3.Fejezet.

Minden más, hisz te is más lettél.

-Nikki!-mikor megláttam megnyugodtam.Élek.
-Szia!Végre, hogy felébredtél.Én úgy aggódtam.-és Nikki szokásához híven már folytak könnyei.
-Hogy érzi magát Ms.Nová?-lépett ágyam mellé a magas,szőke doktor.
-Jól, csak még egy kicsit olyan furán érzem magam mintha az űrben lennék,
 -ásítottam-álmos vagyok.-erre a kijelentésemre Niki felnevetett.
-Igen hölgyem ,ez a gyógyszerek és az altató hatása.-mosolygott rám a doki.
-Aludj csak nyugodtan-mondta Nikki, de én már vártam az őrangyalom, hogy jelenjen meg az álmomban.
 De semmi nem történt.Reggel fél 7-kor keltem , vagyis keltett az az aranyos doki.
-Jó reggelt! Itt a vizit ideje.-elővett egy vérnyomás mérőt,megvizsgált.Ha bejön Nikki haza is mehetek, csak meg írja a zárójelentést.
-Köszönöm.-megköszöntem neki és akkor egy kérdés villant elmémbe-Doktor úr!Mitől történt ez?-visszafordult és elmagyarázta.
-Valószínűleg a táplálkozásán kell változtatnia és a sok stressz is sokat árt.Tehát pihenjen sokat!-adta ki az utasítást.
-Értem. Viszont lenne még egy kérdésem.-de már megbántam, hogy megszólaltam, biztos hülyének fog nézni.
-Nyugodtan.-segített felülni az ágyamon és belekezdtem a kérdésembe.
-Szóval ha jól gondolom altatás alatt álltam miközben érdekes álmom volt.-mondtam az igazat egy kicsit félve.
-Ilyen nagy mennyiségű gyógyszernél ezek csak mellékhatások ne aggódjon.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-azzal a doki kiment és én elkezdtem belemerülni gondolataimba.
 Tehát ő nem is létezett, csak egy álom volt. Mi más is lehetett volna....?!
 Közben felöltöztem és vártam Nikkire. A doki már behozta a zárójelentést.
 Nikki rontott be a szobába, s csak ekkor döbbentem rá, hogy fél 11 van.
-Szia!-üdvözöltem és megöleltem.
-Hello!Végre egy kicsit jobb színben látlak.
-Hát igen nem volt valami kellemes.-feleltem neki miközben még mindig engem ölelt.
-Szerintem mehetnénk én már nagyon unom az itt létett.-kaptam fel a bőröndöm.
-Persze,kocsival jöttem.Menjünk.
 A kocsiban beszélgettünk. Nem mertem elmondani neki az álmom, majd talán később.
 Fáradt voltam.Mikor hazaértünk tátva maradt a szám.Ő ott állt előttem,gyönyörű barna haja ragyogott.
 Zöld szemeit mélyen az enyémbe fúrta.Azt hittem elájulok.
-Ni.....kki e..ezt hogyan és mikor?-pördültem meg saját tengelyem körül, hogy szembe lehessek vele.
-Én hívtam fel!-tapsikolt örömében-Nem is mesélted!!!!-hát persze, hogy nem hiszen nem is volt mit.
-Szia!-köszönt nekem Chris.-szentég, az álmom. Nagyon hasonlít rá. Az őrangyalomra.
-Szia!Miért vagy itt?-követeltem tőle, tudom nem volt normális reakció de már ezer éve nem láttam és a francba
 nem a legjobb körülmények között váltunk el, de mégis nagyon örültem neki
-Először is mert Nikki felhívott-mutatott Nikkire-másodszor mert hiányoztál.
-Te is nekem, gyere beszélgessünk.-húztam a nappaliba.
-Én nem is zavarok.Lefekszem.Jó éjszakát!-surrant ki Nikki, gonoszan kitervelve.
-Nem is láttalak már 3 éve.-értetlenkedtem neki.
-Igen az hosszú idő, de mesélj mi történt veled?-Az egész éjszakát átbeszéltük.
 Olyan boldog voltam, hogy itt volt velem, régen szinte mindent együtt csináltunk mint most Nikki-vel.
 Most, hogy ő is itt van azt hiszem teljes az életem.De ha most boldog vagyok, mitől van ilyen rossz előérzetem?
 Valami történi fog azokkal, akiket szeretek.Nem értem miért büntet engem Isten.Mit tettem én ellene?!