47. Fejezet

47. Fejezet.

Audrina szemszög

Petra-val gyorsan kocsiba pattantunk, én vezettem. Szerettem vezetni, jó volt közben gondolkodni, csak kocsikázni a városban...de erre már nincs szükségem, hiszen itt van Jack Ő segít nekem megoldani minden problémát. Közösen mindent megoldunk.

- Azt mondta Jack, hogy az utca végén lesz a ház van egy sejtésem, hiszen elég szép ház és az utcában csak az az egy volt eladó. - fordultam Petra felé mosolyogva. Nagyon megszerettem, egy újabb barátnőre és egy anyuka féleségre találtam benne. Imádni való személyiség.
- Tudtam én mindig, hogy Jack ilyen nagylelkű, de miért vett a barátnődnek egy házat? - nézett rám mosolyogva. Most Ő nem is tudja? Hogy Chris
- Mint tudod, Chris a testvére, gondolom azért. - válaszoltam.
- Hogy mi? A testvére?!!! - mosolygott rám, olyan mosollyal, hogy már frászt kaptam. Ő nem tudja, hogy Chris a tesója tehát.
- Majd háznézés közben elmesélem. - parkoltam le a ház elé. Ami valóban gyönyörű volt. Nem nagyon nézelődtem még a házak között, így ezt se vettem nagyon figyelembe, pedig nagyon szép.
- Huhh, ez nagyon szép. - szállt ki a kocsiból.
- Szerintem is. Menjünk. - Előkerestem a ház kulcsát, majd a zár kattant és elénk tárult egy hatalmas tér. A ház nagyon tágas és világos volt.
- Belül se kevésbé szebb. Mondjuk egy kis helyrerázás és egy kis takarítás ráfér. - állapította meg Petra.
- Szerintem is. De elég jó állapotban van. Ez az előtér egyszerűen csodálatos. Nagyon jól ki lehet használni a teret. - mondtam neki. Ahogy belépünk az ajtón, és kicsit bentebb megyünk a nappaliba lyukadunk ki. A nappalitól jobbra található a konyha. A nappaliba is csak új függönyök, új bútorok és virágok kellenek, na meg szőnyegek. A konyha is elég tágas volt, itt volt egy beépített konyhabútor ami fekete és vörös volt. A fal itt egy sötétebb vöröses árnyalatban pompázott. A konyhából nyílt az étkező. Az étkező visszafogottabb színű volt, ide vennünk kell egy étkezőt, szintén virágokat, függönyt, visszamentünk a nappaliba onnan még két ajtó nyílt és ott volt az emeletre vezető lépcső is. Az egyik ajtó egy fürdőszoba volt, a másik pedig egy tárolószoba..
- Tehát elmeséled, mert ezt valahogy el felejtette mondani. - torpant meg Petra a lépcső aljánál amikor épp menni akartunk volna fel, hogy ott is felmérjük a terepet.
- Chris az én gyerekkori barátom. Nikki-vel amikor ideköltöztem az egyetemen ismerkedtem meg. Jack-el pedig amikor anyuékhoz ellátogattam Mark rokonakét jött, először nem szívleltük egymást, állandóan piszkáltuk egymást, csipkelődtünk, majd nagyon jóba lettünk. Aminek hát ez lett a vége. - mosolyodtam el. Még jó, hogy szerencsére ez lett a vége. - Amikor Chris a városba jött, hozzánk költözött, majd egyszer találkoztam Jack-el, hazavittem, és csak akkor tűnt fel a hasonlóság kettejük között. Akkor mesélt Jack a szüleiről és a testvéréről, mint kiderült akit meg is talált Chris személyében. Nikki és Chris összeházasodtak nem régen, és most azért vagyunk itt mert ide költöznek.
- Értem, hiszen ez szuper, de Chris tudja, hogy vámpír? - kérdezte.
- Igen, tudja, elmondta neki. Nagyon kiborult először, de hát mit is vártunk érthető. Nehezen felfogható az biztos - nevettem fel. - de a lényeg, hogy most minden oké közöttük.
- Igen, akkor jó, remélem megismerhetjük őket. - mosolygott. Nagyon szerettem, hogy állandóan mosolyog. Ez mindig rám is rám ragasztotta a jó kedvet.

Az emeleten egy hosszú folyosó volt. A jobboldali első ajtó egy kisebb szoba volt, így gondoltuk ez lesz a vendégszoba. Onnan nyílt egy fürdőszoba. A vendégszoba kék színű volt, a fürdőben is ezek a színek jöttek vissza. A vendégszoba mellett volt egy nagyobb szoba aminek egyik falát polcok másik ajtóval szembeli falát szinte üveg borította, ez lesz egy ilyen könyves, dolgozós tanuló szoba szerűség. A folyosó végén volt egy nagy háló, onnan nyílt egy hatalmas fürdő és egy még hatalmasabb gardrób. A háló színe pezsgő színű volt olyan finom bézs árnyalat, a fürdő is hasonló volt, míg a gardrób szinte csak polcokból álltak.
Nagyjából fel is mértük bent a terepet.

- Eddig nem semmi, menjünk nézzük meg kint mi van. - ragadott karon Petra, felkapott a hátára és lerohant velem a földszintre.
- Héhéé nyugi, kérlek. Én táplálkozom, olyan kajával amit ha így hirtelen felrázol ki fog jönni. - támasztottam a fejem a falnak.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Semmi baj, csak legközelebb legalább figyelmeztess. - nevettem, igaz a gyomrom kicsit felkavarodott, de ha kimegyünk a levegőre biztos jobb lesz. - És egyébként is, meg ne lássanak.
- Nincs a ház közelébe senki, nem láthatta. - vigyorgott. Olyan volt mint valami tinédzser aki rosszalkodni akar. Jajj, már most hiányzik az én drágám.....

Kiléptünk az udvarra. A ház mögött, mint nálunk szintén egy hatalmas medence volt. Egy kisebb virágoskert. Grillező rész. Jó medencés bulikat tarthatunk majd itt. Na mint, ha nálunk nem lett volna eddig. De azok szolidak voltak, ezért nem is említésre méltóak.

- Itt sok dolgunk nem lesz. Vagyis arra gondoltam, hogy a bútorokat ha megrendeltük akkor majd éjszaka berendezzük. Már csak azért mert tudod mi ugyanolyan jól láttunk, meg nem kell kibírnom, hogy ne kapjon el a röhögőgörcs, ahogy látom, hogy próbálnak erőlködni.
- Oké, oké. - emeltem fel a kezem vigyorogva.
- Szerintem itt végeztünk is. Irány a pláza. - csaptam össze a tenyerem.


Az út gyorsan és csendben telt. Valahogy mind a ketten a gondolatainkba férkőztünk, ez nem azt jelenti, hogy nem voltunk eléggé izgatottak a vásárlás miatt, hogy bedepiztünk, hanem csak arra gondoltam, hogy én milyen lehetnék vámpírként. Az álmomban gyönyőrű voltam. Most se tartom magam csúnyának vagy valami, engem soha nem érdekelt pl.: hogy hány kalóriát eszek, mindig imádtam a bőrömben lenni.

A pláza parkolóházában próbáltam helyet keresni, de mintha mindenkire most tört volna a vásárlási láz. Nagy nehezen épp a második emeletet jártuk be amikor kitolatott egy kocsi szabad helyet adva ezzel nekem.

- Szerinted ez az álmos dolog ha vámpír lennék felerősödne? - kérdeztem de a vámpír szót csak suttogva mondtam, tudtam, úgy is meghallja.
- Valószínű. Csak ez tényleg nagyon bonyolult és nehéz, értsd meg Őt is. - mosolygott rám kedvesen.
- Próbálom . - sóhajtottam.

Bementünk egy bútorüzletbe, elkezdtünk nézelődni. Egy kis idő után mindenhova megtaláltuk a megfelelő bútorokat. Megrendeltük őket, és lebeszéltük, hogy hova szállítsák ki.

-Ez elég jól ment. - mondtam neki.
- Valóban, Szerintem tökéletes lesz. Most meg menjünk nézzünk virágot meg kiegészítőket.

A többi körülbelül húsz boltban vettünk függönyöket, egy rakat virágot, vázákat, tányérokat, háztartási gépeket és egy csomó mindent.

- Szerintem vegyünk egy pár új ruhát is az új gardróbba. Meg hát most jött az új kollekció, biztos találunk magunknak is valamit. - indultunk a ruhaüzletek felé.
- Az biztos. - nevettem vele. Jó volt vele lenni, nem mintha Nikki-éket nem szeretném, csak Petra gyorsan az emberek szívébe férkőzik.

Rengeteg ruhát vettünk Nikki-nek és Chris-nek. Szerintem feltöltöttük az egész gardróbot. Magunknak is beszereztünk egy pár új darabot. Egy párat, körülbelül amit magamnak vettem az hat szatyor tartalma. Meg még volt vagy húsz szatyor ha nem több Nikki-ék gardróbjába.
Teli kezekkel indultunk vissza a parkolóházba. Viszont az én gyomrom ételélt kiáltott.

- Éhes vagy. - kuncogott Petra.
- Elment az idő, már fél öt van. - mosolyogtam. Mire Petra kivette a kezemből a szatyrokat és a kocsi kulcsot.
- Várj meg itt, mindjárt jövök. Utána beülünk enni valahová. - tűnt el a szatyrokkal a kezében.

Addig leültem az egyik padra ami ott volt a lift aljánál.
Hirtelen egy sikítást hallottam a parkolóházból, de addigra már késő volt.
Magával ragadott a sötétség....

Jack szemszög


Miután a lányok elmentek, Max-el a nappaliba költöztünk. Letelepedtünk a TV elé a kanapéra. Pont amerikai foci ment.
Nem nagyon tudtam figyelni a meccsre, a gondolataim valahol máshol járták. Valahol egy Audrina nevezetű nőnél, aki megváltoztatta az életem. A nőnél akit szeretek,és a nőnél akiről a gondolataim sebesen száguldoztak, mert őszintén fogalmam sem volt, hogy mi a helyes döntés. Azt tudom, hogy szeretem és vele szeretném leélni az életem, de az átváltozással akár tönkre is tehetem az Ő életét. Rossz előérzetem volt.

- Ne keresd a kibúvókat. - szólalt meg Max. Értetlenül néztem rá, mire felnevetett
- Nem értelek. - adtam hangot értetlenségemnek.
- Látom rajtad, hogy azon rágódsz, hogy mit tegyél. Mit súg a szíved? - kérdezte.
- Azt, hogy változtassam át, és legyünk együtt az örökkévalóságig, viszont az eszem azt sugallja, hogy ezzel tönkre is tehetem az életét.
- Megkérdezted már tőle, hogy Ő mit szeretne? - mutatott rá a lényegre.
- Nem..vagyis Ő mondta, hogy Ő ezt akarja. - hajtottam le a fejem.
- Akkor hol itt a probléma? - kérdezte Max.
- Én csak félek.
- Tudod, hogy ránk mindig számíthatsz.
- Tudom és köszönöm, de ha átváltozik, miért fogunk elmenni innen és mivel magyarázzuk, hogy nem fogunk se az édesanyjához, se Nikki-ékhez jönni?! - mondtam, az átváltozás utáni korszaktól féltem én igazán, mástól nem.
- Addig nálunk lennétek, és mi mindenben segítenénk. - mosolygott.

- Köszönöm, erre még visszatérünk. - próbáltam mosolyt ölteni az arcomra, több- kevesebb sikerrel.
- Nincs mit. Ránk tudd mindig számíthatsz.

Tovább néztük a meccset, de rossz érzésem volt nagyon.

- Rossz érzésem van. Valami történt. - pattant fel Max.

puszi :) mindjárt jönnek a képek a házról :DD
Szandi
Komizni tessék :DD