Képek :)

vendégfürdő
vendégszoba
a gardrób
nappali
Nikki- Chris hálószoba



Ház, szobák..minden :) tessék nézni és az alatta lévő bejegyzést elolvasni és komizni :)

Ház


Nikki- Chris fürdő
:

47. Fejezet

47. Fejezet.

Audrina szemszög

Petra-val gyorsan kocsiba pattantunk, én vezettem. Szerettem vezetni, jó volt közben gondolkodni, csak kocsikázni a városban...de erre már nincs szükségem, hiszen itt van Jack Ő segít nekem megoldani minden problémát. Közösen mindent megoldunk.

- Azt mondta Jack, hogy az utca végén lesz a ház van egy sejtésem, hiszen elég szép ház és az utcában csak az az egy volt eladó. - fordultam Petra felé mosolyogva. Nagyon megszerettem, egy újabb barátnőre és egy anyuka féleségre találtam benne. Imádni való személyiség.
- Tudtam én mindig, hogy Jack ilyen nagylelkű, de miért vett a barátnődnek egy házat? - nézett rám mosolyogva. Most Ő nem is tudja? Hogy Chris
- Mint tudod, Chris a testvére, gondolom azért. - válaszoltam.
- Hogy mi? A testvére?!!! - mosolygott rám, olyan mosollyal, hogy már frászt kaptam. Ő nem tudja, hogy Chris a tesója tehát.
- Majd háznézés közben elmesélem. - parkoltam le a ház elé. Ami valóban gyönyörű volt. Nem nagyon nézelődtem még a házak között, így ezt se vettem nagyon figyelembe, pedig nagyon szép.
- Huhh, ez nagyon szép. - szállt ki a kocsiból.
- Szerintem is. Menjünk. - Előkerestem a ház kulcsát, majd a zár kattant és elénk tárult egy hatalmas tér. A ház nagyon tágas és világos volt.
- Belül se kevésbé szebb. Mondjuk egy kis helyrerázás és egy kis takarítás ráfér. - állapította meg Petra.
- Szerintem is. De elég jó állapotban van. Ez az előtér egyszerűen csodálatos. Nagyon jól ki lehet használni a teret. - mondtam neki. Ahogy belépünk az ajtón, és kicsit bentebb megyünk a nappaliba lyukadunk ki. A nappalitól jobbra található a konyha. A nappaliba is csak új függönyök, új bútorok és virágok kellenek, na meg szőnyegek. A konyha is elég tágas volt, itt volt egy beépített konyhabútor ami fekete és vörös volt. A fal itt egy sötétebb vöröses árnyalatban pompázott. A konyhából nyílt az étkező. Az étkező visszafogottabb színű volt, ide vennünk kell egy étkezőt, szintén virágokat, függönyt, visszamentünk a nappaliba onnan még két ajtó nyílt és ott volt az emeletre vezető lépcső is. Az egyik ajtó egy fürdőszoba volt, a másik pedig egy tárolószoba..
- Tehát elmeséled, mert ezt valahogy el felejtette mondani. - torpant meg Petra a lépcső aljánál amikor épp menni akartunk volna fel, hogy ott is felmérjük a terepet.
- Chris az én gyerekkori barátom. Nikki-vel amikor ideköltöztem az egyetemen ismerkedtem meg. Jack-el pedig amikor anyuékhoz ellátogattam Mark rokonakét jött, először nem szívleltük egymást, állandóan piszkáltuk egymást, csipkelődtünk, majd nagyon jóba lettünk. Aminek hát ez lett a vége. - mosolyodtam el. Még jó, hogy szerencsére ez lett a vége. - Amikor Chris a városba jött, hozzánk költözött, majd egyszer találkoztam Jack-el, hazavittem, és csak akkor tűnt fel a hasonlóság kettejük között. Akkor mesélt Jack a szüleiről és a testvéréről, mint kiderült akit meg is talált Chris személyében. Nikki és Chris összeházasodtak nem régen, és most azért vagyunk itt mert ide költöznek.
- Értem, hiszen ez szuper, de Chris tudja, hogy vámpír? - kérdezte.
- Igen, tudja, elmondta neki. Nagyon kiborult először, de hát mit is vártunk érthető. Nehezen felfogható az biztos - nevettem fel. - de a lényeg, hogy most minden oké közöttük.
- Igen, akkor jó, remélem megismerhetjük őket. - mosolygott. Nagyon szerettem, hogy állandóan mosolyog. Ez mindig rám is rám ragasztotta a jó kedvet.

Az emeleten egy hosszú folyosó volt. A jobboldali első ajtó egy kisebb szoba volt, így gondoltuk ez lesz a vendégszoba. Onnan nyílt egy fürdőszoba. A vendégszoba kék színű volt, a fürdőben is ezek a színek jöttek vissza. A vendégszoba mellett volt egy nagyobb szoba aminek egyik falát polcok másik ajtóval szembeli falát szinte üveg borította, ez lesz egy ilyen könyves, dolgozós tanuló szoba szerűség. A folyosó végén volt egy nagy háló, onnan nyílt egy hatalmas fürdő és egy még hatalmasabb gardrób. A háló színe pezsgő színű volt olyan finom bézs árnyalat, a fürdő is hasonló volt, míg a gardrób szinte csak polcokból álltak.
Nagyjából fel is mértük bent a terepet.

- Eddig nem semmi, menjünk nézzük meg kint mi van. - ragadott karon Petra, felkapott a hátára és lerohant velem a földszintre.
- Héhéé nyugi, kérlek. Én táplálkozom, olyan kajával amit ha így hirtelen felrázol ki fog jönni. - támasztottam a fejem a falnak.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Semmi baj, csak legközelebb legalább figyelmeztess. - nevettem, igaz a gyomrom kicsit felkavarodott, de ha kimegyünk a levegőre biztos jobb lesz. - És egyébként is, meg ne lássanak.
- Nincs a ház közelébe senki, nem láthatta. - vigyorgott. Olyan volt mint valami tinédzser aki rosszalkodni akar. Jajj, már most hiányzik az én drágám.....

Kiléptünk az udvarra. A ház mögött, mint nálunk szintén egy hatalmas medence volt. Egy kisebb virágoskert. Grillező rész. Jó medencés bulikat tarthatunk majd itt. Na mint, ha nálunk nem lett volna eddig. De azok szolidak voltak, ezért nem is említésre méltóak.

- Itt sok dolgunk nem lesz. Vagyis arra gondoltam, hogy a bútorokat ha megrendeltük akkor majd éjszaka berendezzük. Már csak azért mert tudod mi ugyanolyan jól láttunk, meg nem kell kibírnom, hogy ne kapjon el a röhögőgörcs, ahogy látom, hogy próbálnak erőlködni.
- Oké, oké. - emeltem fel a kezem vigyorogva.
- Szerintem itt végeztünk is. Irány a pláza. - csaptam össze a tenyerem.


Az út gyorsan és csendben telt. Valahogy mind a ketten a gondolatainkba férkőztünk, ez nem azt jelenti, hogy nem voltunk eléggé izgatottak a vásárlás miatt, hogy bedepiztünk, hanem csak arra gondoltam, hogy én milyen lehetnék vámpírként. Az álmomban gyönyőrű voltam. Most se tartom magam csúnyának vagy valami, engem soha nem érdekelt pl.: hogy hány kalóriát eszek, mindig imádtam a bőrömben lenni.

A pláza parkolóházában próbáltam helyet keresni, de mintha mindenkire most tört volna a vásárlási láz. Nagy nehezen épp a második emeletet jártuk be amikor kitolatott egy kocsi szabad helyet adva ezzel nekem.

- Szerinted ez az álmos dolog ha vámpír lennék felerősödne? - kérdeztem de a vámpír szót csak suttogva mondtam, tudtam, úgy is meghallja.
- Valószínű. Csak ez tényleg nagyon bonyolult és nehéz, értsd meg Őt is. - mosolygott rám kedvesen.
- Próbálom . - sóhajtottam.

Bementünk egy bútorüzletbe, elkezdtünk nézelődni. Egy kis idő után mindenhova megtaláltuk a megfelelő bútorokat. Megrendeltük őket, és lebeszéltük, hogy hova szállítsák ki.

-Ez elég jól ment. - mondtam neki.
- Valóban, Szerintem tökéletes lesz. Most meg menjünk nézzünk virágot meg kiegészítőket.

A többi körülbelül húsz boltban vettünk függönyöket, egy rakat virágot, vázákat, tányérokat, háztartási gépeket és egy csomó mindent.

- Szerintem vegyünk egy pár új ruhát is az új gardróbba. Meg hát most jött az új kollekció, biztos találunk magunknak is valamit. - indultunk a ruhaüzletek felé.
- Az biztos. - nevettem vele. Jó volt vele lenni, nem mintha Nikki-éket nem szeretném, csak Petra gyorsan az emberek szívébe férkőzik.

Rengeteg ruhát vettünk Nikki-nek és Chris-nek. Szerintem feltöltöttük az egész gardróbot. Magunknak is beszereztünk egy pár új darabot. Egy párat, körülbelül amit magamnak vettem az hat szatyor tartalma. Meg még volt vagy húsz szatyor ha nem több Nikki-ék gardróbjába.
Teli kezekkel indultunk vissza a parkolóházba. Viszont az én gyomrom ételélt kiáltott.

- Éhes vagy. - kuncogott Petra.
- Elment az idő, már fél öt van. - mosolyogtam. Mire Petra kivette a kezemből a szatyrokat és a kocsi kulcsot.
- Várj meg itt, mindjárt jövök. Utána beülünk enni valahová. - tűnt el a szatyrokkal a kezében.

Addig leültem az egyik padra ami ott volt a lift aljánál.
Hirtelen egy sikítást hallottam a parkolóházból, de addigra már késő volt.
Magával ragadott a sötétség....

Jack szemszög


Miután a lányok elmentek, Max-el a nappaliba költöztünk. Letelepedtünk a TV elé a kanapéra. Pont amerikai foci ment.
Nem nagyon tudtam figyelni a meccsre, a gondolataim valahol máshol járták. Valahol egy Audrina nevezetű nőnél, aki megváltoztatta az életem. A nőnél akit szeretek,és a nőnél akiről a gondolataim sebesen száguldoztak, mert őszintén fogalmam sem volt, hogy mi a helyes döntés. Azt tudom, hogy szeretem és vele szeretném leélni az életem, de az átváltozással akár tönkre is tehetem az Ő életét. Rossz előérzetem volt.

- Ne keresd a kibúvókat. - szólalt meg Max. Értetlenül néztem rá, mire felnevetett
- Nem értelek. - adtam hangot értetlenségemnek.
- Látom rajtad, hogy azon rágódsz, hogy mit tegyél. Mit súg a szíved? - kérdezte.
- Azt, hogy változtassam át, és legyünk együtt az örökkévalóságig, viszont az eszem azt sugallja, hogy ezzel tönkre is tehetem az életét.
- Megkérdezted már tőle, hogy Ő mit szeretne? - mutatott rá a lényegre.
- Nem..vagyis Ő mondta, hogy Ő ezt akarja. - hajtottam le a fejem.
- Akkor hol itt a probléma? - kérdezte Max.
- Én csak félek.
- Tudod, hogy ránk mindig számíthatsz.
- Tudom és köszönöm, de ha átváltozik, miért fogunk elmenni innen és mivel magyarázzuk, hogy nem fogunk se az édesanyjához, se Nikki-ékhez jönni?! - mondtam, az átváltozás utáni korszaktól féltem én igazán, mástól nem.
- Addig nálunk lennétek, és mi mindenben segítenénk. - mosolygott.

- Köszönöm, erre még visszatérünk. - próbáltam mosolyt ölteni az arcomra, több- kevesebb sikerrel.
- Nincs mit. Ránk tudd mindig számíthatsz.

Tovább néztük a meccset, de rossz érzésem volt nagyon.

- Rossz érzésem van. Valami történt. - pattant fel Max.

puszi :) mindjárt jönnek a képek a házról :DD
Szandi
Komizni tessék :DD

46, Fejezet.

Audrina szemszög

Úgy gondolom, elég idős vagyok ahhoz, hogy komolyan elgondolkozzam az életemen. Mindig is azt tartottam fontosnak, hogy tanuljak és, hogy legyen egy jó állásom, bulizzak, éljem az életem. Most viszont itt van életem fordulópontja, itt van életem pasija és itt van életem lehetősége. Lehetőség egy új élethez, az örök élethez. Lehet, hogy meg kell szenvednem érte, nem lehet majd gyermekem, de mikor már megismertem Jack-et és szerelmet vallott, azóta tudom, az életem s vele az életképem is megváltozott. Már nem számított semmi, csak, hogy ő velem legyen. Ez nem azt jelenti, hogy a barátaim, az álmaim feladnám. Nem, hiszen az álmom nagy részét ő tölti ki.
Ha belegondolok, hogy egy örökkévalóságon keresztül mellettem lenne, szeretne már megadna mindent, mire vágyok, vágynék.



Nem tudom mennyi az idő, szerelmem karjaiban az időérzékem fuccsba dől. Vajon Ő most min gondolkodhat? Már nem kételkedem abban, hogy nem szeret vagy nem úgy érez irántam, mint én. Tudom, hogy szeret, ezt tetteivel be is bizonyítja, igaz amikor elment, ez a féle dolog megingott bennem, viszont az ő oldalát nem vettem figyelembe, vagy fogalmazzak úgy, hogy nem tudtam figyelembe venni, hiszen azt sem tudtam min akadt ki ennyire...de ha soha nem beszéljük meg ezeket a dolgokat, ha soha nem tisztázzuk kettőnk között az idő gyorsan elrohan felettünk, jobban mondva felettem, és én nélküle nem akarok létezni.

- Min töröd az okos kis fejed, kicsim? - búgta a fülembe, miközben megállás nélkül birizgálta a hajam. Testemet már köszöntötte a jól ismert, kellemes borzongás.
- Csak egy kicsit elkalandoztam... - kicsit...valójában épp az életem további folytatásán töprengtem, de igazán nem fontos...
-Mennyi az idő? - kérdeztem nyújtózkodva.
- Hajnali háromnegyed négy. Aludj édesem. - puszilt bele a nyakamba. Már tiltakozásra nyitottam volna szám, hogy dehogy hiszen csinálhatunk mást is, de tényleg fáradtnak éreztem magam.
- Hanyadika van? - ásítottam.
- 9, miért? - fürkészte arcom kíváncsi tekintettel. Akkor a hétvégére megérkeznek Nikki-ék. Már nagyon hiányoznak, alig beszéltünk, amikor megérkeztek akkor felhívtak, küldtek egy képeslapot pár sorral, de egyébként életjelet nem nagyon adtak magukról. Mondjuk meg is értem hiszen ez a nászútjuk, valószínűleg én se az aggódó barátnőmnek írogatnék, hanem szerelmemmel tölteném minden időmet.
- Akkor a hétvégén megérkeznek Nikki-ék. - feleltem kérdésére.
- Igen, remélem jól érzik magukat.
- Én is. - suttogtam és már mély álomba is szenderültem.



Egy tükör előtt álltam....minden csendes volt. Nem néztem bele a tükörbe inkább a házban néztem szét. Hatalmas nagy modern ház volt, olyan én ízlésem, a bézs, lilás árnyalatok, és barna szimbolizáltak. Biztos voltam benne hogy ez az én házam. Visszaléptem a tükör elé, és belenéztem. A látott képtől hátrahökkentem. A nő aki et a tükörben láttam, hosszú barna haja, mintha egy árnyalattal sötétebb lett volna, és úgy ragyogott, mintha épp egy fodrász szalonból lépett volna ki. A bőre a legapróbb milliméterig tökéletes volt, sápadt szerű. A barnán ragyogtak. Ez a nő akit láttam olyan ismeretlen de mégis ismerősnek tűnt. Rá kellett jönnöm bármilyen meglepő is de saját tükörképem látom.
Az álom kép itt véget is ért..

Reggel viszonylag kipihenten ébredtem. Mellettem viszont senki nem feküdt. A konyhából beszélgetés zaját hallottam. Felmentem az emeletre, belépve a fürdőbe lezuhanyoztam és megmostam az arcom és a fogam. A puha köntösömbe bújva léptem be a szobámba azon töprengve mit vegyek fel.
Kinéztem az ablakon és úgy láttam elég szép az idő így, hogy nyár vége van egy rövid short és egy szép felső mellett döntöttem. Cipőnek kerestem valami kényelmeset, egy gladiátor szandál meg is teszi. A hajamat megfésültem és szabadon hagytam. Elindultam a többiekhez.

A lépcső alján megálltam, épp egy érdekes mondat hangzott el.

- De azt akarja, hogy változtassam át. - mondta szerelmem kétségbeesett hangon.
- Ha szereted nem akarod elveszíteni. - mondta Max.
- Tehát be fog következi, mi melletted állunk és segítünk. - mondta Petra
- Tudom, csak nem akarom elvenni tőle az életét. - na jó kezdi megint, inkább közbelépek.

- Sziasztok. - köszöntem nekik a konyhába lépve. Petra és Max az asztalnál ült, míg Jack a pulton foglalt helyett. Érkezésemre felkapta a fejét. Őgy tudtam, hogy a vámpíroknak kifinomult az érzéke, hogy hogy nem vett eddig is észre?!
- Miért vagy meglepődve, tudtad nem eddig is, hogy itt voltam? - néztem rá.
- Mi tudtuk, hogy itt vagy, de szerintem ő annyira el volt foglalva ezekkel a fontos kérdésekkel, hogy nem figyelt. - mondta Petra mosolyogva.

- Gyere ülj le, csinálok reggelit. - pattant fel Petra.
- Tudsz főzni? - néztem meglepve rá.
- Édesem attól, hogy mi nem emberi étellel táplálkozunk, még tudhatok főzni. - nevetett fel.
- Ne haragudj, csak meglepődtem.
- Muszáj volt megtanulnom, hiszen az egyik saját éttermemben besegítek néha. - mondta mosolyogva.
- Van saját éttermetek? - nem semmi, ki gondolta volna, na jó azt tuti senki, hogy egy vámpír éttermet vezet és főz.
- Igen, - mondta Max. - El kell jönnöd egyszer, kíváncsiak vagyunk a véleményedre, igaz drágám? - nézett feleségére Max.
- Hát persze. Még jó, na de most készítek neked valami finomat.

Majd csak azt láttam, vagyis jobban mondva nem láttam semmit csak fehér csíkokat. Jack leült mellém.

- Beszélnünk kell. - nézett rám.
- Oké. - tudtam, hogy valami fontos, láttam a tekintettéből.
- Valamit nem mondtam el neked. - kezdett bele. Chris és Nikki mielőtt elmentek én Chris-el beszéltem. Ő kért meg rá, hogy ne szóljak, csak pár nappal az előtt, hogy ha hazaérkeznek.
- Mond már ki, történt valami? -
- Elköltöznek. - nézett a szemembe. Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Miért, hiszen Nikki a legjobb barátnőm, a testvéremként tekintek rá.
- De hát miért? -
- Értsd meg őket, ők már házasok, és azt szeretnék ha mi is élnék a mi életünket.
- De itt is elférünk. - makacskodtam.
- Szóval, ha megengeded, hogy befejezzem, tőlem kaptak egy házat. Az utca végén van. Nem messze tőled, tőlünk. - mondta széles vigyorral az arcán.
- Egy házat vettél nekik? - emeltem fel a hangom, ami egészen el vékonyodott.
- Nászajándék. - rántott vállatt. - most mondhatnám, hogy te meg kocsit vettél Nikki-nek. - nevetett, de jogos.
- Tehát, nem messze lesznek tőlünk, hisz ez csodás. - ugrottam a nyakába.
- Köszönöm. - suttogtam neki.
- Szívesen. - csókolt meg. Majd egy torokköszörülésre váltam el édes ajkaitól. Petra állt előttünk egy tányérral a kezében, tartalmának viszont nagyon jó illata volt. Vigyorogva rakta le elém a tányért és én jó izűen láttam hozzá.



- Hát ez isteni volt. Köszönöm. - dőltem jóllakottan hátra a székemben. Istenien főz.
- Örülök neki. - vette el a tányért.
- Hagyd csak, majd én elmosogatok. - keltem fel és kivettem a kezéből a tányért.
- Az egyetem nekem már csak egy fél év, megszerzem a diplomám és szeretnék mással foglalkozni, arra gondoltam, hogy beiratkoznék egy művészeti egyetemre, valamilyen divatcéghez el tudnék helyezkedni divattervezőként. - mondtam ki hangosan amin gondolkodtam, miközben elmostam a tányért és az evőeszközöket. Elzártam a csapot, majd kinyitottam a hűtőt és kivettem a narancslét.
- Nagyszerű ötlet édesem. - mondta Jack.
- Szerintem is, mint látom van érzéked a divathoz. - mondta Petra.
- Hogy is mondjam, nekem a divat a szenvedélyem, a ruhák a vásárlás, a tervezés, minden ami divat, divatbemutatók stb. - mosolyodtam el.
- Akkor hajrá kislány, ne félj belevágni olyanba amit eddig nem csináltál, ha nem is vágsz neki akkor nem tudod megtapasztalni, és nem tudod miről maradsz le. - mondta Max. Hmm valóban nagyon bölcs.
- Nők. Mindig csak a vásárlás. - mondta kedvesem.
- Hééééé. - szóltunk fel egyszerre Petra-val.
- Ezt kikérjük magunknak, már nem azért, de szerintem ti is szeretitek rajtunk azokat a ruhákat. - húzta fel az orrát Petra.
- Fölöslegesek azok a ruhák, anélkül jobb is. - mondta Jack.
- Ebben igazad van. - pacsizott le Max-el. Komolyan a több száz éves vámpír, most tényleg olyan volt, mintha valami hormonokkal túlfűtött huszonéves lenne.
- Tudod Audrina, a vámpíroknak erősebbek az érzései, egy részt igazad is van a túlfűtöttséggel kapcsolatban. - kuncogott Max. Összevont szemöldökkel néztem rá, de leesett. Hát persze gondolatolvasás.
- Látom leesett, vagy inkább koppant. - nevetett Max.
- Igen. - nevettem vele. - de azért nem kell mindig az én gondolataimra figyelned ez egy kicsit idegesítő, - nevettem még mindig.
- Majd észben tartom. - kacsintott rám.

- Petra. - fordultam felé.
- Igen?
- Mi lenne ha elmennénk vásárolni? A pasikat meg itt hagynánk? Sőt megnézhetnénk Nikki-ék házát és be is rendezhetnénk. Mit szólsz hozzá? - néztem rá boci szemekkel.
- Induljunk. - pattant fel a székből.
- Akkor srácok jó mulatást, ránk egy ideig ne számítsatok. - vigyorogtam rájuk.
- Édes vidd az én kocsim az nagyobb, több dolog fér el benne. - adta oda a kocsija kulcsát, már éppen mondtam volna, hogy nem kell, amikor valóban jó ötlet volt, hiszen sokkal több szatyor fér el mint az én kocsimban.
- Köszönöm. - kaptam ki a kezéből a kulcsot, majd nyomtam egy gyors csókot a szájára.
- Petra vigyázz rá, tudod, hogy itt van Ő... - nézett szigorúan Petra-ra.
- Hahó, elég nagy vagyok már. - néztem rá mérgesen.
- Vigyázok rá.- tolt az ajtó felé Petra. Az ajtóból még visszafordultam és odadobtam a kocsikulcsom neki.
- Vigyázz rá. - mosolyogtam.

Majd elindultunk vásárolni és még nem is gondoltam mennyi jó és rossz fog történni....

Audrina nadrág




:
Audrina felső:









Audrina cipő:





Sziasztok :)

Beteg lettem, és mivel így nem kellett tanulnom suliba, gondoltam megleplek titeket egy kis fejivel :) A következő feji izgalmas lesz....
Köszönöm az előző fejezethez a komikat, e fejezethez is szívesen fogadom :P

Hogy telt a szünetetek?

xoxo Szandi

45. Fejezet II.rész

Audrina szemszög

- Miért nem akarod hogy vámpír legyek? - tettem fel neki azt a kérdést, mire még mindig nem tudtam a választ, viszont pár elméletem már volt.

- Audrina ez nem olyan egyszerű. - sóhajtott fel, majd eltolt magától. Mi olyan nem egyszerű, meg mondaná már végre valaki, mert ez kezd kihozni a sodrómból.

- Figyelj ide, mi nem olyan egyszerű megmondanád nekem? Mert kezdek egy kicsit ideges lenni és..

- Nem akarom hogy átéld mind azt amit nekem kellett. - szakított félbe.

- Ez nem elég indok. - suttogtam.

- De, az. - termett előttem, majd kezei közé fogta arcom és mélyen a szemébe néztem amely most bánatot, fájdalmat és mérhetetlen szerelmet tükrözött.

- Az én időm múlandó, meg fogok öregedni és te elfogsz hagyni és mindketten tudjuk, hogy nem működne tovább, az embereknek feltűnne, hogy te más vagy és nem változtál semmit, ergo el fogsz menni, és Chris és Nikki élik az életüket, én meg majd egyedül.....- fakadtam ki, éreztem, hogy az első könnycsepp már le is gördül az arcomon, áhhh francba biztos meg fog jönni, hogy ilyen hisztis vagyok. De választ szeretnék kapni, egy értelmes indokot.

- Mondj nekem egyetlen indokot ami ellene szól. - néztem a szemébe.

- Az, hogy szeretlek.

- Ha szeretnél nem tennéd ezt velem, és nem akarnád azt, hogy ne legyek veled.

- Pont ez az indok kedvesem, mert szeretlek, és nem akarlak egy olyan világba kényszeríteni, amibe nem kell és lehet saját normális életed.

- Szóval te nem akarsz engem a te világodba?- ha így állunk akkor ezt már rég mondhatta volna, csak azt nem értem akkor miért mondja, hogy szeret.

- Kérlek értsd meg, ha lenne rá esélyem, hogy újra ember legyek, megtenném, hogy veled lehessek, legyen sok gyönyörű gyerekünk, mint te és együtt öregedhessünk meg, de nem lehet, mert nem vagyok ember, és te nem lehetsz vámpír. - mondta elgyötörten.

- Miért? Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy tudjam, hogy nekem mi a jó. Mi van ha én ezt szeretném? Én így akarok élni, veled, örökké.

- És elviselnéd azt, hogy nem vagy önmagad, csak vérre vágysz, a fájdalmat, az elviselhetetlen felemésztő tűzet ami kínok közt fogva tartja a tested? - nézett rám komolyan.

- El. - suttogtam.

- De én nem, azt hogy szenvedj. - vágta oda hozzám, majd egy perc alatt eltűnt. Magamba roskadva zokogtam a kanapén. Ha ő nem akkor valaki más teljesíti a kérésem. Nem tudom meddig tartott ez az állapot, de álomba sírtam magam.

Álmomban az ismerős erdőrészen találtam magam, ahol Jack elmondta, hogy szeret...

Viszont én most csak külső szemlélő voltam, láttam magam Jack-et és egy szőke nőt, Jack a szőke nő derekát, aki vérmesen morgott rám.

- Menj el, már mondtam, hogy nem akarlak, csak is Ő kell nekem.

- Jól hallottad elmehetsz, nem szeret, nem is szeretett soha. - vágta hozzám a szőke nő.

Éreztem, hogy könnyeim újra felszínre törnek, majd elborítják arcom, s rohanok az erdőben.

Szerelmem nyugtató szavára ébredtem.

- Audrina kérlek ébredj! Csak egy rossz álom. - nehézkesen kinyitottam a szemem, Jack szemeivel találtam szembe magam.

- Jól vagy? - kérdezte, mire csak bólintottam.

- Sajnálom, hogy elmentem, de sok volt, az a baj, hogy nem látod az én álláspontom. De ígérem, hogy megbeszélem ezt, Petra-ékkal. - húzott magához, s homlokon csókolt. - Szeretlek, ezt mindig tud. - kedvesem szavaira újra zokogni kezdtem. Ő csendben tűrte míg le nem csillapodom.

Pár perccel később már az összes könnyem felszáradt és mosolyt varázsolva arcomra fordultam szerelmemhez.

- Köszönöm, szeretlek. - csókoltam meg. Egyre vadabbul és vadabbul ostromolta ajkaim, míg nyelvünk szenvedélyes forró táncot jártak, finoman hátradöntött a kanapén, és csókjaival nyakam kényeztette, majd kezei pizsamám alatt tevékenykedtek, mire ajkaim jól eső sóhajok hagyták el. Hirtelen szabadított meg ruhámtól, s kezének helyét édes csókjai vették át. Egész testem behintette mámorító csókjaival, puszijaival.

A testem már égett, nagyon kívántam őt, egy gyors mozdulattal amikor nem figyelt, fordítottam helyzetünkön és én kerekedtem felül.

Levettem a pólóját, eldobtam a nappali egyik sarkába, de kit is érdekel ez most, amikor itt van az én személyes istenem, ezzel a kidolgozott izmos testtel, amiért bármelyik nő megőrülne, de Ő csak az enyém. Végigcsókoltam egész testét, majd megszabadítottam nadrágjától is, időközben mindkettőnkről lekerültek a fölösleges ruhadarabok. Jack fordított a helyzetünkön, megint én kerültem alulra, héé akartam volna tiltakozni, hogy kisebbségi komplexusom lesz ha így folytatja, de csókjával belém fojtotta a szót, s eggyé tette a testünket.

Olyan szenvedéllyel, érzékenységgel, szeretettel és gyengédséggel bánt velem, hogy mámor kapuját átlépve lassan haladtam onnan kifelé a valóságba....

Hát igen, hogy is mondják, hogy a békülés utáni......hmm hát nálunk mindig a legjobb. - kuncogtam magamban. Szerelmemhez bújtam és Ő ránk takart egy meleg takarót.

-Imádlak szeretlek, te vagy az életem. - suttogta édesen a fülembe.

- Én is szeretlek. - bújtam szorosabban hozzá.

Hirtelen a medence felőli ajtó kicsapódott és Petra és Max esett be rajtuk összefonódva.

- khmm...- kuncogott alólam kedvesem.

- Jesszus. - rebbentek szét és nagy szemekkel meredtek ránk.

- A frászt hoztátok rám, még jó, hogy nem kaptam szívínfranktust. Jajj, ne haragudjatok. - szegény azt se tudta, hogy hova nézzen zavarában.

- Semmi, de azért ez a te szádból, mintha kaphatnál is. - nevetett fel Jack.

- Nagyon vicces. Mi akkor felmennénk. - mondta Petra.

- Emelet, második ajtó. - mondtam miközben próbáltam elbújni a takaró alá.

- Köszi. - és már ott sem voltak.

Ez azért vicces, dupla rajta kapás, mi megláttuk őket ők meg minket, ez kész. - nevetgéltem magamban.