszenves lenni vele, bevallom őszintén, hogy nagyon vonzott, de nem akartam hozzá közel kerülni. Megismertük egymást, majd hip-hop nagyon jóba lettünk.
Majd itt újra találkoztunk Audrina-val. És innentől meg szintén tudod. – ránéztem az arcára, de semmi érzelmet nem mutatott, csak bámult maga elé. – ha van bármi kérdésed akkor szívesen válaszolok. – nyúltam volna felé, de hirtelen „felébredt”.

- nekem most csak időre van szükségem. – állt fel és elindult az ajtó irányába.
- Sajnálom. –fordult vissza az ajtóban, majd belépett rajta. Hallottam amint összeszed egy pár dolgot és kilép az ajtón. Nem tudtam, hogy utána menjek-e vagy sem. De inkább nem mentem utána. Felkeltem majd lenéztem. Elég magason volt a lakosztályunk. Ahhoz képest, hogy hajnal van, az utcákon már kocsik hada volt. A nap is szinte már feljött, ezzel bevilágítva az eget, mind elűzte az égről , s mind az agyamból a sötétséget.



Audrina szemszög.

Nem tudtam visszaaludni, féltem az újabb álmoktól. Mellettem Nikki nyugodtan szuszogott. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam az ágyról, de rögtön meg is szédültem. Nagy nehezen, visszanyertem az egyensúlyom. Körülnéztem, hogy a többiek alszanak-e még. Mindenki aludt. A nap már feljött. Így bevilágította az egész lakosztályt. Célba vettem a fürdőszobát. A tükörképemtől megrémültem. A hajam, mint egy széna boglya, a szemeim karikásak és az arcom szinte fal fehér volt. Megmostam az arcom és a fogaim. Előkerítettem az egyik táskából egy fésűt, majd miután nagy nehezen kibontottam a hajam, felkötöttem egy copfba a fejem tetejére. Elővettem a bőröndből egy csőnadrágot, egy féloldalas felsőt, hozzá egy vastag övet, meg egy fekete bokacsizmát. Lezuhanyoztam, nagyon jó érzés volt, ahogy a hideg víz átjárja a testem. A fejem iszonyatosan elkezdett fájni. Visszamentem a szobába és felöltöztem, majd bevettem egy fájdalom csillapított.
Megkerestem a táskám, hogy ellenőrizzem, hogy minden meg van-e, hiszen tegnap elhagytam. A táska tartalmát kiborítottam: benne volt a határidő naplóm amit Tom vett nekem, egy toll, a telefonom, a pénztárcám, meg voltak az irataim, zsepi, szájfény, meg volt minden. Ránéztem az órára fél hét lesz. Beledobáltam vissza a cuccokat a táskámba és elindultam a hotel éttermébe reggelizni. Meg egy két ügyet még el kell intéznem, hiszen holnap lesz az esküvő, és mi addig itt maradunk, vagyis a fiúkkal így beszéltük meg, hogy a templomba találkozunk. Hiányzik Jack, remélem nem haragszik rám nagyon.
Leültem egy asztalhoz, nem sokan voltak lent ilyen korán.

- Jó reggelt, Ms. Nová. Mit hozhatok? – jött oda egy pincér.
- Jó reggelt! Egy görög salátát szeretnék, zöld teát és valami desszertet. – soroltam fel a megkívánt dolgokat.
- A séfünk specialitása megfelel, egy étcsokoládés puding, gyümölcsökkel.
- Igen tökéletes lesz, köszönöm. – mosolyogtam a pincérre.
- Már is hozom, még valamit esetleg. – kérdezte
- Igen, meg lehetne oldani, hogy kapjak egy laptopot? – remélem a válasz igen lesz.
- Természetesen, mindjárt szólok valakinek aki hozz egyet kisasszony.
- Köszönöm. – majd a pincér elment. Elővettem a naplóm, és odalapoztam a listához, amit az esküvőre írtam össze. Szerencsére, szinte mindent elintéztem. Nikki ruháját kiszállították nem rég. Peter barátnője fogja elhozni, úgy mint a mi és a fiúk ruháját is. Jessica nagyon rendes csaj, Sajnos nem tudott, velünk tartani, mert otthon van a kisbabájával. Nagyon édes kislány. Nem sokszor láttam, mert sajnálatosan nem itt lakik Jessica és Peter, csak most utaztak ide az esküvőre. Na akkor nézzük a listát.

- Esküvői ruha. – pipa

- Koszorúslány ruhák – pipa

- Koktél ruhák – pipa

- Virágok –pipa

- Torta – pipa

- Templom – pipa

- Vendégek – pipa

- Meghívok – Nikki elintézte.

- Bankett helyszíne – pipa.

- Kaja . – pipa, ezt Chris elintézte.

Van Chris-nek egy séf ismerőse, és ő elvállalta a kaját. A tortát már megrendeltem, gyönyörű lesz. Sok vendég és jó, emlékezetes buli lesz.
A pincér megérkezett a reggelimmel és a laptoppal. Megköszöntem, majd neki álltam falatozni. Megnéztem az e-mailjeim. Ellenőriztem a foglalásokat. Mindent átböngésztem még egyszer, tökéletes lesz. Uram atyám tudom mit felejtettem el. A kocsikat. Neten rákerestem limuzinokra, amik direkt ilyen esküvői célokra van. Kerestem egy telefon számot majd, felhívtam. Nem nagyon akart beleegyezni, de nagy nehezen igent mondott, nem tetszett neki, hogy az utolsó pillanatban érdeklődőm. Végülis sikerült meggyőznöm. Már egy órája itt ülök. A hasam teli és mindent elintéztem. Fel akartam hívni Jack-et, inkább úgy döntöttem, hogy még se teszem. Hagyom hadd csillapodjon le. Előkerestem a telefonom és megkerestem Jessica számát. Egy párat csöngött majd fel is vette.

- Szia Jess, Audrina vagyok. – köszöntem neki, vidáman.
- Szia Audrina, minden rendben? – egy kicsit még álmos volt a hangja.
- Persze, nincs semmi probléma, csak azért hívlak, hogy megtaláltad-e a kulcsot és a ruhákat amiket kikészített Nikki? – mert ugye most Jessica ott aludt nálunk a kicsivel.
- Igen persze, először elviszem a fiúknak, majd nektek. Mesélj milyen volt az éjszaka?
- Nagyon jól sikerült, bár a Chris-nek küldött ajándékom nem úgy fogadták, ahogy kellett volna. – kuncogtam fel.
- Mit csináltál te?! – nevetett fel.
- Hát, egyik nap vásárolni voltam, amikor megláttam egy szex shop ablakában a hirdetést, amin úgy mond luxus táncos lányok voltak feltüntetve. Nyugodj meg nem kurvákat küldtem, hanem mondjuk olyan 180- 200 kilógrammos nőket. Azt hittem jó poén lesz, mert a múltkor nagyon megszívattak és meg akartam bosszulni. De ők nem élvezték, Jack mérgesen felhívott, nem hinném, hogy komoly majd, kiengesztelem.
- Most mit mondjak?! – nevetett fel. – ha úgy gondolod megérdemelték, egyébként szerintem is vicces volt. – kuncogott.
- A kicsi hogy van? Megtalálták mindent, kaja volt? Van valamire szükségetek? – kérdezgettem.
- Nyugi már, semmi bajunk. Az én tündérnőm Miranda át aludta az egész éjszakát, egy rossz nyafizás sem volt, még hiszti sem. Kaja meg rengeteg van. Egyébként, küldesz értünk is egy kocsit ha megkérhetnélek, mert a kocsim kint maradt Olaszországban.
- Ha gondolod a garázsban választhatsz magadnak kocsit. Ott vannak a falon a kulcsok az ajtó mellett. Csak aztán, vigyázz ám rájuk, tudod mennyire szeretem őket.
- Rendben köszönöm, képzeld olyan édes kis ruhácskát vettem Mirandának. Hasonlít az enyémhez. Sokat utaztunk ám érte. – nem bírtam ki mosolygás nélkül. Jess is pont olyan ruha őrült, mint én.
- Kíváncsi vagyok. Egyébként ide is jöhetnél és innen is indulhatnánk együtt a limuzinnal.
- Limuzint rendeltél?
- Igen, ha már esküvő, adjuk meg a módját.
- Hmm, oké, akkor ott leszek. – gyorsan lemondtam neki a címet, és elköszöntem.

Elindultam fel a szobánkba, megnézni a többieket. Benyitottam és az arcom előtt repült el egy párna, majd hangos nevetés követte. A hang irányába fordítottam a fejem. És Christi vigyorgott.

- Szia Audrina. – ugrált körbe.
- Szia Christina, jól vagy? – néztem ijedten rá, Ő nem szokott így viselkedni.
- Hát persze, miért? – ugrott fel a kanapéra majd elkezdett rajta ugrálni.
- Leszállnál és idejönnél. – néztem rá.
- Ha akarod .- huppant le, majd látványosan elém állt. A puppilái kitágultak, és túlzottan pörgött. Megszorítottam a vállait, hogy figyeljen rám.
- Christi mit vettél be? – néztem szemibe.
- Én?! – dülledtek ki szemei. – ne röhögtess, semmit.
- Adott neked italt James? – kérdeztem és már tudtam, hogy mi itt a probléma.
- Ahha, valami fura ízű bigyót, miért? – kérdezte csillogó szemekkel. Nem válaszoltam hanem megfogtam a karját és behúztam a fürdőbe. Megnyitottam a hideg vizet és beállítottam alá.. hirtelen nagyon ugrott ahogy megérezte a hideg vizet, majd megnyugodott, a tekintette is kezdett kitisztulni.
- Itt meg mi folyik? – nyitott be Nic.
- Semmi, vigyáznál rá egy kicsit dolgom van. – fordultam Nicol felé.
- Persze. – vágott értetlen arcot majd segített megtörülközni és leülni Christinanak.

Elindultam a bár felé, hogy megkeressem azt a szemetet. Épp most nyitnak ki. Hirtelen téptem fel az ajtót. Majd egyenesen a bárpult felé vettem az irányt, ahol láttam Őt.

- Mit adtál neki te szemét? – csaptam le a táskám a pultra.
- Hé, nyugi cica. – szólt rám-.
- Nem vagyok a cicád, te rohadék, mit adták Christina-nak? – néztem rá mérgesen.
- Na jól van bébi, nyugodjál le, vagy talán segítsek? – nézett rám egy kaján vigyor kíséretében.
- Ha hozzám mersz érni, megbánod nagyon. – undorodom ettől a féregtől. Tudtam én, hogy az ösztöneim nem csalnak.
- Szóval drogot adtál neki? – kezd kihozni a sodromból.
- Ennyire nem bírja? – kérdezte gúnyosan.
- Te inkább fogd be, ezt nagyon meg fogod bánni.
- Igen, miért? Mit fogsz tenni? – kérdezte röhögve
- Majd meglátod. – célba vettem a portát.
Elindultam, de hirtelen megfogta a kezem.
-

- Állj csak meg. Hová sietsz angyalom? – kapta el a csuklóm.
- Engedj el. – sziszegtem neki. nem nagyon akarta teljesíteni ezért térdemmel megcéloztam, érzékeny pontját, amitől fájdalmasan összeesett én meg odaszaladtam a portáshoz.
- Jó napot. Hívja a rendőröket, azonnal, kérem.
- Ms. Nová először is megmagyarázná. – intett a kezével James felé, aki épp elindult felénk.
- Mint tudja, itt buliztunk az este, és a barátnőm,éjszaka vele ismerkedett össze. Reggel amikor felmentem a szobánkba, nagyon furcsa volt. Valamilyen drogot szedett be. Mondta, hogy James adott neki, valami löttyöt.
- Ne higgyen neki, az a csaj magától vette be. – jött mellém James és mérgesen nézett rám.
- Ohh igen Mr. Bruck. Úgy tudom önnek nem ez az első ilyen esete. – a nő már nyúlt is a telefonért és gondolom tárcsázta a rendőröket.
- Zárják be az ajtót. Biztonságiak. – szólt a nő hangosabban. James-nek még menekülni sem volt ideje. Lefogták két oldalról. A rendőrök hamarosan megérkeztek.
- Ezt még nagyon meg fogod bánni te ribanc. – kiáltotta utánam amikor, már bilincsbe verve vitték ki a járőr kocsihoz.
- Nagyon sajnálom Ms. Nová, remélem elfogadja, hogy mi álljuk a költségeiket, még egyszer elnézést az incidens miatt. – mondta a nő.
- Köszönjük, elfogadom és semmi probléma. Viszlát.
- További jó szórakozást.

Elindultam vissza a szobánkba, hogy megkérdezzem a csajokat lemegyünk-e egy kicsit wellnessezni.
- Csajok. – szóltam nekik amikor beléptem a nappaliba.
- Itt vagyunk. – kiabált Nikki a szobánkból.
- Sziasztok. Nah szóval lenne egy ötletem és mesélni valóm, mit szólnátok ha lemennénk egy kis szaunára, masszázsra és fürdőzésre? – kérdeztem.
- Én benne vagyok. – mondták egyszerre. Összepakoltunk majd jött egy sms-em.

Megnyitottam, de a szavam is elállt. Jack küldte.

Audrina! Chris tudja az igazat és eltűnt.




Hmm milyen hosszú lett ugye?:D Na, látjátok újult erővel itt vagyok és írok. Ehhez aztán mér legyen meg minimum HAT KOMI.