7.Fejezet

Negyed négyet mutatott a digitális órám. Hajnal van. Próbáltam megerőltetni az agyam, hogy emlékezzek az álmomra, de csak emlékfoszlányokat találtam. Furcsa volt újra abban a szobámban ébrednem ahol annyi fájdalom és boldogságban volt részem. Nem sikerült visszaaludnom, ezért a könyves polchoz léptem.
Megtaláltam a kedvenc könyvem, milyen fura, hogy pont ezt itt hagytam.Leültem a kanapéra és elkezdtem olvasni.Valószínűleg annyira belemerültem  az olvasásba, hogy elaludtam, mert egy halk kopogás ébresztett fel.
-Jó reggelt!Bejöhetek?-köszöntöt anyám, amit egy hangos ásítással jutalmaztam.
-Neked is, hát persze, hogy bejöhetsz.-szedtem össze magam a kanapéról,evvel helyett adva anyámnak.
-Látom megtaláltad a kedvenc könyved-vette fel a könyvet a földről és belelapozott.
-Igen, elég korán keltem és nem tudtam visszaaludni.-mondtam egy kicsit álmos hangon.
-Jajj, el is felejtettem majdnem, hogy miért is jöttem.-állt fel anyám.-Csináltam neked reggelit, régen szereted.
-Köszönöm, akkor letusolok és lemegyek.-adtam egy puszit anyám arcára.
-Rendben, csináltam neked helyett a fürdőben.-ment ki az ajtón anyám de olyan boldogság sugárzott rajta, hogy hazaértem. Boldog. Boldog vagyok.Kipakoltam a bőröndömből és elindultam a fürdő felé.
A fürdőben is minden holmim kapott helyett.Gyorsan letusoltam és fogat mostam. Annyira elvoltam foglalva a dolgaim helyrerakásával, hogy nem hoztam tiszta ruhát. Kerestem egy száraz törülközőt és magam köré csavartam.
Épp ahogy csak kiléptem a fürdőből a lépcső szélénél megcsúsztam mert hát persze nekem is mezítláb kell mászkálnom.Zuhantam és a zuhanás egy nagy csapódással ért végett.
-Neeee.-sikítottam
-Audrinaa...vigyááázz-halottam még anyám hangját, de hirtelen minden elsötétült.Érzetem ahogy két erős kész megfog, gondolom Mark volt.
-Ahsley,hívd a mentőket így sok vért veszít-utasította anyámat.
-Ige..e...n, máá...máá..ris.-halottam ahogy idegesen felkapja  telefon kagylót és valakivel kiabál.
-Jó napot! A lányom leeset a lépcsőről és a fején egy mély sérülés van.-hadarta anyám
-Engem nem érdekel, hogy hogyan de jöjjenek már-már szinte sipítozta anyám
-Oké, renden. Sictel utca 15/a, igen a nevem Ashley Lets.-ezt már nyugodtam hangom mondta.
-Tarts ki kicsim, mindjárt itt lesznek.-simogatta az arcom.
Én válaszoltam volna de amikor megszólaltam volna nem bírtam, mintha egy hatalmas nagy gombóc lett volna a torkomban. A végtagjaim ugyanígy reagáltak, nem tudtam megmozdítani őket.
-Ash, kísérd be őket, menj-és anyám már rohant is ki, csak az ajtó csapódását halottam.
-Jöjjenek itt van.-halottam a lépteket. ha jól számolom 4-en voltak.Gondolom anyám és három mentős.
Éreztem Mark kezét még mindig a kezemen.
-Engedjen oda!Köszönöm, áhh igen ez egy fejsérülés, de nem veszített sok vért szállítható állapotban van.-felelte egy mély férfi hang,Olyan érzessem volt mintha lebegnék.
-Háromra emeljük meg.-érzetem ahogy a hat erős kéz megtart és ráfektetnek valamire.
-Gondolom asszonyom, hogy velünk tart.
-Hát persze egy pillanat csak hozom a táskát.Már indulhatunk is.-A mentőautóban anyám mindvégig nyugtatott, és bocsánatot kért mindenért.
-Kicsim én sajnálom. Sajnálom, hogy elüldöztelek itthonról, sajnálok mindent csak kérlek nyisd ki a szemed.-halottam a hangjában, hogy sír.Próbáltam megszorítani a kezét, de nem sikerült.Hirtelen mintha tisztábban érzékeltem volna mindent. Megint megpróbáltam, de most sikerült is.Anyám abba hagyta saját maga ostorozását és azonnal szólt a mentősnek.
-Uram megszorította a kezem-lelkesedett anyám, de a hangjában kivehető volt tisztán a fájdalom, az aggódás, a boldogság.
-Kisasszony hallja amit mondok?Ki tudja nyitni a szemét?-valami erős fény  világított bele a szemembe.
-I...ige..n-nyöszörögtem, kinyitottam a szemem és már fény foszlányokat láttam.
-Anya.-állapítottam meg  a  mellettem ülő nőről.
-Szia kincsem! Ne aggódj minden rendben lesz!-puszilta meg a bekötözött fejem anyám.
-Most jó lenne ha egy kicsit megpróbálna aludni, míg a kórházba érünk.-mondta az orvos mikor levette rólam a vérnyomás mérőt.
-Rendben.-Az álom már el is nyomott.Szúrást éreztem a kezemben, gondolom jó nagy adag altatót kaptam.
Álmodtam. Visszatért a tegnap esti álmom.De most nem az autóban voltam, hanem egy gyönyörű családi házban.
-Des, kislányom! Igyekezz már, így elfogunk késni a nagyitól.-
-Itt vagyok már mami-szaladt le a lépcsőn egy barna szemű és világosbarna göndör hajú kislány.A bőre egy kicsit sápadtabb volt. De egyszerűen tökéletes.Fura volt magam látni anyának. Boldog voltam.Családom volt.
-Drágám indulhatunk?-ölelt át hátulról egy férfi és belecsókolt a nyakamban.Megfordultam.
-Hát persze.-adtam neki egy gyors de annál  többet mondó csókot.
-Khmmm.-köszörülte meg torkát az én tüneményem.Erre mi csak összemosolyogtunk.
-És mit szeretne a világ legtüneményesebb kislánya születésnapi ajándéknak?-kapta fel lányunkat a férjem.
-Mondjuk egy kistesóóót.-csimpaszkodott apja nyakába, erre mindketten egy percre ledermedtünk és egyszerre kuncogtunk fel.
-Hát azt majd meglátjuk, de most menjünk a nagyi már vár ránk.-mondtam én.Gyönyörű voltam. Az anyaságtól gondolom.Autóba pattantunk az utóbbi álmomtól eltérően most nem én vezettem hanem a "férjem".
-Des, kapcsold be a biztonsági öved.-mondtam neki.Már vagy egy órája úton lehetünk mikor a "férjem" odahajolt hozzám és megcsókolt.Én vigyorogva toltam el magamtól jelezve, hogy az útra figyeljen. Egy autó jött velünk szembe. Minden hirtelen történt. Én kirepültem a szélvédőn. Lányomat nem láttam. Férjem a kormányba verte be a fejét. A feje vérzett teli volt horzsolásokkal.
Egyszer csak minden elhomályosodott és mintha egy másik világban találtam volna magam....
-Hallja amit mondok?-hajolt fölém két árnyfolt.Nagyon apró fényfoszlányokat láttam ahogy kinyitottam a szemem.Minden világos lett.
-Igen.-nyöszörögtem-Csak fáj a fejem.-kaptam a fejemhez, ami be volt kötve.
-Sikerült a műtét, minden szilánkot ki tudtunk tísztítani......