Nekem kell, mint a levegő....
Egész éjszaka beszélgetünk Chris-el.Elmesélte,hogy volt egy menyasszonya de meghalt.
Én is elmondtam neki, hogy elköltöztem otthonról, mert nem bírtam tovább.Megmutattam neki
a vendégszobát, mert persze az ellen tiltakozást nem vártam el hogy ne nálunk lakjon.
- Nagyon szép ez a szoba, tulajdonképpen az egész lakás.-forgott körbe Chris a szobában.
-Örülök ha tetszik,remélem nem megyünk majd az agyadra.-öleltem meg.
-Ezt, hogy érted?-húzta fel a szemöldökét, én meg csak vigyorogtam.
-Na azt már, nem leszek a terhetekre.-folytatni akarta de én hozzávágtam egy párnát.
-Hé te kis....-és egy kisebb fajta csatatért alakítottunk ki mikor az ágyra lökött és elkezdett csikizni
-Nee..nnnee....csiii...kiiii...kiiiizzz-abbahagyta és rám vigyorgott.
-Hogy mondtad?
-Azt mondtam elég.-vágtam pókerarcot, mint aki bedurcizik és lerohantam a kertbe.Persze, hogy jött utánam azt hitte megbántottam
de ez csak a tervem része volt megálltam a medence szélénél és ott megvártam.
-Audrina várj.-rohant utánam-Nem akartalak megbántani.-háttal álltam neki.
Éreztem h megölel és itt volt a bosszú ideje.Kibontakoztam öleléséből és bele löktem a medencébe.
-Szóval erre ment ki a játék!-nevetett velem együtt.-Hát te semmit nem változtál.
-Még jó.-vigyorogtam rá és én is beugrottam a medencébe.
-Így már mindjárt más-fröcsköltük egymást mint az 5 évesek és kacarásztunk, amíg Nikki lenem jött a konyhába egy pohár vízért
és meg nem látott minket.Kirohant és mint aki megsértődik annyit mondott keresztbe fonott karokkal.
-Engem kihagytok a buliból?!-de a mondat végére már rég beleugrott a medencébe.
-Már nem mert itt vagy.-nyomtam le a víz alá.
-Na jóó, ezt még visszakapod.-fenyegetett meg és eltűnt a víz alatt, éreztem, hogy valami elkapja a lábam és hátravág a vízen.
-Köszi, ez jól esett-köpködtem a vizet a számból.
-Kölcsön kenyér vissza jár.-ördögien vigyorgott ránk.
Miután nagy nehezen kimásztunk a medencéből mindenki elment a saját szobájába.Megmutattam neki az egész házat.
Én is elmentem lefeküdni.Későre járt az óra hajnali fél egyet mutatott, s mikor nagy nehezen el tudtam aludni elmémbe tört az az álom.
-Van itt valaki?-kiabáltam, de körülöttem csak fákat láttam,hirtelen megfordultam és ott áll előttem.
-Igen.Én valakinek számítok azt hiszem.-mutatott végig magán.
-Hol vagyok?-tettem fel a kérdést mire ő csak elmosolyodott.
-Hát egy erdőben velem.-fogta meg a kezem.
-Hogy hívnak?-kérdeztem meg tőle tökéletes bőrét vizsgálva miközben a fűben ültünk.
-Chris.-hirtelen elkaptam a kezem és elhúzódtam tőle.
-Mi a baj? Valami rosszat mondtam?-közelített felém.
-Nem csak...hagyjuk.-ültem volna vissza a fűbe de valami megakadályozott
Lenéztem és a derekamat két erős kéz tartotta és visszafordított maga elé.
-Azt kérdeztem, hogy mit mondtam.-üvöltötte az arcomba.Nem értettem eddig olyan kedves volt velem.Most meg szó szerint ki kelt magából.
-S..sseemmitt-dadogtam.
-Félsz tőlem kedvesem, kérdezte gúnyosan.
-Nem.De a kezem, engedj el ez fáj.-néztem le kezemre időközben már azt szorongatta.
-Igen, fáj-szorította még jobban meg.
-Engedj el!-próbáltam kihúzni a kezem,de nem sikerült.Hozzávágott egy fának.
Könyörögtem neki, hogy hagyja abba.A fejem nagyon fájt, ömlött belőle a vér és a karom sajgott.
Hirtelen felébredtem és hangosan ziháltam és Chris fogta a kezem.Csak megöleltem nem tudtam megszólalni se.
-Jól van, nyugodj meg csak egy rossz álom volt.-simogatta meg az arcom.
-Aham.-csak ennyit bírtam kinyögni.És a könnyeim úgy folytak, mint a patak.
Én ezt már nem értem, ezek az álmok ki fognak készíteni.Mi az összefüggés a két Chris között.
A múltkori rossz érzésem, vajon az aki veszélyben van én vagyok?!De akkor miért van itt velem és nyugtatgat.
és miért érzem azt, hogy szükségem van rá, mint a levegőre....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése