6. Fejezet

Változások.

Már két hét telt el a Chris-el való beszélgetésem óta.A sulinak vége, sikeresen túl jutottam a vizsga időszakon.
Teljesen összezavarodtam, fogalmam sem volt, hogy ezek után mi lesz.Chris-el azóta nagyon megváltozott a kapcsolatunk, mintha kerülném őt. Ő pedig nem érti a viselkedésem.Arra jutottam, hogy hazautazom egy időre.
Eldöntöttem, hogy reggel elmondom Nikkinek, hogy nem baj-e hogyha egyedül kell maradnia vagy esetleg velem tart-e.
Már reggel fél nyolc volt.Kopogásra lettem figyelmes és, hogy valaki bedugja a fejét az ajtón. Chris volt.Ledöbbentem egy kicsit hisz az álmom óta nem járt.És miután ő elment aznap az álmaimat is magával vitte.
Nem voltak rémisztő álmaim Chris testvérével kapcsolatban.
-Szia!Felkeltettelek?-de már hátrált is mintha meggondolta volna magát vagy bizonytalan lenne. Pont úgy mint én.
-Nem gyere csak!-intettem neki,hogy mellettem foglaljon helyett.
-Figyelj!-mondtuk egyszerre mire mindketten hangos nevetésben törtünk ki.
-Hallgatlak.-nem tudtam, hogyan kezdjem-Valami baj van?Olyan szomorú vagy.-aj volt de hogy szomorú voltam-e azt én magam se tudom.
-Csak szerettem volna mondani valamit.Holnapután elutazom-mikor befejeztem a mondatom teljesen lefagyott.
-De hát miért?-értetlenkedett.
Elmeséltem neki mindent részletesen és ő is beleegyezett, miszerint egy kis pihenés nem ártana. A legfontosabb pedig, hogy düllőre jussak saját magammal.
Gyorsan eltelt az a két nap. Nikki egész jól fogadta, de nem akart velem jönni mert ő is elakar menni a családjához. Amikor megkérdeztem, hogy ne kísérjem-e el mivel nem szeret egyedül utazni csak annyit mondott, hogy már van kísérője.Elmondta, hogy nagyon megkedvelte Christ és hogy vele tart.Örültem neki.Nikki rendes lány megérdemli.Kikísértek a repülőhöz.
-Hát akkor sziasztok és nagyon vigyázatok magatokra.-és egyszerre megöleltem őket.Már lassan Chris fél éve velünk élt. Olyanok lettek mint a testvéreim.
-Te is és hívj azonnal ha megérkeztél!-anyáskodott Nikki hát igen Nikki az már csak Nikki.
-Vigyázz magadra-mondta Chris és adott egy nagy puszit az arcomra.
-Te is és vigyázz Nikkire.-köszöntem el tőlük.A repülő út nem volt olyan hosszú szinte végigaludtam.Csak arra keltem fel mikor az utaskísérő szólt, hogy kössük be az öveinket mert leszállunk.
Nem szóltam anyuéknak, hogy jövök meglepetésnek szántam.Először elmentem egy autókölcsönzőbe és kerestem magamnak egy kocsit az itt létem ideéig. Mikor megláttam egy gyönyörű áramvonalas fekete Mercedes-t azonnal beleszerettem.Megfogadtam ha hazamegyek otthon veszek egy ilyen kocsit.
 Elindultam szülőházam felé, de útközben egy kisebb dugóba keveredtem.Nagyából este fél hat körül értem haza.Kiszálltam a kocsiból de egy kicsit bepánikoltam.Mire elértem az ajtóig a pániknak már nyoma se volt.
Csöngettem. Nem sokára már nyílt is az ajtó, anyám állt velem szembe.Rögtön a nyakamba vetette magát.
-Ki az drágám?-halottam egy idegen férfi hangát de nem volt ismerős.
-Öhhh, drágám miért nem szóltál, hogy jössz kimentem volna eléd a reptérre Mark-al.
.béreltem egy kocsit-anya a vállam felett kukucskált és tátva maradt a szája.
-Hát kincsem igazán szép kocsi.-dicsérte  anyám a kocsimat vagyis a kölcsön kocsimat de már a nappali felé vonszolt.A kanapén egy ismeretlen férfival találtam szembe magam.Kínos csend volt.
-Ne haragudj drágám-húzott a kanapéra anyám-Ő itt Mark  a férjem.-mondta vigyorogva anya.
-Hogy mid?!!-visítottam.-anya megijedt a reakciómtól.
-Apád elhagyott-mondta anyám és láttam, hogy feltörnek az emlékek, lehajtotta fejét.Magát hibáztatta.
Odamentem hozzá és megöleltem.-Semmi gond anya akkor talán bemutathatnál az új családtagnak.
-Hát persze.-szipogta anyám.-Audrinna ő itt Mart, Mark ő itt a lányom Audrinna.
-Szia!-ráztam vele kezet és megöleltem. Első benyomásra nagyon kedvesnek tűnt.
Egész este meséltem, ők is elmesélték  hogyan találkoztak és a végére teljesen megkedveltem Markot.
-Anya, azt nem mondtad, hogy miért ment el apa.-vártam a meséjét de csak egy rövidke választ kaptam.
-Elment,élni akarta az életét az álmait megakarta valósítani amit nem tudott miattunk.
-Értem, remélem boldog, és remélem te is az vagy.-fogtam meg a kezét.
.Igen édesem Markkal teljes mértékben boldog vagyok.Egyébként holnap jön Mark unokabátyja.
-Korombeli?-érdeklődtem némi kiváncsiságot mutatva.
-Igen pont veled egy idős-szuper ujjongtam magamba.
-Gondolom fáradt vagy, gyere fel kísérlek szobádba,ugyanúgy van ahogy otthagytad.-húzott fel maga után a lépcsőn.
-Jó éjt Mark!-kiáltottam magam után, de halottam ahogy Mark viszonozza.
Meglepődtem teljesen olyan ahogyan itt hagytam a rajzaim a lovas képeim minden.
-Egyébként Jack nagyon jó lovas.-ki az a Jack kérdeztem magamtól mire leesett és elnevettem magam.
-Mi az?!-vonta fel szemöldökét anyám látva viselkedésem.
-Semmi csak most esett le, hogy ki az a Jack..-anyám erre elmosolyodott és leültünk az ágyra még egy kicsit beszélgetni.
-Tudod Jack nagyon rendes fiú, biztosan jóba lesztek és talán kimehetnétek lovagolni rád férne egy kis edzés már nagyon elhanyagoltad. Gondolom New York-ban nem sok istálló akad.
-Hát nem igazán, meg ott volt a suli is ugye.-egy nagyot ásítottam.
-Aludj drágám, pihend ki magad Jó éjt.-és kiviharzott a szobámból.
Nem volt kedvem kipakolni ezért letusoltam és bedőltem az ágyba és az álom már jött is a szememre.
A kocsimban ültem mellettem volt még valaki. Egy ismeretlen férfi. Beszélgettünk tehát ismerjük egymást és szerintem elég közeli barátok vagyunk.
-Kicsim, mikor megyünk el végre vacsorázni.-odahajolt és megcsókolt az ismeretlen férfi.
-Nem tudom, talán ma este, de akkor anyáékhoz el kell vinnünk Dest.-csókoltam énis meg őt.
-Hmmm és talán éjszaka folytathatnák a vacsorát, mondjuk te lennél a főfogás.-nyalta meg a szája szélét.
-Oké szívem, de hagy belőlem későbbre  is.
-Drágám vigyázzz! -és egy kocsi csapódott belénk, velünk azonos sávban jött.
-Neeeeeee!!!!!!!-sikoltottam.
Az álom itt véget ért. Olyan volt mintha a kocsiban ültem volna.És az a férfi miért volt olyan érdekes.
Csábított, hogy a közelébe legyek és hozzáérjek.Mintha vonzana.
És ki az a Des?! Kérdések százai, milliói bolyongtak elmémben, eddig mind meválaszólatlanul.