Eric szemszög
Eddig minden simán ment. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű és könnyű lesz minden. Csak egy pillanat volt s kész is volt. Mindent, amiért eddig sóvárogtam, ami eddig legnagyobb vágyam volt.. most megkaptam, megérinthetem, halhatom hangját, beszélhetek hozzá.
Az életem megváltozott. Mióta visszatértem, találkoztam vele, minden más lett. Új családot kaptam, úgy szülőket, és egy hugicát. Ők nem tudják, azt hiszik nem emlékszem pedig igen. Minden egyes pillanat megragadt. Tudom, hogy ki vagyok és ki voltam. De ez már valóban nem lényeges. Fontos feladatom van, boldoggá kell tennem őt. El megyünk innen jó messzire és bejárjuk a világot.
- Eric, gyere légy szíves beszélnünk kell. - nyitott be Eva. Hirtelen becsuktam a naplóm és felnéztem rá. Ő volt az én pót anyukám. Egy édes, szeretni való nő.
- Mindjárt megyek. Felébredt már? - mosolyogtam rá.
- Nem nem, még mindig alszik, hagyjuk hadd pihenje ki magát a kedves. - csukta be az ajtót. Igaza volt, szerelmem biztos nagyon fáradt, sokat utazott, hadd pihenjen.
Egy sóhaj kíséretében leraktam a naplóm az éjjeliszekrényre és elindultam a nappaliba.
A folyosón haladva benyitottam a vendégszobába, ahol szerelmem aludt. Édesen szuszogva. Halkan becsuktam az ajtót és tovább haladtam. Lent hallottam, hogy a többiek épp vitatkoznak valamin.
- Mi a baj? - ültem le a kanapéra.
- Te. - szusszantott mérgesen Jenny az én drága kishúgom.
- Jennifer. - mordult rá Josh, Eva férje az én pót apukám.
- Most mi van na? - rántotta meg a vállát. Mire hozzávágtam egy párnát.
- Nyugodj le tesó. - nevettem.
- Eric ez nem vicces, neked minden meg van engedve, az én cselekedeteim meg korlátozva vannak. Hol itt az igazság?! - ajjaj ebből hiszti lesz, már most érzem.
- Kislányom, elég legyen. - szólt rá szelíden anya. Soha nem kiabált vele, mindig higgadt és nyugodt hangnemben beszélt vele. Ezt mindig is becsültem benne.
- Mi legyen veled? - kérdezte apa.
- Szeretném, ha maradna...
- Én is szeretném. - mondta anyu, egy köszönöm-öt tátogtam felé, mire ő mosolyogva biccentett.
- Jenny?
- Nekem mindegy, legalább lesz aki jön velem vásárolni. - nevetett. Odamentem hozzá és megöleltem.
-Köszönöm- suttogtam neki.
- Nem mondom azt, hogy semmit nem tesz, mert sokba lesz ez még neked. - nevetett fel, mire összekócoltam a haját. Szemei szinte szikrát szórtak ahogy rám nézett.
- Oké-oké - emeltem fel védekezésképpen a kezeim és leültem vissza a helyemre.
- Apa? - néztem érdeklően felé. Ő még nem mondta el a véleményét.
- Én őszintén nem tartom jó ötletnek, de hát régóta ismered, és ha te azt mondod hogy szeretitek egymást, akkor legyen.
- Köszönöm. - vigyorogtam rájuk.
- Gyere nézzük meg, hogy felkelt-e már, készítek neki valami finom ételt. - pattant fel anya és rohant a konyhába szorgoskodni.
Felmentem a szobámba átöltözni. Miután átöltöztem, lementem a konyhába, megnézni hátha kell egy kis segítség, de mire leértem Eva egy mindenféle finomságokkal teli tálcát nyomott a kezembe.
- Oh hát csodálatos vagy anya. - nyomtam egy puszit az arcára. - Köszönöm.
- Nincs mit, drágám, De menjünk, ki ne hűljön a tea, raktam oda narancslét is hátha azt is megkívánja. - mondta.
Elindultunk fel a vendégszobába ahol szerelmem aludt eddig. Leraktam az éjjeliszekrényre a tálcát. Leültem az ágy szélére és végig simítottam kedvesem arcán. Az érintésre megremegett.
- Lassan fel fog ébredni. Anya Ő már eddig is a családunk tagja volt. - néztem rá.
- Tudom drágám, tudom.
Apa lépett be az ajtón, majd megállt Eva mellett.
- Apa neked se kell mondanom ugye? - néztem rá komolyan.
- Nem. - nézett az ágyon alvó kedvesemre. Aki mocorogni kezdett.
Annyira vártam, hogy felébredjen, hogy megölelhessem, elmehessünk sétálni, láthassam gyönyörű szemeit. Halljam nevetését.
- Gyerünk szerelmem, nyisd ki a szemed. - szorítottam meg a kezét finoman.
- Nyugalom. Idő kell neki, hiszen már két napja alszik. Az altató hatása még most megy ki. - mondta anya.
- Tudom, csak már türelmetlen vagyok. - sóhajtottam.
- Jen hol van? - kérdeztem anyáéktól, mivel nem hallottam, hogy a zene szólt volna a házban vagy bármi más zajt ami a húgocskámra utalna.
- Elment, elvitte a levelet. Meg gondolom elment vásárolni ha már a városba járt. - kuncogott anya.
- Ti nők. - morgott apa az orra alatt, persze nem úgy értette, csak azért szeret ő is mindenhez megjegyzést fűzni.
- Héé - bökte oldalba anya, majd apa átölelte és anya készségesen bújt ölelő karjaiba. Ez volt náluk a "veszekedés". Mondjuk volt már olyan, amikor tányérok röpködtek de az ritka, mint a fehér holló. Az én szememben ők voltak a tökéletes pár és a tökéletes szülők.
Az idő ketyegett vészesen én meg még mindig csak tehetetlenül ültem ott. Nem tudom mennyi idő telt el, anya szerint még csak negyed óra, de már egyre többet mocorog. Lassan fel fog ébredni.
Kezeim végigsimítottam kezén, majd arcán. Megfogtam apró kezeit és megcsókoltam.
A türelem nem az én jó tulajdonságaim közé tartozik . Ezt valahogy a genetikai kódolásomnál elfejeltették belém programozni.
Kedvesem mocorogni kezdett, majd mintha szólásra nyitotta volna ajkait. De hangot nem adott ki. Szemei hirtelen felpattantak és érdeklődve nézett felénk.
Kedveseim, ez volt ennek a könyvnek az UTOLSÓ fejezete. Következő fejezet, nem tudom mikor várható. Már nekiültem házi dolgozatot csinálni, közben megírtam ezt is. Tudom, hogy rövid lett, gondolkodtam, hogy belerakok még egy szemszöget de szerintem elég lesz ezt is megemésztenetek. Tudom, hogy most elég zavaros minden, de nyugodjatok meg időben minden ki fog derülni. És remélem azért lesznek akik rájönnek.
Utólag is kellemes ünnepeket kívánok nektek! Na nem is beszélek tovább, tessék komizni, és akkor jön a következő fejezet. Megint nem írtok, csak egyetlen komit kaptam amit Anitának köszönhetek. Ő az aki mindig ír. Nagyon szépen köszönöm drága (L) Nem akarlak téged büntetni, de ha ez így halad tovább, akkor lehet, hogy csak te fogod megkapni a további fejezeteket, persze ha érdekel. Mondhatjátok,hogy szemétség tőlem, de az a pár szó olyan jól esne :(
Karácsonyi ajándékként fogadjátok az új dizájnt tőlem aminek fejlécét jó barátnőm készítette el, ezúttal is köszönjük Dóri (L).
Kommizatok kérlek! Köszönöm.
xoxo Sz.
2010. december 27., hétfő
2010. december 23., csütörtök
49. Fejezet.
Jack szemszög
Vörös Köd
Noah megállt és rám nézett:
- Túltetted magad már Melanie-n ? - kérdezte és akkor ugrott be a válasz. Ez a gyerek egy zseni......
William........
Az elmúlt hetekben nem is hallottam róla..igen Ő lehet a megoldás. Ha megtalálom kitekerem a nyakát és a saját kezeimmel szedem darabokra.
- Hé haver...- integettet a szemem előtt Noah.
- Te egy zseni vagy. - néztem rá.
- Ööö jah, tudom, de most miért is..?
- William.. az utóbbi időben állandóan zaklatott minket, végezni akar velem, vagyis inkább azt akarja, hogy szenvedjek. Audrina kell neki, és amit akar meg is fogja kapni, csak addig amíg élek addig nem. Ő volt, úgy gondolja, hogy Melanie halála miattam történt , én voltam az aki felelős azért, hogy meghalt és azt akarja, hogy úgy szenvedjek, mint ő a testvére halála miatt.
- De erről te nem tehetsz, ezt ő is tudja.- mondta Noah.
- Meg kell találnunk őket. Minél hamarabb, kitudja, hogy az a szemét mit akar vele tenni. Nem élném túl ha baja esne. - még belegondolni is szörnyű, hogy elveszíthetem.
- Tesó, minden rendben lesz, megtaláljuk Őt. Ígérem. - ölelt meg Noah.
- Köszönöm, hogy segítetek megtalálni Őt. - néztem rá hálásan.
- Semmiség, de szerintem menjünk, és nézzük meg amit Max talált. - mosolygott rám biztatóan.
- Rendben. -sóhajtottam.
Igaz, hogy sötét volt már kint, de mégsem "közlekedhettünk" természetünkhöz híven, hiszen még ilyenkor is járkáltak körülöttünk emberek, csak azt nem tudom, hogy mi a fészkes fenéért, már rég otthon kéne csücsülniük a seggükön?!
Max a bejáratnál várt minket..
- Ezt találtam, mást nem. Senki nem látta. Még a vásárlók sem emlékeztek rá, sőt az eladóknál is bepróbálkoztunk, ahol Petra-val járt, de még a pénztárosok se emlékeztek rá. Mintha mindenkinek kitörölték volna a tudatából.
-Én megölöm. - szorultak ökölbe kezeim.
- Jack nyugodj le, először tudjuk meg kinek a keze van a dologban. - tette kezét vállamra.
- Azt hiszem nekem van egy két ötletem. - préseltem mérgesen. Most legszívesebben aludnék, majd felébrednék és rájönnék hogy mindez csak egy rossz, szörnyű álom, egy rémálom, majd felébrednék és kedvesem ott feküdne mellettem épségben, lenne egy rakat kicsi Audrina-nk és kicsi Jack-ünk. Boldog lehetnék, olyan gondjaink lennének csak, hogy ki viszi ki a szemetet, ki nem fizette be a számlákat, ki hagyta ott a szennyes zoknit és hasonló dolgok amik egy normális családban lennének problémák, viszont én a legkevésbé se mondhatnám magunkat normális párnak.
- Kire gondolsz? Ember nem tehette. Az biztos. Kinek ártott mégis Audrina. - kérdezte Petra.
- Senkinek. Viszont William úgy gondolja, hogy csak is az én hibámból halt meg Melanie, és most azt akarja, hogy úgy szenvedjek, mint Ő. Elakarja tőlem azt venni akit a világon a legjobban szeretek. Megmondta, hogy kell neki Audrina és meg is fogja szerezni bármi áron.
- Valamit tennünk kell, itt úgyse találunk már semmit, menjünk haza és tiszta fejjel gondoljuk át a dolgokat. - mondta Adam.
- Igazad van. Menjünk. Megfogjuk találni a megoldást. - mondta Max.
- Remélem igazatok lesz, nem élném túl ha miattam az én létezésem miatt bármi baja esne. - temettem kezeimbe arcom.
- Nyugodj meg, tudom, hogy minden rendben lesz. - éreztem meg Katy ölelő karjait körülöttem.
- Köszönöm. - suttogtam neki, majd jó erősen magamhoz szorítottam. Olyan jól esett az ölelése.
Kocsiba ültünk, igaz, hogy Katy párja ölében foglalt helyett és Petra is Max ölében ült, így mellettem Noah ült és én vezettem. Görcsösen szorítottam a kormányt. Csak rá tudtam gondolni.
Az utcába érve, a ház előtt amit Chris-nek és Nikki-nek vettem egy hatalmas kamion állt.
- Állj meg én elintézem őket. - Mondta Petra. Jézusom mindjárt jönnek haza Nikki-ék és én erre most nem tudok gondolni.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Biztos nagyon szép munkát végeztek ők ketten.
- Semmiség, sietek. - pattant ki Petra a kocsiból és a házhoz szállítók felé közeledett.
A garázsba beparkoltam és becsaptam a kocsi ajtaját. Annyira sok düh van bennem. Vagy inkább fájdalom, keserűség és annyira kitombolnám magam. Vámpírsebességgel száguldottam fel az emeletre egyenesen a fürdőszobába, hogy megmossam az arcom. A helységbe lépve rögtön kedvesem illata csapott meg. Becsuktam az ajtót és a falmentén lecsúsztam a földre, kezembe vettem Audrina köntösét és mélyen beleszagoltam. Finom illata kitöltötte az orrom és megtelítődött vele a tüdőm.
Az önsajnálat helyett inkább erőt vettem magamon, odaléptem a kézmosóhoz és hideg vízzel megmostam az arcom. Kiléptem a fürdőből egyenesen a nappali felé indulva ahonnan jött a többiek beszélgetésének hangja.
Épp valamilyen épp szerű magyarázattal próbáltak előállni, valami jó tervvel.
- Jól vagy? - pattant fel Katy és jött oda hozzám.
- Igen. - próbáltam rámosolyogni, amennyire tudtam.
- Na gyere, találjunk ki valamit. - húzott maga mellé a kanapéra.
- Tudod, hogy merre találhatnánk meg Will-t? - kérdezte Max.
- Nem fogalmam sincs. Az erdőben, itt, a hotelben, mindig csak a semmiből tűnt fel. - válaszoltam.
- Hát akkor valamivel elő kell csalogatnunk őt. - mondta Adam.
Adam volt az aki mindig logikusan gondolkodott, ő volt az aki mindig valami jó tervvel előállt. Igaz, neki nagyon nagy harci tapasztalata van.
- Mégis hogyan? - kérdeztem.
Majd fent hirtelen hatalmas csörömpölésre lettünk figyelmesek. A hang irányát követve, Audrina szobájába léptem be. Az ablak be volt törve, majd valaki nekicsapott a falnak. Azonnal felálltam, hogy szembenézhessek támadómmal.
Megfordulva az állam a padlón koppant.
- TE??????! - üvöltöttem, majd azonnal rátámadtam.
- Mit tettél vele? Hol van? Ha egy újjal is hozzáérsz én megöllek. - szűrtem fogaim között, mikor épp a nyakánál fogva csaptam a falhoz.
- Miről beszélsz? - szedte le "finoman" nyaka köré fonódó kezeim.
- Audrina-ról, ne csináld úgy mintha fogalmad se lenne semmiről. Meg foglak ölni, ha egy újjal is hozzáértél. - az agyamat mintha a vörös köd lepte volna el, normálisan gondolkodni nem tudtam, nem is akartam.
Azt akartam hogy ez a szemét halott legyen, Audrina itt legyen velem, halljam nevetését, érezem érintését...
- Honnan tudjam hol van a kis hercegnőd. - nézett rám , majd elkezdett röhögni.
- Na várj- nevetett fel. - hamupipőke megszökött? Mi az tán nem tudtad eléggé kielégíteni az igényeit? - fuldoklott már a nevetéstől, ami bennem a pumpát kezdte egyre magasabbra nyomni.
A szobában megjelentek a többiek is.
- Mégis mi a fene folyik itt? - állt az ajtóban Max.
- Áhh hát ti is itt vagytok, hmm akkor tényleg nagy a baj...- röhögött tovább.
- Rég láttalak, de úgy látszik még mindig akkora tapló vagy amekkora voltál. - nézett rá dühösen Katy.
- Jajj cica, ne csináld már. - közeledett felé, mire Adam rávetette magát.
- Hadd őt békén. - morogta. -Mit akarsz itt? Hol van Audrina? - kérdezte tőle Adam. Még elég jó állapotban volt, ha mondhatjuk ezt így.
- Ez aztán a kedves fogadtatás. - morgott az orra alatt. Mintha direkt próbálná az agyamat húzni, és még jobban felbosszantani.
- Na jó ebből most elég. - csattantam fel.
- Nincs veled Audrina? - kérdezte Max.
- Szerinted akkor idejönnék? - gúnyolódott. Majd kiszaladt az ajtón egyenesen le az emeleten. Mind követtük. A nappaliban le s föl járkált.
- Szóval lássuk csak. Azt mondjátok, hogy Júlia eltűnt. Na de mégis kinek állt szándékában elszakítani Júliát Rómeótól rajtam kívül? - terült ki egy vigyor az arcára.
- Nagyon humoros vagy. És képzeld rád gondoltunk. - morogtam rá. Nem hiszem, hogy sokáig tudok egy légtérben egy levegőt szívni vele.
- Ohh, hogy ez milyen megtisztelő. - mosolygott rám, komolyan mondom a szemei is csillogtak. Oké, most elég, ha nem húzz el két másodpercen belül én felnyársalom.
- Nyugodjatok le. - nézett rám Max. Valószínűleg érezte, hogy a bomba nálam hamarosan robban.
- Hmm ez igazán kiábrándító, hogy valaki beelőzött. - ütögette ujjával az állát, mintha gondolkodna. Felpattantam a kanapéról, de Adam vissza lerántott maga mellé.
- Jajj Jacky fiúúú nem szabad. - rót meg s fejét nem tetszően bológatta.
- Én esküszöm, hogy megöllek. - fenyegetem meg, halál nyugodt hangon. Még magam is meglepődtem halk de mégis halálosan fenyegető hangomon.
- Húú, akkor megyek szerzek egy pelust. Na sziasztok. - tűnt el a hátsó bejáraton. Már épp indultam volna utána amikor Petra állta el az utam. Egy cetlit tartva a kezében. Eléggé ingerült és idegesnek tűnt.
- Ezt most találtam az ajtó előtt. - mutatott rá a papírra. Kivettem a kezéből és hangosan felolvastam.
- "Ne keresettek. Elmentem, nem fogok visszajönni. Sajnálom, de nekem ez így nem jó. Már nem szeretlek. Elegem van, hogy nem élhetem a saját életem és nem tehetem azt amit én akarok. Én vámpír akartam lenni, te megakadályoztál. Így elhatároztam, hogy elmegyek. Chris és Nikki-nek kérlek mondjátok, hogy szeretem őket és, hogy szakítottunk, én meg elköltöztem. A parkolós történetben meg egy másik vámpír segített, nem ismeritek, nem bántott engem, már el is ment jó messzire innen. Sajnálom Petra. Sajnálom Jack. Audrina.. "
A sorokat olvasva valami összetört bennem. A szívem. Ami az övé volt. Nem szeretett. Soha nem is szeretett. Átverés volt az egész. Hazudott. Itt hagyott. Elment....
Valami megszűnt bennem. Nem érzékeltem a külvilágot, csak elakartam tűnni és egyedül lenni.
Ez volt az utolsó előtti fejezet :) A következő NEM Audrina szemszög s NEM Jack szemszög lesz. Meglepetés lesz az új szemszög ^^.
Jó olvasást. Tudom, hogy elég rég írtam már, de sajnos nekem is kell járnom iskolába, és itthon is kell segítenem. sajnos a lovaglást is elhanyagoltam, mint az írást. Itt a szünet és tanulhatok, mert van mit...:S Na de jó szünetet nektek. Holnap még jövök és kérlek szépen titeket kommizatok :) Az előzőhöz alig érkezett komi. Nagyon rosszul esett. :/
xoxo Sz.
Vörös Köd
Noah megállt és rám nézett:
- Túltetted magad már Melanie-n ? - kérdezte és akkor ugrott be a válasz. Ez a gyerek egy zseni......
William........
Az elmúlt hetekben nem is hallottam róla..igen Ő lehet a megoldás. Ha megtalálom kitekerem a nyakát és a saját kezeimmel szedem darabokra.
- Hé haver...- integettet a szemem előtt Noah.
- Te egy zseni vagy. - néztem rá.
- Ööö jah, tudom, de most miért is..?
- William.. az utóbbi időben állandóan zaklatott minket, végezni akar velem, vagyis inkább azt akarja, hogy szenvedjek. Audrina kell neki, és amit akar meg is fogja kapni, csak addig amíg élek addig nem. Ő volt, úgy gondolja, hogy Melanie halála miattam történt , én voltam az aki felelős azért, hogy meghalt és azt akarja, hogy úgy szenvedjek, mint ő a testvére halála miatt.
- De erről te nem tehetsz, ezt ő is tudja.- mondta Noah.
- Meg kell találnunk őket. Minél hamarabb, kitudja, hogy az a szemét mit akar vele tenni. Nem élném túl ha baja esne. - még belegondolni is szörnyű, hogy elveszíthetem.
- Tesó, minden rendben lesz, megtaláljuk Őt. Ígérem. - ölelt meg Noah.
- Köszönöm, hogy segítetek megtalálni Őt. - néztem rá hálásan.
- Semmiség, de szerintem menjünk, és nézzük meg amit Max talált. - mosolygott rám biztatóan.
- Rendben. -sóhajtottam.
Igaz, hogy sötét volt már kint, de mégsem "közlekedhettünk" természetünkhöz híven, hiszen még ilyenkor is járkáltak körülöttünk emberek, csak azt nem tudom, hogy mi a fészkes fenéért, már rég otthon kéne csücsülniük a seggükön?!
Max a bejáratnál várt minket..
- Ezt találtam, mást nem. Senki nem látta. Még a vásárlók sem emlékeztek rá, sőt az eladóknál is bepróbálkoztunk, ahol Petra-val járt, de még a pénztárosok se emlékeztek rá. Mintha mindenkinek kitörölték volna a tudatából.
-Én megölöm. - szorultak ökölbe kezeim.
- Jack nyugodj le, először tudjuk meg kinek a keze van a dologban. - tette kezét vállamra.
- Azt hiszem nekem van egy két ötletem. - préseltem mérgesen. Most legszívesebben aludnék, majd felébrednék és rájönnék hogy mindez csak egy rossz, szörnyű álom, egy rémálom, majd felébrednék és kedvesem ott feküdne mellettem épségben, lenne egy rakat kicsi Audrina-nk és kicsi Jack-ünk. Boldog lehetnék, olyan gondjaink lennének csak, hogy ki viszi ki a szemetet, ki nem fizette be a számlákat, ki hagyta ott a szennyes zoknit és hasonló dolgok amik egy normális családban lennének problémák, viszont én a legkevésbé se mondhatnám magunkat normális párnak.
- Kire gondolsz? Ember nem tehette. Az biztos. Kinek ártott mégis Audrina. - kérdezte Petra.
- Senkinek. Viszont William úgy gondolja, hogy csak is az én hibámból halt meg Melanie, és most azt akarja, hogy úgy szenvedjek, mint Ő. Elakarja tőlem azt venni akit a világon a legjobban szeretek. Megmondta, hogy kell neki Audrina és meg is fogja szerezni bármi áron.
- Valamit tennünk kell, itt úgyse találunk már semmit, menjünk haza és tiszta fejjel gondoljuk át a dolgokat. - mondta Adam.
- Igazad van. Menjünk. Megfogjuk találni a megoldást. - mondta Max.
- Remélem igazatok lesz, nem élném túl ha miattam az én létezésem miatt bármi baja esne. - temettem kezeimbe arcom.
- Nyugodj meg, tudom, hogy minden rendben lesz. - éreztem meg Katy ölelő karjait körülöttem.
- Köszönöm. - suttogtam neki, majd jó erősen magamhoz szorítottam. Olyan jól esett az ölelése.
Kocsiba ültünk, igaz, hogy Katy párja ölében foglalt helyett és Petra is Max ölében ült, így mellettem Noah ült és én vezettem. Görcsösen szorítottam a kormányt. Csak rá tudtam gondolni.
Az utcába érve, a ház előtt amit Chris-nek és Nikki-nek vettem egy hatalmas kamion állt.
- Állj meg én elintézem őket. - Mondta Petra. Jézusom mindjárt jönnek haza Nikki-ék és én erre most nem tudok gondolni.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Biztos nagyon szép munkát végeztek ők ketten.
- Semmiség, sietek. - pattant ki Petra a kocsiból és a házhoz szállítók felé közeledett.
A garázsba beparkoltam és becsaptam a kocsi ajtaját. Annyira sok düh van bennem. Vagy inkább fájdalom, keserűség és annyira kitombolnám magam. Vámpírsebességgel száguldottam fel az emeletre egyenesen a fürdőszobába, hogy megmossam az arcom. A helységbe lépve rögtön kedvesem illata csapott meg. Becsuktam az ajtót és a falmentén lecsúsztam a földre, kezembe vettem Audrina köntösét és mélyen beleszagoltam. Finom illata kitöltötte az orrom és megtelítődött vele a tüdőm.
Az önsajnálat helyett inkább erőt vettem magamon, odaléptem a kézmosóhoz és hideg vízzel megmostam az arcom. Kiléptem a fürdőből egyenesen a nappali felé indulva ahonnan jött a többiek beszélgetésének hangja.
Épp valamilyen épp szerű magyarázattal próbáltak előállni, valami jó tervvel.
- Jól vagy? - pattant fel Katy és jött oda hozzám.
- Igen. - próbáltam rámosolyogni, amennyire tudtam.
- Na gyere, találjunk ki valamit. - húzott maga mellé a kanapéra.
- Tudod, hogy merre találhatnánk meg Will-t? - kérdezte Max.
- Nem fogalmam sincs. Az erdőben, itt, a hotelben, mindig csak a semmiből tűnt fel. - válaszoltam.
- Hát akkor valamivel elő kell csalogatnunk őt. - mondta Adam.
Adam volt az aki mindig logikusan gondolkodott, ő volt az aki mindig valami jó tervvel előállt. Igaz, neki nagyon nagy harci tapasztalata van.
- Mégis hogyan? - kérdeztem.
Majd fent hirtelen hatalmas csörömpölésre lettünk figyelmesek. A hang irányát követve, Audrina szobájába léptem be. Az ablak be volt törve, majd valaki nekicsapott a falnak. Azonnal felálltam, hogy szembenézhessek támadómmal.
Megfordulva az állam a padlón koppant.
- TE??????! - üvöltöttem, majd azonnal rátámadtam.
- Mit tettél vele? Hol van? Ha egy újjal is hozzáérsz én megöllek. - szűrtem fogaim között, mikor épp a nyakánál fogva csaptam a falhoz.
- Miről beszélsz? - szedte le "finoman" nyaka köré fonódó kezeim.
- Audrina-ról, ne csináld úgy mintha fogalmad se lenne semmiről. Meg foglak ölni, ha egy újjal is hozzáértél. - az agyamat mintha a vörös köd lepte volna el, normálisan gondolkodni nem tudtam, nem is akartam.
Azt akartam hogy ez a szemét halott legyen, Audrina itt legyen velem, halljam nevetését, érezem érintését...
- Honnan tudjam hol van a kis hercegnőd. - nézett rám , majd elkezdett röhögni.
- Na várj- nevetett fel. - hamupipőke megszökött? Mi az tán nem tudtad eléggé kielégíteni az igényeit? - fuldoklott már a nevetéstől, ami bennem a pumpát kezdte egyre magasabbra nyomni.
A szobában megjelentek a többiek is.
- Mégis mi a fene folyik itt? - állt az ajtóban Max.
- Áhh hát ti is itt vagytok, hmm akkor tényleg nagy a baj...- röhögött tovább.
- Rég láttalak, de úgy látszik még mindig akkora tapló vagy amekkora voltál. - nézett rá dühösen Katy.
- Jajj cica, ne csináld már. - közeledett felé, mire Adam rávetette magát.
- Hadd őt békén. - morogta. -Mit akarsz itt? Hol van Audrina? - kérdezte tőle Adam. Még elég jó állapotban volt, ha mondhatjuk ezt így.
- Ez aztán a kedves fogadtatás. - morgott az orra alatt. Mintha direkt próbálná az agyamat húzni, és még jobban felbosszantani.
- Na jó ebből most elég. - csattantam fel.
- Nincs veled Audrina? - kérdezte Max.
- Szerinted akkor idejönnék? - gúnyolódott. Majd kiszaladt az ajtón egyenesen le az emeleten. Mind követtük. A nappaliban le s föl járkált.
- Szóval lássuk csak. Azt mondjátok, hogy Júlia eltűnt. Na de mégis kinek állt szándékában elszakítani Júliát Rómeótól rajtam kívül? - terült ki egy vigyor az arcára.
- Nagyon humoros vagy. És képzeld rád gondoltunk. - morogtam rá. Nem hiszem, hogy sokáig tudok egy légtérben egy levegőt szívni vele.
- Ohh, hogy ez milyen megtisztelő. - mosolygott rám, komolyan mondom a szemei is csillogtak. Oké, most elég, ha nem húzz el két másodpercen belül én felnyársalom.
- Nyugodjatok le. - nézett rám Max. Valószínűleg érezte, hogy a bomba nálam hamarosan robban.
- Hmm ez igazán kiábrándító, hogy valaki beelőzött. - ütögette ujjával az állát, mintha gondolkodna. Felpattantam a kanapéról, de Adam vissza lerántott maga mellé.
- Jajj Jacky fiúúú nem szabad. - rót meg s fejét nem tetszően bológatta.
- Én esküszöm, hogy megöllek. - fenyegetem meg, halál nyugodt hangon. Még magam is meglepődtem halk de mégis halálosan fenyegető hangomon.
- Húú, akkor megyek szerzek egy pelust. Na sziasztok. - tűnt el a hátsó bejáraton. Már épp indultam volna utána amikor Petra állta el az utam. Egy cetlit tartva a kezében. Eléggé ingerült és idegesnek tűnt.
- Ezt most találtam az ajtó előtt. - mutatott rá a papírra. Kivettem a kezéből és hangosan felolvastam.
- "Ne keresettek. Elmentem, nem fogok visszajönni. Sajnálom, de nekem ez így nem jó. Már nem szeretlek. Elegem van, hogy nem élhetem a saját életem és nem tehetem azt amit én akarok. Én vámpír akartam lenni, te megakadályoztál. Így elhatároztam, hogy elmegyek. Chris és Nikki-nek kérlek mondjátok, hogy szeretem őket és, hogy szakítottunk, én meg elköltöztem. A parkolós történetben meg egy másik vámpír segített, nem ismeritek, nem bántott engem, már el is ment jó messzire innen. Sajnálom Petra. Sajnálom Jack. Audrina.. "
A sorokat olvasva valami összetört bennem. A szívem. Ami az övé volt. Nem szeretett. Soha nem is szeretett. Átverés volt az egész. Hazudott. Itt hagyott. Elment....
Valami megszűnt bennem. Nem érzékeltem a külvilágot, csak elakartam tűnni és egyedül lenni.
Ez volt az utolsó előtti fejezet :) A következő NEM Audrina szemszög s NEM Jack szemszög lesz. Meglepetés lesz az új szemszög ^^.
Jó olvasást. Tudom, hogy elég rég írtam már, de sajnos nekem is kell járnom iskolába, és itthon is kell segítenem. sajnos a lovaglást is elhanyagoltam, mint az írást. Itt a szünet és tanulhatok, mert van mit...:S Na de jó szünetet nektek. Holnap még jövök és kérlek szépen titeket kommizatok :) Az előzőhöz alig érkezett komi. Nagyon rosszul esett. :/
xoxo Sz.
2010. december 1., szerda
48. Fejezet
Drága édes tündérbogárkáim, legyetek jók és írjatok nekem egy pár komit :DD mondjuk utószülinapi ajándékként :$ köszönöm ^^
már csak két feji maradt és VÉGE.
Jack szemszög.
Max hosszasan telefonált, nem nagyon tudtam rá figyelni. Rossz érzésem volt nagyon. Mintha a testem lenne itt és valahol Audrina-val lenne a másik felem. A fal mentén lecsúsztam és kezeimbe temettem arcom. Nem történhetett vele semmi, hiszen Petra ott van vele és vigyázz rá, hiszen megígérte...
- De jól vagy?..- csuklott el Max hangja mire ijedten felé kaptam a fejem.
- Nem, nem vagyok jól Max, megígértem, hogy vigyázni fogok rá..- mondta a telefonba Petra, mire nekem egy morgás tört fel a mellkasomból. Felpattantam és azonnal a telefonra vetettem volna magam, ha Max nem ugrik el előlem egy utolsó mondattal a telefonba.
- Azonnal indulunk, ne mozdulj el. - mondta Max, majd rám nézett. - induljunk! - nem mozdultam.- A kocsiban elmondom mi történt. - fogta meg a kulcsot és épp nyitotta volna az ajtót, amikor becsaptam előtte.
- Jogom van tudni. - mondtam neki.
- Audrina eltűnt. - nézett a szemembe. A szavak felmondták a szolgálatot. Az agy sejtjeim mintha kipusztultak volna, s a szívemet mintha kitépték volna.
- Induljunk!. - vettem el tőle a kulcsot azonnal kocsiba ülve.
Egész úton Audrina-n járt az eszem. A mosolya, a nevetése, az arca. Ha bármi baja esett én azt nem élem túl. Sikeresen végigszáguldoztam a városban, majdnem elütve egy nénit, annyira belemerültem Audrina-ba. Nem eshet baja, nem. Meg kell találnom. Éles kanyarral fordultam be a pláza parkolóházának második emeletére, amit Max mondott, itt érezte legjobban Audrina illatát. Az én érzékszerveim szintén felmondták a szolgálatot. Nem tudtam semmire sem koncentrálni csak is az járt a fejemben, hogy ő épségben legyen. Magamhoz ölelhessem, karjaimban tartsam, csókolhassam és soha el ne engedjem.
Max kiszállt az autóból Petra-hoz indulva, aki a földön ült, térdeit átölelve zokogott, amikor észrevett fájdalmas torzba torzult arca. Nem mentem a közelébe, neki támaszkodtam az autónak és onnan néztem, és vártam a magyarázatát.
- Én nagyon sajnálom. - csuklott el a hangja.- egy pillanatra mentem el, mert éhes volt, és nem akartam, hogy cipekedjen elvettem tőle a szatyrokat, hogy berakom a kocsiba, de akkor hirtelen elvesztettem az eszméletem. - hajtotta le a fejét.
- Hogy érted? Hiszen vámpír vagy az isten szerelmére! - kiabáltam, ami a parkolóházban visszhangzott, de őszintén nem érdekelt.
- Elsötétült minden és összeestem, vagyis feküdtem a kocsi mellett amikor felébredtem. - mondta Petra zokogva, miközben Max próbálta nyugtatni.
- Nyugodjatok meg, megoldjuk! Valószínűleg egy vámpír lehetett, akinek olyan a képessége, mint...- habozott.
- Mint?: - vontam fel a szemöldököm. Nem tudok csak itt állni és tétlenül nézni, hogy nem csinálok semmit, Audrina meg akár veszélyben is lehet.
- Hívjuk Katy-t, hogy azonnal jöjjenek. Szükségünk lesz rájuk. - nézett feleségére, akit felsegített a földről. Petra engem nézett..
- Jack. Én sajnálom. - jött oda hozzám.
- A sajnálatod nem segít semmiben. - vágtam hozzá.
- Sajnálom, csak félek, tudom, hogy nem te vagy a hibás, csak én félek, nagyon félek...- öleltem meg.
- Tudom, én is. Minden rendben lesz, nyugodj meg. Felhívom Noah-ékat. - adott egy puszit az arcomra, előkapta a telefonját és idegesen beszélt Katy-vel. Ahogy hallottam, maximum két óra és megérkeznek. - többen leszünk, ők tapasztaltabbak nálam. Meg fogjuk találni biztattam magam.
- Max, szerinted ki tehette? - kérdeztem tőle.
- Fogalmam sincs. De abban biztos vagyok, hogy nem egyedül csinálta. És nagyon fejlett képességű vámpír volt. Tehát valószínűleg idős. De ha itt lesznek a többiek többet tudunk meg. - fogta meg a vállam.
Körbejártuk szinte az egész emeletet, egy padnál nagyon erős volt Audrina illata, de onnan mintha nem is létezett volna, máshol sehol nem éreztük. Megnéztük a többi emeletet is, a pláza előtti parkoló részt, a plázába is szétnéztük. Sehol semmit nem találtunk. Még egy idegen vámpír szagát sem.
Majd három vámpír érkezett meg, Katy, Adam és Noah személyében. Mosolyogva jöttek felém..tehát nem tudják mi történt.
- Szia te elveszett oroszlán. - ölelt magához Katy, aki Audrina-t juttatta eszembe újra és újra.
- Szia. - öleltem vissza.
- Cső tesó, mi a helyzet? - ölelt meg Adam is. Majd jött Noah is.
- Szia, rég láttalak. Kár, hogy így kell találkoznunk. - ölelt meg Ő is.
- Igen, mi nem tudjuk miről van szó, nem mondták el, csak annyit, hogy azonnal jöjjünk ide. - mondta Katy.
- Nyugi meg fogjuk találni. - mondta Noah, mire én értetlenül néztem rá, elvileg azt sem tudja miért kellett idejönniük.
- Képesség, Ez olyasmi mint a jövőbelátás, egy kicsit bonyolult, mondjuk úgy, hogy érzékelem az embereket és látom is őket....
- Mármint ez, hogyan működik? - értetlenkedtem.
- Amikor Audrina eltűnt, láttam a parkolóházat, majd hogy ti itt vagyunk és mi is, tudom, hogy él és jól van, érzem. .... - nézett rám.
Legalább az megnyugtatott, hogy kedvesem él és jól van, csak nem az én karjaim között biztonságban. A gondolat, hogy elveszíthetem rádöbbentett, hogy vele akarom leélni az életet, ami az örökké valóságot jelenti és ha ő is így akarja, akkor átváltoztatom, megteszem...
- Tehát, az történt, hogy Chris és a barátnője összeházasodtak és vettem nekik egy házat..a lényeg, hogy Chris a tesóm, Audrina és Petra pedig eljöttek bevásárolni, amikor Petra otthagyta egy pillanatra Audrina-t, majd Petra összeesett, Ő pedig köddé vált..semmi illat, semmi nem utal arra, hogy itt vámpír járt volna. - mondtam Katy-éknek.
- Nyugodj meg, minden rendben lesz. - jött oda hozzám Katy és átölelt.
- Köszönöm, hogy itt vagytok. - öleltem vissza, majd a többiekre néztem.
- Szóval, kezdjük előről, keressük meg a portást vagy valamilyen alkalmazottat, nem- e látta valakivel... - mondta Adam.
- Rendben, ha bármi van hívjatok, velem jössz Noah? - kérdeztem tőle?
- Persze menjünk. - majd Petra és Max, Adam és Katy végül mi is elindultunk.
......
Több óra hosszán át újból átnéztük a plázát és a parkolóházat, már kint teljes sötétség uralkodott, amikor megcsörrent a telefonom. Azonnal kikaptam a zsebemből. Max volt az, hogy megtalálták Audrina karkötőjét az első emeleten.
Noah megállt és rám nézett:
- Túltetted magad már Melanie-n ? - kérdezte és akkor ugrott be a válasz. Ez a gyerek egy zseni......
William........
Drága édes tündérbogárkáim, legyetek jók és írjatok nekem egy pár komit :DD mondjuk utószülinapi ajándékként :$ köszönöm ^^
már csak két feji maradt és VÉGE.
Jack szemszög.
Max hosszasan telefonált, nem nagyon tudtam rá figyelni. Rossz érzésem volt nagyon. Mintha a testem lenne itt és valahol Audrina-val lenne a másik felem. A fal mentén lecsúsztam és kezeimbe temettem arcom. Nem történhetett vele semmi, hiszen Petra ott van vele és vigyázz rá, hiszen megígérte...
- De jól vagy?..- csuklott el Max hangja mire ijedten felé kaptam a fejem.
- Nem, nem vagyok jól Max, megígértem, hogy vigyázni fogok rá..- mondta a telefonba Petra, mire nekem egy morgás tört fel a mellkasomból. Felpattantam és azonnal a telefonra vetettem volna magam, ha Max nem ugrik el előlem egy utolsó mondattal a telefonba.
- Azonnal indulunk, ne mozdulj el. - mondta Max, majd rám nézett. - induljunk! - nem mozdultam.- A kocsiban elmondom mi történt. - fogta meg a kulcsot és épp nyitotta volna az ajtót, amikor becsaptam előtte.
- Jogom van tudni. - mondtam neki.
- Audrina eltűnt. - nézett a szemembe. A szavak felmondták a szolgálatot. Az agy sejtjeim mintha kipusztultak volna, s a szívemet mintha kitépték volna.
- Induljunk!. - vettem el tőle a kulcsot azonnal kocsiba ülve.
Egész úton Audrina-n járt az eszem. A mosolya, a nevetése, az arca. Ha bármi baja esett én azt nem élem túl. Sikeresen végigszáguldoztam a városban, majdnem elütve egy nénit, annyira belemerültem Audrina-ba. Nem eshet baja, nem. Meg kell találnom. Éles kanyarral fordultam be a pláza parkolóházának második emeletére, amit Max mondott, itt érezte legjobban Audrina illatát. Az én érzékszerveim szintén felmondták a szolgálatot. Nem tudtam semmire sem koncentrálni csak is az járt a fejemben, hogy ő épségben legyen. Magamhoz ölelhessem, karjaimban tartsam, csókolhassam és soha el ne engedjem.
Max kiszállt az autóból Petra-hoz indulva, aki a földön ült, térdeit átölelve zokogott, amikor észrevett fájdalmas torzba torzult arca. Nem mentem a közelébe, neki támaszkodtam az autónak és onnan néztem, és vártam a magyarázatát.
- Én nagyon sajnálom. - csuklott el a hangja.- egy pillanatra mentem el, mert éhes volt, és nem akartam, hogy cipekedjen elvettem tőle a szatyrokat, hogy berakom a kocsiba, de akkor hirtelen elvesztettem az eszméletem. - hajtotta le a fejét.
- Hogy érted? Hiszen vámpír vagy az isten szerelmére! - kiabáltam, ami a parkolóházban visszhangzott, de őszintén nem érdekelt.
- Elsötétült minden és összeestem, vagyis feküdtem a kocsi mellett amikor felébredtem. - mondta Petra zokogva, miközben Max próbálta nyugtatni.
- Nyugodjatok meg, megoldjuk! Valószínűleg egy vámpír lehetett, akinek olyan a képessége, mint...- habozott.
- Mint?: - vontam fel a szemöldököm. Nem tudok csak itt állni és tétlenül nézni, hogy nem csinálok semmit, Audrina meg akár veszélyben is lehet.
- Hívjuk Katy-t, hogy azonnal jöjjenek. Szükségünk lesz rájuk. - nézett feleségére, akit felsegített a földről. Petra engem nézett..
- Jack. Én sajnálom. - jött oda hozzám.
- A sajnálatod nem segít semmiben. - vágtam hozzá.
- Sajnálom, csak félek, tudom, hogy nem te vagy a hibás, csak én félek, nagyon félek...- öleltem meg.
- Tudom, én is. Minden rendben lesz, nyugodj meg. Felhívom Noah-ékat. - adott egy puszit az arcomra, előkapta a telefonját és idegesen beszélt Katy-vel. Ahogy hallottam, maximum két óra és megérkeznek. - többen leszünk, ők tapasztaltabbak nálam. Meg fogjuk találni biztattam magam.
- Max, szerinted ki tehette? - kérdeztem tőle.
- Fogalmam sincs. De abban biztos vagyok, hogy nem egyedül csinálta. És nagyon fejlett képességű vámpír volt. Tehát valószínűleg idős. De ha itt lesznek a többiek többet tudunk meg. - fogta meg a vállam.
Körbejártuk szinte az egész emeletet, egy padnál nagyon erős volt Audrina illata, de onnan mintha nem is létezett volna, máshol sehol nem éreztük. Megnéztük a többi emeletet is, a pláza előtti parkoló részt, a plázába is szétnéztük. Sehol semmit nem találtunk. Még egy idegen vámpír szagát sem.
Majd három vámpír érkezett meg, Katy, Adam és Noah személyében. Mosolyogva jöttek felém..tehát nem tudják mi történt.
- Szia te elveszett oroszlán. - ölelt magához Katy, aki Audrina-t juttatta eszembe újra és újra.
- Szia. - öleltem vissza.
- Cső tesó, mi a helyzet? - ölelt meg Adam is. Majd jött Noah is.
- Szia, rég láttalak. Kár, hogy így kell találkoznunk. - ölelt meg Ő is.
- Igen, mi nem tudjuk miről van szó, nem mondták el, csak annyit, hogy azonnal jöjjünk ide. - mondta Katy.
- Nyugi meg fogjuk találni. - mondta Noah, mire én értetlenül néztem rá, elvileg azt sem tudja miért kellett idejönniük.
- Képesség, Ez olyasmi mint a jövőbelátás, egy kicsit bonyolult, mondjuk úgy, hogy érzékelem az embereket és látom is őket....
- Mármint ez, hogyan működik? - értetlenkedtem.
- Amikor Audrina eltűnt, láttam a parkolóházat, majd hogy ti itt vagyunk és mi is, tudom, hogy él és jól van, érzem. .... - nézett rám.
Legalább az megnyugtatott, hogy kedvesem él és jól van, csak nem az én karjaim között biztonságban. A gondolat, hogy elveszíthetem rádöbbentett, hogy vele akarom leélni az életet, ami az örökké valóságot jelenti és ha ő is így akarja, akkor átváltoztatom, megteszem...
- Tehát, az történt, hogy Chris és a barátnője összeházasodtak és vettem nekik egy házat..a lényeg, hogy Chris a tesóm, Audrina és Petra pedig eljöttek bevásárolni, amikor Petra otthagyta egy pillanatra Audrina-t, majd Petra összeesett, Ő pedig köddé vált..semmi illat, semmi nem utal arra, hogy itt vámpír járt volna. - mondtam Katy-éknek.
- Nyugodj meg, minden rendben lesz. - jött oda hozzám Katy és átölelt.
- Köszönöm, hogy itt vagytok. - öleltem vissza, majd a többiekre néztem.
- Szóval, kezdjük előről, keressük meg a portást vagy valamilyen alkalmazottat, nem- e látta valakivel... - mondta Adam.
- Rendben, ha bármi van hívjatok, velem jössz Noah? - kérdeztem tőle?
- Persze menjünk. - majd Petra és Max, Adam és Katy végül mi is elindultunk.
......
Több óra hosszán át újból átnéztük a plázát és a parkolóházat, már kint teljes sötétség uralkodott, amikor megcsörrent a telefonom. Azonnal kikaptam a zsebemből. Max volt az, hogy megtalálták Audrina karkötőjét az első emeleten.
Noah megállt és rám nézett:
- Túltetted magad már Melanie-n ? - kérdezte és akkor ugrott be a válasz. Ez a gyerek egy zseni......
William........
2010. november 21., vasárnap
Képek :)
vendégfürdő
vendégszoba
a gardrób
nappali
Nikki- Chris hálószobaHáz, szobák..minden :) tessék nézni és az alatta lévő bejegyzést elolvasni és komizni :)
Ház
Nikki- Chris fürdő:
47. Fejezet
47. Fejezet.
Audrina szemszög
Petra-val gyorsan kocsiba pattantunk, én vezettem. Szerettem vezetni, jó volt közben gondolkodni, csak kocsikázni a városban...de erre már nincs szükségem, hiszen itt van Jack Ő segít nekem megoldani minden problémát. Közösen mindent megoldunk.
- Azt mondta Jack, hogy az utca végén lesz a ház van egy sejtésem, hiszen elég szép ház és az utcában csak az az egy volt eladó. - fordultam Petra felé mosolyogva. Nagyon megszerettem, egy újabb barátnőre és egy anyuka féleségre találtam benne. Imádni való személyiség.
- Tudtam én mindig, hogy Jack ilyen nagylelkű, de miért vett a barátnődnek egy házat? - nézett rám mosolyogva. Most Ő nem is tudja? Hogy Chris
- Mint tudod, Chris a testvére, gondolom azért. - válaszoltam.
- Hogy mi? A testvére?!!! - mosolygott rám, olyan mosollyal, hogy már frászt kaptam. Ő nem tudja, hogy Chris a tesója tehát.
- Majd háznézés közben elmesélem. - parkoltam le a ház elé. Ami valóban gyönyörű volt. Nem nagyon nézelődtem még a házak között, így ezt se vettem nagyon figyelembe, pedig nagyon szép.
- Huhh, ez nagyon szép. - szállt ki a kocsiból.
- Szerintem is. Menjünk. - Előkerestem a ház kulcsát, majd a zár kattant és elénk tárult egy hatalmas tér. A ház nagyon tágas és világos volt.
- Belül se kevésbé szebb. Mondjuk egy kis helyrerázás és egy kis takarítás ráfér. - állapította meg Petra.
- Szerintem is. De elég jó állapotban van. Ez az előtér egyszerűen csodálatos. Nagyon jól ki lehet használni a teret. - mondtam neki. Ahogy belépünk az ajtón, és kicsit bentebb megyünk a nappaliba lyukadunk ki. A nappalitól jobbra található a konyha. A nappaliba is csak új függönyök, új bútorok és virágok kellenek, na meg szőnyegek. A konyha is elég tágas volt, itt volt egy beépített konyhabútor ami fekete és vörös volt. A fal itt egy sötétebb vöröses árnyalatban pompázott. A konyhából nyílt az étkező. Az étkező visszafogottabb színű volt, ide vennünk kell egy étkezőt, szintén virágokat, függönyt, visszamentünk a nappaliba onnan még két ajtó nyílt és ott volt az emeletre vezető lépcső is. Az egyik ajtó egy fürdőszoba volt, a másik pedig egy tárolószoba..
- Tehát elmeséled, mert ezt valahogy el felejtette mondani. - torpant meg Petra a lépcső aljánál amikor épp menni akartunk volna fel, hogy ott is felmérjük a terepet.
- Chris az én gyerekkori barátom. Nikki-vel amikor ideköltöztem az egyetemen ismerkedtem meg. Jack-el pedig amikor anyuékhoz ellátogattam Mark rokonakét jött, először nem szívleltük egymást, állandóan piszkáltuk egymást, csipkelődtünk, majd nagyon jóba lettünk. Aminek hát ez lett a vége. - mosolyodtam el. Még jó, hogy szerencsére ez lett a vége. - Amikor Chris a városba jött, hozzánk költözött, majd egyszer találkoztam Jack-el, hazavittem, és csak akkor tűnt fel a hasonlóság kettejük között. Akkor mesélt Jack a szüleiről és a testvéréről, mint kiderült akit meg is talált Chris személyében. Nikki és Chris összeházasodtak nem régen, és most azért vagyunk itt mert ide költöznek.
- Értem, hiszen ez szuper, de Chris tudja, hogy vámpír? - kérdezte.
- Igen, tudja, elmondta neki. Nagyon kiborult először, de hát mit is vártunk érthető. Nehezen felfogható az biztos - nevettem fel. - de a lényeg, hogy most minden oké közöttük.
- Igen, akkor jó, remélem megismerhetjük őket. - mosolygott. Nagyon szerettem, hogy állandóan mosolyog. Ez mindig rám is rám ragasztotta a jó kedvet.
Az emeleten egy hosszú folyosó volt. A jobboldali első ajtó egy kisebb szoba volt, így gondoltuk ez lesz a vendégszoba. Onnan nyílt egy fürdőszoba. A vendégszoba kék színű volt, a fürdőben is ezek a színek jöttek vissza. A vendégszoba mellett volt egy nagyobb szoba aminek egyik falát polcok másik ajtóval szembeli falát szinte üveg borította, ez lesz egy ilyen könyves, dolgozós tanuló szoba szerűség. A folyosó végén volt egy nagy háló, onnan nyílt egy hatalmas fürdő és egy még hatalmasabb gardrób. A háló színe pezsgő színű volt olyan finom bézs árnyalat, a fürdő is hasonló volt, míg a gardrób szinte csak polcokból álltak.
Nagyjából fel is mértük bent a terepet.
- Eddig nem semmi, menjünk nézzük meg kint mi van. - ragadott karon Petra, felkapott a hátára és lerohant velem a földszintre.
- Héhéé nyugi, kérlek. Én táplálkozom, olyan kajával amit ha így hirtelen felrázol ki fog jönni. - támasztottam a fejem a falnak.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Semmi baj, csak legközelebb legalább figyelmeztess. - nevettem, igaz a gyomrom kicsit felkavarodott, de ha kimegyünk a levegőre biztos jobb lesz. - És egyébként is, meg ne lássanak.
- Nincs a ház közelébe senki, nem láthatta. - vigyorgott. Olyan volt mint valami tinédzser aki rosszalkodni akar. Jajj, már most hiányzik az én drágám.....
Kiléptünk az udvarra. A ház mögött, mint nálunk szintén egy hatalmas medence volt. Egy kisebb virágoskert. Grillező rész. Jó medencés bulikat tarthatunk majd itt. Na mint, ha nálunk nem lett volna eddig. De azok szolidak voltak, ezért nem is említésre méltóak.
- Itt sok dolgunk nem lesz. Vagyis arra gondoltam, hogy a bútorokat ha megrendeltük akkor majd éjszaka berendezzük. Már csak azért mert tudod mi ugyanolyan jól láttunk, meg nem kell kibírnom, hogy ne kapjon el a röhögőgörcs, ahogy látom, hogy próbálnak erőlködni.
- Oké, oké. - emeltem fel a kezem vigyorogva.
- Szerintem itt végeztünk is. Irány a pláza. - csaptam össze a tenyerem.
Az út gyorsan és csendben telt. Valahogy mind a ketten a gondolatainkba férkőztünk, ez nem azt jelenti, hogy nem voltunk eléggé izgatottak a vásárlás miatt, hogy bedepiztünk, hanem csak arra gondoltam, hogy én milyen lehetnék vámpírként. Az álmomban gyönyőrű voltam. Most se tartom magam csúnyának vagy valami, engem soha nem érdekelt pl.: hogy hány kalóriát eszek, mindig imádtam a bőrömben lenni.
A pláza parkolóházában próbáltam helyet keresni, de mintha mindenkire most tört volna a vásárlási láz. Nagy nehezen épp a második emeletet jártuk be amikor kitolatott egy kocsi szabad helyet adva ezzel nekem.
- Szerinted ez az álmos dolog ha vámpír lennék felerősödne? - kérdeztem de a vámpír szót csak suttogva mondtam, tudtam, úgy is meghallja.
- Valószínű. Csak ez tényleg nagyon bonyolult és nehéz, értsd meg Őt is. - mosolygott rám kedvesen.
- Próbálom . - sóhajtottam.
Bementünk egy bútorüzletbe, elkezdtünk nézelődni. Egy kis idő után mindenhova megtaláltuk a megfelelő bútorokat. Megrendeltük őket, és lebeszéltük, hogy hova szállítsák ki.
-Ez elég jól ment. - mondtam neki.
- Valóban, Szerintem tökéletes lesz. Most meg menjünk nézzünk virágot meg kiegészítőket.
A többi körülbelül húsz boltban vettünk függönyöket, egy rakat virágot, vázákat, tányérokat, háztartási gépeket és egy csomó mindent.
- Szerintem vegyünk egy pár új ruhát is az új gardróbba. Meg hát most jött az új kollekció, biztos találunk magunknak is valamit. - indultunk a ruhaüzletek felé.
- Az biztos. - nevettem vele. Jó volt vele lenni, nem mintha Nikki-éket nem szeretném, csak Petra gyorsan az emberek szívébe férkőzik.
Rengeteg ruhát vettünk Nikki-nek és Chris-nek. Szerintem feltöltöttük az egész gardróbot. Magunknak is beszereztünk egy pár új darabot. Egy párat, körülbelül amit magamnak vettem az hat szatyor tartalma. Meg még volt vagy húsz szatyor ha nem több Nikki-ék gardróbjába.
Teli kezekkel indultunk vissza a parkolóházba. Viszont az én gyomrom ételélt kiáltott.
- Éhes vagy. - kuncogott Petra.
- Elment az idő, már fél öt van. - mosolyogtam. Mire Petra kivette a kezemből a szatyrokat és a kocsi kulcsot.
- Várj meg itt, mindjárt jövök. Utána beülünk enni valahová. - tűnt el a szatyrokkal a kezében.
Addig leültem az egyik padra ami ott volt a lift aljánál.
Hirtelen egy sikítást hallottam a parkolóházból, de addigra már késő volt.
Magával ragadott a sötétség....
Jack szemszög
Miután a lányok elmentek, Max-el a nappaliba költöztünk. Letelepedtünk a TV elé a kanapéra. Pont amerikai foci ment.
Nem nagyon tudtam figyelni a meccsre, a gondolataim valahol máshol járták. Valahol egy Audrina nevezetű nőnél, aki megváltoztatta az életem. A nőnél akit szeretek,és a nőnél akiről a gondolataim sebesen száguldoztak, mert őszintén fogalmam sem volt, hogy mi a helyes döntés. Azt tudom, hogy szeretem és vele szeretném leélni az életem, de az átváltozással akár tönkre is tehetem az Ő életét. Rossz előérzetem volt.
- Ne keresd a kibúvókat. - szólalt meg Max. Értetlenül néztem rá, mire felnevetett
- Nem értelek. - adtam hangot értetlenségemnek.
- Látom rajtad, hogy azon rágódsz, hogy mit tegyél. Mit súg a szíved? - kérdezte.
- Azt, hogy változtassam át, és legyünk együtt az örökkévalóságig, viszont az eszem azt sugallja, hogy ezzel tönkre is tehetem az életét.
- Megkérdezted már tőle, hogy Ő mit szeretne? - mutatott rá a lényegre.
- Nem..vagyis Ő mondta, hogy Ő ezt akarja. - hajtottam le a fejem.
- Akkor hol itt a probléma? - kérdezte Max.
- Én csak félek.
- Tudod, hogy ránk mindig számíthatsz.
- Tudom és köszönöm, de ha átváltozik, miért fogunk elmenni innen és mivel magyarázzuk, hogy nem fogunk se az édesanyjához, se Nikki-ékhez jönni?! - mondtam, az átváltozás utáni korszaktól féltem én igazán, mástól nem.
- Addig nálunk lennétek, és mi mindenben segítenénk. - mosolygott.
- Köszönöm, erre még visszatérünk. - próbáltam mosolyt ölteni az arcomra, több- kevesebb sikerrel.
- Nincs mit. Ránk tudd mindig számíthatsz.
Tovább néztük a meccset, de rossz érzésem volt nagyon.
- Rossz érzésem van. Valami történt. - pattant fel Max.
puszi :) mindjárt jönnek a képek a házról :DD
Szandi
Komizni tessék :DD
Audrina szemszög
Petra-val gyorsan kocsiba pattantunk, én vezettem. Szerettem vezetni, jó volt közben gondolkodni, csak kocsikázni a városban...de erre már nincs szükségem, hiszen itt van Jack Ő segít nekem megoldani minden problémát. Közösen mindent megoldunk.
- Azt mondta Jack, hogy az utca végén lesz a ház van egy sejtésem, hiszen elég szép ház és az utcában csak az az egy volt eladó. - fordultam Petra felé mosolyogva. Nagyon megszerettem, egy újabb barátnőre és egy anyuka féleségre találtam benne. Imádni való személyiség.
- Tudtam én mindig, hogy Jack ilyen nagylelkű, de miért vett a barátnődnek egy házat? - nézett rám mosolyogva. Most Ő nem is tudja? Hogy Chris
- Mint tudod, Chris a testvére, gondolom azért. - válaszoltam.
- Hogy mi? A testvére?!!! - mosolygott rám, olyan mosollyal, hogy már frászt kaptam. Ő nem tudja, hogy Chris a tesója tehát.
- Majd háznézés közben elmesélem. - parkoltam le a ház elé. Ami valóban gyönyörű volt. Nem nagyon nézelődtem még a házak között, így ezt se vettem nagyon figyelembe, pedig nagyon szép.
- Huhh, ez nagyon szép. - szállt ki a kocsiból.
- Szerintem is. Menjünk. - Előkerestem a ház kulcsát, majd a zár kattant és elénk tárult egy hatalmas tér. A ház nagyon tágas és világos volt.
- Belül se kevésbé szebb. Mondjuk egy kis helyrerázás és egy kis takarítás ráfér. - állapította meg Petra.
- Szerintem is. De elég jó állapotban van. Ez az előtér egyszerűen csodálatos. Nagyon jól ki lehet használni a teret. - mondtam neki. Ahogy belépünk az ajtón, és kicsit bentebb megyünk a nappaliba lyukadunk ki. A nappalitól jobbra található a konyha. A nappaliba is csak új függönyök, új bútorok és virágok kellenek, na meg szőnyegek. A konyha is elég tágas volt, itt volt egy beépített konyhabútor ami fekete és vörös volt. A fal itt egy sötétebb vöröses árnyalatban pompázott. A konyhából nyílt az étkező. Az étkező visszafogottabb színű volt, ide vennünk kell egy étkezőt, szintén virágokat, függönyt, visszamentünk a nappaliba onnan még két ajtó nyílt és ott volt az emeletre vezető lépcső is. Az egyik ajtó egy fürdőszoba volt, a másik pedig egy tárolószoba..
- Tehát elmeséled, mert ezt valahogy el felejtette mondani. - torpant meg Petra a lépcső aljánál amikor épp menni akartunk volna fel, hogy ott is felmérjük a terepet.
- Chris az én gyerekkori barátom. Nikki-vel amikor ideköltöztem az egyetemen ismerkedtem meg. Jack-el pedig amikor anyuékhoz ellátogattam Mark rokonakét jött, először nem szívleltük egymást, állandóan piszkáltuk egymást, csipkelődtünk, majd nagyon jóba lettünk. Aminek hát ez lett a vége. - mosolyodtam el. Még jó, hogy szerencsére ez lett a vége. - Amikor Chris a városba jött, hozzánk költözött, majd egyszer találkoztam Jack-el, hazavittem, és csak akkor tűnt fel a hasonlóság kettejük között. Akkor mesélt Jack a szüleiről és a testvéréről, mint kiderült akit meg is talált Chris személyében. Nikki és Chris összeházasodtak nem régen, és most azért vagyunk itt mert ide költöznek.
- Értem, hiszen ez szuper, de Chris tudja, hogy vámpír? - kérdezte.
- Igen, tudja, elmondta neki. Nagyon kiborult először, de hát mit is vártunk érthető. Nehezen felfogható az biztos - nevettem fel. - de a lényeg, hogy most minden oké közöttük.
- Igen, akkor jó, remélem megismerhetjük őket. - mosolygott. Nagyon szerettem, hogy állandóan mosolyog. Ez mindig rám is rám ragasztotta a jó kedvet.
Az emeleten egy hosszú folyosó volt. A jobboldali első ajtó egy kisebb szoba volt, így gondoltuk ez lesz a vendégszoba. Onnan nyílt egy fürdőszoba. A vendégszoba kék színű volt, a fürdőben is ezek a színek jöttek vissza. A vendégszoba mellett volt egy nagyobb szoba aminek egyik falát polcok másik ajtóval szembeli falát szinte üveg borította, ez lesz egy ilyen könyves, dolgozós tanuló szoba szerűség. A folyosó végén volt egy nagy háló, onnan nyílt egy hatalmas fürdő és egy még hatalmasabb gardrób. A háló színe pezsgő színű volt olyan finom bézs árnyalat, a fürdő is hasonló volt, míg a gardrób szinte csak polcokból álltak.
Nagyjából fel is mértük bent a terepet.
- Eddig nem semmi, menjünk nézzük meg kint mi van. - ragadott karon Petra, felkapott a hátára és lerohant velem a földszintre.
- Héhéé nyugi, kérlek. Én táplálkozom, olyan kajával amit ha így hirtelen felrázol ki fog jönni. - támasztottam a fejem a falnak.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Semmi baj, csak legközelebb legalább figyelmeztess. - nevettem, igaz a gyomrom kicsit felkavarodott, de ha kimegyünk a levegőre biztos jobb lesz. - És egyébként is, meg ne lássanak.
- Nincs a ház közelébe senki, nem láthatta. - vigyorgott. Olyan volt mint valami tinédzser aki rosszalkodni akar. Jajj, már most hiányzik az én drágám.....
Kiléptünk az udvarra. A ház mögött, mint nálunk szintén egy hatalmas medence volt. Egy kisebb virágoskert. Grillező rész. Jó medencés bulikat tarthatunk majd itt. Na mint, ha nálunk nem lett volna eddig. De azok szolidak voltak, ezért nem is említésre méltóak.
- Itt sok dolgunk nem lesz. Vagyis arra gondoltam, hogy a bútorokat ha megrendeltük akkor majd éjszaka berendezzük. Már csak azért mert tudod mi ugyanolyan jól láttunk, meg nem kell kibírnom, hogy ne kapjon el a röhögőgörcs, ahogy látom, hogy próbálnak erőlködni.
- Oké, oké. - emeltem fel a kezem vigyorogva.
- Szerintem itt végeztünk is. Irány a pláza. - csaptam össze a tenyerem.
Az út gyorsan és csendben telt. Valahogy mind a ketten a gondolatainkba férkőztünk, ez nem azt jelenti, hogy nem voltunk eléggé izgatottak a vásárlás miatt, hogy bedepiztünk, hanem csak arra gondoltam, hogy én milyen lehetnék vámpírként. Az álmomban gyönyőrű voltam. Most se tartom magam csúnyának vagy valami, engem soha nem érdekelt pl.: hogy hány kalóriát eszek, mindig imádtam a bőrömben lenni.
A pláza parkolóházában próbáltam helyet keresni, de mintha mindenkire most tört volna a vásárlási láz. Nagy nehezen épp a második emeletet jártuk be amikor kitolatott egy kocsi szabad helyet adva ezzel nekem.
- Szerinted ez az álmos dolog ha vámpír lennék felerősödne? - kérdeztem de a vámpír szót csak suttogva mondtam, tudtam, úgy is meghallja.
- Valószínű. Csak ez tényleg nagyon bonyolult és nehéz, értsd meg Őt is. - mosolygott rám kedvesen.
- Próbálom . - sóhajtottam.
Bementünk egy bútorüzletbe, elkezdtünk nézelődni. Egy kis idő után mindenhova megtaláltuk a megfelelő bútorokat. Megrendeltük őket, és lebeszéltük, hogy hova szállítsák ki.
-Ez elég jól ment. - mondtam neki.
- Valóban, Szerintem tökéletes lesz. Most meg menjünk nézzünk virágot meg kiegészítőket.
A többi körülbelül húsz boltban vettünk függönyöket, egy rakat virágot, vázákat, tányérokat, háztartási gépeket és egy csomó mindent.
- Szerintem vegyünk egy pár új ruhát is az új gardróbba. Meg hát most jött az új kollekció, biztos találunk magunknak is valamit. - indultunk a ruhaüzletek felé.
- Az biztos. - nevettem vele. Jó volt vele lenni, nem mintha Nikki-éket nem szeretném, csak Petra gyorsan az emberek szívébe férkőzik.
Rengeteg ruhát vettünk Nikki-nek és Chris-nek. Szerintem feltöltöttük az egész gardróbot. Magunknak is beszereztünk egy pár új darabot. Egy párat, körülbelül amit magamnak vettem az hat szatyor tartalma. Meg még volt vagy húsz szatyor ha nem több Nikki-ék gardróbjába.
Teli kezekkel indultunk vissza a parkolóházba. Viszont az én gyomrom ételélt kiáltott.
- Éhes vagy. - kuncogott Petra.
- Elment az idő, már fél öt van. - mosolyogtam. Mire Petra kivette a kezemből a szatyrokat és a kocsi kulcsot.
- Várj meg itt, mindjárt jövök. Utána beülünk enni valahová. - tűnt el a szatyrokkal a kezében.
Addig leültem az egyik padra ami ott volt a lift aljánál.
Hirtelen egy sikítást hallottam a parkolóházból, de addigra már késő volt.
Magával ragadott a sötétség....
Jack szemszög
Miután a lányok elmentek, Max-el a nappaliba költöztünk. Letelepedtünk a TV elé a kanapéra. Pont amerikai foci ment.
Nem nagyon tudtam figyelni a meccsre, a gondolataim valahol máshol járták. Valahol egy Audrina nevezetű nőnél, aki megváltoztatta az életem. A nőnél akit szeretek,és a nőnél akiről a gondolataim sebesen száguldoztak, mert őszintén fogalmam sem volt, hogy mi a helyes döntés. Azt tudom, hogy szeretem és vele szeretném leélni az életem, de az átváltozással akár tönkre is tehetem az Ő életét. Rossz előérzetem volt.
- Ne keresd a kibúvókat. - szólalt meg Max. Értetlenül néztem rá, mire felnevetett
- Nem értelek. - adtam hangot értetlenségemnek.
- Látom rajtad, hogy azon rágódsz, hogy mit tegyél. Mit súg a szíved? - kérdezte.
- Azt, hogy változtassam át, és legyünk együtt az örökkévalóságig, viszont az eszem azt sugallja, hogy ezzel tönkre is tehetem az életét.
- Megkérdezted már tőle, hogy Ő mit szeretne? - mutatott rá a lényegre.
- Nem..vagyis Ő mondta, hogy Ő ezt akarja. - hajtottam le a fejem.
- Akkor hol itt a probléma? - kérdezte Max.
- Én csak félek.
- Tudod, hogy ránk mindig számíthatsz.
- Tudom és köszönöm, de ha átváltozik, miért fogunk elmenni innen és mivel magyarázzuk, hogy nem fogunk se az édesanyjához, se Nikki-ékhez jönni?! - mondtam, az átváltozás utáni korszaktól féltem én igazán, mástól nem.
- Addig nálunk lennétek, és mi mindenben segítenénk. - mosolygott.
- Köszönöm, erre még visszatérünk. - próbáltam mosolyt ölteni az arcomra, több- kevesebb sikerrel.
- Nincs mit. Ránk tudd mindig számíthatsz.
Tovább néztük a meccset, de rossz érzésem volt nagyon.
- Rossz érzésem van. Valami történt. - pattant fel Max.
puszi :) mindjárt jönnek a képek a házról :DD
Szandi
Komizni tessék :DD
2010. november 9., kedd
46, Fejezet.
Audrina szemszög
Úgy gondolom, elég idős vagyok ahhoz, hogy komolyan elgondolkozzam az életemen. Mindig is azt tartottam fontosnak, hogy tanuljak és, hogy legyen egy jó állásom, bulizzak, éljem az életem. Most viszont itt van életem fordulópontja, itt van életem pasija és itt van életem lehetősége. Lehetőség egy új élethez, az örök élethez. Lehet, hogy meg kell szenvednem érte, nem lehet majd gyermekem, de mikor már megismertem Jack-et és szerelmet vallott, azóta tudom, az életem s vele az életképem is megváltozott. Már nem számított semmi, csak, hogy ő velem legyen. Ez nem azt jelenti, hogy a barátaim, az álmaim feladnám. Nem, hiszen az álmom nagy részét ő tölti ki.
Ha belegondolok, hogy egy örökkévalóságon keresztül mellettem lenne, szeretne már megadna mindent, mire vágyok, vágynék.
Nem tudom mennyi az idő, szerelmem karjaiban az időérzékem fuccsba dől. Vajon Ő most min gondolkodhat? Már nem kételkedem abban, hogy nem szeret vagy nem úgy érez irántam, mint én. Tudom, hogy szeret, ezt tetteivel be is bizonyítja, igaz amikor elment, ez a féle dolog megingott bennem, viszont az ő oldalát nem vettem figyelembe, vagy fogalmazzak úgy, hogy nem tudtam figyelembe venni, hiszen azt sem tudtam min akadt ki ennyire...de ha soha nem beszéljük meg ezeket a dolgokat, ha soha nem tisztázzuk kettőnk között az idő gyorsan elrohan felettünk, jobban mondva felettem, és én nélküle nem akarok létezni.
- Min töröd az okos kis fejed, kicsim? - búgta a fülembe, miközben megállás nélkül birizgálta a hajam. Testemet már köszöntötte a jól ismert, kellemes borzongás.
- Csak egy kicsit elkalandoztam... - kicsit...valójában épp az életem további folytatásán töprengtem, de igazán nem fontos...
-Mennyi az idő? - kérdeztem nyújtózkodva.
- Hajnali háromnegyed négy. Aludj édesem. - puszilt bele a nyakamba. Már tiltakozásra nyitottam volna szám, hogy dehogy hiszen csinálhatunk mást is, de tényleg fáradtnak éreztem magam.
- Hanyadika van? - ásítottam.
- 9, miért? - fürkészte arcom kíváncsi tekintettel. Akkor a hétvégére megérkeznek Nikki-ék. Már nagyon hiányoznak, alig beszéltünk, amikor megérkeztek akkor felhívtak, küldtek egy képeslapot pár sorral, de egyébként életjelet nem nagyon adtak magukról. Mondjuk meg is értem hiszen ez a nászútjuk, valószínűleg én se az aggódó barátnőmnek írogatnék, hanem szerelmemmel tölteném minden időmet.
- Akkor a hétvégén megérkeznek Nikki-ék. - feleltem kérdésére.
- Igen, remélem jól érzik magukat.
- Én is. - suttogtam és már mély álomba is szenderültem.
Egy tükör előtt álltam....minden csendes volt. Nem néztem bele a tükörbe inkább a házban néztem szét. Hatalmas nagy modern ház volt, olyan én ízlésem, a bézs, lilás árnyalatok, és barna szimbolizáltak. Biztos voltam benne hogy ez az én házam. Visszaléptem a tükör elé, és belenéztem. A látott képtől hátrahökkentem. A nő aki et a tükörben láttam, hosszú barna haja, mintha egy árnyalattal sötétebb lett volna, és úgy ragyogott, mintha épp egy fodrász szalonból lépett volna ki. A bőre a legapróbb milliméterig tökéletes volt, sápadt szerű. A barnán ragyogtak. Ez a nő akit láttam olyan ismeretlen de mégis ismerősnek tűnt. Rá kellett jönnöm bármilyen meglepő is de saját tükörképem látom.
Az álom kép itt véget is ért..
Reggel viszonylag kipihenten ébredtem. Mellettem viszont senki nem feküdt. A konyhából beszélgetés zaját hallottam. Felmentem az emeletre, belépve a fürdőbe lezuhanyoztam és megmostam az arcom és a fogam. A puha köntösömbe bújva léptem be a szobámba azon töprengve mit vegyek fel.
Kinéztem az ablakon és úgy láttam elég szép az idő így, hogy nyár vége van egy rövid short és egy szép felső mellett döntöttem. Cipőnek kerestem valami kényelmeset, egy gladiátor szandál meg is teszi. A hajamat megfésültem és szabadon hagytam. Elindultam a többiekhez.
A lépcső alján megálltam, épp egy érdekes mondat hangzott el.
- De azt akarja, hogy változtassam át. - mondta szerelmem kétségbeesett hangon.
- Ha szereted nem akarod elveszíteni. - mondta Max.
- Tehát be fog következi, mi melletted állunk és segítünk. - mondta Petra
- Tudom, csak nem akarom elvenni tőle az életét. - na jó kezdi megint, inkább közbelépek.
- Sziasztok. - köszöntem nekik a konyhába lépve. Petra és Max az asztalnál ült, míg Jack a pulton foglalt helyett. Érkezésemre felkapta a fejét. Őgy tudtam, hogy a vámpíroknak kifinomult az érzéke, hogy hogy nem vett eddig is észre?!
- Miért vagy meglepődve, tudtad nem eddig is, hogy itt voltam? - néztem rá.
- Mi tudtuk, hogy itt vagy, de szerintem ő annyira el volt foglalva ezekkel a fontos kérdésekkel, hogy nem figyelt. - mondta Petra mosolyogva.
- Gyere ülj le, csinálok reggelit. - pattant fel Petra.
- Tudsz főzni? - néztem meglepve rá.
- Édesem attól, hogy mi nem emberi étellel táplálkozunk, még tudhatok főzni. - nevetett fel.
- Ne haragudj, csak meglepődtem.
- Muszáj volt megtanulnom, hiszen az egyik saját éttermemben besegítek néha. - mondta mosolyogva.
- Van saját éttermetek? - nem semmi, ki gondolta volna, na jó azt tuti senki, hogy egy vámpír éttermet vezet és főz.
- Igen, - mondta Max. - El kell jönnöd egyszer, kíváncsiak vagyunk a véleményedre, igaz drágám? - nézett feleségére Max.
- Hát persze. Még jó, na de most készítek neked valami finomat.
Majd csak azt láttam, vagyis jobban mondva nem láttam semmit csak fehér csíkokat. Jack leült mellém.
- Beszélnünk kell. - nézett rám.
- Oké. - tudtam, hogy valami fontos, láttam a tekintettéből.
- Valamit nem mondtam el neked. - kezdett bele. Chris és Nikki mielőtt elmentek én Chris-el beszéltem. Ő kért meg rá, hogy ne szóljak, csak pár nappal az előtt, hogy ha hazaérkeznek.
- Mond már ki, történt valami? -
- Elköltöznek. - nézett a szemembe. Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Miért, hiszen Nikki a legjobb barátnőm, a testvéremként tekintek rá.
- De hát miért? -
- Értsd meg őket, ők már házasok, és azt szeretnék ha mi is élnék a mi életünket.
- De itt is elférünk. - makacskodtam.
- Szóval, ha megengeded, hogy befejezzem, tőlem kaptak egy házat. Az utca végén van. Nem messze tőled, tőlünk. - mondta széles vigyorral az arcán.
- Egy házat vettél nekik? - emeltem fel a hangom, ami egészen el vékonyodott.
- Nászajándék. - rántott vállatt. - most mondhatnám, hogy te meg kocsit vettél Nikki-nek. - nevetett, de jogos.
- Tehát, nem messze lesznek tőlünk, hisz ez csodás. - ugrottam a nyakába.
- Köszönöm. - suttogtam neki.
- Szívesen. - csókolt meg. Majd egy torokköszörülésre váltam el édes ajkaitól. Petra állt előttünk egy tányérral a kezében, tartalmának viszont nagyon jó illata volt. Vigyorogva rakta le elém a tányért és én jó izűen láttam hozzá.
- Hát ez isteni volt. Köszönöm. - dőltem jóllakottan hátra a székemben. Istenien főz.
- Örülök neki. - vette el a tányért.
- Hagyd csak, majd én elmosogatok. - keltem fel és kivettem a kezéből a tányért.
- Az egyetem nekem már csak egy fél év, megszerzem a diplomám és szeretnék mással foglalkozni, arra gondoltam, hogy beiratkoznék egy művészeti egyetemre, valamilyen divatcéghez el tudnék helyezkedni divattervezőként. - mondtam ki hangosan amin gondolkodtam, miközben elmostam a tányért és az evőeszközöket. Elzártam a csapot, majd kinyitottam a hűtőt és kivettem a narancslét.
- Nagyszerű ötlet édesem. - mondta Jack.
- Szerintem is, mint látom van érzéked a divathoz. - mondta Petra.
- Hogy is mondjam, nekem a divat a szenvedélyem, a ruhák a vásárlás, a tervezés, minden ami divat, divatbemutatók stb. - mosolyodtam el.
- Akkor hajrá kislány, ne félj belevágni olyanba amit eddig nem csináltál, ha nem is vágsz neki akkor nem tudod megtapasztalni, és nem tudod miről maradsz le. - mondta Max. Hmm valóban nagyon bölcs.
- Nők. Mindig csak a vásárlás. - mondta kedvesem.
- Hééééé. - szóltunk fel egyszerre Petra-val.
- Ezt kikérjük magunknak, már nem azért, de szerintem ti is szeretitek rajtunk azokat a ruhákat. - húzta fel az orrát Petra.
- Fölöslegesek azok a ruhák, anélkül jobb is. - mondta Jack.
- Ebben igazad van. - pacsizott le Max-el. Komolyan a több száz éves vámpír, most tényleg olyan volt, mintha valami hormonokkal túlfűtött huszonéves lenne.
- Tudod Audrina, a vámpíroknak erősebbek az érzései, egy részt igazad is van a túlfűtöttséggel kapcsolatban. - kuncogott Max. Összevont szemöldökkel néztem rá, de leesett. Hát persze gondolatolvasás.
- Látom leesett, vagy inkább koppant. - nevetett Max.
- Igen. - nevettem vele. - de azért nem kell mindig az én gondolataimra figyelned ez egy kicsit idegesítő, - nevettem még mindig.
- Majd észben tartom. - kacsintott rám.
- Petra. - fordultam felé.
- Igen?
- Mi lenne ha elmennénk vásárolni? A pasikat meg itt hagynánk? Sőt megnézhetnénk Nikki-ék házát és be is rendezhetnénk. Mit szólsz hozzá? - néztem rá boci szemekkel.
- Induljunk. - pattant fel a székből.
- Akkor srácok jó mulatást, ránk egy ideig ne számítsatok. - vigyorogtam rájuk.
- Édes vidd az én kocsim az nagyobb, több dolog fér el benne. - adta oda a kocsija kulcsát, már éppen mondtam volna, hogy nem kell, amikor valóban jó ötlet volt, hiszen sokkal több szatyor fér el mint az én kocsimban.
- Köszönöm. - kaptam ki a kezéből a kulcsot, majd nyomtam egy gyors csókot a szájára.
- Petra vigyázz rá, tudod, hogy itt van Ő... - nézett szigorúan Petra-ra.
- Hahó, elég nagy vagyok már. - néztem rá mérgesen.
- Vigyázok rá.- tolt az ajtó felé Petra. Az ajtóból még visszafordultam és odadobtam a kocsikulcsom neki.
- Vigyázz rá. - mosolyogtam.
Majd elindultunk vásárolni és még nem is gondoltam mennyi jó és rossz fog történni....
Audrina nadrág
:
Audrina felső:
Audrina cipő:
Sziasztok :)
Beteg lettem, és mivel így nem kellett tanulnom suliba, gondoltam megleplek titeket egy kis fejivel :) A következő feji izgalmas lesz....
Köszönöm az előző fejezethez a komikat, e fejezethez is szívesen fogadom :P
Hogy telt a szünetetek?
xoxo Szandi
2010. november 2., kedd
45. Fejezet II.rész
Audrina szemszög
- Miért nem akarod hogy vámpír legyek? - tettem fel neki azt a kérdést, mire még mindig nem tudtam a választ, viszont pár elméletem már volt.
- Audrina ez nem olyan egyszerű. - sóhajtott fel, majd eltolt magától. Mi olyan nem egyszerű, meg mondaná már végre valaki, mert ez kezd kihozni a sodrómból.
- Figyelj ide, mi nem olyan egyszerű megmondanád nekem? Mert kezdek egy kicsit ideges lenni és..
- Nem akarom hogy átéld mind azt amit nekem kellett. - szakított félbe.
- Ez nem elég indok. - suttogtam.
- De, az. - termett előttem, majd kezei közé fogta arcom és mélyen a szemébe néztem amely most bánatot, fájdalmat és mérhetetlen szerelmet tükrözött.
- Az én időm múlandó, meg fogok öregedni és te elfogsz hagyni és mindketten tudjuk, hogy nem működne tovább, az embereknek feltűnne, hogy te más vagy és nem változtál semmit, ergo el fogsz menni, és Chris és Nikki élik az életüket, én meg majd egyedül.....- fakadtam ki, éreztem, hogy az első könnycsepp már le is gördül az arcomon, áhhh francba biztos meg fog jönni, hogy ilyen hisztis vagyok. De választ szeretnék kapni, egy értelmes indokot.
- Mondj nekem egyetlen indokot ami ellene szól. - néztem a szemébe.
- Az, hogy szeretlek.
- Ha szeretnél nem tennéd ezt velem, és nem akarnád azt, hogy ne legyek veled.
- Pont ez az indok kedvesem, mert szeretlek, és nem akarlak egy olyan világba kényszeríteni, amibe nem kell és lehet saját normális életed.
- Szóval te nem akarsz engem a te világodba?- ha így állunk akkor ezt már rég mondhatta volna, csak azt nem értem akkor miért mondja, hogy szeret.
- Kérlek értsd meg, ha lenne rá esélyem, hogy újra ember legyek, megtenném, hogy veled lehessek, legyen sok gyönyörű gyerekünk, mint te és együtt öregedhessünk meg, de nem lehet, mert nem vagyok ember, és te nem lehetsz vámpír. - mondta elgyötörten.
- Miért? Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy tudjam, hogy nekem mi a jó. Mi van ha én ezt szeretném? Én így akarok élni, veled, örökké.
- És elviselnéd azt, hogy nem vagy önmagad, csak vérre vágysz, a fájdalmat, az elviselhetetlen felemésztő tűzet ami kínok közt fogva tartja a tested? - nézett rám komolyan.
- El. - suttogtam.
- De én nem, azt hogy szenvedj. - vágta oda hozzám, majd egy perc alatt eltűnt. Magamba roskadva zokogtam a kanapén. Ha ő nem akkor valaki más teljesíti a kérésem. Nem tudom meddig tartott ez az állapot, de álomba sírtam magam.
Álmomban az ismerős erdőrészen találtam magam, ahol Jack elmondta, hogy szeret...
Viszont én most csak külső szemlélő voltam, láttam magam Jack-et és egy szőke nőt, Jack a szőke nő derekát, aki vérmesen morgott rám.
- Menj el, már mondtam, hogy nem akarlak, csak is Ő kell nekem.
- Jól hallottad elmehetsz, nem szeret, nem is szeretett soha. - vágta hozzám a szőke nő.
Éreztem, hogy könnyeim újra felszínre törnek, majd elborítják arcom, s rohanok az erdőben.
Szerelmem nyugtató szavára ébredtem.
- Audrina kérlek ébredj! Csak egy rossz álom. - nehézkesen kinyitottam a szemem, Jack szemeivel találtam szembe magam.
- Jól vagy? - kérdezte, mire csak bólintottam.
- Sajnálom, hogy elmentem, de sok volt, az a baj, hogy nem látod az én álláspontom. De ígérem, hogy megbeszélem ezt, Petra-ékkal. - húzott magához, s homlokon csókolt. - Szeretlek, ezt mindig tud. - kedvesem szavaira újra zokogni kezdtem. Ő csendben tűrte míg le nem csillapodom.
Pár perccel később már az összes könnyem felszáradt és mosolyt varázsolva arcomra fordultam szerelmemhez.
- Köszönöm, szeretlek. - csókoltam meg. Egyre vadabbul és vadabbul ostromolta ajkaim, míg nyelvünk szenvedélyes forró táncot jártak, finoman hátradöntött a kanapén, és csókjaival nyakam kényeztette, majd kezei pizsamám alatt tevékenykedtek, mire ajkaim jól eső sóhajok hagyták el. Hirtelen szabadított meg ruhámtól, s kezének helyét édes csókjai vették át. Egész testem behintette mámorító csókjaival, puszijaival.
A testem már égett, nagyon kívántam őt, egy gyors mozdulattal amikor nem figyelt, fordítottam helyzetünkön és én kerekedtem felül.
Levettem a pólóját, eldobtam a nappali egyik sarkába, de kit is érdekel ez most, amikor itt van az én személyes istenem, ezzel a kidolgozott izmos testtel, amiért bármelyik nő megőrülne, de Ő csak az enyém. Végigcsókoltam egész testét, majd megszabadítottam nadrágjától is, időközben mindkettőnkről lekerültek a fölösleges ruhadarabok. Jack fordított a helyzetünkön, megint én kerültem alulra, héé akartam volna tiltakozni, hogy kisebbségi komplexusom lesz ha így folytatja, de csókjával belém fojtotta a szót, s eggyé tette a testünket.
Olyan szenvedéllyel, érzékenységgel, szeretettel és gyengédséggel bánt velem, hogy mámor kapuját átlépve lassan haladtam onnan kifelé a valóságba....
Hát igen, hogy is mondják, hogy a békülés utáni......hmm hát nálunk mindig a legjobb. - kuncogtam magamban. Szerelmemhez bújtam és Ő ránk takart egy meleg takarót.
-Imádlak szeretlek, te vagy az életem. - suttogta édesen a fülembe.
- Én is szeretlek. - bújtam szorosabban hozzá.
Hirtelen a medence felőli ajtó kicsapódott és Petra és Max esett be rajtuk összefonódva.
- khmm...- kuncogott alólam kedvesem.
- Jesszus. - rebbentek szét és nagy szemekkel meredtek ránk.
- A frászt hoztátok rám, még jó, hogy nem kaptam szívínfranktust. Jajj, ne haragudjatok. - szegény azt se tudta, hogy hova nézzen zavarában.
- Semmi, de azért ez a te szádból, mintha kaphatnál is. - nevetett fel Jack.
- Nagyon vicces. Mi akkor felmennénk. - mondta Petra.
- Emelet, második ajtó. - mondtam miközben próbáltam elbújni a takaró alá.
- Köszi. - és már ott sem voltak.
Ez azért vicces, dupla rajta kapás, mi megláttuk őket ők meg minket, ez kész. - nevetgéltem magamban.
2010. október 23., szombat
45.Fejezet I. rész
Audrina szemszög
Két csuklyás személy állt előttem, arcukat nem láttam. A hirtelen döbbenettől semmilyen reakcióra nem voltam képes. Viszont Jack Ő rögtön felpattant.
-Nem hiszek a szememnek, Jack. Ezer éve nem láttalak. - villant fel hófehér bőre, mikor kezét nyújtotta s jó szorosan megölelte.
- Petra. Örülök nektek. Azért ezer éve nem, de már eltelt egy pár év. Max örülök hogy látlak.- lépett a férfi mellé akit szintén megölelt. Megköszörültem a torkom, hogy vegyenek már észre hahó én is itt vagyok.
- Ne haragudj. - termett mellettem. - Én Petra vagyok. - fedte fel nevét és arcát előttem. Nem csak a szavam de a lélegzetem is elállt. Egy gyönyörű vörös hajú nő állt előttem, hófehér tökéletes arccal. - Örülök, hogy végre életnagyságban is láthatlak. - szorított magához.
-Drágám ne olyan nagy hévvel. Ő ember. - szólt rá Max.
- Ne haragudj kedvesem. - mosolygott rám, körülbelül olyan 25 évesnek látszó nő előttem, tudtam, hogy ők is vámpírok még sem éreztem, hogy félnem kéne, különös melegséggel töltött el a közelségük.
- Szia. Az én nevem Max. - ölelt meg ő is.
-Sziasztok!- nyögtem ki az első értelmes szót. Majd az agyam pörögni kezdet, várjunk csak, azt mondta hogy örül, hogy végre életnagyságban is láthat, szóval látott már....
- Ne haragudj, de hol találkoztunk, sajnálom de nem emlékszem, csak imént említetted, hogy már láttál... - fordultam felé, kicsit szégyenkezve, hogy nem emlékszem rá, ha már találkoztunk.
- Ohh édesem, személyesen még nem találkoztunk. - mosolyodott el, de Jack közbevágott a nevetésével.
- Hát persze, hiszen láttad, hogy mit szeretnék tőletek. Gondolom láttátok,hogy Will itt járt...
- Igen, láttam, hogy mit szeretnél és a közelben vadásztunk, így rávettem Max-et, hogy jöjjünk el most, mondjuk nem nagyon kellett győzködni, kíváncsiak voltunk Audrina-ra nah meg persze már hiányoztál nekünk. És Will-re visszatérve mi is történt? - nagyon figyelnem kellett, hogy megértem miről is beszélnek. Mi az hogy látta...?
- Nem láttad? Tehát tudja blokkolni a te képességed is...
- Mi történt? - kérdezte Petra, mire Jack bólintott, mindketten lehunyták szemüket. Nagyon jó, hogy észreveszik, hogy én is itt vagyok. Odafordultam Max-hez hátha ő elmagyaráz végre nekem is valamit.
- Hogy érti hogy látta? És most mit csinálnak?- kérdeztem.
- Gondolom mivel tudsz a kilétünkről, hallottál már a különleges képességekről is...- bólintottam. - Petrának is van. Látja a jövőt, és egyfajta bonyolult telepatikus képessége is van. - nézett a párosra, akik épp kinyitották a szemüket.
-Istenem, nem hiszem el, ennek az idiótának teljesen elment az esze. Jól vagy? - vizslatott aggódó szemekkel Petra. Nem tudtam, mire céloz.
- Mint, láttad volt egy kis probléma, de most jól van. - válaszolta helyettem Jack.
- Hahóóóóó én is itt vagyok. -mondtam.
- Ne haragudj édesem. - ölelt át hátulról Jack. - Will-re és a kis akciójára gondolt Petra.
- Köszönöm, igen jól vagyok...most már...
- Tehát beszéljünk arról amiért hívtál.- szólalt meg Max.
- Menjünk a nappaliba. - invitálta át vendégeinket szerelmem.
Max és Petra egymás mellett a kanapén míg én Jack ölében foglaltam helyet. Petra nagyon kedves nő volt. Hatalmas mosollyal az arcán figyelt minket.
- Szóval, Audrina-nak vannak álmai, amik néha megvalósulnak különböző helyzetekben, nem minden álom, és nem is mindig ugyanazon a helyszínen történik az esemény.- kezdett bele Jack, nem tudtam, hogy miért beszél erről, csak neki mertem elmondani, nem kell, hogy idiótának nézzenek.
- Nem nézünk idiótának. - szólalt meg Max kuncogva, mire megint nem tudtam mit reagálni, honnan tudja, mit gondolok??!!!!
- Onnan, hogy hallom a gondolatid. - mosolygott még mindig. - Szuper...és mindent hallasz??? Nem lehet kikapcsolni vagy valami? - érdeklődtem, úgy hogy meg sem szólaltam. Tetszett ez a képesség, de azért vannak hátrányai.
- Nem tudom kikapcsolni. - még jobb, akkor kérlek ne kutakodj a fejemben. - mosolyogtam rá.
- Rendben. - köszönöm.
- Nincs mit. - mondtam
- Minket ne hagyjatok ki...- tette csípőre a kezeit Petra.
- Semmi, semmi fontosról nem maradtál le. - nyugtatta meg szerelmét egy csókkal, mire én felnevettem.
- Bocsánat, de muszáj volt nekik elmondanom, ők lehet tudnak segíteni.- suttogta fülembe Jack, hideg leheletét éreztem a nyakamon, már hátrafordultam volna amikor Max hangja megszólalt a fejemben: Hahóó mi is itt vagyunk. - hirtelen rá kaptam a fejem, hogy ez, hogy lehetséges, vagy kezdek megőrülni, de neki az arcán csak egy vigyor terült szét.
- Tetszik a képességed. Az őrületbe tudod vele kergetni az emberek vagy vámpírokat. - próbáltam viccelődni, mire csak hangosan felnevetett.
- Eltértünk a tárgytól, szóval, azt gondolod, hogy nála ez egy képesség lenne...- intézte a kérdést Petra Jack-nek.
- Nem tudom, ezért is kérem a ti segítségeteket.
- Értem. Viszont ha ez egy képesség, és ember korábban megmutatkozik, vámpírként még erősebb, lenyűgöző lenne. - gondolkodott hangosan Max.
- Egyenlőre ilyenről szó sincs. - vált szigorúvá Jack hangja.
- Mesélnél az álmokról Audrina. - kérte Max.
- Néha teljesen valósághűek. Amikor összejöttünk Jack-el előtte nem sokkal volt egy álmom, hogy egy réten fekszem, de az illető az arcát soha nem láttam...ez is beteljesült...Williem Jack alakjában próbált megerőszakolni...- azok a pillanatok újra felidéződtek bennem.
- Ha a kezeim közé kerül esküszöm, hogy megölöm. - sziszegte szerelmem.
- De miért csinálja ezt? - kérdezte Max, de nem tudtam, hogy tőlünk vagy magától.
- Úgy véli, miattam halt meg Mel.- suttogta Jack, szorosabban hozzábújtam, de nem azért, hogy éreztessem vele hogy ő az enyém már, hanem, hogy tudja, hogy én mellette vagyok.
- Ne aggódjatok, majd mi elintézzük őt. - szólalt meg Petra.
- Ide, szerintem Noah-ra van szükség.
- Igen, ő valóban többet tudna mondani,hála a képességének.- mondta Petra.
- Szerintem egy két nap múlva ide tudna jönni. Épp az új pasijával van valahol Kréta szigetén.
- Rendben, köszönöm, addig maradjatok itt. - ajánlotta fel Jack.
- Nem akarunk zavarni, elmegyünk addig vadászni.- mondta Max.
- Nem zavartok, szívesen látunk itt titeket. - feleltem most én.
- Köszönjük, nagyon kedves vagy, akkor holnapra visszaérünk. Elmegyünk a közeli erdőkbe körülnézni. - álltak fel.
- Remélem ti is ellátogattok majd hozzánk. - ölelt meg Petra.
- Én is remélem, rajtam nem múlik. - öleltem vissza. Igazán megszerettem, kellemes kisugárzása van. Olyan kis imádni való.
Miután elmentek, úgy döntöttem, hogy lezuhanyzok, majd megnézzünk valamilyen DVD-t.
Jack addig elpakolt a konyhában, hiába kértem hadd segítsek nem engedte, szabályosan megparancsolta, hogy fürödjek le és utána nézzünk valami filmet. Jó kislány módjára nem ellenkeztem elindultam a cuccaimmal zuhanyozni. A víz felfrissített, nagyon jól esett, belebújtam egy meleg pizsibe és elindultam a nappaliba, Jack már ott várt rám. Leültem mellé, szorosan hozzá bújtam. Betakart egy meleg pléddel. Muszáj vagyok tőle megkérdezni.
- Miért nem akarod, hogy vámpír legyek.....
Oldalt képek :) Jó olvasást, hamarosan jön a második fele...csak sajnos sok a dolgom :SS
puszi Szandi
2010. október 6., szerda
44. fejezet
Audrina szemszög
Átverve, csalódva és nagyon dühösen érzem magam. Egy szó nélkül, kétségeket kizárva fogadtam el őt, akit a legjobban a szeretek, most még is úgy érzem a keserűség és a fájdalom eluralkodik rajtam.
A kezem a vérző ponthoz kaptam, nem olyan mély seb, de csoda, hogy még a vér szagától és maga a vér tudatától még nem ájultam el. A vér látványa nálam végzetes. Próbáltam magam összeszedni, a fejem nagyon fájt, és a nyakam is sajgott, szédülve huppantam vissza a földre. Most jutott el a tudatomig, hogy nem egyedül vagyok a szobában...
Gyorsan rendezni próbáltam a gondolataim, s hogy mi is történt imént, először is elaludtam, majd jött Jack...Jack...nekem támadt. NEKEM TÁMADT!!!!
Nem, nem az nem lehet..
Hiszen azt mondta, szeret és engem nem tudna soha bántani, azt mondta szeret!!!!Kétségbeesésem vagy inkább a tényeket egy meggyötört hang törte meg:
- Audrina! Kérlek hadd magyarázzam meg!- nézett rám a fájdalomtól eltorzult arccal, de miért szenved, miért fáj neki ha nem is szeret?!
- Nincs mit megmagyaráznod, nem szeretsz talán soha nem is szerettél, hazudtál nekem... miért akarsz megölni? - gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Szeretlek és mindig is szeretni foglak, kérlek nem én voltam hanem...
- Ne magyarázkodj - kiabáltam rá, de megszédültem és hirtelen elsötétedett minden, majd újra tisztán érzékeltem.
- Kérlek legalább hadd lássam el a sebed.
- Nem kell! - löktem le magamról a kezeit. Hirtelen a levegőben, az Ő karjaiban találtam magam a következő pillanatban pedig már a sebem fertőtlenítette, mire hangosan felszisszentem.
- Mindjárt kész, nyugodj meg. Nem én voltam, Will volt, kellesz neki, így akar rajtam bosszút állni Melanie haláláért. - hajtotta le a fejét, a rét ott is ő volt, mondta, hogy Ő képes erre, felvenni más alakját, uramisten, hogy lehettem ilyen hülye..
- Úgy sajnálom! - borultam a nyakába.
- Érthető, sokkot kaptál...csak a bajt hozom rád, jobb lenne ha elmennék jó messzire, de szeretlek és meg foglak védeni bármi áron. Nem hagyom, hogy bántódásod essék, nehéz lesz, de megoldjuk együtt és elkapjuk. - fogta két keze közé az arcom s letörölte a kibuggyanó könnycseppeket.
- Szeretlek - csókoltam meg, az a csók mintha egyben az utolsó lett volna, egy búcsú csók, szenvedélyes, vad, követelőző, de mégis benne volt minden érzelmünk.
Segített felkelnem, felmentünk a szobámba és lefektetett.
- Jól vagyok, engedj hadd szedjem össze a törmelékeket. - mondtam neki de mintha meg se hallotta volna.
- Kizárt dolog, pihenj, majd én megcsinálom, csak pár pillanat. - mondta egy csókot nyomva homlokomra. Bezárta az ablakot, majd egy pillanat eltűnt és vissza is tért a kezében egy szemeteszsákkal. Mint egy szélvihar olyan gyorsan rend lett és a üveg daraboknak nyoma se volt. Fáradtan huppantam az ágyba, az álom gyorsan szememre jött...
Egy csodálatos sárga lovon ültem és ügettünk egy gyönyörű virágos réten, amikor valaki elszáguldott mellettem.
- Na Reb, gyerünk már, vágta!!- száguldozott el mellettem egy férfi...úgy éreztem mintha ez nem én lennék, mintha nem én Audri Nová lennék, várjunk csak de hát miért hív akkor Rebekának?!!
- Rebeka elaludtál, szerelmem? - fordult felém Eric, igen felismerem ő volt az előző álmomban is. REBEKA? SZERELMEM? HOL VAN JACK?! HOL VAGYOK ÉN? MI A FENE FOLYIK ITT?
Mint a legtöbb álmomnál, most is verejtékesen és gondolom rémesen csapzott frizurával ébredtem. Az ágyam szélén Jack ült egy tálcával a kezében.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.
- Neked is, jól vagy? - kérdezte miközben loptam tőle egy csókot.
- Persze, csak egy álom. - legyintettem.
- Elmondod? - nézett rám aggodalmas szemekkel.
- Ha szeretnéd..- mire bólintott. - Szóval a múltkor is volt egy álmom, hogy egy ismeretlen helyen ébredtem és Rebekának neveztek, és elvileg ők voltak a családom. Meg ott volt Eric is. - de inkább őt nem részletezném.
- Eric? Ő még is ki? - vonta fel a szemöldökét.
- A barátom, vagy férjem vagy mi a fene...de ez csak egy álom.
- Audrina, ezek nem csak álmok. - nézett rám komolyan. - és most mit álmodtál?
- Szinte ugyanazt, csak most egy réten lovagoltunk. - hajtottam le a fejem, mire egy kicsit rémült fejet vágott, opsssz a mondatom kétértelmű.
- Úgy értem, hogy lovon.- tisztáztam, nehogy félreértés legyen.
- Most egyél, erre még vissza térünk. - rakta az ölembe a tálcát, amin annyi kaja volt, hogy négy embernek is elég lett volna, beleharaptam a péksütimbe, majd belekortyoltam a finoman gőzölgő meleg kávémba. A reggeli kávéról eszembe jutott Nikki.
- Jack milyen nap van ma?
- Ötödike kedd, miért? - kérdezte.
- Semmi csak, hogy Nikkiék még nem jelentkeztek.
- Ne aggódj édesem annyit, biztos olyan jól érzik magukat, elvileg a nászutuk. - vigyorgott.
- Ahh szóval megfeledkezett rólam. - biggyesztettem le a szám színpadiasan.
- Ne butáskodj kicsim! - vont az ölébe.
- Nah, mi a mai program? - kérdeztem teli szájjal, amin csak jót mosolygott.
- Neked be kell menned az egyetemre és el kell intézned a papírjaid. Most telefonáltak.
- Uhh, el is felejtettem, teljesen kiment a fejemből. Te is jössz? - kérdeztem tőle.
- Nem, van egy kis dolgom de szeretném ha nálad lenne a telefonod, ha baj van, a közelben leszek.
- Ahogy szeretnéd. - fölösleges lett volna tiltakoznom. - Neked mit kell elintézned? - kérdeztem tőle, de mintha a válaszra választ keresett volna..
- Öhm, el kell intéznem Chris-nek egy apróságot. - miért mernék ebben fogadni, hogy nem az igazat mondja????
- Oké, együtt ebédelünk? Vagyis ebédelek? - hátha ebédre végezz a kis titokzatos dolgával, és akkor esetleg ki faggathatom.
- Igen, itthon találkozunk. - csókolt meg majd el ment.
Kipattantam az ágyból, majd a fürdőbe vettem az irányt. Meglepve láttam, hogy a fal be van repedve. Uhhh..hát ez meg? Oké, nem aggódom...
Beléptem a fürdőbe megnyitottam a vizes csapot, megmostam az arcom, majd a fogam. Úgy döntöttem letusolok mielőtt elmegyek. Le dobtam magamról a ruháim és beálltam a zuhany alá. A hideg víz teljesen felfrissített. Egy törülközőbe csavarva magam indultam vissza szobámba. A gardrób előtt töprengve vártam, hogy végre rájöjjek mit is vegyek fel. Körülbelül három- négy összeállítást kotortam elő, amikor a kezembe akadt egy kék farmer, találtam hozzá egy felsőt, majd kerestem hozzá egy csizmát. Kiválasztottam a fehérneműt, felöltöztem és a hajamat lófarokba kötöttem.
Indulásra készén rohantam a garázsba, amikor elfelejtettem, hogy nem zártam be az ajtót, gyorsan visszamentem bezárni, majd kocsiba pattanva siettem az egyetemre.
Az egyetemen még csak tanárok és az irodában dolgozók tartózkodtak na meg egy- két diák. Az irodában, úgy látszik lecserélték a titkárnőt.
- Jó napot. Miben segíthetek? - kérdezte a nő cseppet sem kedvesen.
- Jó Napot. Audrina Nová vagyok, ma telefonáltak, hogy jöjjek be.
- Ja, itt vannak a papírok töltse ki. - szó szerint elém vágta őket.
- Köszönöm. - morogtam az orrom alatt.
Gyorsan kitöltöttem mindent, leadtam a papírokat. Szó szerint menekültem az irodából, komolyan, hogy lehet az, hogy ilyen embereket felvesznek ilyen állásra ahol emberekkel kell foglalkozniuk és látványosan utálják?
Mivel még csak tíz óra volt, úgy döntöttem felhívom Nicol-t, hogy mennyünk el vásárolni.
- Szia Nic. Audrina vagyok. Nincs kedved eljönni velem vásárolni?
- Szia, de persze. Mikor találkozzunk?
- Hát ha jó neked, akkor most megyek érted és felveszlek.
- Szuper. Mikor vagy itt kb? - kérdezte
- Mondjuk 10 perc múlva.
- Rendben, várlak. Szia puszi.
- Szia puszi. - szakadt meg a vonal.
Szerencsémre vagy éppen szerencsétlenségemre, az összes lámpánál pirosat kaptam. Mondjuk abból a szempontból, hogy Nic-nek kb egy év mire elkészül, lehet, hogy még kapóra is jön.
15 perccel később megérkeztem Nicol lakása elé, ahol már idegesen toporgott.
- Szia, azt hittem már itt hagytál. - ült be mellém, vigyorogva.
- Szia, bocsi, csak minden lámpánál piros volt.
- Semmi, legalább volt időm elkészülni. - nevette el magát.
- Gondoltam én...- nevettem vele én is.
- Melyik plázába megyünk?
- Szerintem a központiba, tudod ami ott van a...
- Igen, igen tudom csak menjééé már..- nevetett megint. - mire én indítottam. Most szerencsénkre, nem volt egyetlen egy piros lámpa sem.
Megérkeztünk a pláza parkolóházába. A következő pár órát pedig az üzletekből üzletekbe programmal töltöttük el. Épp egy csinos inget próbáltam amikor csörögni kezdett a telefonom. Nagy nehezen előkotortam a táskámból. Jack az.
- Szia. Hol vagy? itt várok rád.
- Szia, ne haragudj elhívtam Nicol-t vásárolni és teljesen elment az idő, hány óra van? - tényleg teljesen eltűnik valahogy felpárolog belőlem az idő érzékelése vásárlás közben.
- Fél három. - mondta.
- Fél három? - hát akkor egy kicsit kitolódott a vásárlásunk..
- Ne haragudj, negyed óra és otthon vagyok. Mi lenne ha vacsora lenne belőle? - ajánlottam fel. - És este esetleg kárpótolhatnálak. - folytattam.
- Jól hangzik. Szeretlek. - szakadt meg a vonal.
- Én is szeretlek. - mondtam az immár búgó telefonnak.
Gyorsan levettem az inget, majd megkerestem az üzletben Nicol-t .
- Nic mennünk kell, így is úgy volt, hogy Jack-el ebédelem és már fél három. - mondtam neki, miközben haladtunk a pénztár felé.
- Oké, én végeztem, szerintem meg van minden amire nincs szükségem és csak úgy megvettem. - kuncogott. Valóban, olyan dolgokat vásároltunk, amik csak megtetszettek. Fizettem, majd a parkolóházba siettünk. A csomagtartóba beraktuk a szatyrokat. Épp szálltam volna be a kocsiba, amikor észrevettem, hogy egy cédula van a szélvédőn. Megnéztem, egy kézzel írt papír volt amin ez állt:
NE HIDD HOGY ITT BEFEJEZTÜK, ÜDVÖZLÖM JACK-ET.
Nem kellett kettőt találnom, hogy tudjam, hogy ki írta. A zsebembe süllyesztettem, s bepattantam a volán mögé. Nic kérdésére azt válaszoltam, hogy egy hülye hirdetés volt, többet nem kérdezősködött. Kis idő elteltével megérkeztünk Nicol lakásához. Elköszöntünk egymástól, majd rohantam haza.
Felparkoltam a feljáró, kikaptam a csomagtartóból a cuccokat, megfordultam majd mögöttem állt Jack. Közünk lévő távolság olyan csekély volt, hogy egy szalmaszál is igen nehezen fért volna el.
- Szia. - mosolygott.
- Ne haragudj. - néztem rá kiskutyaszemekkel, mire ő kikapta a kezemből a csomagokat és bevitte. Megszeppenve követtem a lakásba. Az ajtó melletti szekrényre ledobtam a kulcsokat, majd a nappaliba mentem.
- Gyere az étkezőbe. - hallottam meg szerelmem hangját. A levegőben finomnál finomabb illatok keringtek.
- Ezt kapja az, aki elkésik? - léptem mögé és átöleltem. Fordított helyzetünkön és megcsókolt.
- Biztos éhes vagy gyere egyél. és közben beszélgessünk. - mondta egy kicsit komoly éllel a hangjában ami megrémisztett.
- O-oké..- dadogtam.
Kihúzta nekem a széket, az asztal szépen meg volt terítve. Hirtelen eltűnt, majd visszatért a kezében az étellel.
- Jó étvágyat! Remélem ízlik. - rakta le elém.
- Köszönöm. Isteni illata van. - saláta, banánnal töltött csirkemell...hmm fenségesen nézett ki és az íze elképesztően finom volt.
- Ez nagyon finom. - vigyorogtam rá.
- Örülök, hogy ízlik.
- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem két falat között.
- Az álmaidról. Tudod nekem vannak ismerőseim. Egy nagyon bölcs család, akik esetleg tudnának segíteni.
- Segíteni? Vámpír család? - kérdeztem.
- Igen, de vegetáriánusok, mint én. Audrina figyelj, meg kell, hogy tudjuk, hogy ez a képességed, hogyan működik, mi a jelentése.
- Képesség? Várjunk. Nem, nem. Jack hiszen ezek csak álmok. - nem hinném, hogy képesség lenne ha az embernek rémálmai vannak ami néha bizarr de valóra válik.
- A vámpíroknak vannak különleges képességeik. Ezek a képességek esetleg jelentkezhetnek ember korában is de vámpírként felerősödik sokkal intenzívebb.
- Azt mondod, hogy ha vámpír lennék, jövőbelátó vagy mi lennék? - emeltem magasba a szemöldököm. Képtelenség.
- Mondjuk. - nézett rám halál komolyan, amitől majdnem elnevettem magam, ha nem nézne ilyen komoly fejjel rám...
- És mit tudnának segíteni az a nagyon bölcs család? - szúrtam a villámra egy darab húst.
- Nem tudom, csak reménykedem, hogy a több száz év alatt, már találkoztak legalább hasonló esettel.
- Öhm több száz év alatt? - kérdeztem vissza meglepve.
- Igen, szeretném ha elmennénk hozzájuk és....
De a mondatott nem tudta befejezni, mert az étkezőben látogatók jelentek meg....
Sajnálom, hogy késtem a frissel. Rengeteg dogát írtunk és sokat feleltünk, ma volt a temetés, tegnap pedig anya eltiltott a géptől xD.... de ma már itt van és remélem szeretni fogjátok.
Szeretettel: Szandi.
UI: Nem írok ki komi határt, mindenkinek szíve joga eldöntenie. Játszunk olyat mint a becsületkassza...ahogy érzitek :) és ahogy értékelitek a munkám még ha késett is. :DD
- Jó étvágyat! Remélem ízlik. - rakta le elém.
- Köszönöm. Isteni illata van. - saláta, banánnal töltött csirkemell...hmm fenségesen nézett ki és az íze elképesztően finom volt.
- Ez nagyon finom. - vigyorogtam rá.
- Örülök, hogy ízlik.
- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem két falat között.
- Az álmaidról. Tudod nekem vannak ismerőseim. Egy nagyon bölcs család, akik esetleg tudnának segíteni.
- Segíteni? Vámpír család? - kérdeztem.
- Igen, de vegetáriánusok, mint én. Audrina figyelj, meg kell, hogy tudjuk, hogy ez a képességed, hogyan működik, mi a jelentése.
- Képesség? Várjunk. Nem, nem. Jack hiszen ezek csak álmok. - nem hinném, hogy képesség lenne ha az embernek rémálmai vannak ami néha bizarr de valóra válik.
- A vámpíroknak vannak különleges képességeik. Ezek a képességek esetleg jelentkezhetnek ember korában is de vámpírként felerősödik sokkal intenzívebb.
- Azt mondod, hogy ha vámpír lennék, jövőbelátó vagy mi lennék? - emeltem magasba a szemöldököm. Képtelenség.
- Mondjuk. - nézett rám halál komolyan, amitől majdnem elnevettem magam, ha nem nézne ilyen komoly fejjel rám...
- És mit tudnának segíteni az a nagyon bölcs család? - szúrtam a villámra egy darab húst.
- Nem tudom, csak reménykedem, hogy a több száz év alatt, már találkoztak legalább hasonló esettel.
- Öhm több száz év alatt? - kérdeztem vissza meglepve.
- Igen, szeretném ha elmennénk hozzájuk és....
De a mondatott nem tudta befejezni, mert az étkezőben látogatók jelentek meg....
Sajnálom, hogy késtem a frissel. Rengeteg dogát írtunk és sokat feleltünk, ma volt a temetés, tegnap pedig anya eltiltott a géptől xD.... de ma már itt van és remélem szeretni fogjátok.
Szeretettel: Szandi.
UI: Nem írok ki komi határt, mindenkinek szíve joga eldöntenie. Játszunk olyat mint a becsületkassza...ahogy érzitek :) és ahogy értékelitek a munkám még ha késett is. :DD
2010. szeptember 28., kedd
Sziasztok :)
Ne értsetek félre :), a komi határ nem büntetés, vagyis először nagyon mérges vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy rosszul esett, hogy nem írtok én meg oly nagy örömmel írtam :(
Úgy döntöttem hétvégén hogy ezen a héten írok, szombaton szörnyű hírt közöltek velem, meghalt az egyik barátom... teljesen kikészültem...mellette ott a suli, rengeteget kell tanulni, nem akartam most sajnáltatni magam, szó sincs erről.
Ígérem, ezen a héten fel fog kerülni a friss.
Szóval köszönöm a komikat...nagyon aranyosak vagytok :) nagyon örülök, hogy ennyire szeretitek a történetem. Nem akarlak titeket büntetni, se magamat nem akarom megfosztani az írástól.
Tehát még ezen a héten kövi feji :DDDDDD
Szeretlek titeket, puszi :DDDDDDDDDDDD
Ne értsetek félre :), a komi határ nem büntetés, vagyis először nagyon mérges vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy rosszul esett, hogy nem írtok én meg oly nagy örömmel írtam :(
Úgy döntöttem hétvégén hogy ezen a héten írok, szombaton szörnyű hírt közöltek velem, meghalt az egyik barátom... teljesen kikészültem...mellette ott a suli, rengeteget kell tanulni, nem akartam most sajnáltatni magam, szó sincs erről.
Ígérem, ezen a héten fel fog kerülni a friss.
Szóval köszönöm a komikat...nagyon aranyosak vagytok :) nagyon örülök, hogy ennyire szeretitek a történetem. Nem akarlak titeket büntetni, se magamat nem akarom megfosztani az írástól.
Tehát még ezen a héten kövi feji :DDDDDD
Szeretlek titeket, puszi :DDDDDDDDDDDD
2010. szeptember 16., csütörtök
Hello édeseim :)
Szeretném ha írnátok nekem tíz kommit vagyis már csak kilencet és jönne az izgalmas friss :D nem tudom hogy mi lesz a pontos vége még a történetnek... én magas se gondoltam még bele.. vagyis sok mindent kitaláltam már de mindig jön valami új... nem tudom hogy hány fejezetes lesz.. ez tőletek is függ :) én szívesen folytatnám esetleg egy második kötettel :D de ez rajtatok áll. nah akkor remélem jól vagytok, nem tudom ti hogy vagytok a pollen allergiás dolgokkal..rengeteg barátom ebben szenved :/ Kitartást az allergiásoknak.
Mivel most én is kértem valamit tőletek, adni is szeretnék egy saját verset:
Fekete felhő az ég tetején
Te vagy az első a szívem elején
Hiába esik, dörög s villámlik
Hiába minden felesleges gondolat
A lényeg az ott marad..
Szeretni nem merek , értsd meg
Te is jól tudod
Te nem engem szeretsz.
Szavakba önteni elég nehéz
s csak szeretném ha szeretnél
nem tudom mit tegyek
kérlek segíts nekem
s csak szeress…
másik verzió :
Fekete felhő az ég tetején
Te vagy az első szívem elején
Borús az ég s reménytelen
Hogy az én napom
Beragyogja sajgó szívem.
Fáj a szívem valóban ..
a gyógyír az maga Te vagy.
Ölelnélek s csókolnálak
Tenyeremen hordoználak.
Tovább már nem is ragoznám
Hisz ott a megoldás
Igazán boldog csak akkor leszek
Ha tudom, te ott vagy velem.
Puszilok mindenkit
Szandi
Szeretném ha írnátok nekem tíz kommit vagyis már csak kilencet és jönne az izgalmas friss :D nem tudom hogy mi lesz a pontos vége még a történetnek... én magas se gondoltam még bele.. vagyis sok mindent kitaláltam már de mindig jön valami új... nem tudom hogy hány fejezetes lesz.. ez tőletek is függ :) én szívesen folytatnám esetleg egy második kötettel :D de ez rajtatok áll. nah akkor remélem jól vagytok, nem tudom ti hogy vagytok a pollen allergiás dolgokkal..rengeteg barátom ebben szenved :/ Kitartást az allergiásoknak.
Mivel most én is kértem valamit tőletek, adni is szeretnék egy saját verset:
Fekete felhő az ég tetején
Te vagy az első a szívem elején
Hiába esik, dörög s villámlik
Hiába minden felesleges gondolat
A lényeg az ott marad..
Szeretni nem merek , értsd meg
Te is jól tudod
Te nem engem szeretsz.
Szavakba önteni elég nehéz
s csak szeretném ha szeretnél
nem tudom mit tegyek
kérlek segíts nekem
s csak szeress…
másik verzió :
Fekete felhő az ég tetején
Te vagy az első szívem elején
Borús az ég s reménytelen
Hogy az én napom
Beragyogja sajgó szívem.
Fáj a szívem valóban ..
a gyógyír az maga Te vagy.
Ölelnélek s csókolnálak
Tenyeremen hordoználak.
Tovább már nem is ragoznám
Hisz ott a megoldás
Igazán boldog csak akkor leszek
Ha tudom, te ott vagy velem.
Puszilok mindenkit
Szandi
2010. szeptember 11., szombat
43, Fejezet
Audrina szemszög
Az idő gyorsan elrepült, besötétedett és nekünk sajnos ideje volt mennünk.
- Segítek összepakolni. – álltam fel egy sóhaj kíséretében.
- Nem kell, gyors leszek. – kuncogott és nyomott egy csókot ajkaimra. Majd csak egy fehér csíkot láttam és pár másodperccel később már a teli vagyis - szinte üres kosárral, mert mindent felfaltam -, állt előttem.
- Öhm, woow. – nyögtem ki nagy nehezen, de ez se lett valami értelmes. Olyan hihetetlen. Olyan felfoghatatlan, hogy Ő egy vámpír. De én felfogtam és elhittem.
- Megbirkóztam a tudattal s elfogadtam.
- Sok mindent nem láttál még. – mosolyodott el.
- Akkor most már értem, hogy miért is értünk fel ide ilyen gyorsan. – gondolkodtam el.
- Hát igen, de azért nem vagyok egy sportkocsi. – utalt a gyorsaságára. Erre felnevettem.
- És soha nem mentél neki egy fának sem? – kérdeztem, miközben elindultunk a tisztás széle felé, majd megállt velem szemben.
- Nem. Soha. – vigyorgott rám.
- Mindent elmondasz, ugye? Nincs hazugság? Se olyan, hogy „ csak is miattad tettem Audrina, téged akartalak megkímélni”. Szóval kérlek ne gyere nekem ilyenekkel, inkább mindig az igazat szeretném tudni, ha jó ha rossz.
- Ígérem, mindig az igazat fogom mondani, de ha már eléggé megfenyegettél indulhatnánk is nem gondolod. – termett hirtelen mögöttem s a nyakamba csókolt.
- Menjünk. – sóhajtottam. – de ugye még eljövünk ide? – fordultam felé, boci szemekkel.
- Hát persze édesem. – nevetett fel. – csukd be a szemed. – suttogta a fülembe.
- Muszáj? – nyafogtam, annyira kíváncsi voltam, hogy milyen lehet a táj. Mondjuk gondolom nem sokat látnék, hiszen már majdnem sötét van.
- Akkor ne, de én szóltam. – mosolygott. – mondjuk nem hinném, hogy emberi szemmel sokat látnál.
- Chhh, ha nem tetszik az emberi szemem, akkor…
- Shhh. Nem úgy értettem. – fojtotta belém a szavakat egy csókkal. Kezeim automatikusan nyakára vándoroltak, majd haját szántották.
Csókunkat megszakította azzal, hogy hirtelen a hátára lendített. Ijedtemben majdnem felsikkantottam. Makacsságom vagy csupán kíváncsiságom miatt, nem tudom, de nem csuktam be a szemem. A szél hirtelen az arcomba csapott. S valóban szinte semmit, egy-két fát tudtam kivélni a tájból. A nagy szél miatt a szemem elkezdett könnyezni ezért inkább összezártam. Pár perc se telt el, s én már a talpamon álltam.
Kinyitottam a szemem, de bár ne tettem volna…
- Mi a baj kedvesem? – jött közelebb, s letörölte a könnycseppet az arcomról.
- Semmi. – válaszoltam.
- Miért sírsz? – nézett rám már szinte megijedve. Mire én bosszúsan ellöktem a kezét, s hátat fordítottam.
- Audrina! – ejtette ki a nevem olyan lágy hangon, hogy a lábam is beleremegett.
- Audrina, nézz rám kérlek. – makacsul megráztam a fejem.
- Hát jó. – sóhajtotta. Majd egy kéz felemelte föld felé szegezett állam.
- Mi a baj? - nézett szemembe. Ajajj, itt végem lesz…
- Csak az emberi szemeim…
-
- Kinyitottad a szemed út közben, igaz? – nézett rám, de a mosoly már ott bujkált a szája sarkában.
- Igen. – morogtam.
- Ilyenkor olyan aranyos vagy. – húzott magához.
- Tudod én a te emberi szemeid imádom. És nem is baj az, legalább én lehetek az a pasi akit még csodálsz. – kuncogott fel. Nah hogy miii azt már nem.
- Még, hogy csodálom. Nagy az egód drágám. – böktem mellkason. Valószínűleg meg
se érezte.
-
- És ha nekem is olyan hiper szuper szemeim lennének. – vigyorogtam rá.
- Felejtsd el. – nézett rám komolyan. Majd hirtelen elszomorodott. Úgy láttam, ezt a témát inkább most hanyagolom. Majd lesz még időm felhozni. Az autóhoz sétáltunk amikor valami furcsa dolog történt. Jack hirtelen ideges lett. Először azt hittem, hogy miattam. Vagyis az előbbi miatt. De nem, nagyon feszült lett. Szinte betuszkolt az autóba.
- Jack, mi a baj? Miért vagy ilyen ideges. – fordultam felé, amikor már épp indítani készült.
- Semmi gond. – de rám se nézett, inkább a gázra taposott.
Jack szemszög.
Megígértem Neki, hogy soha nem fogok hazudni. Soha. Erre most mégis azt teszem. Érte. Mit akar itt? William. William. Mit akarsz tőlem? Vagyis inkább mit nem akarsz tőlem elvenni?
A kormányt szorítottam, próbáltam magam higgadtnak titulálni, több kevesebb sikerrel.
Minden áron, az életem árán is megvédem őt és a családom. A testvérem Chris-t, Nikki-t és legfőképpen Audrina-t. Hisz ők a családom. Az életemnél is jobban szeretem, nem akarom és nem is fogom elveszíteni. Amikor felhozta az átváltozás témát. Nagyon megrémültem. Ő nem akarhat olyan lenni, mint én. Hiszen ő egy álom. Ő az én álmom. Idővel esetleg, semmiféle képen nem akarom elveszíteni.
Lehet önzőség vagy sem. De ha ő is akarja, és addig nem talál magának, egy olyan embert aki mindent meg tud adni neki, addig én itt leszek és szeretni fogom, s ha kell küzdeni fogok érte.
Szeretem és ez nem azt jelenti, hogy hazudhatok neki. el kell mondanom az igazat. Annyi minden történt az utóbbi időben. Sok megválaszolatlan kérdés ami felett átsiklottam.
De először is nem hazudhatok neki. Hazudni csak azért mert szeretem. Az lenne a legnagyobb bolondság és még is majdnem elkövettem.
- Melanie testvére… - fordultam felé.
- Itt volt, igaz? – nézett mélyen a szemembe. Nem tudtam, mit kéne mondanom, tennem, csak bólintottam
- Mit akar tőlem? Mit akar tőlünk? – esett kétségbe.
- Figyelj, nem akartam hazudni neked. Észrevetted, hogy történt valami. Valóban. Jó megfigyelő vagy. De éppen ezért is nem akartam elmondani. Nem akarom, hogy félj és ideges legyél. Szeretlek és megvédelek bármi áron titeket. A családom. – fogtam meg kezét. Láttam, hogy tudja hogy komolyan gondolom. A szemei csillogtak. S az első könnycsepp legördült.
Lehúzódtam az út szélére és az ölembe vontam. Szorosan hozzám bújt, könnyeit letörölte.
- Együtt megbirkózunk mindennel. – szipogta.
- Így van édesem, ahogy mondod. – simogattam a hátát, hogy megnyugodjon.
Egy kis idő elteltével sikeresen megnyugodott és átmászott az anyósülésre. Az út további részén csöndben voltunk. Ahogy láttam, kezdett álmos lenni. Az ablakon nézett ki. Sötét volt. Most már korom fekete volt minden. Csak néhány lámpa ami megvilágította az utat.
A városba érve, már el is aludt az én angyalom. Reméltem, hogy semmilyen rémálom nem fogja gyötörni. Nem tudom, pontosan hogy is tudnék, ha tudok segíteni neki. és igen, ezek azok a dolgok ami fölött átsiklottam, de nagyon is nyugtalanít. Az, hogy álmodik és valamilyen módon és formában valóra is válik. Ez nagyon különleges.
Esetleg ha vámpír lenne, egészen különleges képessége lenne. Fel kellene keresnem azt a párt, akiknek még anno Mark mutatott be. Az a család már több ezer éves és nagyon bölcs tagjai voltak.
Már régen nem láttam őket. Nem olyan nagy családról van szó. Ott van először is egy házaspár Max és Petra ők a legidősebbek. Körülbelül olyan kétezer évesek lehetnek. Általában azt mondják, a vámpírok csak egyszer választanak párt maguknak. Amikor találkoztam Mel-el én is így gondoltam, hogy a miénk örök szerelem. De miután elveszítettem, és találkoztam Audrinával, még is újra feldobbant már halott, kemény szívem.
Petra igazi testvére Katy, az ő párja Adam majd Noah. Sokat segítettek már Mark-nak és tudom, hogy bennük megbízik. Viszont ők nem rosszak. Mindig próbálták a jó irányba terelni Mark-ot, de ő nagyon makacs és önfejű volt.
Annyira lekötöttek a gondolataim, már azon kaptam magam, hogy a garázsfeljáróra fordulok éppen. Leállítottam a motort. Audrina még mindig békésen aludt. Úgy látom most nincsenek álmok.
Kinyitottam az ajtót, majd karjaimba véve elindultam a ház felé. Előhalásztam a kulcsot majd belöktem az ajtót. Elindultam az emeletre, kedvesem szobája felé. Gyengéden lefektettem az ágyra. Levettem róla a cipőjét és a ruháit. Amikor kedvesem előttem feküdt fehérneműben, alig tudtam magamon uralkodni. A földön találtam a pólóm, már láttam, hogy ebben aludt. Azt mondta, szeret nagy pólókban és persze az én pólómban aludni. Belebújtattam kedvesem, majd jól betakarva magára hagytam.
Visszamentem a kocsihoz, kivettem a kosarat.
Gyorsan elpakoltam és rendet raktam, elmosogattam.
Amikor egy furcsa zaj és szag csapta meg az orrom. Először is a vér szaga.
Hangos sikoly és csattanás. Azonnal felrohantam. A szobában megpillantottam őt. A tükör előtt feküdt. A tükör összetörve és nyakán pár vágás keletkezett amiből szivárgott a vér. Azonnal Williem-re támadtam. Rámorogtam, majd támadó állásból azonnal rá vettettem magam. Ügyesen kitért jó pár támadásom alól. De én nem tudtam tisztán gondolkodni. A tudat, hogy kedvesem a földön fekszik, vérzik és eszméletlen megőrjített. De először őt kellet elintéznem.
- Mondtam, hogy meg fogom bosszulni. Ő az enyém. – nevetett fel. Majd gúnyosan rám vigyorgott. De leverném azt a mosolyt a képéről.
- Soha nem lesz a tiéd. – sziszegtem Neki. Rápillantottam Audrina-ra, aki épp kezdett magához térni. Ezt kihasználva rám támadt. Egy hatalmas rúgással a folyosó végén landoltam. Próbáltam volna felkelni, de már elkapott és egy újabb rúgással a szemközti falba ütköztem.
- Most pedig jó éjszakát. – vigyorgott rám. Majd tudtam, hogy a képességét akarja használni.
- Neeeee. – sikította Audrina.
- Hmm azt hiszem nekem van egy kis dolgom. – vigyorgott az a görény. Hirtelen az egész ház Audrina vérének aromája járta be. Erre William is felfigyelt. S megnyalta az száját. Nah azt már nem. Abból te nem eszel. De szó szerint. Dühösen pattantam fel s most egy határozott rúgással most én küldtem neki a falnak. Gyorsan felállt majd elindult az emelet felé. A torkom már égett. De kibírom. Ki kell, hogy bírjam. Megindult a szoba felé, ahol Audrina feküdt. Elkaptam majd nekivágtam a falnak. Kezdett kitisztulni az agya. Ez engem nem érdekelt. Hallottnak akartam látni. Szenvedjen, ahogy én szenvedtem. Fordítottam helyzetünkön majd háta mögé férkőzve már épp a nyakát készültem kitörni amikor felcsendült egy kétségbeesett hang. Audrina zokogása. Szíve őrült iramban vert.
Kezeim közül kitépte magát, majd elrohant az hátsó ajtó felé. Fölösleges lenne utána mennem, úgy is elmenekülni a képességét használva. Fontosabb, dolgom az, hogy Audrina-t épségben tudjam. Felrohantam hozzá.
Amint meglátott még jobban zokogott. Elindultam felé. De ő ijedve hátrált.
Nem tudtam mi a baja. Megálltam előtte majd leültem elé, hogy szemügyre vehessem a sebét. Viszont ő már megint kitágult, ijedt szemekkel lökte el a kezem. És szinte remegett a félelemtől.
- Audrina, szerelmem, engedd hadd segítsek neked. – néztem szemeibe. De ő még mindig csak zokogott és zokogott.
- Miért akarnád megnézni. Hagyj engem békén. Tünj el. – kiáltotta mérgesen, de még mindig zokogott és remegett. Kezemmel újra próbáltam közelíteni felé. De ő felsikoltott.
- Ne érj hozzám. – könyörgött remegő hangom.
- Édesem már vége, ne félj itt vagyok, hadd segítsek, kérlek. – könyörögtem már szinte neki.
- Hiszen te tetted. Menj a közelemből. Ne akarj segíteni azon amit te tettél. – a hangja megremegett a félelemtől. Az egész teste rázkódott és én akkor rájöttem, hogy azt hiszi én tettem.
- Szerelmem. – szóltam hozzá kétségbe esetten.
- Ha szeretsz miért akartál megölni? - vágta hozzám közbe a nyakához kapott. Ijedten meredt kezeire ami tiszta véres volt.
Azt hiszi én bántottam Őt. Életem szerelmét. Életem értelmét.
2010. augusztus 31., kedd
42. Fejezet.
42. Fejezet
Sötét. Itt minden olyan, nyugodt, de egyben félelmetes. Én döntöttem. Döntöttem, hogy Ő az enyém és én az Övé. A döntésemnek következménye is van, amit vállalnom kell. Egy olyan világot ami még számomra ismeretlen, de érzem, tudom, hogy ha együtt vagyunk mindenen keresztül tudunk menni, egymás kezét fogva.
Az órám csipogni kezdett.
Nem volt erőm kinyitni a szemem, kezem már nyújtóztattam, hogy kikapcsoljam, de valaki megelőzött. Szemeim azonnal felpattantak. Jack aggódó tekintetével találkoztam.
- Kicsim minden rendben…? – simított végig az arcomon.
- Persze, csak egy álom. – legyintettem.
- Biztos? Minden rendben? – imádtam Őt. Ülő helyzetbe tornáztam magam, közelebb húzódva hozzá.
- Biztos. Szeretlek. – suttogtam fülébe. Majd kipattantam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Beálltam a zuhany alá, megnyitva a meleg vizet. Akkor esett le, hogy nem kellett levennem semmit. Hirtelen megrémültem, de utána észbe kaptam, hogy miénk az egész ház. Imádtam fürödni, nem tehetek róla. Ha zuhanyzásról van szó akár egy órán keresztül is tudom áztatni magam. Két erős kar fonódott derekamra, szorosan magához húzva. Készségesen bújtam ölelésébe.
- Olyan gyorsan elrohantál, hogy nem volt időm válaszolni. – kuncogott fel, mire én is elnevettem magam. Vele olyan könnyű volt minden, olyan egyszerűnek tűnt, hogy mellettem van, és bármiben támogat.
- Szeretlek. – csókolt a nyakamba.
Majd behabosította testem, amit víz ért Ő egy puszival társított. Nem hagytam Őt se ki a jóból. Nagy nehezen kijöttünk a zuhanykabinból. Körém tekert egy hatalmas törülközőt.
Izmos felsőtestén még gyöngyözött a víz. Szemeim végig járták izmos mellkasán, egyre lejjebb és lejjebb.
Észrevette, hogy milyen mohón bámulom. Zavaromban lehajtottam a fejem, és a padlót kezdtem el fixírozni. Állam alá nyúlva kényszeírtett, hogy gyönyörű szemibe nézzek. Arca és arcom közti távolság vészesen csökkent, majd nem vártam tovább, tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz. Szenvedélyes táncot jártak nyelveink. Kicsit vadak voltunk. Nagy nehezen oxigén nélkülözés miatt el kellett szakadnom ajkaitól. Rámosolyogtam, adtam egy gyors csókot ajkaira, majd a szobámba igyekeztem.
Belépve gardróbomba, valami ruha után kerestem. Hmm mit szólnánk egy… fogalmam sincs.
Hátrafordultam és láttam, hogy az én görög istenem az ajtónak támaszkodva figyel engem. Észre se vettem, hogy mikor jött be.
- mi a mai program? – hát ha így könnyebb lenne megfelelő ruhát választanom.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk kirándulni és mutatnák valamit. – vigyorgott rám csibészen.
- Rendben, akkor kényelmes ruha. – kerestem egy kék csőfarmert, és hozzá egy kockás inget, egy bokacsizmával párosítva. Gyorsan felöltöztem, majd a szobámba érve, Jack épp az ajtón jött be Ő is felöltözve. Hirtelen elmémbe kúszott meztelen teste, amitől elvörösödtem.
- Gyönyörű vagy. – termett előttem. A gyorsaság huhh, igen ilyen vámpír valami. Kicsit fura még, de majd hozzászokom.
- Köszönöm. – éreztem, hogy arcomat elönti a forróság.
- Hova megyünk kirándulni? – szinte gyermeki izgatottság lett úrrá rajtam.
- Mit szólnál, ha a hegyekbe mennénk. Egy kicsit utazunk majd, kocsival, utána meg felmegyünk a hegyre és megnézzük a naplementét. – ölelt át.
- Hmm jól hangzik. Ugye nem akarom még tudni, hogyan is fogunk oda feljutni? – mosolyodtam el.
- Jól mondod kedvesem. – nevetett fel.
- De előtte reggelizned kell. Gyere. – fogta meg a kezem és a konyhába kezdett el húzni.
Az asztal már meg volt terítve. S az asztalon ott is volt a reggelim.
- ezt mikor csináltad? – fordultam felé.
- Miközben te aludtál előkészítettem mindent, és mialatt felöltöztél meg is csináltam. Jó étvágyat. – csókolt meg.
- Köszönöm, édes vagy. – csókoltam vissza.
Kihúzta a széket, majd nekiálltam enni. Ez csak egy rántotta volt, de mégis isteni íze volt. Szinte azt a hatalmas mennyiséget amit elém varázsolt mind elpusztítottam. Jóllakottan dőltem hátra a székben, kinyújtóztatva végtagjaim.
- csomagoltam ételt neked. Ha gondolod indulhatunk. – rakott le egy kosarat a pultra. Volt benne egy csomó kaja és meleg takarók.
- Igen persze, menjünk. – álltam fel teli pocakkal. Felkaptam a kabátom igaz, hogy augusztus vége van, de azért már reggel hűvös az idő. A garázs felé indultunk. Jack kinyitotta nekem az ajtót, majd berakta a csomagtartóba a kosarat. Gondolhattam volna, hogy nem vezethetek.
- Ne durcizz – nevetett fel.
- Nem is durciztam, csak megfordult a fejemben. – nyújtottam ki a nyelvem rá.
A várost elhagytuk. Az úton nem nagyon beszélgettünk. Jack egyik keze szorosan fogta az én kezem. Rémisztően kicsinek tűnt az én kezem az ő hatalmas tenyerében. Bekapcsoltam egy CD-t. Bon Jovi hmm szeretem.
It’s my life…..
Elkezdtem dúdolni a dalt, majd hirtelen Jack elkezdte énekelni. Nagyon meglepődtem, hiszen soha nem hallottam még énekelni. Szép hangja volt. Jó volt hallgatni. Vettem bátorságom és beszálltam én is.
Hamarosan meg is érkeztünk a hegy lábához. Leparkolt a kocsival, kinyitotta nekem az ajtót. Majd kivette a kosarat. Egy darabig sétáltunk, felém fordult és megállt.
- akkor innentől futunk. Vagyis én futok. – vigyorgott. Elém sétált. Kezei közé fogta arcom, hogy nézzek szemeibe.
- Kérlek, csak csukd be a szemed. – egy szó nélkül engedelmeskedtem. Nem akartam semmit sem kérdezni inkább. Éreztem hogy fellendít a hátára, majd a szél az arcomba csapot. Arcomat lapockái közé fúrtam.
Hallottam a szél süvítését. Éreztem, hogy a gyomrom összehúzódik. Könyörgöm csak ne hányak. De elcsendesült minden, s engem a talpamra állítottak. Nagy nehezen kinyitottam a szemem.
A látvány magáért beszélt. Gyönyörködve forogtam körbe-körbe. Gondolom a hegy tetején, egy kisebb, de annál gyönyörűbb tisztáson voltunk. Mosolyogva fordultam felé.
- na hogy tetszik? – kérdezte.
- Ez csodálatos. Imádom. Ez a mi helyünk. – és valóban így gondoltam.
- Pont erre gondoltam én is. – lépett közelebb, majd kezeit derekamra fonva csókolt meg. Amikor ajkai ajkaimhoz érnek, mintha egy szappanbuborék bekebelezne minket. Belemosolygott csókunkba, majd lenyúlt a kosárért, hogy kivegye az egyik takarót, amit leterített. Lehuppantam, majd ő is mellém ült.
Szorosan bújtam hozzá. Az idő gyorsan elrepült. Egyszer csak a nyakam kezdte el csókolgatni, szemeibe nézve égett a vágy. Ott ami történt, nem volt semmi. A szabad ég alatt egy csodálatos férfival akit imádok. Nem tudtunk betelni egymással. Újból és újból ugyanott kötöttünk ki ahol elkezdtük. Nincs semmi hozzáfűzni valóm. Ez életem egyik legjobb estélye, hanem a legjobb.
Egy takarót magunkra húzott és az égbolt felé bökött, ami hirtelen gyönyörű színekbe borult.
Egymás karjaiba, szerelmesen néztük végig a naplementét….
Sötét. Itt minden olyan, nyugodt, de egyben félelmetes. Én döntöttem. Döntöttem, hogy Ő az enyém és én az Övé. A döntésemnek következménye is van, amit vállalnom kell. Egy olyan világot ami még számomra ismeretlen, de érzem, tudom, hogy ha együtt vagyunk mindenen keresztül tudunk menni, egymás kezét fogva.
Az órám csipogni kezdett.
Nem volt erőm kinyitni a szemem, kezem már nyújtóztattam, hogy kikapcsoljam, de valaki megelőzött. Szemeim azonnal felpattantak. Jack aggódó tekintetével találkoztam.
- Kicsim minden rendben…? – simított végig az arcomon.
- Persze, csak egy álom. – legyintettem.
- Biztos? Minden rendben? – imádtam Őt. Ülő helyzetbe tornáztam magam, közelebb húzódva hozzá.
- Biztos. Szeretlek. – suttogtam fülébe. Majd kipattantam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Beálltam a zuhany alá, megnyitva a meleg vizet. Akkor esett le, hogy nem kellett levennem semmit. Hirtelen megrémültem, de utána észbe kaptam, hogy miénk az egész ház. Imádtam fürödni, nem tehetek róla. Ha zuhanyzásról van szó akár egy órán keresztül is tudom áztatni magam. Két erős kar fonódott derekamra, szorosan magához húzva. Készségesen bújtam ölelésébe.
- Olyan gyorsan elrohantál, hogy nem volt időm válaszolni. – kuncogott fel, mire én is elnevettem magam. Vele olyan könnyű volt minden, olyan egyszerűnek tűnt, hogy mellettem van, és bármiben támogat.
- Szeretlek. – csókolt a nyakamba.
Majd behabosította testem, amit víz ért Ő egy puszival társított. Nem hagytam Őt se ki a jóból. Nagy nehezen kijöttünk a zuhanykabinból. Körém tekert egy hatalmas törülközőt.
Izmos felsőtestén még gyöngyözött a víz. Szemeim végig járták izmos mellkasán, egyre lejjebb és lejjebb.
Észrevette, hogy milyen mohón bámulom. Zavaromban lehajtottam a fejem, és a padlót kezdtem el fixírozni. Állam alá nyúlva kényszeírtett, hogy gyönyörű szemibe nézzek. Arca és arcom közti távolság vészesen csökkent, majd nem vártam tovább, tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz. Szenvedélyes táncot jártak nyelveink. Kicsit vadak voltunk. Nagy nehezen oxigén nélkülözés miatt el kellett szakadnom ajkaitól. Rámosolyogtam, adtam egy gyors csókot ajkaira, majd a szobámba igyekeztem.
Belépve gardróbomba, valami ruha után kerestem. Hmm mit szólnánk egy… fogalmam sincs.
Hátrafordultam és láttam, hogy az én görög istenem az ajtónak támaszkodva figyel engem. Észre se vettem, hogy mikor jött be.
- mi a mai program? – hát ha így könnyebb lenne megfelelő ruhát választanom.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk kirándulni és mutatnák valamit. – vigyorgott rám csibészen.
- Rendben, akkor kényelmes ruha. – kerestem egy kék csőfarmert, és hozzá egy kockás inget, egy bokacsizmával párosítva. Gyorsan felöltöztem, majd a szobámba érve, Jack épp az ajtón jött be Ő is felöltözve. Hirtelen elmémbe kúszott meztelen teste, amitől elvörösödtem.
- Gyönyörű vagy. – termett előttem. A gyorsaság huhh, igen ilyen vámpír valami. Kicsit fura még, de majd hozzászokom.
- Köszönöm. – éreztem, hogy arcomat elönti a forróság.
- Hova megyünk kirándulni? – szinte gyermeki izgatottság lett úrrá rajtam.
- Mit szólnál, ha a hegyekbe mennénk. Egy kicsit utazunk majd, kocsival, utána meg felmegyünk a hegyre és megnézzük a naplementét. – ölelt át.
- Hmm jól hangzik. Ugye nem akarom még tudni, hogyan is fogunk oda feljutni? – mosolyodtam el.
- Jól mondod kedvesem. – nevetett fel.
- De előtte reggelizned kell. Gyere. – fogta meg a kezem és a konyhába kezdett el húzni.
Az asztal már meg volt terítve. S az asztalon ott is volt a reggelim.
- ezt mikor csináltad? – fordultam felé.
- Miközben te aludtál előkészítettem mindent, és mialatt felöltöztél meg is csináltam. Jó étvágyat. – csókolt meg.
- Köszönöm, édes vagy. – csókoltam vissza.
Kihúzta a széket, majd nekiálltam enni. Ez csak egy rántotta volt, de mégis isteni íze volt. Szinte azt a hatalmas mennyiséget amit elém varázsolt mind elpusztítottam. Jóllakottan dőltem hátra a székben, kinyújtóztatva végtagjaim.
- csomagoltam ételt neked. Ha gondolod indulhatunk. – rakott le egy kosarat a pultra. Volt benne egy csomó kaja és meleg takarók.
- Igen persze, menjünk. – álltam fel teli pocakkal. Felkaptam a kabátom igaz, hogy augusztus vége van, de azért már reggel hűvös az idő. A garázs felé indultunk. Jack kinyitotta nekem az ajtót, majd berakta a csomagtartóba a kosarat. Gondolhattam volna, hogy nem vezethetek.
- Ne durcizz – nevetett fel.
- Nem is durciztam, csak megfordult a fejemben. – nyújtottam ki a nyelvem rá.
A várost elhagytuk. Az úton nem nagyon beszélgettünk. Jack egyik keze szorosan fogta az én kezem. Rémisztően kicsinek tűnt az én kezem az ő hatalmas tenyerében. Bekapcsoltam egy CD-t. Bon Jovi hmm szeretem.
It’s my life…..
Elkezdtem dúdolni a dalt, majd hirtelen Jack elkezdte énekelni. Nagyon meglepődtem, hiszen soha nem hallottam még énekelni. Szép hangja volt. Jó volt hallgatni. Vettem bátorságom és beszálltam én is.
Hamarosan meg is érkeztünk a hegy lábához. Leparkolt a kocsival, kinyitotta nekem az ajtót. Majd kivette a kosarat. Egy darabig sétáltunk, felém fordult és megállt.
- akkor innentől futunk. Vagyis én futok. – vigyorgott. Elém sétált. Kezei közé fogta arcom, hogy nézzek szemeibe.
- Kérlek, csak csukd be a szemed. – egy szó nélkül engedelmeskedtem. Nem akartam semmit sem kérdezni inkább. Éreztem hogy fellendít a hátára, majd a szél az arcomba csapot. Arcomat lapockái közé fúrtam.
Hallottam a szél süvítését. Éreztem, hogy a gyomrom összehúzódik. Könyörgöm csak ne hányak. De elcsendesült minden, s engem a talpamra állítottak. Nagy nehezen kinyitottam a szemem.
A látvány magáért beszélt. Gyönyörködve forogtam körbe-körbe. Gondolom a hegy tetején, egy kisebb, de annál gyönyörűbb tisztáson voltunk. Mosolyogva fordultam felé.
- na hogy tetszik? – kérdezte.
- Ez csodálatos. Imádom. Ez a mi helyünk. – és valóban így gondoltam.
- Pont erre gondoltam én is. – lépett közelebb, majd kezeit derekamra fonva csókolt meg. Amikor ajkai ajkaimhoz érnek, mintha egy szappanbuborék bekebelezne minket. Belemosolygott csókunkba, majd lenyúlt a kosárért, hogy kivegye az egyik takarót, amit leterített. Lehuppantam, majd ő is mellém ült.
Szorosan bújtam hozzá. Az idő gyorsan elrepült. Egyszer csak a nyakam kezdte el csókolgatni, szemeibe nézve égett a vágy. Ott ami történt, nem volt semmi. A szabad ég alatt egy csodálatos férfival akit imádok. Nem tudtunk betelni egymással. Újból és újból ugyanott kötöttünk ki ahol elkezdtük. Nincs semmi hozzáfűzni valóm. Ez életem egyik legjobb estélye, hanem a legjobb.
Egy takarót magunkra húzott és az égbolt felé bökött, ami hirtelen gyönyörű színekbe borult.
Egymás karjaiba, szerelmesen néztük végig a naplementét….
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)