9.Fejezet

Vajon mit akarhat?!Remélem gyorsan túl essünk rajta.Van más problémáim is.
Ma mindenféleképpen elkell mennem egy könyvesboltba.Az álmaim.Mindig más.Csak a szereplők ugyanazok.
Rá kell jönnöm, miért fontos ez annyira.És még ott van Chris és Jack. Valami nagyon közös bennük.
Az egyszer igaz, hogy külsőleg nagyon egyformák, csak a szemszín nem egyezik.Talán még Jack-nek egy árnyalatnyival sápadtabb a bőre.Eléggé elgondolkodhattam, mert teljesen megfeledkeztem arról, hogy Jack is a szobámban tartózkodik.
-Beszélhetnénk?-kérdezte tőlem, egy mosoly kíséretében.Ő velem akar beszélgetni?!Mit akarhat, hisz állandóan rajtam gúnyolódik.
-Ha nagyon muszáj.-keltem fel ágyamból,hogy gyorsan magamra kapjam a köntösöm.Éreztem pillantását a hátamon.Az ágy mellett a földön találtam meg.Gyorsan felvettem és megfordultam.Az arcán láttam, hogy a feltörő kacagást próbálja elfojtani.Nem sok sikerrel.Kérdőn néztem rá.Mire ő rendezte vonásait és intett egy kézmozdulattal, hogy üljek le mellé.Túl akartam ezen lenni,szóval leültem mellé.
-Hallgatlak!-kezdtem én a kínos csendességet figyelembe véve.
-Hát én inkább téged szeretnélek hallgatni.ezen meglepődtem.Mit akar ez tőlem?!Még mindig ennél a kérdésnél tartottam.
-Rendben.-adtam meg magam.-Mit akarsz tudni?-küldtem felé egy "siessünk már nem érek rá" arckifejezést.
-Mindent!Hol élsz?Mit tanulsz?.-kérdezte mohón.
-1989.július 30-án születtem itt.Gimi után New York-ba költöztem,és ott egy főiskolán filozófiát tanulok.
 Az osztálytársammal élek egy hatalmas házban.Volt egy nap, amikor rosszul lettem és bevittek a kórházba,mire hazaértem ott várt a gyermekkori legjobb  barátom Chris, ő azóta is velünk él.
Röviden ennyi, hárman élünk abban a hatalmas házban, és most szünetre pedig hazautaztam meglátogatni anyámat, de itt is kaptam egy pár meglepetést.Pl.: Nem tudtam, hogy apám elköltözött.Nem tudtam anyám új barátjáról és végül nem tudtam rólad.-Azt hiszem mindenről tájékoztattam.
-Most te jössz!-ha már én elmondtam, akkor most ő jön.Most olyan más, nem olyan bunkó-tuskó és félelmetes.
-Hát oké.-mosolygott rám.-1988.szeptember.21-én születtem.Mark nővére fogadott örökbe.Egy ideig Elizabeth-el és a férjével Európában éltünk.Én egyedül New York-ba költöztem élni akartam az életem.Utána elköltöztem Alaszkába és jelenleg is ott élek.Most meg Mark idehívott, hogy ismerjelek meg téged.-mosolygott rám már megint azok a szemek.-És most épp a városba készülök.
-Köszönöm,hogy elmondtad.Egyébként én is készülök a városba.-keltem fel az ágyamról.
-Igazán?Nem megyünk együtt?-miért is ne ma nem olyan bunkó, talán csak ez a beszélgetés hiányzott, de én még akkor is tartok tőle.
-Miért is ne.Fél óra és indulhatunk.
-Oké, lent várlak.Addig szólok Ash-nek, hogy benézzünk a városba.
-Oké.-gyorsan össze szedtem a cuccom.Megmostam a  fogam az arcom.Felvettem egy szürke csőnadrágot és egy fekete hosszított felsőt.Úgyis az én kocsimmal megyünk gondolom.Elindultam a lépcsőn lefelé, hogy megkeressem Jack-et.
-Kész vagyok, indulhatunk.-mondtam neki.Miközben jól végig mértük egymást.Rajta egy fekete póló és egy szürke nadrág volt.Ezen elmosolyodtam.
-Mi az?-értetlenkedett.
-Semmi csak majdnem egyformán öltöztünk.
-Áhh, értem.Csinos vagy.
-Köszönöm.-éreztem mint egy kicsit elpirulok.Megköszörülte a torkát.
-Azt hiszem indulhatnánk.-kínosan érezte magát, ahogy én is.
Kiléptem az udvarra és mit látnak szemeim?!!!Egy szürke Mercedes Benz-t!Egy a stílusunk.
-Szép kocsi,láttoma  stílusunk megegyezik.-ezen ő is csak kuncogott.
-Hát igen, szeretjük a gyorsaságot.
-De az én kocsimmal megyünk-jelentettem ki azonnal, és ő rögtön feltette mindkét kezét jelezve, hogy megadta magát.
-Rendben.-beszálltunk a kocsimba és egy de javu érzés fogott el.
Emlékszem, az első álmom.Ő és én.Egy kocsiban.Nem az nem lehet nem teljesülhet be.....