Két csuklyás személy állt előttem, arcukat nem láttam. A hirtelen döbbenettől semmilyen reakcióra nem voltam képes. Viszont Jack Ő rögtön felpattant.
-Nem hiszek a szememnek, Jack. Ezer éve nem láttalak. - villant fel hófehér bőre, mikor kezét nyújtotta s jó szorosan megölelte.
- Petra. Örülök nektek. Azért ezer éve nem, de már eltelt egy pár év. Max örülök hogy látlak.- lépett a férfi mellé akit szintén megölelt. Megköszörültem a torkom, hogy vegyenek már észre hahó én is itt vagyok.
- Ne haragudj. - termett mellettem. - Én Petra vagyok. - fedte fel nevét és arcát előttem. Nem csak a szavam de a lélegzetem is elállt. Egy gyönyörű vörös hajú nő állt előttem, hófehér tökéletes arccal. - Örülök, hogy végre életnagyságban is láthatlak. - szorított magához.
-Drágám ne olyan nagy hévvel. Ő ember. - szólt rá Max.
- Ne haragudj kedvesem. - mosolygott rám, körülbelül olyan 25 évesnek látszó nő előttem, tudtam, hogy ők is vámpírok még sem éreztem, hogy félnem kéne, különös melegséggel töltött el a közelségük.
- Szia. Az én nevem Max. - ölelt meg ő is.
-Sziasztok!- nyögtem ki az első értelmes szót. Majd az agyam pörögni kezdet, várjunk csak, azt mondta hogy örül, hogy végre életnagyságban is láthat, szóval látott már....
- Ne haragudj, de hol találkoztunk, sajnálom de nem emlékszem, csak imént említetted, hogy már láttál... - fordultam felé, kicsit szégyenkezve, hogy nem emlékszem rá, ha már találkoztunk.
- Ohh édesem, személyesen még nem találkoztunk. - mosolyodott el, de Jack közbevágott a nevetésével.
- Hát persze, hiszen láttad, hogy mit szeretnék tőletek. Gondolom láttátok,hogy Will itt járt...
- Igen, láttam, hogy mit szeretnél és a közelben vadásztunk, így rávettem Max-et, hogy jöjjünk el most, mondjuk nem nagyon kellett győzködni, kíváncsiak voltunk Audrina-ra nah meg persze már hiányoztál nekünk. És Will-re visszatérve mi is történt? - nagyon figyelnem kellett, hogy megértem miről is beszélnek. Mi az hogy látta...?
- Nem láttad? Tehát tudja blokkolni a te képességed is...
- Mi történt? - kérdezte Petra, mire Jack bólintott, mindketten lehunyták szemüket. Nagyon jó, hogy észreveszik, hogy én is itt vagyok. Odafordultam Max-hez hátha ő elmagyaráz végre nekem is valamit.
- Hogy érti hogy látta? És most mit csinálnak?- kérdeztem.
- Gondolom mivel tudsz a kilétünkről, hallottál már a különleges képességekről is...- bólintottam. - Petrának is van. Látja a jövőt, és egyfajta bonyolult telepatikus képessége is van. - nézett a párosra, akik épp kinyitották a szemüket.
-Istenem, nem hiszem el, ennek az idiótának teljesen elment az esze. Jól vagy? - vizslatott aggódó szemekkel Petra. Nem tudtam, mire céloz.
- Mint, láttad volt egy kis probléma, de most jól van. - válaszolta helyettem Jack.
- Hahóóóóó én is itt vagyok. -mondtam.
- Ne haragudj édesem. - ölelt át hátulról Jack. - Will-re és a kis akciójára gondolt Petra.
- Köszönöm, igen jól vagyok...most már...
- Tehát beszéljünk arról amiért hívtál.- szólalt meg Max.
- Menjünk a nappaliba. - invitálta át vendégeinket szerelmem.
Max és Petra egymás mellett a kanapén míg én Jack ölében foglaltam helyet. Petra nagyon kedves nő volt. Hatalmas mosollyal az arcán figyelt minket.
- Szóval, Audrina-nak vannak álmai, amik néha megvalósulnak különböző helyzetekben, nem minden álom, és nem is mindig ugyanazon a helyszínen történik az esemény.- kezdett bele Jack, nem tudtam, hogy miért beszél erről, csak neki mertem elmondani, nem kell, hogy idiótának nézzenek.
- Nem nézünk idiótának. - szólalt meg Max kuncogva, mire megint nem tudtam mit reagálni, honnan tudja, mit gondolok??!!!!
- Onnan, hogy hallom a gondolatid. - mosolygott még mindig. - Szuper...és mindent hallasz??? Nem lehet kikapcsolni vagy valami? - érdeklődtem, úgy hogy meg sem szólaltam. Tetszett ez a képesség, de azért vannak hátrányai.
- Nem tudom kikapcsolni. - még jobb, akkor kérlek ne kutakodj a fejemben. - mosolyogtam rá.
- Rendben. - köszönöm.
- Nincs mit. - mondtam
- Minket ne hagyjatok ki...- tette csípőre a kezeit Petra.
- Semmi, semmi fontosról nem maradtál le. - nyugtatta meg szerelmét egy csókkal, mire én felnevettem.
- Bocsánat, de muszáj volt nekik elmondanom, ők lehet tudnak segíteni.- suttogta fülembe Jack, hideg leheletét éreztem a nyakamon, már hátrafordultam volna amikor Max hangja megszólalt a fejemben: Hahóó mi is itt vagyunk. - hirtelen rá kaptam a fejem, hogy ez, hogy lehetséges, vagy kezdek megőrülni, de neki az arcán csak egy vigyor terült szét.
- Tetszik a képességed. Az őrületbe tudod vele kergetni az emberek vagy vámpírokat. - próbáltam viccelődni, mire csak hangosan felnevetett.
- Eltértünk a tárgytól, szóval, azt gondolod, hogy nála ez egy képesség lenne...- intézte a kérdést Petra Jack-nek.
- Nem tudom, ezért is kérem a ti segítségeteket.
- Értem. Viszont ha ez egy képesség, és ember korábban megmutatkozik, vámpírként még erősebb, lenyűgöző lenne. - gondolkodott hangosan Max.
- Egyenlőre ilyenről szó sincs. - vált szigorúvá Jack hangja.
- Mesélnél az álmokról Audrina. - kérte Max.
- Néha teljesen valósághűek. Amikor összejöttünk Jack-el előtte nem sokkal volt egy álmom, hogy egy réten fekszem, de az illető az arcát soha nem láttam...ez is beteljesült...Williem Jack alakjában próbált megerőszakolni...- azok a pillanatok újra felidéződtek bennem.
- Ha a kezeim közé kerül esküszöm, hogy megölöm. - sziszegte szerelmem.
- De miért csinálja ezt? - kérdezte Max, de nem tudtam, hogy tőlünk vagy magától.
- Úgy véli, miattam halt meg Mel.- suttogta Jack, szorosabban hozzábújtam, de nem azért, hogy éreztessem vele hogy ő az enyém már, hanem, hogy tudja, hogy én mellette vagyok.
- Ne aggódjatok, majd mi elintézzük őt. - szólalt meg Petra.
- Ide, szerintem Noah-ra van szükség.
- Igen, ő valóban többet tudna mondani,hála a képességének.- mondta Petra.
- Szerintem egy két nap múlva ide tudna jönni. Épp az új pasijával van valahol Kréta szigetén.
- Rendben, köszönöm, addig maradjatok itt. - ajánlotta fel Jack.
- Nem akarunk zavarni, elmegyünk addig vadászni.- mondta Max.
- Nem zavartok, szívesen látunk itt titeket. - feleltem most én.
- Köszönjük, nagyon kedves vagy, akkor holnapra visszaérünk. Elmegyünk a közeli erdőkbe körülnézni. - álltak fel.
- Remélem ti is ellátogattok majd hozzánk. - ölelt meg Petra.
- Én is remélem, rajtam nem múlik. - öleltem vissza. Igazán megszerettem, kellemes kisugárzása van. Olyan kis imádni való.
Miután elmentek, úgy döntöttem, hogy lezuhanyzok, majd megnézzünk valamilyen DVD-t.
Jack addig elpakolt a konyhában, hiába kértem hadd segítsek nem engedte, szabályosan megparancsolta, hogy fürödjek le és utána nézzünk valami filmet. Jó kislány módjára nem ellenkeztem elindultam a cuccaimmal zuhanyozni. A víz felfrissített, nagyon jól esett, belebújtam egy meleg pizsibe és elindultam a nappaliba, Jack már ott várt rám. Leültem mellé, szorosan hozzá bújtam. Betakart egy meleg pléddel. Muszáj vagyok tőle megkérdezni.
- Miért nem akarod, hogy vámpír legyek.....
Oldalt képek :) Jó olvasást, hamarosan jön a második fele...csak sajnos sok a dolgom :SS
puszi Szandi
