15.Fejezet

-Audrina én....bocsáss meg elkapott a hév,tudod nagyon hiányzik Ő.Az lesz a legjobb ha elmegyek.-már szólásra nyitottam a szám de ö megölelt és folytatta.-igen tudom, de én csak barátként szeretlek és tudom, hogy te is.Ez csak egy hirtelen dolog volt, ami elfelejthető.Jobb lesz ha te is így teszel.-a szavai mélyen ütöttek,nem értettem miért.Egyszerűen csak fájt, hogy erről úgy beszélt mint egy meg nem történt dologról.Fel ált és kimentem.Az arcomat a kezembe temettem és csak zokogtam és zokogtam.
Hogy lehetek ekkora barom,ha nincsenek ezek az álmok, és ő nincs itt.De várjunk csak ő itt volt és és hol is?Tejóég ez az ő szobája és én az ő ágyába voltam vele.De akkor ha ő nem akkor miért..és én én miért tettem.Abban a pillanatban csak az járt az eszemben, hogy éreznem kell az ajkait és éreznem kell őt.
A szerelem szó csak átröppent az agyamon.De nem! Én nem vagyok szerelmes,csak....csak nagyon egy kétségbeesett összetört lány.
Nem tudom meddig kínozhattam magam ezekkel az önmarcangoló gondolatokkal, mert reggel vagyis délben ébredeztem, hozzáteszem nem nagy sikerrel.Valaki háttal ált nekem az ablakomnál.
-Jó reggelt!-nem vettem ki az alakjából, hogy ki az, és Ő nem is fordult meg.
-Neked is, de ha bemutatkoznál örülnék, mert még nagyon komás vagyok, és egyébként is ki engedett be a szobámba?-emeltem fel egy kicsit a hangom ami eléggé átváltott egy hisztérikus hangnembe.
Megfordult, tisztán láttam az arcát.Egyszerűen egy szó nem jött a számra.
-Mark.-suttogtam.Már megint.Az agyamban egy vészjósló ott üvöltött: Audrina menekülj, menj és csak menj, veszélyes, félj tőle.
-Igen, beszélni akarok veled.-látta nemtetsző arckifejezésemet.-most!
-Jól van ,mit akarsz?-Tértem gyorsan a tárgyra 5-kor indul a gépem és nem érek rá ilyenekkel foglalkozni,még a kocsit is vissza kell vinnem jut eszembe.
-Audrina figyelsz te rám?.-fogta meg a karom, a szorítása már fájt.
-Engedj el!-sziszegtem neki, csak még erősebben szorított.
-Hagyd békén a családomat és minél előbb tűnj el innen.-csak úgy köpte a szavakat felém,még hogy az ő családja?!Gondolataimat vele is közöltem.
-Na idefigyelj,egy nem a te családod, nekem lehet előbb több jogom van itt lakni mint neked,kettő ha nem engedsz el két másodpercen belül nagyon megbánnod.-fenyegettem meg, és felöltöttem az álarcom amin egy kis áthatolható rés sem volt.
-De nagy a szád, talán Jack nem tudta betapasztani, te kis..-Valaki kopog az ajtómon.Most vagy soha.
-Szabad.-morogtam, és kirántottam a kezem a szorításból.Úristen ez nagyon fáj, nem is néztem rá gyorsan felkaptam egy pulcsit és kinyitottam az ajtót.
-Jó reggelt kicsim.-jött be anyám, de amikor Mark-al találta szembe megadta ledöbben egy kicsit.-Áhh szia édesem hát te?.-odament és megcsókolta anyámat, azt hittem elhányom magam ettől a jelenettől.
-Csak beszélgetem a tündéri lányoddal.-ölelte át anyámat és megcsókolt a a homlokát.
-Nah én inkább nem is zavarok.-morogtam és kimentem a saját szobámból.

Még, hogy neki van több joga itt lenni, legszívesebben bevertem volna a képét, de a kezem irtóan fáj.Levettem a pulcsim és megvizsgáltam a kezem.Szent Isten!De hiszen ez......ez, tiszta véraláfutásos mintha átment volna rajta egy tank.
Gyorsan a konyhacsap alá raktam, és hideg vizet engedtem rá hátha csökkenti ezt az égést.
A bőröm lángolt,szabályosan ha nem tudnám hogy mi történt vele akkor csak azt mondanám, hogy épp egy 1000 fokos tüzbe tettem a kezem és nem a hideg víz alá.
Nem vettem észre, hogy Jack mögöttem áll.Elkapta a karom, felszisszentem a fájdalomtól.
-Ezt mégis ki tette?-szűrte fogain keresztül, nem tudtam mit mondjak ha azt mondom elestem ugysem hiszi el.-Audrina válaszolj!
-Én..énnn,engedj el.-kirohantam az ajtón, de ő utánam rohant.Elkapta a derekam és megölelt.
A nyakába temettem az arcom és csak sírtam.
-Mark.-suttogtam még a szisszenésnél is halkabban.
egy állatias morgást halottam megint,de valószínűleg a képzeletem megint tréfát űz velem.
-Mit tett?Audrina mit csinált?-eltolt magától és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
-Nem tudom, csak elkezdte mondani, hogy menjek már el és hogy én nem tartozom ide és..-és jött a következő sírásroham.
-Jól van, semmi baj.Nyugodj meg.-ölelt át jó szorosan.
-Bekötöm a kezem és teszek rá valami gyulladáscsökkentőt.-bontakoztam ki öleléséből.
-Segítek.
Lefertőtlenítettük a kezem és bekentük gyulladáscsökkentő géllel.Összepakoltam és már indultam, hogy leadjam a kocsit Anyáék eltűntek Mark-al.Hát mondhatom szuper, elrabolja az anyám, amikor épp távozni és  búcsúzni készülök.Nagyon mérges és ideges voltam.Most darabokra szedném Mark-ot.
Felszaladtam szólni Jack-nek, hogy elmegyek leadom a kocsit.
-Elnézést, nem akarok zavarni, csak visszaviszem a kocsit, vagyis megveszem és elintézem, hogy áthozzák New Yorkba.
-Rendben, megyek én is.-épp tiltakozni akartam, de ő közbevágott.-talán gyalog akarsz visszajönni és ki a reptérre utána?!Ugye, hogy nem.-mosolyodott el.
-Nah gyere.Nem akarok elválni ettől a  csodajárgánytól.-szálltam be a szuper kocsimba.Egyszerűen imádtam.Kényelmes, gyors és kifinomult.
Jack jött utánam kocsival.A papírmunka gyorsan ment valószínűleg két nappal utánam a kocsim is ott lesz.Milyen jó, hogy pont nálam volt a bankkártyám.Gyorsan rendeztem a kocsit és rohantam a reptérre.Kint Jack várt rám.
-Sikerült minden?-kiesett a kezemből a táskám, a kezem nagyon sajgott és lehajoltam, hogy gyorsan összeszedjem a kiborult holmikat, ezzel egy időben ő is lehajolt.Nagyon közel volt hozzám.Már megint túl közzel az arcunk között pár centi se volt.Gyorsan elkaptam szemeiről a tekintettem és felkaptam a táskám a földről.
-Azt hiszem indulhatunk is, minden simán ment az én drágaságommal.
-Oké, menjünk.-hebegte szinte csak magának, bepattantam a kocsiba és csak gondolkodtam..
A reptér felé tartottunk, felhívtam útközben anyámat, azt mondta sajnálja, hogy nem lehetett most otthon de puszil és vigyázzak magamra.Hát köszönöm.
Mark tökéletesen elintézte, hogy anyám ne legyen itt.
-Audrina jól vagy?-kérdezte aggódó szemekkel Jack.
-Igen, persze.-mosolyogtam rá.
-Hát akkor itt is vagyunk.-parkolt le a repülőtéren.
-Igen és köszönöm.-bementünk beadtam a jegyem és kimentünk a váróterembe.
Nem szóltunk egy szót se.Elköszöntem tőle és elindultam a 6-os terminál felé.
Valaki a nevemet kiabálta a hátam mögül.Automatikusan hátrafordultam.
-Audrina...-jött a hang mögülem.
A hang tulajdonosa....

14.Fejezet

Ha itt vagy és ölelsz....

Sötétség.Éreztem ahogy a pólóm átnedvesedik, de nem mertem odanyúlni.Féltem.Nem tudom hol vagyok.
Chris hol van? Miért nem segít? Miért akart bántani engem? Nem tudtam hol vagyok.
Semmit nem érzékeltem.
Valami erős szorította a kezem.Két erős férfi kéz.A sötétség kezdet homályosodni.
Lehetséges az, hogy a semmit homályosabban látom? Észre se vettem de  a szemem mind végig
csukva volt. Nem mertem felnézni.Nem akartam visszacsöppenni oda ami nem is tudom, hogy mi.
Nem várhatok tovább, lesz ami lesz.Vakító fényt láttam.Nagyon rossz érzés volt a sötétség után.
A kezem a mellkasomra tévedt.Nedves volt. Nem mertem ránézni.Valaki a nevemen szólongat.
-Audrina! Ébredj! Kész a vacsora! Audrina hallasz?.-a férfi hangját nem Jack-nek tudtam.
Felpillantottam és homályos alak rajzolódott ki előttem.Mark.Miért támadt olyan érzésem, hogy félek tőle.
Hirtelen a mellkasomra kaptam a kezem, ami valóbban nedves volt. Felemeltem a kezem és félve néztem rá, de semmit nem láttam. A könnycseppjeim a pólómat is eláztatták.Tehát csak egy álom volt.Egy rémálom.
De az első álmomban olyan álom világszerű volt. Most, most teljesen élethű, mint az autóbaleset.
-Audrina?-kérdezgetett Mark, de nem tudtam felelni.Az agyamon minden átpörgött.
Valami megoldásnak lennie kell.Lehet, hogy csak a régi környezet, mindennél előbb vissza kell mennem New-York-ba.
-Igen, csak elaludtam, jól vagyok.-próbáltam összehozni egy mondatot és minél előbb megszabadulni Mark-tól.
-Rendben, gyere le,kész a vacsora.-ment ki a szobámból.
Gyorsan megmostam az arcom és átöltöztem.A választásom egy fekete magassarkú,sötétlila mélyen dekoltált de mégis visszafogott és egy fekete miniszoknyára esett.A hajamat kifésültem, ami lazán a vállamra hullott.
Egy natúr sminket vittem fel a bőrömre és már indultam is le.Megkérem Jacket este nézzünk be a városba, és bulizzunk.
Ahogy leértem a lépcsőn már mindenki a nappaliban ült.Tehát itt az idő.Hálásan mosolyogtam Jack-re.
-Elnézést, csak elaludtam!-ültem le a Jack melletti kanapéra.
-Semmi baj kincsem, ha jól tudjuk, mármint Jack állítása szerint beszélni szeretnél velünk.-csapot a közepébe anyám.De jobb is volt így semmi kínos csönd vagy ilyesmi.
-Igen, Jack jól mondta.-mosolyogtam rá.-Beszélnem kell veletek.Pénteken hazautazom..-egyszerűen mindenki ledöbbenti kivéve Jack aki tetette mire csak megforgattam a szemem.Hogy tud mindenből viccet csinálni.
-Jaajjj istenem, ne nézettek már így mint a zombik.Kezdődik a suli és hiányzik Nikki és Chris.-Chris nevére egy halk morgást halottam, de nem tettem szóvá biztos csak képzelődtem.
-Én, én sajnálom kicsim és megértelek.Bármikor jöhetsz és ez rád is vonatkozik Jack.-anyámnak olyan jó szíve volt.
Csak Mark.Nem stimmel valami.Lehet, hogy már paranoiás vagyok?!
Mark a nappali legtávolabbi sarkában állt nekem háttal.És miért ő volt a szobámban?Najó ebből tényleg elég kezdek begolyózni.
-Köszönöm anya.-öltem meg.Ő egy olyan jó ember.
-Ha megbocsájtasz Ash szeretném elrabolni Audrina-t.-be sem fejezte a mondatot már húzott is ki a nappaliból.Láttam rajtuk, hogy tuti félreértik Ő csak egy Nagyon hangsúlyozom nagyon jó barát.Remélem Jack is így van vele.
-Elrabolsz?-álltam meg tettettet meglepettséggel és nem állt szándékomban megmozdulni, hátha belemegy a játékba.
-Igen, van egy meglepetésem, de nem tudom idehozni.-és elmosolyodott nem értettem de aztán leesett, hogy itt állok keresztbe font karokkal és játszom a "szőke" kislányt.
-Jajjj, menjünk máár.Két perc és átöltözöm.Komolyan két perc...najó 5.-szaladtam fel a lépcsőn de halottam mackós nevetését.
Kinyitottam a gardróbom és elkezdtem kutakodni az, hogy lehet, hogy két bőrönd ruhával jöttem és körübelül már vagy hat bőröndnyi ruha van itt.Gyorsan megkerestem a legutóbbi vásárlásom alkalmával vett felsőt. Egy fekete mell résznél szűkített és onnan bővülő felsőt. A mell alatti részen két fekete szalag húzódott.Gyorsan kerestem hozzá egy harisnyát és egy hozzáillő fekete magassarkút.Berohantam a fürdőbe magamra kaptam a hozzáillő fehérneműket és a ruhámat.A hajam erősen begöndörítettem.Majd kihúztam a  szemem, egy kis szájfény, alapozó és már rohantam is.
Annyira megjött a hangulatom, hogy teljesen kiverte a fejemből a paranoiás ötleteimet.Nem semmi, ahogy leértem a lépcsőn az ajtóban ácsorgót Jack.
-Áhhh..ez tényleg 5 perc volt.-kuncogott fel.Ránéztem gyorsan az órára és kiderült, hogy tényleg kész lettem kevesebb mint tíz perc alatt.Hát ez rekord! Hmmm...büszke vagyok magamra.-Jól nézel ki.-karolt belém amikor mellé értem.
-Te sem panaszkodhatsz.-Egy fekete farmer és egy  fehér ing volt rajta, olyan Jack-es volt.
Az ő kocsijával mentünk, de még mindig nem tudom, hogy hová.Szerettem bulizni, de általában én előre eltervezem a dolgokat és felkészülök rá.Az utat végig dumálta, ez eléggé feltünő volt számomra, Jack nem az a fecsegős típus.
Micsoda taktikája van figyelem elterelésre.Eszembe jutott Nikki vajon jól van?Már több mint 4 hete nem láttam.Hiányzott nagyon.Nincs egy éve, hogy ismerjük egymást, de olyan mintha a testvérem lenne.
Anyirra belemerültem Jack csacsógásábba és a gondolataimban, hogy észre sem vettem, ahogy leparkolunk valahol Los Angeles Központjában.Jack amilyen udvarias már ott is volt és nyitotta azt ajtóm.Egy club előtt álltunk.
Szétnéztem nem sok vendég volt.Minek jöttünk ide?Kérdezgettem magamban.Jack megfogta a kezem és bevezettet a klubba ahol az orrom hegyéig se láttam el.1-2-3.Csak eddig számoltam és itt már tudtam, hogy...
-Boldog Névnapot!-mi, milyen nap van.Basszus teljesen kiment a fejemből.De akkor azért volt az a csacsogás.Ezen csak elmosolyodtam.Szétnéztem a club-ban és Jack aki itt vigyorgott mellettem elhúzott egy asztalhoz.Egy torta volt rajta.Te jó isten most látom, hogy itt vannak a barátaim.Vagyis még a gimis barátaim és anya is meg tejó isteeen a...apa..de hiszen...ő...mégis...mi...nem értem.....kihívta el.....Jack észrevette, ahogy a sarokban ülő apámat szuggerálom.
-Ne haragudj, én kerestem meg.-adott egy puszit az arcomra és a fülembe suttogott egy: Boldog névnapot!
-Nem haragszom csak...csak meglepett...és köszönöm, kinek az ötlete volt ez?-folytak most már a könnyeim a meghatottságtól.Elérzékenyültem.Anyám odarohant hozzám és megölelt, majd tőle is megkaptam a Boldog névnapot puszit!
-Kicsim, ez igazából Jack ötlete volt, nagyon megszeretett és ahogy te elmész neki is elkell mennie.-mondta anyám egyszerre boldogan és szomorúan.Hát igen ha így nézzük egy gyerek helyett kettőt kapott.
-Jajj anya, köszönöm.És Jack neked is nagyon és én is nagyon szeretlek.-fordultam felé.A szemei csillogtak.Azok a gyönyörű barna szemek.Mi barnaaa??????Kontaktlencsét hord? Hiszen a múltkor.....najó elég Audrina már megint kezded.....most inkább szórakozz itt van mindenki akit szeretsz vagyis inkább lehet, hogy túl sokan is vannak itt.
Egy vöröses barna hajú lány ált nekem háttal.Valakivel beszélgetett.Olyan ismerős a gyönyörű hátközépig érő haja.
-Szentég Nikol????????-kiállottam el magam a döbbenettől.A Nikollal való barátságom még az oviban kezdődött.
Hirtelen megfordult és fülig ért a szája.
-Na végre csajszii, hogy észrevettél.-indult el felém de én nem bírtam tovább várni és a nyakába ugrottam.
-Jajj, én annyira de annyira örülök neked,Már vagy..vagy két éve nem beszéltünk.Elöltöztél és....és annyira hiányoztál.-Öleltem meg és már megint potyogtak a könnyeim.
-Ne sírj, nekem is nagyon hiányoztál.De remélem ezentúl elhívsz New York-ba, mondjuk nem is kell nagyon hívnod mert a közeledben leszek.-törölte le a könnyeim, mielőtt eláztatták volna a sminkem.
-Hogy miiii?!-dülledtek ki a szemeim.
-Kaptam munkát és..-de nem engedtem befejezni a mondatát egyszerűen csak megöleltem, ez már nagyon hiányzott.Nagy nehezen elengedtem,mert már szegénykém levegőért könyörgött nekem.Ahogy jobban megnéztem a vendégeket megtaláltam az összes barátomat.Hirtelen egy erős kéz ölelte át a derekam.
-Sok időbe telet míg összeszedtem a világ különböző pontjairól a rengeteg barátod.-kuncogott fel Jack.Olyan boldog volt.Én is.Nagyon az voltam.Csak ők hiányoztak Nikki és Chris.De majd velük is bepótolom.
-Köszönöm.-suttogtam neki.
-Szívesen,örülök, hogy örülsz.
Mindenki odajött hozzám és megölelt.Egész éjszaka mulattunk, nagyon kimerültem.Egyszer csak elnyomott az álom.Annyit még érzékeltem, hogy valaki felvesz és egy puha..ha jól érzem ágyba rakott.
Egy újabb álom jött.Olyan rosszak, teljesen átélem őket.Egy újabb részlet jelent meg a fejemben.

-Igen, akarom.-mondtam.Egy templomban voltam.Végig néztem magamon és egy csodás menyasszonyi ruha volt rajtam.A kezemre néztem amit egy férfi fogott.De valahogy olyan más voltam. A bőröm hófehér és tökéletes volt.A férfi keze ha lehet még tökéletesebb volt.

Az álomkép megszakad és egy újabb jött helyére.

-Nem fog fájni, ne félj.Ha sikítasz azt csak élvezzem és még jobban foglak kínozni,szóval ha kérhetem nyisd ki azt a kis szádat.Majd adott egy gyors csókot az ajkaimra.Hiába tiltakoztam nem tudtam.Először eltörte a kezem majd megharapta.A szemei izzottak a vér rozsdás szagára.Majd szép lassan a fülemhez hajolt.
-Halljam.Könyörögj az életedért!-Kapott fel majd magához szorított és hirtelen ledobott a földre.
Szúrt az oldalam valószínűleg eltört a bordám.De még mindig nem szólaltam meg.Ha megakar ölni ez a rohadt vámpír minek húzza az időt.Haladjon már, úgysincs senki ezen a világon aki miatt érdemes lene élnem.
A vámpír dühösen felmordult.Majd erősen oldalra fordította a fejem.Beleszippantott a nyakamba és belemélyesztette fogait.Éreztem, ahogy éles fogai áthatolnak bőrömön,és az életet jelentő nedű csak folyik és folyik ki belőlem.Hirtelen elkapta ajkait  a nyakamról és a szívem főlé harapott.
Felsikoltottam.

Itt az álomkép végbe szakadt.Zihálva ültem fel az ágyban és látom, hogy valaki ölel.Nagyon megijedtem.Felpillantottam.De a sírástól a könnyeim ellepték a szemem így nem sok mindent láttam, de tudtam, éreztem, hogy Jack van itt mellettem.
-Audrina nyugodj meg csak egy rossz álom.-húzott a mellkasára.Megmakacsoltam magam és felültem ő is felült.Az ölébe másztam és megöleltem.Sírtam és csak sírtam.Olyan jó nyugtatóhatása volt, ahogy a hátam simogatta.Felpillantottam rá.Letörölte az arcomról a sós könnyeket és csak a száraz helye maradt ott.Az ajkai vonzottak, nem is gondoltam végig mit csinálok.
Végig simítottam az arcán, majd az arcához közelítettem.Ő csak döbbenten nézett rám.Az ajkam súrolta az övét.Nem tudom mi vezérelt, de úgy éreztem szükségem van rá.Az ölelésére, a védelmére, szükségem van Jack-re.
Megcsókoltam,tudtam, hogy nem helyes amit teszek, de jól esett.Először nem csókolt vissza.Majd igazi szenvedéllyel megcsókolt.Egy röpke pillanatig azt hittem, hogy szerettem, de ezt gyorsan kivertem a fejemből.Eljutott tudatomig mit is csinálok éppen, de akkor már Jack hanyatt döntött az ágyon és a nyakamat csókolgatta.Hirtelen kimásztam alóla és leültem a földre.A lábaimat átkaroltam és megint elkezdtem zokogni.
-Sss.ssaj..sajnálom.-ziháltam.
Halottam, hogy felkel az ágyról és közeledik felém.
-Audrina én....





Most gonosz leszek!Befejezetlen vég!
Aki a legtöbb kommit fogja ebben a hónapban írni.AMI NEM CHATES.Annak elöbb elküldöm az új fejit.
De ez most tényleg csak nekem büntetés, hogy nem írtok, amikor anyirra jól esne.:'(

A levél.....hmm micsoda kreatív cím.

 Ez a fejezet neked szól!
Ne sírj, mert elmúlt.Mosolyogj, mert megtörtént.

 Ha az emberek közül mindenkinek ilyen barátai lennének, mint nekem vannak,akkor senki nem lenne magányos ezen a világon.
Köszönöm nektek!
Köszönöm: diana,Prince,Bella1213 a kommikat.És mindenkinek, de térjünk át arra, hogy nem chatbe Kommizunk.Szépen kérek mindenkit.
Igyekezek a frissekkel, csak nem hanyagolhatom a sulit.
Remélem megértittek.
Puszillak: Szandi.^^

13 . fejezet

Audrina szemszög


A kocsiban feltekertem a rádió hangerejét.Az egyik kedvenc számom volt.Imádom a retrot.
Hmmm...megemlíthetném Jack-nek, hogy menjünk el egy búcsúbulira.Remélem anya jól fogja fogadni, hogy visszamegyek.Ez érdekes, mert mióta itt vagyok azóta Nikki csak kétszer hívott!Ezt nem értem, az a Nikki akit én ismerek, a gondoskodó és aggódó, az minimum napi hat hívást jelentene ha hívna de nem ő valószínűleg.
Igen, mit is csinálhat ő? Na és Chris?Remélem nem ették meg egymást a távollétem alatt.Mondjuk ha azt nézzük, hogy milyen kifejezem jól elvoltak egymással,talán még össze is illenének.Én örülnék neki.Nikki rendes lány és Chris-el összeillenek.Teljes mértékben.
Elkezdtem énekelni az ismerős dallamot.Jack ezen jót mulatott, gondoltam legyen jó napja és folytatom.
A dal végére teljesen beleéltem magam és azt se vettem észre, hogy hazaértünk.
Jack-nek mániája volt, hogy kinyissa nekem az ajtón, mintha nem tudnék magamtól és kiszállni.
Ahogy befejeztem gondolatomat már ott is volt és az ajtót nyitotta.Erre tőlem csak egy szemforgatást kapott, de ő csak jót kuncogott rajtam.Komolyan ő biztos élvezi ezeket a helyzeteket amikor ki hozhat a sodromból, vagy amikor halálra csikizhet.De egy valamit még nem tud rólam.Gonosz vigyorral kiszálltam a kocsiból mire ő csak kérdőn nézett rám és elkapta a karom.
-Mit forgatsz abban a kis lüke fejedben.-kopogtattam meg a fejem búbját.
-Hmmmm..szeretnéd te azt tudni.-hirtelen felcsillant a szeme és én megijedtem, reméltem nem értettte félre, mondjuk az kizárt hisz csakis úgy tekintünk a másikra mintha testvérek lennénk.
-Jajjjj fogadunk valamiben?-imádott fogadni és én is, mert mindig én nyertem.
-Talán mi lenne ha leverhetnélek pókerban.-vigyorogtam rá.
-Szuper, én benne vagyok!-ujjongót.
-De figyelmeztetlek, hogy profi játékos vagyok.Szóval vigyázz a pénzedre.-kacsintottam rá.
-Állok elébe, de fogadás nélkül nem!-nyújtotta rám ki gyerekesen a nyelvét, ilyenkor olyan volt mint egy ötéves aki nem kapta meg a játékszerét, de tudja, hogy megfogja.
-Rendben.Mi legyen a tét?
-Melyik kaját utálod a legjobban?-automatikusan rávágtam a választ mielőtt gondolkodhattam volna.
-Marcipán.-erre ő csak elnevette magát.
-Szuper, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan fog menni míg kinyögöd!-kacsintott rám és ott hagyott az udvaron.Gyorsan utána szaladtam.
-Oké, belemegyek.-valami izgalomnak kell benne lenni, akkor mi értelme is lenne.
-Komolyan?-szaladt ívbe a szemöldöke mint a Dunakanyar.
-Igen, de akkor neked is tenned kell valamit.-mosolyogtam rá incselkedően.
-Állok elébe.-húzta ki magát.A kézét nyújtotta volna, de én egy nem intésével jeleztem, hogy még nem fejeztem be.
-Még nem fejeztem be,ha én nyerek akkor neked rózsaszín ruhában és szemüvegben kell végigmenned,hangsúlyozom gyalog Los Angeles városán és vásárolgatnod kell női ruhákat.-rögtön lehervadt a mosoly az arcáról, de amilyen gyorsan jött , úgy is ment.Hamiskás tűz csillant meg a szemében.
Csak felém nyújtotta a kezét, amit persze én azonnal elfogadtam.
-Ennyire biztos vagy magadban?-kérdeztem
-Nanááá!Mit vársz egy zsenitől?!-kacsintott rám majd felvonult a szobájába.
Mindjárt itt a vacsora és én nem tudom, hogy hogyan mondjam el.anya biztos rosszul fogja viselni.Mark meg nem szimpi és gondolom ez kölcsönös érzés és Jack, hát igen ő fog hiányozni, olyan nekem mint Chris.
Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyon.Elkezdtem hallgatni az mp4-em.
Hirtelen elsötétült minden.....
Majd két erős kéz rázogat.Kicsit félszegen kinyitottam a szemem és rájöttem, hogy elszundikálhattam.Jack vigyorgó képét láttam magam előtt.
-Helló Csipkerózsika,ideje lenne felkelni vagy talán még a két nap múlva induló gépét is lekési a kisasszony.-mászott ki az ágyamból.Nagy nehezen én is összeszedtem magam és felkeltem.Nagyon rosszul voltam már most a ma estétől.Úgy döntetem elmegyek előtte és kiszellőztettem a fejem, itt van egy közeli erdő.
-Megmondanád anyunak, hogy elmentem sétálni egyet vacsora előtt?-fordultam Jack-hez.
-Megyek veled!-állt fel azonnal.-
-Nem-nem kell, egyedül szeretnék, egy kicsit ki kel szellőztetnem a fejem.
-De az erdő veszélyes ilyenkor.-már megint az aggodalmaskodása.Tisztára olyan mint Nikki.Már nem ötéves vagyok, ideje lenne egy kicsit rájönni.
-Nagylány vagyok már.- sétáltam ki az ajtón de előtte adtam egy nagy puszit neki.
Felkaptam egy meleg kabátot és csizmát,Így estére egy kicsit lehűlt az idő.Szerettem itt lenni.
A naplementét nézni és csak csodálni a megmagyarázhatatlan dolgot a Természetet.
Már vagy egy órája sétálgathattam, mert már nagyon besötétedett.Megálltam és leültem az egyik fa tövébe.
Gondolataimba merültem.Elgondolkodtam az életemen.Vajon mit takargat nekem a jövő?Olyan kérdéseket tettem fel magamnak amikre tudom, hogy még egy ideig nem is kapok választ.Nagyon szomorú lettem.Olyan rég találkoztam már Nikki-vel hiányzik, olyan mintha a testvérem lenne.Ránéztem az órámra és az már fél nyolcat mutatott.Már két órája itt ülök?Tűnődtem magamban,épp felálltam a fa tövéből amikor valaki megszorított hátulról és az egyik fához vágott.
A fejem nagyon fájt a mellkasomon majd szét szakadt. Kerestem a támadom de nem láttam senkit.Próbáltam felkelni a földről de nagyon szédültem.A majdnem sikeres felállásom kudarcba fulladt. Megrántotta a karom és olyan erősen szorította, azt hittem belehalok a fájdalomba.Ha jól halottam még a csontom is megreccsent.
A fájdalomtól felsikoltottam.Az idegen mögém állt és mélyen a nyakamba szippantott.Éreztem bőrömön leheletét.
-Nyugalom kislány, gyors leszek, ne félj.-szorított magához.
-Mit akar tőlem?-kérdeztem rekedt, elfúló hangon.Próbáltam a kezemet kiszabadítani, de nagyon fájt.
-Angyalkám, ne is próbálkozz, nem tehetsz semmit.Itt a vég.-mondta gúnyos elél a hangjában, lefogadom még nevetett is rajtam.
-Hagyjon békén.-Kezdtem határozottan bele de a vége csak egy halk suttogásba torkollott.
De javu. De javu.Ez már megtörtént.Az álmom. Az álmaim.Ez vajon lehetséges?Ez csak egy rossz rémálom.
Felfogok ébredni és minden rendben lesz.Minden rendben lesz.Mondogattam magamnak de már nem éreztem a végtagjaim.Összeestem.Álmomban egy sötét és rideg helyen voltam.Féltem.Ha ez az álom akkor mi a valóság.
Vajon ez a rosszabb vagy a valóság?
Hirtelen minden fényesen csillogott.Olyan volt minden mint valami láthatatlan és mégis elbűvölő világ.
Egy alak formálódót meg előttem.Féltem, próbáltam menekülni, de nem jutottam semerre sem.
Csak körbe-körbe mentem és mentem.
Az alak egyre jobban közelített felém, egyszer csak megállt előttem, mikor már körülbelül két méter választott el minket egymástól.A bőre vonzotta a kezem csak a kezem néztem.Megérintettem az arcát és a rémülettől hátraestem.
Chris.Ő állt előttem.Nem az nem lehet, Audrina képzelődsz!!!!!!!!!
-Audrina.Az élet kemény, ne hagyd, hogy keményebb legyen nálad.A lelkedben az üresség töltődjön meg szeretettel.
Szeresd míg lehet.Hidd el ő is szeretni fog csak megkel látnod a szívedhez vezető utat. Ne benne keresd, előszór magadban.Higgy magadban. Magadban tanulj meg hinni először mert hidd el másokban hinni sokkal könnyebb.
Nem értettem mire gondol.Már kérdeztem volna, de ő eltűnt és újból csak a sötétség és a rideg homály vett körül...

12.Fejezet Gyerekek komikat!!!!!(BOCISZEMEK)

12.Fejezet

Amit a szem lát és az agy felfog nem mindig a valóság...

Jack szemszög

Már két hét telt el Ashley balesete óta.Audrina segített az anyának szinte mindenben.Nagyon megkedveltem,igazán rendes lány.Sokszor járunk be Los Angeles-be.Ugyanolyan őrült mint én.Tegnap éjszaka benéztem az ablakán, eléggé nyugtalanul aludt.Hirtelen felriadt.Leugrottam a faágról amin ültem.Csendes puffanással értem földet.
Elmentem sétálni egyet a közeli erdőben ki kellett szellőztetni a fejem.A gondolataim kuszák voltak.
Reggel visszaértem mielőtt felkeltek volna.Gyorsan bementem a fürdőbe és letusoltam.Amikor kiléptem az ajtón Audrina-ba ütköztem.Ezt nem értem.Éreznem kellett volna az illatát, ha így haladok még vámpírnak se leszek jó.
Anyirra elvonta a figyelmem a gondolataim helyreállítása, hogy nem éreztem?!!!
-Ohh..bocsánat.-nézett a szemembe, és felkuncogott, nem értettem miért.De amikor rájöttem, hogy egy szál törülközőben dekkolok az ajtóban, nem tudtam mit mondjak.
-Elnézést.Egyébként Szia Jó reggelt!-mosolyogtam rá miközben elmentem mellette megcélozva szobám.
Éreztem magamon a pillantását.
-Szia, neked is,beszélni szeretnék veled,lent várlak.-de már csak a szoba ajtajának csapódását halottam.
Szuper!Kedd reggel van.És már most van vagy 25 fok.Felkaptam magamra egy fehér pólót és egy szürke gatyát egy tornacsukával.A nappaliban helyett foglaltam a kanapén és vártam Rá.Ezek a nők.Katasztrófák.Nekünk férfiaknak elég 5 perc, hogy elkészülődjünk,nekik meg az egész nap is kevés lenne.Be sem fejeztem a gondolatom, de már  a lépcsőről rohant le.Egy mini rövidnadrág és egy kék trikó volt rajta egy kék színű magassarkúval.
-Kész vagyok.-ugrott mellém,úgy látszik ma kitűnő kedvében van.Igaz, hisz anyja állapota is szinte teljesen jó.Már csak kontrollokra kell visszamenni a kórházba.-Sokáig vártál.-küldött felém egy hatalmas mosolyt.Ez a lány tiszta energia bomba.
-Csak egy kicsit.-pimaszkodtam, ami valóban igaz volt, ha úgy nézzük.
-Van programod mára?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Ha jól tudom van.-mosolyogtam rá.
Hirtelen lekonyultak ajkai és a szemei is szomorúak lettek.
-Kár, szerettem volna ha velem jössz.-olyan kis bánatos lett,játszom még vele egy kicsit.Hmm....ez most nagyon tetszik.
-Hát sajnálom , a programtervezőm nagyon profi.-de ezt már nem bírtam nevetés nélkül.-Meg sem kérdezed, hogy hová megyek?.incselkedtem vele.
-Biztos jó programot szervezett neked a barátnőd.-hoppáá.Nézzenek oda!!!!Csak nem féltékenységet vélek kiszűrni a hangjából.Jól áll neki az már biztos.
-Nem a barátnőm tervezte, hanem inkább a legjobb barátom.-árultam el az igazságot, hátha rájön.
-szerencsés a barátod, hogy ilyen jó fej barátja van.-Már kelt volna fel a kanapéról mikor hirtelen visszarántottam és elkezdtem csikizni.
-Neeee....eléééég...hagyd abbaa.-zihálta, mire én csak kajánul vigyorogtam.
-Te butus, akkor nem megyünk vagy mi?.-álltam fel a kanapéról őt is magammal húzva, de Ő dermedten nézett rám, nem értett semmit.
-Neked még 5 perccel ez előtt programod volt.Vagy tévedek?-nézett rám döbbenten,látom belement a játékba,egy elfojtott mosoly ott bujkált az ajkain.
-Mondtam már a programszervezőm egyszerűen tökéletes, nem ismered?-ha játék akkor legyen játék, azért ez harcnak nem mondható.De olyan mintha két óvodás lennénk, komolyan, mondjuk nem is baj, hisz olyan mintha a húgom lenne.
-Biztos egyszerűen zseniális a barátod.-mondta de már nem bírta és elnevette magát.
-Akkor mit szólnál ha megkérdezném ezt a barátot, hogy hová is készülünk?-vágtam rá
-Őszintén a barát azt mondaná, hogy vásárolni Los Angeles-be.-de ár hozta a táskáját és indulásra készen volt.
-Akkor indulhatunk?-hajoltam meg előtte, mint egy úriember de azért egy kikötésem volt mára.Na jó kettő.
-De azért van két kikötésem mára.-vigyorogtam rá.
-Az első én vezettek.A második ugye ma sem tervez a zseniális programtervezőm nőgyógyászati szakrendelésen való megjelenést?-egy kicsit megijedtem a választól, de helyette nagy hahotázást halottam csak.Rá néztem és hasát fogta már a röhögéstől.
-Rendben vezethetsz.-nevetett hangosan.-és nem kívánok nőgyógyászhoz menni.-zihálta a sok nevetéstől.
-Akkor ha Ms.Jókedv kinevette magát akkor be is ülhetne a kocsiba, nyitottam ki az ajtót.
-Perszeee...de ez akkor is jó volt, ne is tagad.De megígérem ha ennyire szeretnél jönni  elmehetünk.-és jött még egy adag nevetés hullám.
-Inkább ezerszer a vásárlás mint a doki.-fintorodtam el, gyorsan beindítottam a motort még mielőtt mondott volna valami újabb horrorisztikus ötletet.
Egy jó órát utaztunk amikor beértünk Los Angelesbe.A repülőtér mellett haladtunk el miközben megkért, hogy álljak meg.
Nem tudtam mit akarhat itt.Meg kért, hogy várjam meg a kocsiban.Negyed óra után amikor már indultam volna utána, kilépett az ajtón a kezében egy repülőjeggyel amit gyorsan a táskájába rakott.Rögtön leesett, hogy haza akar már lassan menni,hiszen neki ott a suli meg, meg az a fiú.Valahogy a fiú szót nem akartam kimondani magamban.Elhatároztam, hogy nem kérdezősködöm róla, az ő élete, az ő dolga.Én csak egy barát vagyok, vagyis szeretnék az lenni.
Elkezdet égni a torkom, visszagondoltam az utolsó vadászatomra, ami már 2 hete volt.Az egész délutánunk jól telt.
Komolyan olyanok lettünk mint a testvérek, nagyon fog hiányozni ha elmegy.Csak itt volt a bökkenő.Nekem is mennem kell lassan.Alaszka már vár rám.Nem bírtam tovább.
-Haza utazol?-kérdeztem rá nyíltan amikor épp a parkban sétáltunk.
-Este akartam vacsoránál elmondani.-nézett rám szomorú szemekkel.
-Sajnálom, de azért jó, hogy megismertelek,öleltem meg és képességemnek hála az én testem is felvette az ő testhőmérsékletét.
-De azért ugye néha meglátogatsz?-nézett rám bociszemekkel,hát egy kicsit hezitálva bólintottam.
-Hát persze.-ő erre egy sikítás közepette a nyakamba vetette magát.
-Indulunk,már sötétedik?-kérdezte egy óra múlva, mikor már bejártuk az egész parkot.
-Igen, mehetünk.-mosolyogtam rá.Volt még egy kérdésem.
-És mikor indulsz?
-Két nap múlva, anya már jobban van.Szóval ma este a vacsoránál bejelentem.-a hangja furán csenget.
Tehát két nap.Nem baj majd elmegyek New York-ba és meglátogatom.
Az emberek mennek és jönnek, változnak és itthagynak.

Friss! xoxo

Sziasztok!

Ma felkerül a 12.Fejezet!

Én a tanulás mellett írom a törit meg verseket amik hamarosan felkerülnek.

Szal nagyon boldog lennék ha KOMIZZNÁTOOOK!!!!!!

Lassan már könyörgök érte..

De értsétek meg, hogy nem tudom, hogy tetszik.e vagy sem ha nem írtok

(bociszemek)

Pusziiiii:)

UI.: kb még 30perc és fent a feji:P

puszoo

11.Fejezet

Sajnálom, de már tegnap is fent lett volna, ha nem fagy be a gépem és nem kell a felét most újra írnom.:)
Szal most itt a friss!


Most jött az amitől féltem....
A kezem a sebességváltón volt.Hirtelen egy nem mondhatnám hidegnek egy épp kellemes érintést éreztem a kezemen. Rápillantottam.Zavartan rám mosolygott.Egy kicsit elmerültem szemeiben, mire egy erős duda hang hatolt elmémbe.Felpillantottam és megláttam a kocsit ami ugyanabba a sávba jött amibe én.Vártam, hogy megtörténjen a legrosszabb.De javu érzésem volt. Az első álmom.Lehet hogy az álom, most valóság lesz?!
A visszapillantóból láttam, hogy egy kocsi megakar előzni.Dudáltam neki, villogtam, hogy ne tegye, de megelőzött.
Épp, hogy befért elém már összecsatantak a kocsival.Zavaros volt minden, minden nagyon gyorsan történt.
Rátapostam a fékre és csak egy kis koccanás történt.A fejem bevertem, egy kicsit sajgott.
Azonnal kerestem Jack szemeit, de az ő szemei is csak félelmet tükröztek és rémületet.
-Audrina!Jól vagy? Nem esett bajod?-tapintotta végig arcom Jack, amikor levette kezeit az arcomról a keze véres volt.
-Úristen, te vérzel.-sipítottam.Nagyon nem szerettem a vért.A látványától és a szagától ia rosszul voltam.
Erre csak felkuncogott, én meg nem értettem semmit, hogy mi baja van.
-Én nem.-kuncogta, de hirtelen kifejezése komoly lett.-De te igen.-nézett rám rémülten.
-Mi??-elkezdtem tapogatni a fejem, de egy pontnál megakadtam, felszisszentem.-Aúúúú.Ez nem súlyos de nézzük meg az autóban üllőket.-Pattantam ki a kocsiból.
-Igen, siessünk.-egyezett bele ő is.
Az első autóhoz sietünk, de már a mentők számát tárcsáztam.Nem mertünk senkihez sem hozzáérni aki nem volt eszméleténél.Az egyik kocsiból egy kisgyerek és az anyukája szálltak ki.
-Szent isten!Jól vannak? Hányan vannak még a kocsiban?-szaladtam a nőhöz.
-Igen, jól vagyunk a férjem nincs eszméleténél, csak hárman voltunk, a fiam beteg és a korházba sietünk és hirtelen a férjem rosszul lett.-zokogta a nő.
-Rendben, semmi gong már jönnek a mentők.Elmondaná, hogy hívják?-kérdezte a nőt, közben próbáltam egy kicsit nyugtatni de enyhén sokkot kapott.
-A nevem Rikki Sroot.-szipogta a nő a gyermekét ölelve.Csak most tűnt fel, hogy a nő állapotos.
-Hányadik hónapban van?-kérdeztem a  nőtől hátha a beszélgetéstől egy kicstt megnyugszik, közben megérkeztek a mentők és Jack segített nekik
-A negyedikben.-simogatta meg a hasát a nő.Közben két orvos és egy rendőr odajött hozzánk
-Jó napot kívánok a nevem Dr.Sam Pace.A rendőr úr meg Mr. Lock.Asszonyom szeretném megvizsgálni a fi
val együtt.És hölgyem jöjjön ön is szeretném a fejét megnézni  barátja mondta, hogy van egy kis sérülés a fején.-mosolygott rám a doki, hátraarcot mutatott és a mentőkocsihoz támogatta a nőt.Addigra már a férdit is kiszedték a kocsiból, nem volt életveszélyes az állapota, de azért komolya sérülései voltak.A másik kocsiban ülők épségben, kisebb karcolásokkal megúszták.Jack-nek semmi baja nem esett, csak én vertem  be a kormányba a fejem.
A doki megvizsgált azt mondta semmi komoly, még elköszöntem az állapotos anyukától és Jack javaslatára hazaindultunk.Csak most jutott el tudatomig, hogy van a kocsinak lett-e valami baja?!Minden oldalról megvizsgáltam de hál' Istennek semmi baja, még csak egy karcolás sem volt rajta.Jack nem engedett vezetni, ő vezetett hazáig.
Egész úton kínos csönd gyötört, nem bírtam tovább.
-Könyörgöm mondj már valamit.-fakadtam ki.
-Jól vagy?-vetett felém egy gyors pillantást.
-Igen jól és te?.
-Igen, csak egy kicsit megijedtem, hogy valami bajod esett.-húzta végig kezét arcomon.-Meg a kocsiban ülök.
-Igen, én is nagyon aggódtam.-Egy óra múlva már otthon is voltunk.
-Nah ezt, hogy adjuk be nekik?-vetettem felé egy jelentős pillantást.
-Nem tudom, de szerintem, nem ez a legnagyobb problémánk jelenleg.-sóhajtott egyet.
Nem értettem mire gondol, de amikor megláttam a házunk előtt a mentőt szélsebesen parkoltam le és rohantam be a házba.Jack szorosan mellettem volt.Ahogy beléptem a házba Mark ott ült a nappaliban.
-Hol van anya?.-támadtam le.
-Leesett a lépcsőről,nyugodj meg semmi baja.-állt fel és közeledett felém.

Jack szemszög


-Audrina nyugodj meg!-próbáltam nyugtatni, de ő csak vállamra hajtotta a fejét és úgy zokogott,érezte, hogy valami nincs rendben és ezt én is tudtam.
-Anyád jól van, bevitték a kórházba csak két mentő jött ki, mert a szomszédban is történt valami.-mondta Mark egy kicsit túl nyugodtan.
-Mark, hogy történt?-próbáltam egy kicsit világosabban látni a sötétségben.
-Nem tudom, fent voltam a dolgozó szobámban amikor egy kiáltást halottam, amikor leszaladtam már csak azt láttam, hogy a lépcső alján fekszik ájultan.
-Beszélek majd az orvosokkal és be akarok menni hozzá.-nézett rám kisírt szemeivel.Nagyon sajnáltam,kezdtem megkedvelni, olyan volt számomra, mint egy jó testvér.
-Induljunk.-keltem fel.
-Persze menjünk.-állt fel Mark, erre Audrina dühösen rásziszegett.
-Nem én egyedül megyek.-rám nézett.-vagyis Jack is velem jön, természetesen ha akar.
-Persze veled megyek ez csak természetes.Mark te menj az én kocsimmal, ott van a kulcs az asztalomon.-Már indultunk is ki az ajtón de Audrina megszédült, gyorsan elkaptam,segítettem neki a kocsiba beszállni.
Én vezettem nem engedtem, hogy ő vezessen, szegény most nagyon kiborult,majd mondom az orvosnak, hogy írjon neki egy kisebb adag nyugtatót fel.
A kórházba már szinte futottunk, annyira izgult az anyja miatt.A recepciós megállított minket.
-Megkérdezhettem, hogy hova sietnek?-állt fel  szőke nővér.
-Megérdezhetné, de most sietünk az anyámat most hozták be.-hadarta gyorsan Audrina.
-Szerintem gyorsabbak lesznek ha megmondja a nevét, és megtudom mondani melyik szoba.-morogt a nő, hogy nekem mennyire az idegeimre ment.Annyira utálom az ilyen nőket.Biztos pasi hiánya van.
-A neve Ashley.-de a nővér közbevágott.
-Áhh...igen tudom, őt most hozták be.A 21-ben van.
-Köszönjük.-mosolyogtam rá, de magamban egy kicsit más gondoltam.
Audrina már rohant a folyosón,amikor megtaláltuk az anyja szobáját szinte berobbant az ajtón.
-Anya, jól vagy?!-bomlott anyja ágyára és csak zokogott.
-Igen kicsim, minden rendben, csak az emlékezettem nincs rendben.-egy kicsit fáradtnak tűnt Ash.
 Körülbelül még egy órát beszélgettek, amikor mondtam Audrinanak, hogy menjünk, mert most egy kis altatót kapott,hadd pihenje ki magát.
-Szia Anya, majd holnap is benézek.-adott egy puszit homlokára.
-Jobbulást Ash.-köszöntem el tőle én is.
 Audrina végig szótlan volt.
A kórházból a kocsi felé tartottunk és én gondolataimba merültem.
Leesett a lépcsőről.Itt valami nekem nagyon bűzlik.Mark valamit eltitkol ebben biztos vagyok.
Ki fogom deríteni, hogy mit az biztos.Nem tetszik nekem Mark...mintha egy kicsit megváltozott volna...

10. Fejezet.

A lehetetlen is lehetséges talán....


Már vagy egy órája úton lehettünk, a de javu érzésem elégé felkavart.
Próbáltam nem rá gondolni, de az álmom újra és újra lepörgött szemeim előtt.
rá néztem a kilométerórára 120-at mutatott, gyorsan lassítottam lementem 100 alá.
Ez Jack-nek is feltűnt, hisz eddig nem zavarta őrült vezetési stílussom, mert ő is hasonlókép állt a vezetéssel.
-Valami gond van?-éreztem magamon aggódó pillantását.
-Nem.-morogtam.Jajj de hülye vagyok, a hirtelen és mogorva válaszomból rögtön rájön, hogy valami nincs rendben.
Az út további részén nem beszélt hozzám, de pillantását elég sokszor éreztem arcomon.
Fél óra múlva már egy a város szélénél voltam.Nem tudtam hová akar menni ezért lehúzódtam az út szélére.
-Merre szeretnél menni?Hol tegyelek ki?.-kezdeményeztem most először a beszélgetést.
Figyeltem a hangsúlyra és hangnemre, nem akartam megbántani, de most gyorsan össze kell szednem magam.Teljesen összezavarodtam.Első dolgom lesz, hogy megkeressem az első plázát és elterelem a figyelmem.
-Az enyém nem fontos, igazíthatjuk a te programodhoz.-mosolygott rám.Most ezt mire véljem.Együtt akar velem tölteni egy napot.Hát akkor közlöm vele, hogy egész vásárolgatni kívánok és minden butikot kifosztani.
-Szerintem gyorsan visszaszívod amit előbb mondtál.Nem hinném, hogy miután megtudod a programom velem akarsz tartani.-egy pillanatra lehervadt a mosoly az arcáról és rémülten nézett rám.
-Könyörgöm mond azt, hogy nem nőgyógyászhoz akarsz ma menni.-nézet rám könyörgő szemekkel.
Elkezdtem nevetni.Ez a nevetés szívből jött, rég nevettem már szívből, talán akkor amikor Nikki-vel találkoztam és összeköltöztünk valószínűleg akkor és azóta.Ahogy rá gondoltam rögtön egy kicsi honvágyam lett.Hiányzik.Hiányzik a gondoskodása ,a kedvessége és maga Nikki.De előtte az életembe nem nagyon voltak ilyen boldog pillanatok.
-Jajjj, dehogyis.-nevettem még mindig, a kocsiban csak úgy csengett a nevetésem.-Csak épp egy pláza kifosztására készülök.-vigyorogtam rá ördögien.De nem hinném hogy nagyon megrémült, valahogy nem egy ilyen reakciót vártam egy pasitól.
-Akkor ezt megbeszéltük.-süllyedt bele az ülésbe és kényelmesen elhelyezte magát várva, hogy induljunk már.
-Hahóó te jól halottad??!Vásárláás!!!Egész nap!Butikból butikba és próbafülkéből próbafülkébe.-nem hittem a fülemnek, hogy ez normális, most komolyan velem akar jönni vásárolni, elment az esze vagy mi?! De várjunk csak, nem is rossz ötlet legalább lesz aki cipelje a szatyrokat.Ezen elvigyorodtam és beindítottam a motort.A gázra tapostam, de nem léptem át a sebesség határt.Megkerestem a  legelső plázát.
Épp parkolót kerestem amikor megszólalt.
-Most akkor ezt igennek vehetem?-vigyorgott rám ő is.
-Nem éppen, csak elhoztalak a parkolóházba, hogy innen indulhass tovább a saját dolgodra.-vágtam hozzá pókerarcot.
-Ez komoly?!-hirtelen megtorpant amikor már épp elmentem mellette és megcéloztam a bejáratot.
 Megfordultam és elkezdtem hahotázni.Hogy milyen jól szórakozom én rajta.Ez lehet, hogy egy kicsit a bosszúm amiért az elején szívatott, de ez most nagyon jól esett.
-Ha...haa.hhaa,gyere már csak olyan jó téged szívatni.-böktem oldalba amikor odaért hozzám, erre ő gonoszul vigyorgott és elkapta a derekam.Én meg csak álltam és nem tudtam mit akarhat.Egy kicsit megijedtem.Az arca közelített az enyém felé, már alig volt köztünk pár centi amikor kitört belőle a nevetés.
-Ha láttad volna a saját arcod.-nevettet még mindig.
-Áhh, szóval ez a bosszú volt.-tettetem egy kislányos sértődő arcot.Észre is vette, azonnal átváltottam gonosz vigyorba.-Hát akkor tudod büntetés jár.-kezdtem hátrálni, de ő mozdulatlan volt.
-Most komolyan, ne...nagyon félek.....ne bánts....kérlek.-szált be a játékba ő is, és felvette az álarcot.Olyan kis édes könyörgő bociszemekkel nézett rám.De benne volt a félelem is.Ez nagyon vicces, ránéztem az órámra és már fél 12 volt.Úgy gondoltam kiszabom a büntetést, csak menjünk már mert kifosztják az összes üzletet.
-Tehát akkor ma csomaghordó leszel, be kel jönnöd velem minden boltba.-vigyorogtam rá.
-Nee.....kérlek..najóó abba nem fogok belehalni.-nevetett fel.
A legfelső emelttel kezdtem és az első bolttal amit megláttam.Egy fehérnemű bolt.A méltó büntetés, gondoltam magamban.Rá néztem, de ő úgy gondolta, hogy biztos, hogy nem merek bemenni vele.Hát nagyot hibázott, mert befogunk menni és vásárolni fogok.
-Te komolyan...-de gyorsan félbeszakítottam.
-Igen én komolyan, már bent is vagyunk.-vigyorogtam rá.
Elkezdtem válogatni, összeszedtem néhány harisnyát és  melltartót.A pénztárhoz álltunk.Elővettem feketén csillogó bankkártyám.
-Nah, hogy bírod?-kérdeztem tőle,mert egy kicsit elgyötört fejet vágott.
-Jól, csak le vagyok még mindig döbbenve.-erre felkuncogtam.Elővett valamit a zsebéből nem figyeltem rá,mert én voltam a következő a pénztárnál.A pénztárosnak épp adni akartam a bankkártyám, de ő gyorsabb volt , döbbentem néztem rá, de ő csak rám mosolygott.Ahogy kiértünk a boltból, rákérdeztem.
-Ez most miért kellett?-néztem rá szigorúan
-Mert valamivel ki kell fizetnem az utat amiért elhoztál idáig.-adta gyorsan elő magyarázatát.
-Oké,köszönöm, de több ilyen ne legyen,mert ha igen akkor esküszöm annyit vásárolok, hogy lenullázom a kártyád.-fenyegettem meg kisgyerek módjára.
-Oké,oké, mehetünk?-vette ki a kezemből a két szatyrot.
-Igen, persze.-Körbejártuk az összes emeletet. A végső állomásom egy könyvesbolt volt.Megálltam előtte.
-Ugye ide is beakarsz menni?-ez már nem is kérdés volt hanem inkább követelés.
-Ühm.-nem volt kedvem értelmes választ adni,mert ha meglátja mit veszek biztos magyarázkodhatom.
-És milyen könyvre vadászol?-kérdezte amikor már vagy negyed órája válogattam.
-Egy Álmos könyvre.-mondtam egy kicsit megrémülve.Nem tudtam, hogy mi fog állni abba könyvbe de engem csak végre valami ésszerű magyarázat érdekelt.
-Tessék.Ezt már olvastam és nagyon jó.-vett egy vastag bordó borítású könyvet le a polcról.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá gyorsan és elindultam a pénztárhoz, csak ne kelljen magyarázkodnom.
 Eddig megúsztam, semmi magyarázatot nem kért.A csomagokat bepakoltuk a csomagtartóba és hazaindultunk.
 Most jött az amitől féltem........

Friss! xoxo

Ma este drága mindenki 8:00-kor friss.

Még egyszer szeretnék mindenkit megkérni legyetek szívessek és írjatok kommitt.

Egy: mert nagyon boldog lennék és kettő: mert akkor tudnám, hogy tetszik- vagy sem és h mit szeretnétek.

puszi^^

B.U.É.K.

Boldog Új Évet Kívánok nektek!

Ezennel a saját versemmel, igaz nem szilveszteri..de remélem tetszeni fog.

Mindig máshol

Nézd a nap lement, már jönnek a csillagok

ki tudja mikor

de egyszer elmennek

és én itt maradok.

Itt maradok

hisz itt a helyem,

de ha egyszer elmegyek

vissza már nem 

nézhettek.

Nem nézhettek, de emlékezhettek

mikor újra meg újra

elmegyek,

de vissza már nem térek.

Ölel: Szandiii

UI.:KÉRLEK SZÉPEN TITEKET ÍRJATOK KOMMIT MERT CSAK AKKOR TUDOM, HOGY TETSZIK-E VAGY SEM AMIT ÍROK! TEHÁT DOBJATOK MEG PÁR KOMIVAL LÉGYSZIII(BOCISZEMEK)PRÓBÁLOK ELEGET FRISSELNI,CSAK JÖN A sULI ÉS TANULNOM IS KELL...