9.Fejezet

Vajon mit akarhat?!Remélem gyorsan túl essünk rajta.Van más problémáim is.
Ma mindenféleképpen elkell mennem egy könyvesboltba.Az álmaim.Mindig más.Csak a szereplők ugyanazok.
Rá kell jönnöm, miért fontos ez annyira.És még ott van Chris és Jack. Valami nagyon közös bennük.
Az egyszer igaz, hogy külsőleg nagyon egyformák, csak a szemszín nem egyezik.Talán még Jack-nek egy árnyalatnyival sápadtabb a bőre.Eléggé elgondolkodhattam, mert teljesen megfeledkeztem arról, hogy Jack is a szobámban tartózkodik.
-Beszélhetnénk?-kérdezte tőlem, egy mosoly kíséretében.Ő velem akar beszélgetni?!Mit akarhat, hisz állandóan rajtam gúnyolódik.
-Ha nagyon muszáj.-keltem fel ágyamból,hogy gyorsan magamra kapjam a köntösöm.Éreztem pillantását a hátamon.Az ágy mellett a földön találtam meg.Gyorsan felvettem és megfordultam.Az arcán láttam, hogy a feltörő kacagást próbálja elfojtani.Nem sok sikerrel.Kérdőn néztem rá.Mire ő rendezte vonásait és intett egy kézmozdulattal, hogy üljek le mellé.Túl akartam ezen lenni,szóval leültem mellé.
-Hallgatlak!-kezdtem én a kínos csendességet figyelembe véve.
-Hát én inkább téged szeretnélek hallgatni.ezen meglepődtem.Mit akar ez tőlem?!Még mindig ennél a kérdésnél tartottam.
-Rendben.-adtam meg magam.-Mit akarsz tudni?-küldtem felé egy "siessünk már nem érek rá" arckifejezést.
-Mindent!Hol élsz?Mit tanulsz?.-kérdezte mohón.
-1989.július 30-án születtem itt.Gimi után New York-ba költöztem,és ott egy főiskolán filozófiát tanulok.
 Az osztálytársammal élek egy hatalmas házban.Volt egy nap, amikor rosszul lettem és bevittek a kórházba,mire hazaértem ott várt a gyermekkori legjobb  barátom Chris, ő azóta is velünk él.
Röviden ennyi, hárman élünk abban a hatalmas házban, és most szünetre pedig hazautaztam meglátogatni anyámat, de itt is kaptam egy pár meglepetést.Pl.: Nem tudtam, hogy apám elköltözött.Nem tudtam anyám új barátjáról és végül nem tudtam rólad.-Azt hiszem mindenről tájékoztattam.
-Most te jössz!-ha már én elmondtam, akkor most ő jön.Most olyan más, nem olyan bunkó-tuskó és félelmetes.
-Hát oké.-mosolygott rám.-1988.szeptember.21-én születtem.Mark nővére fogadott örökbe.Egy ideig Elizabeth-el és a férjével Európában éltünk.Én egyedül New York-ba költöztem élni akartam az életem.Utána elköltöztem Alaszkába és jelenleg is ott élek.Most meg Mark idehívott, hogy ismerjelek meg téged.-mosolygott rám már megint azok a szemek.-És most épp a városba készülök.
-Köszönöm,hogy elmondtad.Egyébként én is készülök a városba.-keltem fel az ágyamról.
-Igazán?Nem megyünk együtt?-miért is ne ma nem olyan bunkó, talán csak ez a beszélgetés hiányzott, de én még akkor is tartok tőle.
-Miért is ne.Fél óra és indulhatunk.
-Oké, lent várlak.Addig szólok Ash-nek, hogy benézzünk a városba.
-Oké.-gyorsan össze szedtem a cuccom.Megmostam a  fogam az arcom.Felvettem egy szürke csőnadrágot és egy fekete hosszított felsőt.Úgyis az én kocsimmal megyünk gondolom.Elindultam a lépcsőn lefelé, hogy megkeressem Jack-et.
-Kész vagyok, indulhatunk.-mondtam neki.Miközben jól végig mértük egymást.Rajta egy fekete póló és egy szürke nadrág volt.Ezen elmosolyodtam.
-Mi az?-értetlenkedett.
-Semmi csak majdnem egyformán öltöztünk.
-Áhh, értem.Csinos vagy.
-Köszönöm.-éreztem mint egy kicsit elpirulok.Megköszörülte a torkát.
-Azt hiszem indulhatnánk.-kínosan érezte magát, ahogy én is.
Kiléptem az udvarra és mit látnak szemeim?!!!Egy szürke Mercedes Benz-t!Egy a stílusunk.
-Szép kocsi,láttoma  stílusunk megegyezik.-ezen ő is csak kuncogott.
-Hát igen, szeretjük a gyorsaságot.
-De az én kocsimmal megyünk-jelentettem ki azonnal, és ő rögtön feltette mindkét kezét jelezve, hogy megadta magát.
-Rendben.-beszálltunk a kocsimba és egy de javu érzés fogott el.
Emlékszem, az első álmom.Ő és én.Egy kocsiban.Nem az nem lehet nem teljesülhet be.....

Sajnálom!

sziasztok!

Ne haragudjatok de ma nem megy az írás.

Elkezdtem a negyedéig el is jutottam.

De nagyon megbántottak.Most egy kicsit kisírom magam. Egy kicsit nagyon rosszul érzem magam ígérem holnap pótolom.

Még egyszer bocsánat.

Ölel titeket: Szandi

Öröm hírek!Vagyis remélem nektek azok!

 Sziasztok!

Tehát nagyon nagyon köszönöm szépen a cseréket és a rendszeres olvasókat.

Meg hát persze a látógatóimat:D

Ezért aztán megpróbálok többet frisselni.

Ma legkésőbb 9:00-kor itt a friss.

Megpróbálok ilyen hosszú és eseménydús fejit írni.

A 9-ik Fejezet Ajándék minden új és régi olvasómnak és a barátaimnak.

Ölel titeket: Szandi

8. Fejezet.

Álmodom avagy csak az elmém járatja a bolondját velem.....

Miről beszélnek? Szilánkok?!De hát én csak...
De mi? Nem emlékszek semmire, hogy miért kerültem ide.
-Mi történt?-kérdeztem, de a válasz csak jóval később érkezett.
-Nyugodjon meg, leesett a lépcsőről, magával rántott egy vázát és pont arra eset.
-Értem, fáj a fejem.-próbáltam volna felkelni, de a vállamnál fogva valaki finoman visszanyomott.
-Pihennie kell. Kérdezhetek valamit?-láttam az orvos arcán, hogy erre a kérdésre nem akarok válaszolni.
 Nem szerettem ha mindenki engem sajnál.
-Persze.-erőltettem egy mosolyt arcomra.
-Mire emlékszik?-a francba tudtam, hogy ezt a kérdést fogja feltenni.
-Nem sok mindenre.-mondtam neki a féligazságot.
-Rendben, most egy kis ideig itt kell maradnia megfigyelés alatt, pihenje ki magát.
-Anya.-suttogtam, miután a doktor kiment.
-Kicsim én úgy aggódtam., ne haragudj-Nem haragszom de te nyugodtan menj haza és pihend ki magad, biztos Mark is hiányol már.-szakítottam félbe mondani valóját.
-Oké, de ha valamire szükséged van azonnal jövök, ígérem mindennap bejövök.
-Ezt megbeszéltük.-mosolyogtam rá és egy puszit nyomott arcomra majd elment.
Gyorsan elálmosodtam.De most nem volt semmi nyomasztó álom.
A három nap gyorsan eltelt anyám mindennap bejött, hozott tiszta ruhát és meleg ételt.
-Szia!-köszönt nekem, ez volt itt az utolsó napon, ma már haza engednek.
-Szia, végre, hogy itt vagy, már unom az itt létet.-vártam anyámra az ágyam szélén mosolyogva, meg hát egy kicsit durcásan.
-Jó napot a hölgyeknek!-köszöntöt minket az orvos, ő is nagyon kedves volt, mindennap bejött és megkérdezte van-e szükségem valamire.
-Jó napot!-köszöntünk egyszerre anyámmal
-Itt a zárójelentés, még egy pár napot pihenhet a kis hölgy, de minden rendben, elmehetnek.-nyújtotta át az orvos a papírokat.
-Köszönjük.-gyorsan összepakoltam és már indultunk is a kocsim felé, mivel megkértem anyát, hogy azzal jöjjön.
-Áhh de rég láttam az én kis "kölcsön kocsim"-simítottam végig a kocsi oldalán.Már ültem volna a vezetőülésre, de anyám gyorsabb volt nálam.
-Most mi van?-húztam fel a szemöldököm, hiszen mint egy szélvihar úgy tolt el.
-Csak annyi, hogy te most nem vezethetsz.-vigyorgott rám ördögien, inkább megadtam magam és bemásztam az anyósülésre.Gyorsan hazaértünk nem is tudtam hogy anyám is ilyen őrülten vezet, mint én.
-Van egy meglepetésem.-egész úton le nem lehetett vakarni az arcáról azt az ördögi vigyort.
-Jajj, anyuu... tudod, hogy nem szeretem a meglepe....-léptem be az ajtón de tátva maradt a szám.
-Kicsim, ő itt Jack.-Jack felém sétált, én meg teljesen ledermedtem, hisz ő teljesen hasonlít valakire.
 Az nem lehet, ő akkor most Chris testvére.Nagyon elgondolkodhattam,hisz hangos nevetésben tört ki.
-Talán nem tudod, hogy hol vagy?!-szakadt a röhögéstől-Vagy csak ennyire elkápráztattalak.-erre felkaptam a fejem és mérgesen néztem rá.
-Neked is szia!-váltottam durvább hangnemre, ő biztos nem Chris testvére, még csak nem is hasonlítanak próbáltam elhitetni magammal, hogy ez egy mekkora nagy tuskó.
-Ehhh, királykisasszony magához tért.-mosolygott rám.-Akkor szia Jack vagyok-nyújtotta felém kezét amit nem fogadtam el csak grimaszoltam egyet.
-Ha nem gond én lepihennék.-alig vártam, hogy eltűnjön a szemem elöl.
-Persze menj csak hisz egy lépcsőről leesni az nem semmi.-gúnyolódott.
-Menj csak kicsim,várj  felkísérlek-szalad anyám és felhúzott a lépcsőn.
-Lehetnél egy kicsit barátságosabb vele.-mondta miután becsukta az ajtót.
-Talán ő is velem.-válaszoltam-De most álmos vagyok, tudod a gyógyszerek hatása.
-Rendben, aludj csak.-ezzel kiviharzott a szobámból és engem az álomvilág megint magával ragadott.
-Anya, nem tudod hol van a kék szoknyám-szaladt le kislányom a lépcsőn.
-Nem édesem, de van egy ötletem.-kaptam ölembe az én kis tüneményem.
-Na mi?Csak nem...léciiii mamiiiii-nézet rám bociszemekkel.
-Hát ha vársz egy kicsit míg én itt elpakollak addig te kereshetnél magadnak ruhát.-tettem le kislányom egy hatalmas puszit nyomtam kis arcocskájára.
-Rendben, már rohanok is. -és már el is tűnt a lépcső tetején, csak a szobájának az ajtó csapódását halottam.
Gyorsan rendet raktam, írtam Jack-nek egy cetlit.
"Elmentünk vásárolni.
 Majd jövünk.
 Szeretlek: Audrina"
Az álom megszakadt mert már megint kopogásra ébredtem.
-Nem igaz, hogy nem bírnak békén hagyni-dünnyögtem a párnámba.-Szabad.-szóltam, de inkább ne tettem volna.
-Jó reggelt Csipkerózsika!-lépett be az ajtón az a tuskó Jack.
-Az lenne, ha kialudhattam volna magam.-mondtam gúnyosan.-Mit akarsz?-tértem a tárgyra, vagy csak azért jött, hogy rajtam gúnyolódjon vagy csak az idegeimre akar menni.


Jack szemszög

Nem tudom minek rángatott ide Mark. Azt se tudom, hogy ki Ash lánya, de nem is érdekel.
Muszáj volt kontaktlencsét viselnem különben lebuktam volna.Gyorsan odaértem Alaszkából.
Mondjuk lehet, hogy csak a vezetési stílusom miatt,de hát a fajtám imádja a gyorsaságot.
Ahogy közelebb értem a városhoz lassítottam, a kilométer óra már csak 220-at mutatott.
Könnyen tájékozódom ezért gyorsan megtaláltam a  Sictel utca 15/a-t.
Leparkoltam gy gyönyörű fekete Mercedes mellé. Hmmm vajon a kis csajnak van ilyen jó ízlése.
Mélázásomból Mark hangja ébresztett fel.
-Szia.-köszöntem neki, miközben még mindig a kocsit bámultam.
-Szia, végre, hogy itt vagy, látom szemügyre vetted a kocsit.-mosolygott rám.
-Igazán szép-és gyors, tettem magamban hozzá.-A tiéd?-érdeklődtem
-Nem, ez Audrinna autója.-Nah szóval a kis csaj szereti a gyorsaságot.
-Gyere már vártunk.-húzott be a házba, hagytam magam ráncigálni de ha tudni, hogy százszor erősebb vagyok nála, erre felkuncogtam, ő megtorpant.
-Mi az?-lepődött meg.-Semmi, csak elgondolkodtam.
-Oké,Ash kijönnél a konyhából egy pillanatra.-Na szuper akkor most jön az ismerkedős nyálas dumás rész, örvendeztem magamban.
-Persze, és már itt is termett, Áhh szia Ashley vagyok de szólíts csak Ash-nek.-rázott velem kezet,szerencse, hogy az egyik képességem, hogy tudom szabályozni a testhőmérsékletet így nem ijedt meg kezem hidegségétől.
-Nagyon örvendek, Jack vagyok.-aranyosan végig mosolyogtam az egészet, egészen addig míg be nem jelentette, hogy kész az ebéd. A francba. A francba.Mondogattam magamban.Tegnap voltam vadászni.Szuper, akkor most ehetek egy kis föld ízű kotyvalékot.
-Szuper, már farkas éhes vagyok.-mutattam valamiféle érdeklődést az étel iránt.
Gyorsan megkajáltunk, segítettem elpakolni.Megkaptam a vendégszobát.Elég kellemes volt. Gyorsan eltelt két nap.Ash elment a kórházba Audrina-ért.Addig Markot kifaggattam, hogy mi történt vele.Elmesélt mindent részletesen.Halottam a Mercedes hangját.Gondolom ők jönnek.
-Már itt i vannak.-kelt fel a helyéről Mark.
-Ezek szerint, de én nem voltam hajlandó felállni.Halottam, hogy az előtérben vannak s az az illat.Ez nem lehet.
Miért? Az illata nem volt olyan erős, de azért nem volt közömbös.Már csak ez hiányzott.
-Van egy meglepetésem.-halottam Ash izgatott hangját.
-Jajj, anyuu... tudod, hogy nem szeretem a meglepe...-de itt belépett a nappaliba és megtorpant.
-Kicsim, ő itt Jack.-mutatott rám Ash, felálltam és elindultam a lány felé.Szerencse, hogy ilyen jó a kontrollom.
Nem tudott szóhoz jutni csak bámult rám, mint aki szellemet látott. Vagy inkább mondjam úgy, hogy vámpírt látna, ha tudná.De nem! Elég! Soha nem tudhatja meg! Milyen jó illata van.Méz, rózsa,orchidea édes keveréke.Nem lehetek jóba vele.
-Talán nem tudod, hogy hol vagy?!-szakadtam  a röhögéstől-Vagy csak ennyire elkápráztattalak.-mosolyogtam ördögien erre mérgesen felkapta a fejét.
-Neked is szia!-váltott ő is modortalan stílusba.
-Ehhh, királykisasszony magához tért.-mosolyogtam rá.-Akkor szia Jack vagyok-nyújtottam  felé kezem amit nem fogadt el csak grimaszolt egyet. Milyen kis durcás.És milyen szép.Na ebből elég!Tértem magamhoz.
-Ha nem gond én lepihennek.-indult fel a lépcsőn.Nem nagyon mertem levegőt venni.
-Persze menj csak hisz egy lépcsőről leesni az nem semmi.-gúnyolódtam vele.Hátha sikerül magamat jól megutáltatnom..
-Menj csak kicsim,várj  felkísérlek-szaladt Ash utána.
-Lehetnél egy kicsit barátságosabb vele.-mondta Audrina-na, halottam tisztán minden egyes szót hiába csukta be az ajtót.Ez elég vicces.
-Talán ő is velem.-válaszolta a kis durcisom.Mi, hogy az enyém?Miket beszélek én itt!-De most álmos vagyok, tudod a gyógyszerek hatása.-Jobb is ujjongtam magamban végre elmehetek vadászni
-Rendben, aludj csak.-Ash miután leért a nappaliba engem si felinvitálta a szobámba.
-Hosszú nap volt menj te is pihenj le!-szólt nekem.Végre itt az alkalom.
-Renden, akkor jó éjszakát!-keltem fel a kanapéról.
-Neked is.-köszöntek el egyszerre.
Gyorsan felmentem a lépcsőn persze a gyorsan az emberi tempót jelentett.A szobámba érve magamra zártam az ajtót és kiugortam az ablakom. Milyen szerencse, hogy pont az erdő felőli szobát kaptam meg.
Élveztem a futást, gyorsan leterítettem egy pár szarvast és őzet.Már indultam volna vissza a házhoz amikor elkezdett szakadni az eső.
-Szuper, köszönöm, most tiszta sár lettem.-Morogtam a a borult égnek.
Visszaindultam a házhoz. Halottam egy nyugtalan szuszogást.És még a szívverése, mintha felakarna robbanni.
Felugrottam és benéztem az ablakon.Megpillantottam őt.Elég nyugtalanul alszik.Az illata most még intenzívebb volt biztos a pára miatt mert nyitva volt az ablaka.Egy darabig néztem.majd halkan kiléptem a szobájából és átmentem a fürdőbe.Gyorsan végeztem hála a vámpír gyorsaságnak.Megálltam az ajtójánál és hallgattam most már nyugodt szuszogását.A szobámban levettetem magam az ágyra és elkezdtem olvasni.Nem volt olyan érdekes a könyv ezért inkább gondolkodtam.a tökéletes memóriám felidézte mámorító illatát.Elhatároztam reggel beszélek vele.Már láttam a nap első sugarait beszűrődni ablakomon.
Elindultam, hogy minél előbb túl legyek  ezen a beszélgetésen.Bekopogtam mire egy morcos dünnyögést halottam ezen elmosolyodtam.
-Jó reggelt Csipkerózsika!-lépetem  be az ajtó, láthatólag nem tetszett neki.
-Az lenne, ha kialudhattam volna magam.-mondta gúnyosan.-Mit akarsz?-támadt le azonnal.
Ezt a lányt én már ismerem.Valahol már láttam.Most kedves leszek vele, megpróbálom kiszedni belőle egy két infót.

Sziasztok!

Tehát ma jön a meglepi!

Sorsdöntő fordulatot vesz kis történetem:D

Talán bekapcsolódik 2009 legkedveltebb faja?!

Remélem már tudjátok miről van szóóó:D

Szandi22^^

Boldog Karácsonyt!

Ezt a fejezetet két legjobb barátnőmnek írtam Larának és Lidiiinek.És nem utólsó sorban Alice23-nak küldöm.

"Ha valakit megszeretsz, a szívedbe vésed..ha a szívedbe vésted onnan ki nem törlöd..ha nem tudod kitörölni az életed részévé válik..és gyökeret hajt egész valódba..és onnan nem törlődik."

Szeretlek titeket!
Boldog karácsonyt!

7.Fejezet

Negyed négyet mutatott a digitális órám. Hajnal van. Próbáltam megerőltetni az agyam, hogy emlékezzek az álmomra, de csak emlékfoszlányokat találtam. Furcsa volt újra abban a szobámban ébrednem ahol annyi fájdalom és boldogságban volt részem. Nem sikerült visszaaludnom, ezért a könyves polchoz léptem.
Megtaláltam a kedvenc könyvem, milyen fura, hogy pont ezt itt hagytam.Leültem a kanapéra és elkezdtem olvasni.Valószínűleg annyira belemerültem  az olvasásba, hogy elaludtam, mert egy halk kopogás ébresztett fel.
-Jó reggelt!Bejöhetek?-köszöntöt anyám, amit egy hangos ásítással jutalmaztam.
-Neked is, hát persze, hogy bejöhetsz.-szedtem össze magam a kanapéról,evvel helyett adva anyámnak.
-Látom megtaláltad a kedvenc könyved-vette fel a könyvet a földről és belelapozott.
-Igen, elég korán keltem és nem tudtam visszaaludni.-mondtam egy kicsit álmos hangon.
-Jajj, el is felejtettem majdnem, hogy miért is jöttem.-állt fel anyám.-Csináltam neked reggelit, régen szereted.
-Köszönöm, akkor letusolok és lemegyek.-adtam egy puszit anyám arcára.
-Rendben, csináltam neked helyett a fürdőben.-ment ki az ajtón anyám de olyan boldogság sugárzott rajta, hogy hazaértem. Boldog. Boldog vagyok.Kipakoltam a bőröndömből és elindultam a fürdő felé.
A fürdőben is minden holmim kapott helyett.Gyorsan letusoltam és fogat mostam. Annyira elvoltam foglalva a dolgaim helyrerakásával, hogy nem hoztam tiszta ruhát. Kerestem egy száraz törülközőt és magam köré csavartam.
Épp ahogy csak kiléptem a fürdőből a lépcső szélénél megcsúsztam mert hát persze nekem is mezítláb kell mászkálnom.Zuhantam és a zuhanás egy nagy csapódással ért végett.
-Neeee.-sikítottam
-Audrinaa...vigyááázz-halottam még anyám hangját, de hirtelen minden elsötétült.Érzetem ahogy két erős kész megfog, gondolom Mark volt.
-Ahsley,hívd a mentőket így sok vért veszít-utasította anyámat.
-Ige..e...n, máá...máá..ris.-halottam ahogy idegesen felkapja  telefon kagylót és valakivel kiabál.
-Jó napot! A lányom leeset a lépcsőről és a fején egy mély sérülés van.-hadarta anyám
-Engem nem érdekel, hogy hogyan de jöjjenek már-már szinte sipítozta anyám
-Oké, renden. Sictel utca 15/a, igen a nevem Ashley Lets.-ezt már nyugodtam hangom mondta.
-Tarts ki kicsim, mindjárt itt lesznek.-simogatta az arcom.
Én válaszoltam volna de amikor megszólaltam volna nem bírtam, mintha egy hatalmas nagy gombóc lett volna a torkomban. A végtagjaim ugyanígy reagáltak, nem tudtam megmozdítani őket.
-Ash, kísérd be őket, menj-és anyám már rohant is ki, csak az ajtó csapódását halottam.
-Jöjjenek itt van.-halottam a lépteket. ha jól számolom 4-en voltak.Gondolom anyám és három mentős.
Éreztem Mark kezét még mindig a kezemen.
-Engedjen oda!Köszönöm, áhh igen ez egy fejsérülés, de nem veszített sok vért szállítható állapotban van.-felelte egy mély férfi hang,Olyan érzessem volt mintha lebegnék.
-Háromra emeljük meg.-érzetem ahogy a hat erős kéz megtart és ráfektetnek valamire.
-Gondolom asszonyom, hogy velünk tart.
-Hát persze egy pillanat csak hozom a táskát.Már indulhatunk is.-A mentőautóban anyám mindvégig nyugtatott, és bocsánatot kért mindenért.
-Kicsim én sajnálom. Sajnálom, hogy elüldöztelek itthonról, sajnálok mindent csak kérlek nyisd ki a szemed.-halottam a hangjában, hogy sír.Próbáltam megszorítani a kezét, de nem sikerült.Hirtelen mintha tisztábban érzékeltem volna mindent. Megint megpróbáltam, de most sikerült is.Anyám abba hagyta saját maga ostorozását és azonnal szólt a mentősnek.
-Uram megszorította a kezem-lelkesedett anyám, de a hangjában kivehető volt tisztán a fájdalom, az aggódás, a boldogság.
-Kisasszony hallja amit mondok?Ki tudja nyitni a szemét?-valami erős fény  világított bele a szemembe.
-I...ige..n-nyöszörögtem, kinyitottam a szemem és már fény foszlányokat láttam.
-Anya.-állapítottam meg  a  mellettem ülő nőről.
-Szia kincsem! Ne aggódj minden rendben lesz!-puszilta meg a bekötözött fejem anyám.
-Most jó lenne ha egy kicsit megpróbálna aludni, míg a kórházba érünk.-mondta az orvos mikor levette rólam a vérnyomás mérőt.
-Rendben.-Az álom már el is nyomott.Szúrást éreztem a kezemben, gondolom jó nagy adag altatót kaptam.
Álmodtam. Visszatért a tegnap esti álmom.De most nem az autóban voltam, hanem egy gyönyörű családi házban.
-Des, kislányom! Igyekezz már, így elfogunk késni a nagyitól.-
-Itt vagyok már mami-szaladt le a lépcsőn egy barna szemű és világosbarna göndör hajú kislány.A bőre egy kicsit sápadtabb volt. De egyszerűen tökéletes.Fura volt magam látni anyának. Boldog voltam.Családom volt.
-Drágám indulhatunk?-ölelt át hátulról egy férfi és belecsókolt a nyakamban.Megfordultam.
-Hát persze.-adtam neki egy gyors de annál  többet mondó csókot.
-Khmmm.-köszörülte meg torkát az én tüneményem.Erre mi csak összemosolyogtunk.
-És mit szeretne a világ legtüneményesebb kislánya születésnapi ajándéknak?-kapta fel lányunkat a férjem.
-Mondjuk egy kistesóóót.-csimpaszkodott apja nyakába, erre mindketten egy percre ledermedtünk és egyszerre kuncogtunk fel.
-Hát azt majd meglátjuk, de most menjünk a nagyi már vár ránk.-mondtam én.Gyönyörű voltam. Az anyaságtól gondolom.Autóba pattantunk az utóbbi álmomtól eltérően most nem én vezettem hanem a "férjem".
-Des, kapcsold be a biztonsági öved.-mondtam neki.Már vagy egy órája úton lehetünk mikor a "férjem" odahajolt hozzám és megcsókolt.Én vigyorogva toltam el magamtól jelezve, hogy az útra figyeljen. Egy autó jött velünk szembe. Minden hirtelen történt. Én kirepültem a szélvédőn. Lányomat nem láttam. Férjem a kormányba verte be a fejét. A feje vérzett teli volt horzsolásokkal.
Egyszer csak minden elhomályosodott és mintha egy másik világban találtam volna magam....
-Hallja amit mondok?-hajolt fölém két árnyfolt.Nagyon apró fényfoszlányokat láttam ahogy kinyitottam a szemem.Minden világos lett.
-Igen.-nyöszörögtem-Csak fáj a fejem.-kaptam a fejemhez, ami be volt kötve.
-Sikerült a műtét, minden szilánkot ki tudtunk tísztítani......

6. Fejezet

Változások.

Már két hét telt el a Chris-el való beszélgetésem óta.A sulinak vége, sikeresen túl jutottam a vizsga időszakon.
Teljesen összezavarodtam, fogalmam sem volt, hogy ezek után mi lesz.Chris-el azóta nagyon megváltozott a kapcsolatunk, mintha kerülném őt. Ő pedig nem érti a viselkedésem.Arra jutottam, hogy hazautazom egy időre.
Eldöntöttem, hogy reggel elmondom Nikkinek, hogy nem baj-e hogyha egyedül kell maradnia vagy esetleg velem tart-e.
Már reggel fél nyolc volt.Kopogásra lettem figyelmes és, hogy valaki bedugja a fejét az ajtón. Chris volt.Ledöbbentem egy kicsit hisz az álmom óta nem járt.És miután ő elment aznap az álmaimat is magával vitte.
Nem voltak rémisztő álmaim Chris testvérével kapcsolatban.
-Szia!Felkeltettelek?-de már hátrált is mintha meggondolta volna magát vagy bizonytalan lenne. Pont úgy mint én.
-Nem gyere csak!-intettem neki,hogy mellettem foglaljon helyett.
-Figyelj!-mondtuk egyszerre mire mindketten hangos nevetésben törtünk ki.
-Hallgatlak.-nem tudtam, hogyan kezdjem-Valami baj van?Olyan szomorú vagy.-aj volt de hogy szomorú voltam-e azt én magam se tudom.
-Csak szerettem volna mondani valamit.Holnapután elutazom-mikor befejeztem a mondatom teljesen lefagyott.
-De hát miért?-értetlenkedett.
Elmeséltem neki mindent részletesen és ő is beleegyezett, miszerint egy kis pihenés nem ártana. A legfontosabb pedig, hogy düllőre jussak saját magammal.
Gyorsan eltelt az a két nap. Nikki egész jól fogadta, de nem akart velem jönni mert ő is elakar menni a családjához. Amikor megkérdeztem, hogy ne kísérjem-e el mivel nem szeret egyedül utazni csak annyit mondott, hogy már van kísérője.Elmondta, hogy nagyon megkedvelte Christ és hogy vele tart.Örültem neki.Nikki rendes lány megérdemli.Kikísértek a repülőhöz.
-Hát akkor sziasztok és nagyon vigyázatok magatokra.-és egyszerre megöleltem őket.Már lassan Chris fél éve velünk élt. Olyanok lettek mint a testvéreim.
-Te is és hívj azonnal ha megérkeztél!-anyáskodott Nikki hát igen Nikki az már csak Nikki.
-Vigyázz magadra-mondta Chris és adott egy nagy puszit az arcomra.
-Te is és vigyázz Nikkire.-köszöntem el tőlük.A repülő út nem volt olyan hosszú szinte végigaludtam.Csak arra keltem fel mikor az utaskísérő szólt, hogy kössük be az öveinket mert leszállunk.
Nem szóltam anyuéknak, hogy jövök meglepetésnek szántam.Először elmentem egy autókölcsönzőbe és kerestem magamnak egy kocsit az itt létem ideéig. Mikor megláttam egy gyönyörű áramvonalas fekete Mercedes-t azonnal beleszerettem.Megfogadtam ha hazamegyek otthon veszek egy ilyen kocsit.
 Elindultam szülőházam felé, de útközben egy kisebb dugóba keveredtem.Nagyából este fél hat körül értem haza.Kiszálltam a kocsiból de egy kicsit bepánikoltam.Mire elértem az ajtóig a pániknak már nyoma se volt.
Csöngettem. Nem sokára már nyílt is az ajtó, anyám állt velem szembe.Rögtön a nyakamba vetette magát.
-Ki az drágám?-halottam egy idegen férfi hangát de nem volt ismerős.
-Öhhh, drágám miért nem szóltál, hogy jössz kimentem volna eléd a reptérre Mark-al.
.béreltem egy kocsit-anya a vállam felett kukucskált és tátva maradt a szája.
-Hát kincsem igazán szép kocsi.-dicsérte  anyám a kocsimat vagyis a kölcsön kocsimat de már a nappali felé vonszolt.A kanapén egy ismeretlen férfival találtam szembe magam.Kínos csend volt.
-Ne haragudj drágám-húzott a kanapéra anyám-Ő itt Mark  a férjem.-mondta vigyorogva anya.
-Hogy mid?!!-visítottam.-anya megijedt a reakciómtól.
-Apád elhagyott-mondta anyám és láttam, hogy feltörnek az emlékek, lehajtotta fejét.Magát hibáztatta.
Odamentem hozzá és megöleltem.-Semmi gond anya akkor talán bemutathatnál az új családtagnak.
-Hát persze.-szipogta anyám.-Audrinna ő itt Mart, Mark ő itt a lányom Audrinna.
-Szia!-ráztam vele kezet és megöleltem. Első benyomásra nagyon kedvesnek tűnt.
Egész este meséltem, ők is elmesélték  hogyan találkoztak és a végére teljesen megkedveltem Markot.
-Anya, azt nem mondtad, hogy miért ment el apa.-vártam a meséjét de csak egy rövidke választ kaptam.
-Elment,élni akarta az életét az álmait megakarta valósítani amit nem tudott miattunk.
-Értem, remélem boldog, és remélem te is az vagy.-fogtam meg a kezét.
.Igen édesem Markkal teljes mértékben boldog vagyok.Egyébként holnap jön Mark unokabátyja.
-Korombeli?-érdeklődtem némi kiváncsiságot mutatva.
-Igen pont veled egy idős-szuper ujjongtam magamba.
-Gondolom fáradt vagy, gyere fel kísérlek szobádba,ugyanúgy van ahogy otthagytad.-húzott fel maga után a lépcsőn.
-Jó éjt Mark!-kiáltottam magam után, de halottam ahogy Mark viszonozza.
Meglepődtem teljesen olyan ahogyan itt hagytam a rajzaim a lovas képeim minden.
-Egyébként Jack nagyon jó lovas.-ki az a Jack kérdeztem magamtól mire leesett és elnevettem magam.
-Mi az?!-vonta fel szemöldökét anyám látva viselkedésem.
-Semmi csak most esett le, hogy ki az a Jack..-anyám erre elmosolyodott és leültünk az ágyra még egy kicsit beszélgetni.
-Tudod Jack nagyon rendes fiú, biztosan jóba lesztek és talán kimehetnétek lovagolni rád férne egy kis edzés már nagyon elhanyagoltad. Gondolom New York-ban nem sok istálló akad.
-Hát nem igazán, meg ott volt a suli is ugye.-egy nagyot ásítottam.
-Aludj drágám, pihend ki magad Jó éjt.-és kiviharzott a szobámból.
Nem volt kedvem kipakolni ezért letusoltam és bedőltem az ágyba és az álom már jött is a szememre.
A kocsimban ültem mellettem volt még valaki. Egy ismeretlen férfi. Beszélgettünk tehát ismerjük egymást és szerintem elég közeli barátok vagyunk.
-Kicsim, mikor megyünk el végre vacsorázni.-odahajolt és megcsókolt az ismeretlen férfi.
-Nem tudom, talán ma este, de akkor anyáékhoz el kell vinnünk Dest.-csókoltam énis meg őt.
-Hmmm és talán éjszaka folytathatnák a vacsorát, mondjuk te lennél a főfogás.-nyalta meg a szája szélét.
-Oké szívem, de hagy belőlem későbbre  is.
-Drágám vigyázzz! -és egy kocsi csapódott belénk, velünk azonos sávban jött.
-Neeeeeee!!!!!!!-sikoltottam.
Az álom itt véget ért. Olyan volt mintha a kocsiban ültem volna.És az a férfi miért volt olyan érdekes.
Csábított, hogy a közelébe legyek és hozzáérjek.Mintha vonzana.
És ki az a Des?! Kérdések százai, milliói bolyongtak elmémben, eddig mind meválaszólatlanul.

5.Fejezet.

Kérdések és válaszok

 A rossz álom után Chris itt  maradt velem, el sem mozdult mellölem egész éjszaka,
 Reggel fél 9-kor keltem.Chris a szobám sarkában lévő kis kanapén aludt el.Gondoltam ha már egész éjszaka itt virrasztott mellettem, akkor
 legalább készítek neki reggelit.Halkan kimentem a konyhába, még Nikki sem volt fent. Ezt furcsálltam hisz a rosszullétem óta mindig korábban   kelt és szó szerint, de jó értelemben anyáskodott fölöttem.De most már leesett a tantusz....
 Nem is fog fel kelni még egy darabig biztos kint volt az éjszaka, amikor Chris bejött hozzám és most azt gondolja, hogy mi....
 Hát persze...nevettem magamban.....mit kapok én még ezért...mire kiszedi belőlem a nagy semmit, hogy nem történt semmi.
 Halottam, hogy valaki belépett az ajtón.
-Jó reggelt!-mosolygott rám Chris, idejött hozzám megölelt és adott egy puszit-jobban vagy már?-kérdezte teli aggodalommal a hangjában
-Igen, csak egy rossz álom volt.-mosolyogtam vissza rá és szépen leültettem az asztalhoz reggelizni.
-Nem kellett volna, az is elég, hogy befogadtattok.De hogy még ki is szolgálj!-rázta a fejét miközben a megterített asztalhoz vittem a rántottát és a teát amit készítettem.
-Köszönöm.-bukott ki belőlem.
-Mit is?-nyammogta, ezen fel kuncogtam.
-Hogy itt vagy.-tettem még elé reggelit.
-Hát szívesen,-hirtelen elkomorult az arca-figyelj beszélnünk kell valamiről.
-Oké.-feleltem mint aki nem fél de igazából nagyon megijedtem, a hangjában az az él.Biztos valami gond van.
-Köszönöm a reggelit, isteni volt.-ölelt meg.
-Szívesen máskor is!-öleltem vissza és áthúztam a nappalibba, hogy minél előbb túl legyünk ezen a beszélgetésen.
-Hát hol is kezdjem.-kezdett bele, de teljesen összezavarodott.
-Talán az elején-adtam meg neki a kezdőlökést.
-Oké.-sóhajtott fel-tehát mióta nem láttak elkezdtem kutakodni a családom után.-nagy nehezen elmondta az első mondatát.
- A családod????!-lepődtem meg-de hát nem örökbefogadtak?-nem értettem hisz őt eddig nem érdekelte a családja, ha eldobták maguktól  biztos nem volt rá szükségük.
-De csak hát tudod a nevelő intézetben jártam egy-két hónapja és.....-de láttam rajta, hogy nem könnyű neki erről beszélnie,közelebb húzódtam    hozzá és a kezére tettem a kezem.-semmi baj, nekem elmondhatod itt vagyok melletted.-biztattam
-Köszönöm, na tehát azért mentem vissza az árvaházba, hogy a holmiimat elkérjem, és akkor mondta el az igazgató, hogy nem csak egy Ctory gyerek került hozzájuk, de hisz az lehetetlen gondoltam magamban, nem emlékszek rá, hogy lett volna testvérem de kiderült, hogy van egy ikertesóm.-azt hittem leszédülök a kanapéról, ez most nem komoly ugye csak egy vicc,mondogattam magamban.
-Audrinna jól vagy?-rázott meg egy kicsit Chris.
-Ig..igen persze csak egy kicsit megszédültem.-próbáltam magam összeszedni amennyire ment.
-Valami gond van?-kérdezte rögtön arckifejezésemet látva.
-Hát igazából...-haboztam egy kicsit
-Figyelj nekem bármit elmondhatsz.-fordult a kocka eddig én biztattam őt de most bennem omlott össze egy világ.
-Az álmaim.-csak ennyit tudtam mondani.
-Erről még nem is beszéltél nekem mesélj csak!-adta ki az utasítást!
-Hát rosszullétem és kórházba kerültem és ott az altatás alatt találkoztam egy sráccal a tudatalattimba.
 A srác nagyon hasonlított valakire és nem tudtam eldönteni, hogy kire, de amikor te megjelentél a nappalimban leesett.
Te voltál az álmaimba, hirtelen minden megvilágosult, de bántottál az utolsó álmomba amikor bejöttél a szobámba egy erdőben voltunk és te
nekivágtál egy fának a fejem vérzett és nagyon erősen szorítottad a karom.-elmeséltem neki mindent részletesen és amikor felpillantottam, hogy lássam arckifejezését, megdöbbentem. Csak értelmet , aggodalmat és hatalmas félelmet, talán egy kis megvilágosodást láttam szemeiben.
-Most már minden világos.-mondta körülbelül tíz perc után -Hát persze, miért nem szóltál erről hamarabb?!-de úgy vettem észre ezt inkább
kérdezte magától mint tőlem.A hatalmas értetlenségbe amibe belecsöppentem egy hangra lettem figyelmes, de sehol senkit nem láttam.
Vajon Chris igazat mond? És valóban létezik egy másik Ctrory gyerek? De az lehetetlen! És ott a döntő kérdés:
Mi köze van az álmaimhoz........

4 Fejezet.

Nekem kell, mint a levegő....

 Egész éjszaka beszélgetünk Chris-el.Elmesélte,hogy volt egy menyasszonya de meghalt.
 Én is elmondtam neki, hogy elköltöztem otthonról, mert nem bírtam tovább.Megmutattam neki
 a vendégszobát, mert persze az ellen tiltakozást nem vártam el hogy ne nálunk lakjon.
- Nagyon szép ez a szoba, tulajdonképpen az egész lakás.-forgott körbe Chris a szobában.
-Örülök ha tetszik,remélem nem megyünk majd az agyadra.-öleltem meg.
-Ezt, hogy érted?-húzta fel a szemöldökét, én meg csak vigyorogtam.
-Na azt már, nem leszek a terhetekre.-folytatni akarta de én hozzávágtam egy párnát.
-Hé te kis....-és egy kisebb fajta csatatért alakítottunk ki mikor az ágyra lökött és elkezdett csikizni
-Nee..nnnee....csiii...kiiii...kiiiizzz-abbahagyta és rám vigyorgott.
-Hogy mondtad?
-Azt mondtam elég.-vágtam pókerarcot, mint aki bedurcizik és lerohantam a kertbe.Persze, hogy jött utánam azt hitte megbántottam
 de ez csak a tervem része volt megálltam a medence szélénél és ott megvártam.
-Audrina várj.-rohant utánam-Nem akartalak megbántani.-háttal álltam neki.
 Éreztem h megölel és itt volt a bosszú ideje.Kibontakoztam öleléséből és bele löktem a medencébe.
-Szóval erre ment ki a játék!-nevetett velem együtt.-Hát te semmit nem változtál.
-Még jó.-vigyorogtam rá és én is beugrottam a medencébe.
-Így már mindjárt más-fröcsköltük egymást mint az 5 évesek és kacarásztunk, amíg Nikki lenem jött a konyhába egy pohár vízért
és meg nem látott minket.Kirohant és mint aki megsértődik annyit mondott keresztbe fonott karokkal.
-Engem kihagytok a buliból?!-de a mondat végére már rég beleugrott a medencébe.
-Már nem mert itt vagy.-nyomtam le a víz alá.
-Na jóó, ezt még visszakapod.-fenyegetett meg és eltűnt a víz alatt, éreztem, hogy valami elkapja a lábam és hátravág a vízen.
-Köszi, ez jól esett-köpködtem a vizet a számból.
-Kölcsön kenyér vissza jár.-ördögien vigyorgott ránk.
Miután nagy nehezen kimásztunk a medencéből mindenki elment a saját szobájába.Megmutattam neki az egész házat.
Én is elmentem lefeküdni.Későre járt az óra hajnali fél egyet mutatott, s mikor nagy nehezen el tudtam aludni elmémbe tört az az álom.
-Van itt valaki?-kiabáltam, de körülöttem csak fákat láttam,hirtelen megfordultam és ott áll előttem.
-Igen.Én valakinek számítok azt hiszem.-mutatott végig magán.
-Hol vagyok?-tettem fel a kérdést mire ő csak elmosolyodott.
-Hát egy erdőben velem.-fogta meg a  kezem.
-Hogy hívnak?-kérdeztem meg tőle tökéletes bőrét vizsgálva miközben a fűben ültünk.
-Chris.-hirtelen elkaptam a kezem és elhúzódtam tőle.
-Mi a baj? Valami rosszat mondtam?-közelített felém.
-Nem csak...hagyjuk.-ültem volna vissza a fűbe de valami megakadályozott
 Lenéztem és a derekamat két erős kéz tartotta és visszafordított maga elé.
-Azt kérdeztem, hogy mit mondtam.-üvöltötte az arcomba.Nem értettem eddig olyan kedves volt velem.Most meg szó szerint ki kelt magából.
-S..sseemmitt-dadogtam.
-Félsz tőlem kedvesem, kérdezte gúnyosan.
-Nem.De a kezem, engedj el ez fáj.-néztem le kezemre időközben már azt szorongatta.
-Igen, fáj-szorította még jobban meg.
-Engedj el!-próbáltam kihúzni a kezem,de nem sikerült.Hozzávágott egy fának.
 Könyörögtem neki, hogy hagyja abba.A fejem nagyon fájt, ömlött belőle a vér és a karom sajgott.
 Hirtelen felébredtem és hangosan ziháltam és Chris fogta a kezem.Csak megöleltem nem tudtam megszólalni se.
-Jól van, nyugodj meg csak egy rossz álom volt.-simogatta meg az arcom.
-Aham.-csak ennyit bírtam kinyögni.És a könnyeim úgy folytak, mint a patak.
 Én ezt már nem értem, ezek az álmok ki fognak készíteni.Mi az összefüggés a két Chris között.
 A múltkori rossz érzésem, vajon az aki veszélyben van én vagyok?!De akkor miért van itt velem és       nyugtatgat.
 és miért érzem azt, hogy szükségem van rá, mint a levegőre....

3.Fejezet.

Minden más, hisz te is más lettél.

-Nikki!-mikor megláttam megnyugodtam.Élek.
-Szia!Végre, hogy felébredtél.Én úgy aggódtam.-és Nikki szokásához híven már folytak könnyei.
-Hogy érzi magát Ms.Nová?-lépett ágyam mellé a magas,szőke doktor.
-Jól, csak még egy kicsit olyan furán érzem magam mintha az űrben lennék,
 -ásítottam-álmos vagyok.-erre a kijelentésemre Niki felnevetett.
-Igen hölgyem ,ez a gyógyszerek és az altató hatása.-mosolygott rám a doki.
-Aludj csak nyugodtan-mondta Nikki, de én már vártam az őrangyalom, hogy jelenjen meg az álmomban.
 De semmi nem történt.Reggel fél 7-kor keltem , vagyis keltett az az aranyos doki.
-Jó reggelt! Itt a vizit ideje.-elővett egy vérnyomás mérőt,megvizsgált.Ha bejön Nikki haza is mehetek, csak meg írja a zárójelentést.
-Köszönöm.-megköszöntem neki és akkor egy kérdés villant elmémbe-Doktor úr!Mitől történt ez?-visszafordult és elmagyarázta.
-Valószínűleg a táplálkozásán kell változtatnia és a sok stressz is sokat árt.Tehát pihenjen sokat!-adta ki az utasítást.
-Értem. Viszont lenne még egy kérdésem.-de már megbántam, hogy megszólaltam, biztos hülyének fog nézni.
-Nyugodtan.-segített felülni az ágyamon és belekezdtem a kérdésembe.
-Szóval ha jól gondolom altatás alatt álltam miközben érdekes álmom volt.-mondtam az igazat egy kicsit félve.
-Ilyen nagy mennyiségű gyógyszernél ezek csak mellékhatások ne aggódjon.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-azzal a doki kiment és én elkezdtem belemerülni gondolataimba.
 Tehát ő nem is létezett, csak egy álom volt. Mi más is lehetett volna....?!
 Közben felöltöztem és vártam Nikkire. A doki már behozta a zárójelentést.
 Nikki rontott be a szobába, s csak ekkor döbbentem rá, hogy fél 11 van.
-Szia!-üdvözöltem és megöleltem.
-Hello!Végre egy kicsit jobb színben látlak.
-Hát igen nem volt valami kellemes.-feleltem neki miközben még mindig engem ölelt.
-Szerintem mehetnénk én már nagyon unom az itt létett.-kaptam fel a bőröndöm.
-Persze,kocsival jöttem.Menjünk.
 A kocsiban beszélgettünk. Nem mertem elmondani neki az álmom, majd talán később.
 Fáradt voltam.Mikor hazaértünk tátva maradt a szám.Ő ott állt előttem,gyönyörű barna haja ragyogott.
 Zöld szemeit mélyen az enyémbe fúrta.Azt hittem elájulok.
-Ni.....kki e..ezt hogyan és mikor?-pördültem meg saját tengelyem körül, hogy szembe lehessek vele.
-Én hívtam fel!-tapsikolt örömében-Nem is mesélted!!!!-hát persze, hogy nem hiszen nem is volt mit.
-Szia!-köszönt nekem Chris.-szentég, az álmom. Nagyon hasonlít rá. Az őrangyalomra.
-Szia!Miért vagy itt?-követeltem tőle, tudom nem volt normális reakció de már ezer éve nem láttam és a francba
 nem a legjobb körülmények között váltunk el, de mégis nagyon örültem neki
-Először is mert Nikki felhívott-mutatott Nikkire-másodszor mert hiányoztál.
-Te is nekem, gyere beszélgessünk.-húztam a nappaliba.
-Én nem is zavarok.Lefekszem.Jó éjszakát!-surrant ki Nikki, gonoszan kitervelve.
-Nem is láttalak már 3 éve.-értetlenkedtem neki.
-Igen az hosszú idő, de mesélj mi történt veled?-Az egész éjszakát átbeszéltük.
 Olyan boldog voltam, hogy itt volt velem, régen szinte mindent együtt csináltunk mint most Nikki-vel.
 Most, hogy ő is itt van azt hiszem teljes az életem.De ha most boldog vagyok, mitől van ilyen rossz előérzetem?
 Valami történi fog azokkal, akiket szeretek.Nem értem miért büntet engem Isten.Mit tettem én ellene?!

2.fejezet.

Az őrangyal

Már  három hónap telt el mióta ideköltöztem. A suli nagyon jó volt, szinte Nikkivel volt az összes órám.
Lehet, hogy az új ház miatt, vagy csak azért mert még szokatlan, de rémálmok gyötörtek.
 Szörnyű álmom volt megint , a szüleimet láttam miközben valamit próbáltak nekem elmondani.
 Az arcuk fájdalmat tükrözött. Valami nagyon furcsa volt, anyám kezében egy csecsemő volt, de nem én!
 Hirtelen az ébresztő óra hangjára felriadtam. Kimentem a konyhába megnézni Nikki felkelt-e.
-Jó reggelt!-köszöntött Nikki.-Mivan veled nagyon rossz éjszakád lehetett
-Szia! Igen, alig aludtam valamit. Milyen nap is van?-kérdeztem, de egy mély szúrást éreztem a mellkasomban.
-Szerda,miért,nincs kész még a házi dogád?-kérdezte egy magas éllel a hangjában.
-Hát nincs, jobb lesz ha neki látok.-válaszoltam,de nem értettem, hogy mitől vagyok
 ilyen rosszul.Kimentem a mosdóba ,de éreztem, hogy forog velem a világ.
 Alig, hogy kibírtam mondani Nikki nevét már nem voltam magamnál.
-Nikki!-kiabáltam neki, de már éreztem,hogy beverem a fejem a padlóba,
-Te jó isten! Audrina??!-kezdte felszedni elhalt testem a padlóról.
-Szent ég! hallasz Audrina? Válaszolj kérlek!-válaszoltam volna de amikor próbálkoztam,
hogy szólásra nyitom a szám valahogy nem sikerült.
Erős fényt éreztem de még mindig nem voltam magamnál.Utána rájöttem, hogy álmodok.
Egy helyes srác állt előttem és felém nyújtotta a kezét.Olyan szép volt akár egy angyal.
 Biztosan csak angyal lehetett és biztos, hogy álmodok, mert ilyen pasi nem létezik.
-Te ki vagy egy angyal?-csúszott ki a számom.
-Neked kell tudnod,hogy ki vagyok, hiszen ez a te álmod.-mondta mámoros hangján.
 A hangja egyszerűen megszédített.
-Biztosan meghaltam ha itt vagyok veled.-búgtam neki miközben mohón kezei után nyúltam.
 És mire rájöttem, hogy ezt a kerek mondatot kimondtam, már kezeit fogtam és csodáltam
 tökéletesen sima és gyönyörű bőrét ami egy kicsit sápadtnak látszódott.
-Nem-nem élsz még,-kuncogott fel.- ameddig te is úgy akarod.-ezen a kijelentésen megdöbbentem.
-Mi történt velem?-kérdeztem most már pánikolva.
-Elájultál...és most a kórházban vagy, altatnak és most éppen velem álmodsz.
 Erre most mit kellett volna mondanom,nem tudtam megszólalni csak bólintottam.
-És hogy kerültem egy kórházba?-kérdeztem tőle, annyira jó volt érezni közelségét.
-Hát a kedves barátnőd bevitt amikor elájultál.-mondta csillogó szemekkel.
-Muszáj majd felébrednem?Egyáltalán fel fogok ébredni?
-Hát persze.-felelte mosolyogva, gyönyörű arca volt.
-És ha nem akarok?Ha veled szeretnék maradni....-kezdtem bele de ő félbeszakított.
-Nem. Neked még vissza kell menned, dolgod van.-mosolygott rám.
-És te nem jönnél velem?-kérdeztem reménykedve
-Sajnálom, nem lehet.-mondta lehajtott fejjel.
-Akkor gondolom itt az ideje, hogy felébredjek?Igaz?-kérdeztem tőle tudván a választ
-Igen, vissza kell menned.-mondta, de én még maradni akartam.
 És hirtelen az angyalom eltűnt és egy sötét rideg helyre kerültem.
-Ms.Nová? Halja amit mondok?-kérdezte valaki a nagy semmiben, ahol voltam.
-Igen.-válaszoltam akaratlanul.De már halottam a választ, így gondoltam ők is értennek engem
 És hirtelen a sötétségből mindent fényesen láttam.Láttam, hogy valami szobában vagyok és hogy
 2 személy van bent velem. Nem tudtam, hogy hol vagyok pontosan, a fejem nagyon fájt.
 A mellkasom szúrt, úgy éreztem abban a pillanatban szertefoszlik a testem a fájdalomtól.
 De halottam, hogy a nevemen szólogattak. Szerettem volna válaszolni, de valami nem engedte.
-Dr.úr, biztos minden rendben van, nem kellett volna már felkelnie?-halottam Nikki aggódó hangját.
 Meghaltam?!-kérdezgettem magamtól, de hisz az nem lehet mert ott nem éreznék ekkora fájdalmat.
 Nem hagyhatom ott Nikkit, szüksége van rám, és nekem is szükségem van rá. Úgy szeretem, mint a
 testvérem.A további perceket amik éveknek tűntek a világosságban töltöttem teli reménnyel, hogy van kiút,
 és azon gondolkodtam vajon ki lehetett az a helyes srác...talán az őrangyalom??!
 Vagyis inkább ezt mondogattam magamnak. A remény hal meg utóljára.....