5.Fejezet.

Kérdések és válaszok

 A rossz álom után Chris itt  maradt velem, el sem mozdult mellölem egész éjszaka,
 Reggel fél 9-kor keltem.Chris a szobám sarkában lévő kis kanapén aludt el.Gondoltam ha már egész éjszaka itt virrasztott mellettem, akkor
 legalább készítek neki reggelit.Halkan kimentem a konyhába, még Nikki sem volt fent. Ezt furcsálltam hisz a rosszullétem óta mindig korábban   kelt és szó szerint, de jó értelemben anyáskodott fölöttem.De most már leesett a tantusz....
 Nem is fog fel kelni még egy darabig biztos kint volt az éjszaka, amikor Chris bejött hozzám és most azt gondolja, hogy mi....
 Hát persze...nevettem magamban.....mit kapok én még ezért...mire kiszedi belőlem a nagy semmit, hogy nem történt semmi.
 Halottam, hogy valaki belépett az ajtón.
-Jó reggelt!-mosolygott rám Chris, idejött hozzám megölelt és adott egy puszit-jobban vagy már?-kérdezte teli aggodalommal a hangjában
-Igen, csak egy rossz álom volt.-mosolyogtam vissza rá és szépen leültettem az asztalhoz reggelizni.
-Nem kellett volna, az is elég, hogy befogadtattok.De hogy még ki is szolgálj!-rázta a fejét miközben a megterített asztalhoz vittem a rántottát és a teát amit készítettem.
-Köszönöm.-bukott ki belőlem.
-Mit is?-nyammogta, ezen fel kuncogtam.
-Hogy itt vagy.-tettem még elé reggelit.
-Hát szívesen,-hirtelen elkomorult az arca-figyelj beszélnünk kell valamiről.
-Oké.-feleltem mint aki nem fél de igazából nagyon megijedtem, a hangjában az az él.Biztos valami gond van.
-Köszönöm a reggelit, isteni volt.-ölelt meg.
-Szívesen máskor is!-öleltem vissza és áthúztam a nappalibba, hogy minél előbb túl legyünk ezen a beszélgetésen.
-Hát hol is kezdjem.-kezdett bele, de teljesen összezavarodott.
-Talán az elején-adtam meg neki a kezdőlökést.
-Oké.-sóhajtott fel-tehát mióta nem láttak elkezdtem kutakodni a családom után.-nagy nehezen elmondta az első mondatát.
- A családod????!-lepődtem meg-de hát nem örökbefogadtak?-nem értettem hisz őt eddig nem érdekelte a családja, ha eldobták maguktól  biztos nem volt rá szükségük.
-De csak hát tudod a nevelő intézetben jártam egy-két hónapja és.....-de láttam rajta, hogy nem könnyű neki erről beszélnie,közelebb húzódtam    hozzá és a kezére tettem a kezem.-semmi baj, nekem elmondhatod itt vagyok melletted.-biztattam
-Köszönöm, na tehát azért mentem vissza az árvaházba, hogy a holmiimat elkérjem, és akkor mondta el az igazgató, hogy nem csak egy Ctory gyerek került hozzájuk, de hisz az lehetetlen gondoltam magamban, nem emlékszek rá, hogy lett volna testvérem de kiderült, hogy van egy ikertesóm.-azt hittem leszédülök a kanapéról, ez most nem komoly ugye csak egy vicc,mondogattam magamban.
-Audrinna jól vagy?-rázott meg egy kicsit Chris.
-Ig..igen persze csak egy kicsit megszédültem.-próbáltam magam összeszedni amennyire ment.
-Valami gond van?-kérdezte rögtön arckifejezésemet látva.
-Hát igazából...-haboztam egy kicsit
-Figyelj nekem bármit elmondhatsz.-fordult a kocka eddig én biztattam őt de most bennem omlott össze egy világ.
-Az álmaim.-csak ennyit tudtam mondani.
-Erről még nem is beszéltél nekem mesélj csak!-adta ki az utasítást!
-Hát rosszullétem és kórházba kerültem és ott az altatás alatt találkoztam egy sráccal a tudatalattimba.
 A srác nagyon hasonlított valakire és nem tudtam eldönteni, hogy kire, de amikor te megjelentél a nappalimban leesett.
Te voltál az álmaimba, hirtelen minden megvilágosult, de bántottál az utolsó álmomba amikor bejöttél a szobámba egy erdőben voltunk és te
nekivágtál egy fának a fejem vérzett és nagyon erősen szorítottad a karom.-elmeséltem neki mindent részletesen és amikor felpillantottam, hogy lássam arckifejezését, megdöbbentem. Csak értelmet , aggodalmat és hatalmas félelmet, talán egy kis megvilágosodást láttam szemeiben.
-Most már minden világos.-mondta körülbelül tíz perc után -Hát persze, miért nem szóltál erről hamarabb?!-de úgy vettem észre ezt inkább
kérdezte magától mint tőlem.A hatalmas értetlenségbe amibe belecsöppentem egy hangra lettem figyelmes, de sehol senkit nem láttam.
Vajon Chris igazat mond? És valóban létezik egy másik Ctrory gyerek? De az lehetetlen! És ott a döntő kérdés:
Mi köze van az álmaimhoz........