Ezt a díjat gicus 16-től és Anitától kaptam, nagyon szépen köszönöm(LLL)
Teendők a díjjal:
1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomba.
3. Be kell linkelnem,akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagynom nálunk.
1. Evcu: http://angels1996.blogspot.com/
2.Rami23:http://haujnapkelbyrami.blogspot.com/
3.Klajcsííí: http://vampirestorybyklau.blogspot.com/
4.Lizzyke: http://lionandlamb-love.blogspot.com/
5.szimcsiii555:http://thecullenstory.blogspot.com/
6.Xéni: http://twilightstorybyxenike.blogspot.com/
7.Vivi: http://ragyogovagyak.blogspot.com/
( a lógot nem tudom kirakni, nem engedni.)
Szandi
2010. június 26., szombat
2010. június 25., péntek
34. Fejezet
34. fejezet.
Audrina szemszög
Van, hogy az ember egy olyan világba csöppen amiről fogalma sem volt eddig. Engem úgy neveltek, hogy soha ne hátráljak meg és ne meneküljek a problémák elöl, viszont ez már sok volt. Egyszerre annyit tudtam meg, ami teljesen megváltoztathatja az életem, szeretem Jack-et erről semmi kétségem. Ahogy kiléptem a ház ajtaján magam mögött hagyva szerelmem és az igazságot, rá kellett jönnöm, hogy ez nem én vagyok. Én soha nem hátrálok meg, de most szükségem van egy kis gondolkodásra. Összezavarodtam. Túl élhet a szerelem egy ilyen tényezőt is? Nekem nem számít, hogy Ő mi. Teljes szívemből szeretem, neki vajon elég lesz az én szerelmem? Ugyan úgy fog szeretni öregen és ráncosan? Végig nézi a halálom?
Ezernyi meg ezernyi kérdés tört fel belőlem, ami még egyenlőre mind megválaszolatlan marad. A kedvenc parkomba mentem. Szép, felhőtlen napos idő volt, a gyerekek a parkban játszadoztak, mosollyal az arcukon, de jó volt kisgyereknek lenni, az élet ott még gondtalan és tökéletes. Az egyik kislány elesett, sírt, az anyukája oda rohant hozzá és megpuszilgatta, majd talpra állította és mehetek tovább.
Mi történt azon az estén pontosan, meg kell tudnom, még két nap és itt az esküvő, ma van a legény és leány búcsúztató, össze kell szednem magam, meg beszélem Jack-el, hogy ezek után is szeretne-e velem maradni vagy sem. Én elfogadom és tiszteletben tartom a döntését, bármi is legyen az.
Ránéztem az órámra, ideje készülődni, már felhívtam a hotelt, hogy este a megbeszélt időpontban ott leszünk, nem terveztem semmi chippendér show-t, csak lemegyünk a bárba, iszogatunk, táncolunk és csinálunk egy fergeteges éjszakát. Míg a pasiknak küldeni fogok egy kis meglepetést. Csak még azt nem tudom, hogy hova, ha visszamentem ki kell szednem Jack-ből. Elindultam haza, az utca már nagyon csöndes volt, amikor kiléptem az úttestre egy autó majdnem elütött. A vér megfagyott az ereimben. A sőför beletaposott a fékbe és megállt.
- Maga úgy mégis normális? – intéztem a kérdést a vezetőnek, aki rám sem nézve elhajtott mellettem de előtte kihajolva az ablakon annyit mondott: „bocsi cica”. Hát te meg menj a büdös francba. Az ilyen alakok honnan szereznek jogsit? A kínai piacról?! Az ember már a járdára sem teheti le a lábát, mert a zebrán elütik?! Balfék. Az egész utat szinte végigmérgelődtem, az emberek annyira de annyira, ááh mindegy hagyjuk is. A kocsi feljárón megláttam Nikki kocsiját, reméltem is, hogy itthon van, hiszen készülődnünk kell és még meg kell tudnom, hogy hol is lesznek este a fiúk, de remélem, hogy könnyen fog menni. A nappaliba érve Nikki mosolyogva fordult felém.
- Szia! Összepakolok és indulhatunk. – köszönt vidáman.
- Sziasztok! Oké, csak még van egy kis elintézni valóm. – kacsintottam rá.
- Jó bulizást csajok! De nekem aztán semmi bepasizás. – nevetett fel Chris. Ezen csak mosolyogtam, és elindultam megkeresni szerelmem. Nem tudom miért, először az én szobámban néztem meg. Rossz találat, ugyanis a szobám üres volt. Elindultam a folyosón Jack szobája felé, ami igen már az övé, hiszen eredetileg Chris.-é volt, viszont Nikki már megosztja vele saját kis lakosztályát, meg hát Chris-nek sikerült rávennie Jack-et, hogy költözzön hozzánk, így nem kell szállodában laknia és én is itt vagyok. Kopogtam az ajtón. Bentről halk zene szólt. Benyitottam. Kedvesem a kanepén elterülve feküdt, szemei lehunyva.
- Szia! – köszöntem neki, de szemeit még mindig nem tárta fel előttem.
- Szia! – sóhajtott fel. Ez olyan aggodalmas sóhaj volt. Kíváncsi volt, hogy mire jutottam.
- Merre jártál? – nyitotta ki végre szemeit, majd arcom kezdte fürkészni.
- Csak a parkban, muszáj volt végig gondolnom ezt az egészet. – a padlót fixíroztam.
- És mire jutottál? – nyúlt állam alá, hogy szemembe nézhessen. Szemében láttam mindent, félelmet, mérhetetlen szerelmet, aggodalmat, szenvedést, bánatot..
- Nem tudom, magam is összezavarodtam, félek, nagyon félek, tudod ez nem rám vall, engem nem így neveltek, én soha nem hátráltam meg a gondok és problémák elöl a fejemben mégis ezernyi kérdés kavarog ami egyenlőre mind megválaszolatlan. Mi lesz majd a jövőben, végig nézed, ahogy meghalok? Ahogy megöregedem, és te ugyanolyan fiatal maradsz? Tudod, sok ilyen kérdésre csak egy választ tudtam felhozni, azt hogy szeretlek. Nem érdekel a jövő csak a jelen, és most velem vagy és szeretlek mindennél jobban. – simítottam végig arcán.
- Én is szeretlek, ha tudnád, hogy mennyire. – szemeiben megcsillant a vágy. Audrina most jött el a te időd. Még egyszer végigsimítottam az arcán. Száját egy jóleső sóhaj hagyta el. Magamban ujjongtam, látván, hogy tekintette elhomályosul, hogy én is ilyen hatással vagyok rá, mint Ő rám.
- Mit terveztek estére? – kérdezte hirtelen.
- Egy szállodában, egy csajos este, lemegyünk a bárba, ott iszogatunk és mulatunk egyet, majd fent a lakosztályban rendezünk egy pizsipartit, a legjobb barátnőm ha már férjhez megy, akkor adjuk meg neki a módját. – pusziltam meg az arcát.
- És ti? Mit csináltok? – pusziltam megint meg az arca szinte minden szegletét, kivéve édes ajkait.
- Semmi érdekeset. – mormolta. – kibéreltem egy bárt, ha már a bratyóm esküvője lesz, ott énekelünk, meg iszogatunk egyet.
- És mond azt, hogy nem akarsz alul öltözött nőcskéket nézegetni. – suttogtam ajkaira.
- Nekem te vagy a világ legszebb nője, de kérdésedre válaszolva, nem, nem terveztem ilyet. Mondjuk van Chris-nek egy meglepetésem, de azt majd később.
- Ahham. És hol lesztek? – még mindig ajkainál időztem, de nem csókoltam meg.
- Egy közeli szállodában, a Fourseaons-ben .
- És ti? Te sem akarsz ugye alul öltözött pasikat nézegetni? – csókolt bele nyakamba.
- Ami azt illeti nem. Minek ha nekem itt az én saját mackóm. – éreztem leheletét nyakamon. Felhúztam az arcát, kezeim hajába túrtak, majd megcsókoltam. Ügyes vagy Audrina. Szenvedélyesen megcsókoltam. Éreztem kezeit a hátamon. Egyik keze felcsúszott a vállamra, tudtam, hogy itt kell megállni, hiszen, akkor egyikünk se szabadul el.
- Mennem kell, pakolnom. - mondtam el két csók között.
- Szeretlek. – mosolygott bele csókunkba, majd felálltam adtam egy utolsó csókot ajkaira s elindultam a szobámba összepakolni. A gardróbom ajtaját kinyitva, a ruhák hada terült elém. Az ágy alól előhúztam egy bőröndöt, egy fekete mini ruha mellett döntöttem, a kedvenc fekete magas sarkúm ugye elengedhetetlen az összeállításomhoz. Váltó ruhát, vagyis még egy szexi ruhát, pizsamát, egy pár fehérneműt és kozmetikumokat gyorsan összeszedtem és belegyömöszöltem a bőröndömbe. Felkaptam a bőröndöt és elindultam le a lépcsőn, majd a garázsban álló kocsimba beraktam. Visszaindultam a megnézni Nikki-t hogy, kész van-e. Már a nappaliban találtam rá az épp ölelkező párosra.
- Szeretlek, jó szórakozást. – csókolta meg Chris Nikki-t. Nikki szorosan hozzábújt. Ilyenkor lehet a mindig vagány Nikki-t igazi törékeny nőnek látni. Elmosolyodtam, akaratlanul is látványukon. Nikki felkapta a fejét, vőlegénye válláról, szélesen rám mosolygott.
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Igen, a csajokat majd felvesszük a lakásuk előtt. Még el kell intéznem egy telefont.
- Rendben, szia drágám. Érezd jól magad, és semmi csajozás nekem aztán, hiszen nem sokára a feleséged leszek. – nevetett fel Nikki.
- Hajajj. – kuncogott Chris is. – Ilyen rövid pórázon leszek tartva? –
- Annál rövidebben. – suttogta Nikki, majd megcsókolta, ismerem ezt magunkról is, szóval idejét láttam, hogy megköszörüljem a torkom, mielőtt még jobban elmélyítik azt a csókot.
- Megyünk már. – szakadt el Chris ajkaitól Nikki.
- De az én kocsimmal ugye? – néztem, vagyis próbáltam kiskutya szemekkel nézni.
- Gondoltam, nem is érdemes veszekednem, ugye? – nézett rám, de a szája sarkában már ott bujkált a mosoly.
- Hát persze, hogy nincs értelme. – nevettem vele együtt.
Beszálltunk a kocsimba, majd előkotortam a telefonom a táskámból. A harmadik csöngésre fel is vette. Meg volt a gyors bemutatkozás, inkább gyorsan az üzleti részre tértem. A nő nagyon kedves volt, egy kicsit drága volt, de hát megért minden pénzt, hogy a fiúkat megszívassam. Elmondtam a címet és az időpontot, majd mondtam a nőnek, hogy közölje a fiúkkal, hogy ez az én ajándékom.
- Köszönöm, viszont hallásra. .- tehát akkor már ez is kipipálva, jaj úgy megnézném majd Chris fejét. Megérkeztünk Nicol és Christina lakásához. A csajok már jöttek is.
- Sziasztok. Nah mizujs menyasszony? Bulizunk ma? – kérdezte vigyorogva Nic. Majd Christi is beült, csak a csomagjait nagy nehezen berakta a többi közé.
- Még jó, hogy bulizunk. – mondta Nikki.
- Nah csajok indulhatunk? – kérdeztem, Nicol-t és Christi-t az egyetemről ismerjük. Nagyon jóba lettünk velük is, de Nic és Christina inkább olyan, mint Nikki és én. Mi, így négyen mindig számíthatunk egymásra.
- Audri, nem is mondtad, hogy ilyen jó kocsid van? Mikor vetted? – kérdezte Christi.
- Amikor meglátogattam anyukám, ezt a kocsit béreltem ki, de azonnal beleszerettem, így megvettem és már az enyém. Az út további része nevetéssel és az estéről szólt. Amikor a szálloda bejáratához értem, egy helyes fiatal pasi állt. Gondolom ő volt a csomaghordó. Nicol nagyot füttyentett amikor meglátta. Hát igen, Ő amolyan nagy pasizós alkat. Leparkoltam a bejárathoz, a fiú odajött hozzánk.
- Jó napot a hölgyeknek! Üdvözlöm önöket szállodánkban. A nevem Billy Mcricé. – mosolygott kedvesen a pasi.
- Most már igazán jó a napunk! – mondta neki Nicol, majd kiszállt,.
- Az én nevem Nicol Care. – fogott kezet szegény Billy barátunkkal. Nic a kicsi Nic még ma be fog pasizni. Van egy olyan érzésem.
- Nagyon örvendek hölgyem. – látszott Billy-n is, hogy Nic nem közömbös számára sem.
- Szólíts nyugodtan Nic-nek, a barátaim így hívnak. – kacsintott Nicol rá.
- Rendben Nic. A kulcsokat kérhetem, a csomagokat felviszik a lakosztályukba.
- Persze, köszönjük. – fájó szívvel, de átadtam a kulcsokat Billy barátunknak. A szállodába lépve, a recepcióhoz mentem. A pultnál egy harmincas körüli nő ült. Korához képest elég jól nézett ki. Hosszú barna haja, és kék szemei voltak, a bőre világos volt.
- Jó napot, üdvözlöm szállodánkban. – mosolygott rám a nő.
- Jó napot, a 459-es lakosztályt foglaltam le.
- Igen, minden bizonnyal ön Audrina, itt írja alá kérem. – nyújtotta át a papírokat.
- Itt van a belépő kártya. Ha bármire szükségük van, a személyzetet telefonon el tudják érni.
- Köszönjük, viszlát. Elindultunk a lakosztályunk felé. Nic teljesen belehabarodott abba a pasiba.
- Akkor kezdődhet a buli? – kérdeztem a csajoktól, majd benyitottam a lakosztályunkba. Hatalmas volt és gyönyörű.
- Ez eszméletlen Audrina. – fordult felém Nikki, majd megölelt.
- Igen, az. Szerintem készülődjünk. Ha minden igaz, van két fürdőszobánk.
- Rendben, akkor én és Christi megyünk az egyikbe ti meg a másikba, így jó? – ajánlotta fel Nic, ez a csaj tisztára felpörgött.
- Nekem jó.- mondta Nikki és Christina egyszerre.
- Nekem is. – mindegyik fürdőhöz tartozott egy-egy zuhanyzó, és egy-egy sarokkád. A lakosztályhoz járt még egy hatalmas francia ágy, két hálószoba, egy nappali, egy gyönyörű kilátással lévő erkély. Megkerestem a neszesszerem.
- Nikki te inkább a sarokkádat válaszd, masszázs és pezsgőfödős. Lazulj el egy kicsit, utána meg tombolhatunk.
- Oké. – majd fogott egy köntöst és a neszesszerét.
- Audrina!
- Igen?
- Köszönöm szépen, én nagyon hálás vagyok, el sem hiszem, hogy férjhez fogok menni. – borult a nyakamba.
- Nikki, ez semmiség, szeretlek a legjobb barátnőm vagy, olyan mintha a testvérem lennél. – toltam el magamtól, hogy a szemébe nézhessek. Arcát könnyek szántották végig.
- Te sírsz? – töröltem le könnyeit.
- Igen, de..de ezek csak örömkönnyek vagy mik. – törölte meg gyorsan szemét. Lezuhanyoztam, majd visszamentem a lányokhoz. Nic már ruhában állt a tükör elött. Egy kék mély dekoltázsú mini ruha volt rajta. Christina-n egy barna ruha. Én is előszedtem a bőröndből a ruhám. Nikki is megérkezett, Ő egy vörös ruha mellett döntött, mivel több ruhát is hozott, de mindenki rögtön erre szavazott. Megcsináltuk egymás haját, majd mindenki kisminkelte magát. Ránéztem az órámra, mindjárt fél tizenegy. Bármelyik pillanatban megérkezhet az én kis ajándékom.
- Itt az idő! Gyerünk csajok, miénk az éjszaka! – majd elindultunk a bárba. A férfiak rajtunk legeltették a szemüket. Engem már kezdett egy kicsit idegesíteni, de Nic-nek nagyon tetszett, hogy mindenki Őt bámulja. Ránéztem megint az órámra. 10 másodperc és tizenegy. Visszaszámoltam magamban. Tíz kilenc nyolc hét hat öt négy három kettő egy és telefon.
A telefonom rezegni kezdett……
Remélem ez egy pár kommit megér^.^
Szandi
Ruhák:
Nikki: http://m.blog.hu/ro/rouge/image/natalie/052508_portman_200x400.jpg">http://m.blog.hu/ro/rouge/image/natalie/052508_portman_200x400.jpg
cipő:
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs4rLvWStGVWtg631Xyg8eF-T2VVYyBfI88iZwmwpJepXEwLm02BuTJzYVg7PG1MmsDjcpGDHlHSVgrjrqaspGx1PiAv3ur4pMhL3p8Tdql6EQ9He7STeVXbmQWTZTHk-0_5ru9lkAxi8k/s400/f2B5f99a19A135fF__profile.jpg
Audrina: http://latimesblogs.latimes.com/photos/uncategorized/2009/03/30/rage_perla_stewart.jpg
cipő:http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2007/01/18/images/110_tv42oltozkodesi_kalauz.jpg
Nicol:
http://m.blog.hu/ro/rouge/image/%C3%ADcindi/082908_lively_200x400.jpg
cipő:
Christina:http://cotcot.hu/assets/0002/7176/nanushka_640.jpg
(itt a jobb oldali, csak barnásabb árnyalatban)
cipő:
http://rockercsaj84.freeblog.hu/files/K%C3%A9pek%20a%20blogra/Fekete_cip%C5%91.jpg
Audrina szemszög
Van, hogy az ember egy olyan világba csöppen amiről fogalma sem volt eddig. Engem úgy neveltek, hogy soha ne hátráljak meg és ne meneküljek a problémák elöl, viszont ez már sok volt. Egyszerre annyit tudtam meg, ami teljesen megváltoztathatja az életem, szeretem Jack-et erről semmi kétségem. Ahogy kiléptem a ház ajtaján magam mögött hagyva szerelmem és az igazságot, rá kellett jönnöm, hogy ez nem én vagyok. Én soha nem hátrálok meg, de most szükségem van egy kis gondolkodásra. Összezavarodtam. Túl élhet a szerelem egy ilyen tényezőt is? Nekem nem számít, hogy Ő mi. Teljes szívemből szeretem, neki vajon elég lesz az én szerelmem? Ugyan úgy fog szeretni öregen és ráncosan? Végig nézi a halálom?
Ezernyi meg ezernyi kérdés tört fel belőlem, ami még egyenlőre mind megválaszolatlan marad. A kedvenc parkomba mentem. Szép, felhőtlen napos idő volt, a gyerekek a parkban játszadoztak, mosollyal az arcukon, de jó volt kisgyereknek lenni, az élet ott még gondtalan és tökéletes. Az egyik kislány elesett, sírt, az anyukája oda rohant hozzá és megpuszilgatta, majd talpra állította és mehetek tovább.
Mi történt azon az estén pontosan, meg kell tudnom, még két nap és itt az esküvő, ma van a legény és leány búcsúztató, össze kell szednem magam, meg beszélem Jack-el, hogy ezek után is szeretne-e velem maradni vagy sem. Én elfogadom és tiszteletben tartom a döntését, bármi is legyen az.
Ránéztem az órámra, ideje készülődni, már felhívtam a hotelt, hogy este a megbeszélt időpontban ott leszünk, nem terveztem semmi chippendér show-t, csak lemegyünk a bárba, iszogatunk, táncolunk és csinálunk egy fergeteges éjszakát. Míg a pasiknak küldeni fogok egy kis meglepetést. Csak még azt nem tudom, hogy hova, ha visszamentem ki kell szednem Jack-ből. Elindultam haza, az utca már nagyon csöndes volt, amikor kiléptem az úttestre egy autó majdnem elütött. A vér megfagyott az ereimben. A sőför beletaposott a fékbe és megállt.
- Maga úgy mégis normális? – intéztem a kérdést a vezetőnek, aki rám sem nézve elhajtott mellettem de előtte kihajolva az ablakon annyit mondott: „bocsi cica”. Hát te meg menj a büdös francba. Az ilyen alakok honnan szereznek jogsit? A kínai piacról?! Az ember már a járdára sem teheti le a lábát, mert a zebrán elütik?! Balfék. Az egész utat szinte végigmérgelődtem, az emberek annyira de annyira, ááh mindegy hagyjuk is. A kocsi feljárón megláttam Nikki kocsiját, reméltem is, hogy itthon van, hiszen készülődnünk kell és még meg kell tudnom, hogy hol is lesznek este a fiúk, de remélem, hogy könnyen fog menni. A nappaliba érve Nikki mosolyogva fordult felém.
- Szia! Összepakolok és indulhatunk. – köszönt vidáman.
- Sziasztok! Oké, csak még van egy kis elintézni valóm. – kacsintottam rá.
- Jó bulizást csajok! De nekem aztán semmi bepasizás. – nevetett fel Chris. Ezen csak mosolyogtam, és elindultam megkeresni szerelmem. Nem tudom miért, először az én szobámban néztem meg. Rossz találat, ugyanis a szobám üres volt. Elindultam a folyosón Jack szobája felé, ami igen már az övé, hiszen eredetileg Chris.-é volt, viszont Nikki már megosztja vele saját kis lakosztályát, meg hát Chris-nek sikerült rávennie Jack-et, hogy költözzön hozzánk, így nem kell szállodában laknia és én is itt vagyok. Kopogtam az ajtón. Bentről halk zene szólt. Benyitottam. Kedvesem a kanepén elterülve feküdt, szemei lehunyva.
- Szia! – köszöntem neki, de szemeit még mindig nem tárta fel előttem.
- Szia! – sóhajtott fel. Ez olyan aggodalmas sóhaj volt. Kíváncsi volt, hogy mire jutottam.
- Merre jártál? – nyitotta ki végre szemeit, majd arcom kezdte fürkészni.
- Csak a parkban, muszáj volt végig gondolnom ezt az egészet. – a padlót fixíroztam.
- És mire jutottál? – nyúlt állam alá, hogy szemembe nézhessen. Szemében láttam mindent, félelmet, mérhetetlen szerelmet, aggodalmat, szenvedést, bánatot..
- Nem tudom, magam is összezavarodtam, félek, nagyon félek, tudod ez nem rám vall, engem nem így neveltek, én soha nem hátráltam meg a gondok és problémák elöl a fejemben mégis ezernyi kérdés kavarog ami egyenlőre mind megválaszolatlan. Mi lesz majd a jövőben, végig nézed, ahogy meghalok? Ahogy megöregedem, és te ugyanolyan fiatal maradsz? Tudod, sok ilyen kérdésre csak egy választ tudtam felhozni, azt hogy szeretlek. Nem érdekel a jövő csak a jelen, és most velem vagy és szeretlek mindennél jobban. – simítottam végig arcán.
- Én is szeretlek, ha tudnád, hogy mennyire. – szemeiben megcsillant a vágy. Audrina most jött el a te időd. Még egyszer végigsimítottam az arcán. Száját egy jóleső sóhaj hagyta el. Magamban ujjongtam, látván, hogy tekintette elhomályosul, hogy én is ilyen hatással vagyok rá, mint Ő rám.
- Mit terveztek estére? – kérdezte hirtelen.
- Egy szállodában, egy csajos este, lemegyünk a bárba, ott iszogatunk és mulatunk egyet, majd fent a lakosztályban rendezünk egy pizsipartit, a legjobb barátnőm ha már férjhez megy, akkor adjuk meg neki a módját. – pusziltam meg az arcát.
- És ti? Mit csináltok? – pusziltam megint meg az arca szinte minden szegletét, kivéve édes ajkait.
- Semmi érdekeset. – mormolta. – kibéreltem egy bárt, ha már a bratyóm esküvője lesz, ott énekelünk, meg iszogatunk egyet.
- És mond azt, hogy nem akarsz alul öltözött nőcskéket nézegetni. – suttogtam ajkaira.
- Nekem te vagy a világ legszebb nője, de kérdésedre válaszolva, nem, nem terveztem ilyet. Mondjuk van Chris-nek egy meglepetésem, de azt majd később.
- Ahham. És hol lesztek? – még mindig ajkainál időztem, de nem csókoltam meg.
- Egy közeli szállodában, a Fourseaons-ben .
- És ti? Te sem akarsz ugye alul öltözött pasikat nézegetni? – csókolt bele nyakamba.
- Ami azt illeti nem. Minek ha nekem itt az én saját mackóm. – éreztem leheletét nyakamon. Felhúztam az arcát, kezeim hajába túrtak, majd megcsókoltam. Ügyes vagy Audrina. Szenvedélyesen megcsókoltam. Éreztem kezeit a hátamon. Egyik keze felcsúszott a vállamra, tudtam, hogy itt kell megállni, hiszen, akkor egyikünk se szabadul el.
- Mennem kell, pakolnom. - mondtam el két csók között.
- Szeretlek. – mosolygott bele csókunkba, majd felálltam adtam egy utolsó csókot ajkaira s elindultam a szobámba összepakolni. A gardróbom ajtaját kinyitva, a ruhák hada terült elém. Az ágy alól előhúztam egy bőröndöt, egy fekete mini ruha mellett döntöttem, a kedvenc fekete magas sarkúm ugye elengedhetetlen az összeállításomhoz. Váltó ruhát, vagyis még egy szexi ruhát, pizsamát, egy pár fehérneműt és kozmetikumokat gyorsan összeszedtem és belegyömöszöltem a bőröndömbe. Felkaptam a bőröndöt és elindultam le a lépcsőn, majd a garázsban álló kocsimba beraktam. Visszaindultam a megnézni Nikki-t hogy, kész van-e. Már a nappaliban találtam rá az épp ölelkező párosra.
- Szeretlek, jó szórakozást. – csókolta meg Chris Nikki-t. Nikki szorosan hozzábújt. Ilyenkor lehet a mindig vagány Nikki-t igazi törékeny nőnek látni. Elmosolyodtam, akaratlanul is látványukon. Nikki felkapta a fejét, vőlegénye válláról, szélesen rám mosolygott.
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Igen, a csajokat majd felvesszük a lakásuk előtt. Még el kell intéznem egy telefont.
- Rendben, szia drágám. Érezd jól magad, és semmi csajozás nekem aztán, hiszen nem sokára a feleséged leszek. – nevetett fel Nikki.
- Hajajj. – kuncogott Chris is. – Ilyen rövid pórázon leszek tartva? –
- Annál rövidebben. – suttogta Nikki, majd megcsókolta, ismerem ezt magunkról is, szóval idejét láttam, hogy megköszörüljem a torkom, mielőtt még jobban elmélyítik azt a csókot.
- Megyünk már. – szakadt el Chris ajkaitól Nikki.
- De az én kocsimmal ugye? – néztem, vagyis próbáltam kiskutya szemekkel nézni.
- Gondoltam, nem is érdemes veszekednem, ugye? – nézett rám, de a szája sarkában már ott bujkált a mosoly.
- Hát persze, hogy nincs értelme. – nevettem vele együtt.
Beszálltunk a kocsimba, majd előkotortam a telefonom a táskámból. A harmadik csöngésre fel is vette. Meg volt a gyors bemutatkozás, inkább gyorsan az üzleti részre tértem. A nő nagyon kedves volt, egy kicsit drága volt, de hát megért minden pénzt, hogy a fiúkat megszívassam. Elmondtam a címet és az időpontot, majd mondtam a nőnek, hogy közölje a fiúkkal, hogy ez az én ajándékom.
- Köszönöm, viszont hallásra. .- tehát akkor már ez is kipipálva, jaj úgy megnézném majd Chris fejét. Megérkeztünk Nicol és Christina lakásához. A csajok már jöttek is.
- Sziasztok. Nah mizujs menyasszony? Bulizunk ma? – kérdezte vigyorogva Nic. Majd Christi is beült, csak a csomagjait nagy nehezen berakta a többi közé.
- Még jó, hogy bulizunk. – mondta Nikki.
- Nah csajok indulhatunk? – kérdeztem, Nicol-t és Christi-t az egyetemről ismerjük. Nagyon jóba lettünk velük is, de Nic és Christina inkább olyan, mint Nikki és én. Mi, így négyen mindig számíthatunk egymásra.
- Audri, nem is mondtad, hogy ilyen jó kocsid van? Mikor vetted? – kérdezte Christi.
- Amikor meglátogattam anyukám, ezt a kocsit béreltem ki, de azonnal beleszerettem, így megvettem és már az enyém. Az út további része nevetéssel és az estéről szólt. Amikor a szálloda bejáratához értem, egy helyes fiatal pasi állt. Gondolom ő volt a csomaghordó. Nicol nagyot füttyentett amikor meglátta. Hát igen, Ő amolyan nagy pasizós alkat. Leparkoltam a bejárathoz, a fiú odajött hozzánk.
- Jó napot a hölgyeknek! Üdvözlöm önöket szállodánkban. A nevem Billy Mcricé. – mosolygott kedvesen a pasi.
- Most már igazán jó a napunk! – mondta neki Nicol, majd kiszállt,.
- Az én nevem Nicol Care. – fogott kezet szegény Billy barátunkkal. Nic a kicsi Nic még ma be fog pasizni. Van egy olyan érzésem.
- Nagyon örvendek hölgyem. – látszott Billy-n is, hogy Nic nem közömbös számára sem.
- Szólíts nyugodtan Nic-nek, a barátaim így hívnak. – kacsintott Nicol rá.
- Rendben Nic. A kulcsokat kérhetem, a csomagokat felviszik a lakosztályukba.
- Persze, köszönjük. – fájó szívvel, de átadtam a kulcsokat Billy barátunknak. A szállodába lépve, a recepcióhoz mentem. A pultnál egy harmincas körüli nő ült. Korához képest elég jól nézett ki. Hosszú barna haja, és kék szemei voltak, a bőre világos volt.
- Jó napot, üdvözlöm szállodánkban. – mosolygott rám a nő.
- Jó napot, a 459-es lakosztályt foglaltam le.
- Igen, minden bizonnyal ön Audrina, itt írja alá kérem. – nyújtotta át a papírokat.
- Itt van a belépő kártya. Ha bármire szükségük van, a személyzetet telefonon el tudják érni.
- Köszönjük, viszlát. Elindultunk a lakosztályunk felé. Nic teljesen belehabarodott abba a pasiba.
- Akkor kezdődhet a buli? – kérdeztem a csajoktól, majd benyitottam a lakosztályunkba. Hatalmas volt és gyönyörű.
- Ez eszméletlen Audrina. – fordult felém Nikki, majd megölelt.
- Igen, az. Szerintem készülődjünk. Ha minden igaz, van két fürdőszobánk.
- Rendben, akkor én és Christi megyünk az egyikbe ti meg a másikba, így jó? – ajánlotta fel Nic, ez a csaj tisztára felpörgött.
- Nekem jó.- mondta Nikki és Christina egyszerre.
- Nekem is. – mindegyik fürdőhöz tartozott egy-egy zuhanyzó, és egy-egy sarokkád. A lakosztályhoz járt még egy hatalmas francia ágy, két hálószoba, egy nappali, egy gyönyörű kilátással lévő erkély. Megkerestem a neszesszerem.
- Nikki te inkább a sarokkádat válaszd, masszázs és pezsgőfödős. Lazulj el egy kicsit, utána meg tombolhatunk.
- Oké. – majd fogott egy köntöst és a neszesszerét.
- Audrina!
- Igen?
- Köszönöm szépen, én nagyon hálás vagyok, el sem hiszem, hogy férjhez fogok menni. – borult a nyakamba.
- Nikki, ez semmiség, szeretlek a legjobb barátnőm vagy, olyan mintha a testvérem lennél. – toltam el magamtól, hogy a szemébe nézhessek. Arcát könnyek szántották végig.
- Te sírsz? – töröltem le könnyeit.
- Igen, de..de ezek csak örömkönnyek vagy mik. – törölte meg gyorsan szemét. Lezuhanyoztam, majd visszamentem a lányokhoz. Nic már ruhában állt a tükör elött. Egy kék mély dekoltázsú mini ruha volt rajta. Christina-n egy barna ruha. Én is előszedtem a bőröndből a ruhám. Nikki is megérkezett, Ő egy vörös ruha mellett döntött, mivel több ruhát is hozott, de mindenki rögtön erre szavazott. Megcsináltuk egymás haját, majd mindenki kisminkelte magát. Ránéztem az órámra, mindjárt fél tizenegy. Bármelyik pillanatban megérkezhet az én kis ajándékom.
- Itt az idő! Gyerünk csajok, miénk az éjszaka! – majd elindultunk a bárba. A férfiak rajtunk legeltették a szemüket. Engem már kezdett egy kicsit idegesíteni, de Nic-nek nagyon tetszett, hogy mindenki Őt bámulja. Ránéztem megint az órámra. 10 másodperc és tizenegy. Visszaszámoltam magamban. Tíz kilenc nyolc hét hat öt négy három kettő egy és telefon.
A telefonom rezegni kezdett……
Remélem ez egy pár kommit megér^.^
Szandi
Ruhák:
Nikki: http://m.blog.hu/ro/rouge/image/natalie/052508_portman_200x400.jpg">http://m.blog.hu/ro/rouge/image/natalie/052508_portman_200x400.jpg
cipő:
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs4rLvWStGVWtg631Xyg8eF-T2VVYyBfI88iZwmwpJepXEwLm02BuTJzYVg7PG1MmsDjcpGDHlHSVgrjrqaspGx1PiAv3ur4pMhL3p8Tdql6EQ9He7STeVXbmQWTZTHk-0_5ru9lkAxi8k/s400/f2B5f99a19A135fF__profile.jpg
Audrina: http://latimesblogs.latimes.com/photos/uncategorized/2009/03/30/rage_perla_stewart.jpg
cipő:http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2007/01/18/images/110_tv42oltozkodesi_kalauz.jpg
Nicol:
http://m.blog.hu/ro/rouge/image/%C3%ADcindi/082908_lively_200x400.jpg
cipő:
Christina:http://cotcot.hu/assets/0002/7176/nanushka_640.jpg
(itt a jobb oldali, csak barnásabb árnyalatban)
cipő:
http://rockercsaj84.freeblog.hu/files/K%C3%A9pek%20a%20blogra/Fekete_cip%C5%91.jpg
2010. június 24., csütörtök
Megírtam három kőkemény oldalt, és és a laptopom mintha felakart volna robbani, hangos sípoló hangot adott ki, és a munkám is elveszett:'(
anya azt mondta nem nyúlhatok a géphez, míg el nem viszi vkihez aki megnézi, most sutyiba feljöttem mondani, sajánálom:S holnap ígérem felrakom ha visszakapom a gépem:S
anya azt mondta nem nyúlhatok a géphez, míg el nem viszi vkihez aki megnézi, most sutyiba feljöttem mondani, sajánálom:S holnap ígérem felrakom ha visszakapom a gépem:S
2010. június 22., kedd
FIGYELEM!!!!!!!!!!!!!
Szeretném felhívni azon emberek figyelmét akiknek van FACEBOOK-juk:)
Csatlakozzatok, a Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!! című klubbhoz..:D
Eddig olyan eredményesek voltunk hogy már a tv-ben is leadták :P
KÉRLEK TITEKET BLOGTÁRSAIM, HA VAN FACEBOOKOTOK AKKOR CSATLAKOZZATOK ÉS TÁMOGASSÁTOK, FOGJUNK ÖSSZE ÉS MINDEN BLOGRA ÍRJÁTOK KI:)
Köszönöm:)
Holnap friss:D
Szandi
Csatlakozzatok, a Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!! című klubbhoz..:D
Eddig olyan eredményesek voltunk hogy már a tv-ben is leadták :P
KÉRLEK TITEKET BLOGTÁRSAIM, HA VAN FACEBOOKOTOK AKKOR CSATLAKOZZATOK ÉS TÁMOGASSÁTOK, FOGJUNK ÖSSZE ÉS MINDEN BLOGRA ÍRJÁTOK KI:)
Köszönöm:)
Holnap friss:D
Szandi
2010. június 13., vasárnap
33. Fejezet.
33. Fejezet
Jack szemszög
Az igazság pillanata….
Az idő kínzó lassúsággal telt. Számomra ez már megszokottnak számított, de amikor egy olyan döntésre vagy válaszra várunk ami meghatározza az örökkévalóságot, mindjárt más minden. Mondanám azt, hogy életem során, de mivel én már ha úgy nézzük halott vagyok, inkább maradjunk a létezésem szónál. Tehát létezésem eddigi pontjáig sok minden történt velem, és most amikor végre igazán boldog vagyok egy olyan nő mellett akit tényleg mindennél jobban szeretek, akit épp csak most kaphattam meg, de már el is veszíthettek vagy már el is veszítettem. Arcán hirtelen a felismerés suhant át. Majd gyönyörű nagy szemeit rám szegezte.
- Mond azt, hogy,…..hogy ez nem igaz, és soha, soha egyetlen újjal sem bántottál egy embert sem - az elején szinte fenyegető volt a hangja, de a mondat végére inkább könyörgésnek hallatszott.
- Én…én…
- Nem és nem, az nem lehet.- vágott a szavamba.
- Figyelj rám kérlek.- fogtam két kezem közé arcát.
- Először is, soha nem bántottam egyetlen embert sem. –arcán egyfajta megkönnyebbülés futott át. – Másodszor, lenne egy kérdésem, kérlek őszintén válaszolj.
- Rendben.- hebegte.
- Félsz tőlem?-
- Nem. – vágta rá azonnal. Elég értetlen fejet vághattam, mert felkuncogott.
- Te nem félsz tőlem?- kérdeztem meg még egyszer akadozva.
- Nem. – suttogta.
- De nekem ezt még meg kell emésztenem, mondtam, hogy én szeretlek, és nem az a lényeg, hogy mi vagy, hanem, hogy mi van benned és én így szeretlek. De időre van szükségem.
- Miről szeretnél tudni? – puhatolóztam, nem tudtam, hogyha most teljesen őszinte leszek vele, megijesztem és elriasztom magamtól, vagy csak a féligazságot mondjam el neki. Nem hazudhatok neki.
- Mindenről. És akkor most Chris is vám….vámpír? – mondta akadozva a vámpír szót.
- Nem, csak én. Mielőtt az árvaházba kerültünk volna, az egyik este Chris korán elaludt, nekem nem sikerült. Lentről zajokat hallottam, elindultam a lépcsőn, a nappalinak csöndjét anyánk hangos sikolya törte meg. Majd egy szőke nő jelent meg előttem. Elkapta a csuklóm és mélyen beleszagolt, nagyon megriadtam, nem tudtam hogy mit tegyek, hirtelen egy magas férfi szedte le rólam a nőt. Felszaladtam a lépcsőn és a szobámban bebújtam a sarokba. Még egy hangos sikoly, de ez most apám száját hagyta el. Nem mertem lemenni még egyszer és meg nézni mi történt anyuval és apuval. Másnap reggel rendőrökkel volt teli a házunk, a szüleimet meggyilkolták.
Chris-t és engem árvaházba vittek. Nagyon magamba fordultam, nem beszéltem senkivel, csak a kis öcsémmel aki nem tudott semmiről, hiszen átaludta azt az egész éjszakát. Egy nap egy fiatal házaspár jött el az árvaházba és kifejezetten tetszett nekik Chris. Őt elvitték magukkal, míg én több éven keresztül egyedül voltam. Szeptember 21.-én egy férfi jött be és magával vitt. Ellenségesnek tűnt, és úgy éreztem félnem kell tőle, de ő mégis mindig behízelgően beszélt hozzám. Az évek teltek és én felnőttem, 20 éves voltam amikor elmondta, hogy valóban ki is ő. Azon a napon amikor a szüleimet meggyilkolták Ő ott volt. Nem akartam neki elhinni, majd elmesélte a saját kis történet, magáról és a barátnőjéről, aki egy szőke önző nő volt. Mutatott róla egy képet rögtön felismertem a nőt. A férfi rákérdezett, nem is inkább állította, hogy már értem, hogy miről van szó. Valóban megértettem. Megtudtam, hogy ő és az a nő is vámpírok. El mesélt mindent a vámpír létről és a végzetes estéről is. Reachell egy újszülött vámpír volt és nem tudta korlátozni az erejét és a szomját. A közeli erdőben vadászott amikor megérezte a szüleim illatát. Rögtön elborult az agya és rájuk támadt.
Engem már nem bántott mert az a magas férfi leállította és elvitte. Iszonyúan dühös voltam, hogy miért engedte, hogy meghaljanak, de rá kellett jönnöm nem az ő hibája volt. Elmondta nekem, hogy rettentően sajnálja a történteket de Reachell-t nagyon nehezen tudta visszafogni, azért is mert az újszülöttek nagyon erősek és Neki még rendkívüli képessége is volt. Szörnyetegnek gondoltam a vámpírokat, viszont idővel be kellett látnom, hogy nem így van. Megkértem, hogy változtasson át, nem akart beleegyezni, az átváltozással járó hatalmas fájdalom miatt. Az érveim meggyőzték és teljesítette a kérésem. Az átváltozás maga a pokol volt, szinte úgy éreztem mintha elégetnének elevenen, a fájdalom leírhatatlan volt. Amikor felébredtem, teljesen másként láttam mindent. Minden apró porszemet, minden repedést, minden kicsi hibát észleltem a falon. A színeket és a fényeket egyaránt tökéletesen érzékeltem, a hallásom is kiválónak bizonyult. Vártam a véres időszakomat amikor csak a vér számít és semmi más, de nálam ez mégsem következett be. Szerinte ez az én képességem, eszméletlen önuralom és egy mentális pajzs különböző képességekkel, kedvencem az emberi tulajdonságokat átvevő, mert a mi bőrünk nagyon hideg és kemény. Megtanultam mindent amit kellett, és egy idő után elkezdtem járni a saját utam.
Bejártam szinte az egész földet, nem maradhattam tovább egy helyen három négy évnél, hiszen az emberek összebeszéltek volna, hogy miért nem változom. Találkoztam Melanie-val és beleszerettem, mivel Ő Alaszkábán élt így én is odaköltöztem. Egy balesetben meghalt, de innentől már tudod, hogy mi történt.
- És ki volt Ő..aki átváltoztatott? – igen, ezt szándékosan nem említettem, de tudtam, hogy nem fogja kikerülni a figyelmét, hiszen Ő olyan okos, szép és tökéletes, nem érdemlem én meg Őt.
- Mark. – hajtottam le a fejem.
- Úgy érted, hogy a…a mostoha apám? - vált ijedté a hangja.
- Igen, úgy.
- Akkor most már értem.
- Nem értelek. – vontam fel a szemöldököm.
- Amikor a kezem, - nézett rá a kezére – nagyon erős volt, azt hittem össze töri a csontjaim. És mintha az érintése égetne.
- Igen, annak a szemétnek ez a képessége. – szűrtem fogaim közt.
- Ez már nekem egy kicsit túl sok, a történeted…istenem… - ölelt meg. Ez egy kicsit hirtelen érintett, de nagyon jól esett, hogy nem fél tőlem.
- De miért akart engem bántani? – nézett rám könnyes szemekkel.
- Valószínűleg azért, mert úgy gondolja, mivel ember vagy valami hülyeséget fogok csinálni és nem tudok majd uralkodni magamon, ami majd a lebukásunkhoz fog vezetni.
- Hiszen ő és anya is?
- Igen, de Mark több száz éves pontosan 345 éves, és az önuralma szinte már tökéletes.
- Akkor benned miért kételkedik?
- Azért, mert nem tudja egyszerűen elfogadni a képességeim és azt, hogy ami neki több száz évbe telt az nekem semmi időbe nem telet. Nagyon nehezen érintette, hogy az én tehetségem sokkal kifinumultabb mint az övé.
- És mivel táplálkoztok? Elégtek a napon? Koporsókba alszotok? Éjszaka denevérré változtok? – szaporázott el a kérdéseivel.
- Egyszerre csak egyet. Először is én állati véren élek, úgy mond én és a többi fajtánk béli aki állatokkal táplálkozik vegetáriánusoknak hívjuk magunkat. Nem égünk el a napon, nyugodtan járkálhatunk a napon, és mi nem alszunk, sem koporsóban sem semmiben. És hogy válaszoljak utolsó kérdésedre, ami gondolom nem az utolsó hiszen rengeteg kérdésed lehet, nem változok deeréré, mondjuk ezt te is tudhatnád hiszen tegnap éjszaka is együtt voltunk. – kuncogtam fel. Mire válaszul a képembe csapott egy párnát.
- Oké, idáig nem is olyan szörnyű. –nevetett fel ő is és átölelt majd megcsókolt. – de mesélj miről kel még tudnom?
- Nagyon gyorsak vagyunk, a szemünk színe változik, a bőrünk jéghideg és kőkemény és halhatatlanok vagyunk. A képességeim, hát sok van, és ha egyszer használnak valamit rajtam át tudom venni, ott van még a pajzs és az emberi tulajdonságok másolása.
- Mikor mutatod meg? – csillogott fel szeme.
- Mit? A gyorsasságot? Hát amennyire gyorsaság szerető vagy felőlem semmi akadálya.
- Abban is benne vagyok, de én még másra is kíváncsi vagyok. Én egy vadászatot is megszeretnék nézni.
- Kizárt dolog. – vágtam ár rögtön.
- De miért?
- Mert veszélyes, ilyenkor én a vámpír énemre hagyatkozom, az érzékszerveimre és ha te ott lennél, valószínűleg nem tudnék koncentrálni.
- De egy valamit ígérj meg. – néztem rá komolyan.
- Bármit.
- Erről senkinek soha nem beszélhetsz.
- Chris már tudja?
- Nem, de idővel megfogja.
- Én azt hiszem, most elmegyek és sétálok egy kicsit. – kelt fel az ágyról.
- Rendben. – engedtem el egy szó nélkül. Most biztos nagyon nehéz neki, hagynom kell neki időt míg feldolgozza.
- Audrina! – szóltam utána.
- Igen? – fordult vissza.
- Szeretlek és köszönöm, hogy elfogadsz. – osztottam meg vele érzéseim.
- Én is szeretlek. – majd ki ment az ajtón.
Hát mára ennyi lenne.. nem nagyon haladtunk előre a cselekményekkel de ez egy fontos rész volt, hogy Jake elmondhassa az igazat és hogy majd tovább folytatódhasson a cselekményszál. Az elkövetkezendő fejezetekben érdekes fordulatokat tervezek, tudom, hogy rég volt már friss, de mindenkinek ott volt az iskola javítani kellett, így is örülök, hogy csak egy négyesem lesz év végén, általában nekem év végén és fél évkor is két darab négyesem van..szóval ezért érezhettétek úgy, hogy hanyagolom a blogot, pedig nem így volt. Többen tudjátok, vagyis Csiling biztosan hogy színházi teendőim is voltak bőven, minden héten vasárnap és hétköznap szinte mindennap suli után estig színházban próbák, mellette tanultam és volt egy két napos díjugratás versenyem is amin egész nap napon voltam, és annyira siettem reggel, hogy nem kentem be magam szóval sikeresen leégtem. Voltam strandon sikeresen megint leégtem, majd sokat voltam megint a napon és tegnap az orvosnál kötöttem ki. Péntek este leültem, hogy írjak frisset de nagyon rosszul lettem, hányingerem volt,nagyon fájt a fejem és szédültem. Megnéztem a hőmérsékletem lázas voltam. Másnap a dokinál kezdtük aki mondta hogy összeszedtem valami vírust a strandon a vizben és napszúrást kaptam, ami azzal járt, hogy egész nap csak innom kell és egy hűvös szobában lennem, mivel majdnem ki is száradtam és azzal is be akartak rakni egy kórházba. Ne hogy azt higyjétek hogy most csak sajnáltatom magam mert nem azt szeretném, csak elmeséltem,hogy mi történt velem mostanság és hogy miért nem írtam nektek többször.
És akkor lenne itt még valami. Az utolsó frisshez mindössze két kommentár érkezett ami ez előző fejezethez mérve nagyon kevés hiszen ott kaptam 6 db kommentárt. És nagyon is örültem neki, és a kettő darab komminak is….. de ha össze jönne megint HATNÁL TÖBB DARAB KOMMENTÁR AKKOR BEVEZETNÉM LEHET A HETI KÉT FRISST. DE CSAK ÚGY HA EZ A KOMMENTÁR KÜLDÉS AMI MEGHALADJA A HATOT RENDSZERES MONDJUK HA A 36-IK FEJEZETIG MINDIG KAPOK HATNÁL TÖBB KOMMENTÁRT AKKOR HETI KÉT FRISS LESZ:DDDDDDD
Remélem össze jön és szeretnétek azt a heti két friss mert én nagyon szeretném.
És akkor végül. EZT A FEJEZETETT CSILINGNEK ÉS ESZTERNEK KÜLDENÉM, ŐK AZOK AKIK szinte állandóan komiznak.
Köszönöm szépen a többi kommentárt is.
Ölel és puszil titeket.:
Szandi
2010. június 12., szombat
33. Fejezet.......
Sziasztok, most igaz ma estére ígértem egy 33-ik fejit....
csak az a baj, hogy időközben napszúrást kaptam, és majdnem kórházba kerültem.
Ne haragudjatok, de ma egész nap feküdtem, és megállás nélkül szinte csak ittam és a fejfájással és a hányingerrel küszködtem:/
Próbálom ma kialudni magam, és holnap egy Jack szemszöggel várnálak titeket.
Még egyszer bocsánat.
Ölel és puszil:
Szandi
csak az a baj, hogy időközben napszúrást kaptam, és majdnem kórházba kerültem.
Ne haragudjatok, de ma egész nap feküdtem, és megállás nélkül szinte csak ittam és a fejfájással és a hányingerrel küszködtem:/
Próbálom ma kialudni magam, és holnap egy Jack szemszöggel várnálak titeket.
Még egyszer bocsánat.
Ölel és puszil:
Szandi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)