44. fejezet

Audrina szemszög

Átverve, csalódva és nagyon dühösen érzem magam. Egy szó nélkül, kétségeket kizárva fogadtam el őt, akit a legjobban a szeretek, most még is úgy érzem a keserűség és a fájdalom eluralkodik rajtam.

A kezem a vérző ponthoz kaptam, nem olyan mély seb, de csoda, hogy még a vér szagától és maga a vér tudatától még nem ájultam el. A vér látványa nálam végzetes. Próbáltam magam összeszedni, a fejem nagyon fájt, és a nyakam is sajgott, szédülve huppantam vissza a földre. Most jutott el a tudatomig, hogy nem egyedül vagyok a szobában...
Gyorsan rendezni próbáltam a gondolataim, s hogy mi is történt imént, először is elaludtam, majd jött Jack...Jack...nekem támadt. NEKEM TÁMADT!!!!
Nem, nem az nem lehet..


Hiszen azt mondta, szeret és engem nem tudna soha bántani, azt mondta szeret!!!!Kétségbeesésem vagy inkább a tényeket egy meggyötört hang törte meg:
- Audrina! Kérlek hadd magyarázzam meg!- nézett rám a fájdalomtól eltorzult arccal, de miért szenved, miért fáj neki ha nem is szeret?!
- Nincs mit megmagyaráznod, nem szeretsz talán soha nem is szerettél, hazudtál nekem... miért akarsz megölni? - gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Szeretlek és mindig is szeretni foglak, kérlek nem én voltam hanem...
- Ne magyarázkodj - kiabáltam rá, de megszédültem és hirtelen elsötétedett minden, majd újra tisztán érzékeltem.
- Kérlek legalább hadd lássam el a sebed.
- Nem kell! - löktem le magamról a kezeit. Hirtelen a levegőben, az Ő karjaiban találtam magam a következő pillanatban pedig már a sebem fertőtlenítette, mire hangosan felszisszentem.

- Mindjárt kész, nyugodj meg. Nem én voltam, Will volt, kellesz neki, így akar rajtam bosszút állni Melanie haláláért. - hajtotta le a fejét, a rét ott is ő volt, mondta, hogy Ő képes erre, felvenni más alakját, uramisten, hogy lehettem ilyen hülye..

- Úgy sajnálom! - borultam a nyakába.
- Érthető, sokkot kaptál...csak a bajt hozom rád, jobb lenne ha elmennék jó messzire, de szeretlek és meg foglak védeni bármi áron. Nem hagyom, hogy bántódásod essék, nehéz lesz, de megoldjuk együtt és elkapjuk. - fogta két keze közé az arcom s letörölte a kibuggyanó könnycseppeket.
- Szeretlek - csókoltam meg, az a csók mintha egyben az utolsó lett volna, egy búcsú csók, szenvedélyes, vad, követelőző, de mégis benne volt minden érzelmünk.

Segített felkelnem, felmentünk a szobámba és lefektetett.
- Jól vagyok, engedj hadd szedjem össze a törmelékeket. - mondtam neki de mintha meg se hallotta volna.
- Kizárt dolog, pihenj, majd én megcsinálom, csak pár pillanat. - mondta egy csókot nyomva homlokomra. Bezárta az ablakot, majd egy pillanat eltűnt és vissza is tért a kezében egy szemeteszsákkal. Mint egy szélvihar olyan gyorsan rend lett és a üveg daraboknak nyoma se volt. Fáradtan huppantam az ágyba, az álom gyorsan szememre jött...

Egy csodálatos sárga lovon ültem és ügettünk egy gyönyörű virágos réten, amikor valaki elszáguldott mellettem.
- Na Reb, gyerünk már, vágta!!- száguldozott el mellettem egy férfi...úgy éreztem mintha ez nem én lennék, mintha nem én Audri Nová lennék, várjunk csak de hát miért hív akkor Rebekának?!!
- Rebeka elaludtál, szerelmem? - fordult felém Eric, igen felismerem ő volt az előző álmomban is. REBEKA? SZERELMEM? HOL VAN JACK?! HOL VAGYOK ÉN? MI A FENE FOLYIK ITT?

Mint a legtöbb álmomnál, most is verejtékesen és gondolom rémesen csapzott frizurával ébredtem. Az ágyam szélén Jack ült egy tálcával a kezében.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.
- Neked is, jól vagy? - kérdezte miközben loptam tőle egy csókot.
- Persze, csak egy álom. - legyintettem.
- Elmondod? - nézett rám aggodalmas szemekkel.
- Ha szeretnéd..- mire bólintott. - Szóval a múltkor is volt egy álmom, hogy egy ismeretlen helyen ébredtem és Rebekának neveztek, és elvileg ők voltak a családom. Meg ott volt Eric is. - de inkább őt nem részletezném.
- Eric? Ő még is ki? - vonta fel a szemöldökét.
- A barátom, vagy férjem vagy mi a fene...de ez csak egy álom.
- Audrina, ezek nem csak álmok. - nézett rám komolyan. - és most mit álmodtál?
- Szinte ugyanazt, csak most egy réten lovagoltunk. - hajtottam le a fejem, mire egy kicsit rémült fejet vágott, opsssz a mondatom kétértelmű.
- Úgy értem, hogy lovon.- tisztáztam, nehogy félreértés legyen.
- Most egyél, erre még vissza térünk. - rakta az ölembe a tálcát, amin annyi kaja volt, hogy négy embernek is elég lett volna, beleharaptam a péksütimbe, majd belekortyoltam a finoman gőzölgő meleg kávémba. A reggeli kávéról eszembe jutott Nikki.

- Jack milyen nap van ma?
- Ötödike kedd, miért? - kérdezte.
- Semmi csak, hogy Nikkiék még nem jelentkeztek.
- Ne aggódj édesem annyit, biztos olyan jól érzik magukat, elvileg a nászutuk. - vigyorgott.
- Ahh szóval megfeledkezett rólam. - biggyesztettem le a szám színpadiasan.
- Ne butáskodj kicsim! - vont az ölébe.
- Nah, mi a mai program? - kérdeztem teli szájjal, amin csak jót mosolygott.
- Neked be kell menned az egyetemre és el kell intézned a papírjaid. Most telefonáltak.
- Uhh, el is felejtettem, teljesen kiment a fejemből. Te is jössz? - kérdeztem tőle.
- Nem, van egy kis dolgom de szeretném ha nálad lenne a telefonod, ha baj van, a közelben leszek.
- Ahogy szeretnéd. - fölösleges lett volna tiltakoznom. - Neked mit kell elintézned? - kérdeztem tőle, de mintha a válaszra választ keresett volna..
- Öhm, el kell intéznem Chris-nek egy apróságot. - miért mernék ebben fogadni, hogy nem az igazat mondja????
- Oké, együtt ebédelünk? Vagyis ebédelek? - hátha ebédre végezz a kis titokzatos dolgával, és akkor esetleg ki faggathatom.
- Igen, itthon találkozunk. - csókolt meg majd el ment.

Kipattantam az ágyból, majd a fürdőbe vettem az irányt. Meglepve láttam, hogy a fal be van repedve. Uhhh..hát ez meg? Oké, nem aggódom...
Beléptem a fürdőbe megnyitottam a vizes csapot, megmostam az arcom, majd a fogam. Úgy döntöttem letusolok mielőtt elmegyek. Le dobtam magamról a ruháim és beálltam a zuhany alá. A hideg víz teljesen felfrissített. Egy törülközőbe csavarva magam indultam vissza szobámba. A gardrób előtt töprengve vártam, hogy végre rájöjjek mit is vegyek fel. Körülbelül három- négy összeállítást kotortam elő, amikor a kezembe akadt egy kék farmer, találtam hozzá egy felsőt, majd kerestem hozzá egy csizmát. Kiválasztottam a fehérneműt, felöltöztem és a hajamat lófarokba kötöttem.

Indulásra készén rohantam a garázsba, amikor elfelejtettem, hogy nem zártam be az ajtót, gyorsan visszamentem bezárni, majd kocsiba pattanva siettem az egyetemre.

Az egyetemen még csak tanárok és az irodában dolgozók tartózkodtak na meg egy- két diák. Az irodában, úgy látszik lecserélték a titkárnőt.
- Jó napot. Miben segíthetek? - kérdezte a nő cseppet sem kedvesen.
- Jó Napot. Audrina Nová vagyok, ma telefonáltak, hogy jöjjek be.
- Ja, itt vannak a papírok töltse ki. - szó szerint elém vágta őket.
- Köszönöm. - morogtam az orrom alatt.

Gyorsan kitöltöttem mindent, leadtam a papírokat. Szó szerint menekültem az irodából, komolyan, hogy lehet az, hogy ilyen embereket felvesznek ilyen állásra ahol emberekkel kell foglalkozniuk és látványosan utálják?

Mivel még csak tíz óra volt, úgy döntöttem felhívom Nicol-t, hogy mennyünk el vásárolni.

- Szia Nic. Audrina vagyok. Nincs kedved eljönni velem vásárolni?
- Szia, de persze. Mikor találkozzunk?
- Hát ha jó neked, akkor most megyek érted és felveszlek.
- Szuper. Mikor vagy itt kb? - kérdezte
- Mondjuk 10 perc múlva.
- Rendben, várlak. Szia puszi.
- Szia puszi. - szakadt meg a vonal.

Szerencsémre vagy éppen szerencsétlenségemre, az összes lámpánál pirosat kaptam. Mondjuk abból a szempontból, hogy Nic-nek kb egy év mire elkészül, lehet, hogy még kapóra is jön.
15 perccel később megérkeztem Nicol lakása elé, ahol már idegesen toporgott.

- Szia, azt hittem már itt hagytál. - ült be mellém, vigyorogva.
- Szia, bocsi, csak minden lámpánál piros volt.
- Semmi, legalább volt időm elkészülni. - nevette el magát.
- Gondoltam én...- nevettem vele én is.
- Melyik plázába megyünk?
- Szerintem a központiba, tudod ami ott van a...
- Igen, igen tudom csak menjééé már..- nevetett megint. - mire én indítottam. Most szerencsénkre, nem volt egyetlen egy piros lámpa sem.

Megérkeztünk a pláza parkolóházába. A következő pár órát pedig az üzletekből üzletekbe programmal töltöttük el. Épp egy csinos inget próbáltam amikor csörögni kezdett a telefonom. Nagy nehezen előkotortam a táskámból. Jack az.
- Szia. Hol vagy? itt várok rád.
- Szia, ne haragudj elhívtam Nicol-t vásárolni és teljesen elment az idő, hány óra van? - tényleg teljesen eltűnik valahogy felpárolog belőlem az idő érzékelése vásárlás közben.
- Fél három. - mondta.
- Fél három? - hát akkor egy kicsit kitolódott a vásárlásunk..
- Ne haragudj, negyed óra és otthon vagyok. Mi lenne ha vacsora lenne belőle? - ajánlottam fel. - És este esetleg kárpótolhatnálak. - folytattam.
- Jól hangzik. Szeretlek. - szakadt meg a vonal.
- Én is szeretlek. - mondtam az immár búgó telefonnak.

Gyorsan levettem az inget, majd megkerestem az üzletben Nicol-t .
- Nic mennünk kell, így is úgy volt, hogy Jack-el ebédelem és már fél három. - mondtam neki, miközben haladtunk a pénztár felé.
- Oké, én végeztem, szerintem meg van minden amire nincs szükségem és csak úgy megvettem. - kuncogott. Valóban, olyan dolgokat vásároltunk, amik csak megtetszettek. Fizettem, majd a parkolóházba siettünk. A csomagtartóba beraktuk a szatyrokat. Épp szálltam volna be a kocsiba, amikor észrevettem, hogy egy cédula van a szélvédőn. Megnéztem, egy kézzel írt papír volt amin ez állt:

NE HIDD HOGY ITT BEFEJEZTÜK, ÜDVÖZLÖM JACK-ET.

Nem kellett kettőt találnom, hogy tudjam, hogy ki írta. A zsebembe süllyesztettem, s bepattantam a volán mögé. Nic kérdésére azt válaszoltam, hogy egy hülye hirdetés volt, többet nem kérdezősködött. Kis idő elteltével megérkeztünk Nicol lakásához. Elköszöntünk egymástól, majd rohantam haza.

Felparkoltam a feljáró, kikaptam a csomagtartóból a cuccokat, megfordultam majd mögöttem állt Jack. Közünk lévő távolság olyan csekély volt, hogy egy szalmaszál is igen nehezen fért volna el.

- Szia. - mosolygott.
- Ne haragudj. - néztem rá kiskutyaszemekkel, mire ő kikapta a kezemből a csomagokat és bevitte. Megszeppenve követtem a lakásba. Az ajtó melletti szekrényre ledobtam a kulcsokat, majd a nappaliba mentem.

- Gyere az étkezőbe. - hallottam meg szerelmem hangját. A levegőben finomnál finomabb illatok keringtek.
- Ezt kapja az, aki elkésik? - léptem mögé és átöleltem. Fordított helyzetünkön és megcsókolt.
- Biztos éhes vagy gyere egyél. és közben beszélgessünk. - mondta egy kicsit komoly éllel a hangjában ami megrémisztett.
- O-oké..- dadogtam.

Kihúzta nekem a széket, az asztal szépen meg volt terítve. Hirtelen eltűnt, majd visszatért a kezében az étellel.
- Jó étvágyat! Remélem ízlik. - rakta le elém.
- Köszönöm. Isteni illata van. - saláta, banánnal töltött csirkemell...hmm fenségesen nézett ki és az íze elképesztően finom volt.
- Ez nagyon finom. - vigyorogtam rá.
- Örülök, hogy ízlik.
- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem két falat között.
- Az álmaidról. Tudod nekem vannak ismerőseim. Egy nagyon bölcs család, akik esetleg tudnának segíteni.
- Segíteni? Vámpír család? - kérdeztem.
- Igen, de vegetáriánusok, mint én. Audrina figyelj, meg kell, hogy tudjuk, hogy ez a képességed, hogyan működik, mi a jelentése.
- Képesség? Várjunk. Nem, nem. Jack hiszen ezek csak álmok. - nem hinném, hogy képesség lenne ha az embernek rémálmai vannak ami néha bizarr de valóra válik.
- A vámpíroknak vannak különleges képességeik. Ezek a képességek esetleg jelentkezhetnek ember korában is de vámpírként felerősödik sokkal intenzívebb.
- Azt mondod, hogy ha vámpír lennék, jövőbelátó vagy mi lennék? - emeltem magasba a szemöldököm. Képtelenség.
- Mondjuk. - nézett rám halál komolyan, amitől majdnem elnevettem magam, ha nem nézne ilyen komoly fejjel rám...
- És mit tudnának segíteni az a nagyon bölcs család? - szúrtam a villámra egy darab húst.
- Nem tudom, csak reménykedem, hogy a több száz év alatt, már találkoztak legalább hasonló esettel.
- Öhm több száz év alatt? - kérdeztem vissza meglepve.
- Igen, szeretném ha elmennénk hozzájuk és....

De a mondatott nem tudta befejezni, mert az étkezőben látogatók jelentek meg....




Sajnálom, hogy késtem a frissel. Rengeteg dogát írtunk és sokat feleltünk, ma volt a temetés, tegnap pedig anya eltiltott a géptől xD.... de ma már itt van és remélem szeretni fogjátok.

Szeretettel: Szandi.

UI: Nem írok ki komi határt, mindenkinek szíve joga eldöntenie. Játszunk olyat mint a becsületkassza...ahogy érzitek :) és ahogy értékelitek a munkám még ha késett is. :DD