Audrina szemszög
A kocsiban feltekertem a rádió hangerejét.Az egyik kedvenc számom volt.Imádom a retrot.
Hmmm...megemlíthetném Jack-nek, hogy menjünk el egy búcsúbulira.Remélem anya jól fogja fogadni, hogy visszamegyek.Ez érdekes, mert mióta itt vagyok azóta Nikki csak kétszer hívott!Ezt nem értem, az a Nikki akit én ismerek, a gondoskodó és aggódó, az minimum napi hat hívást jelentene ha hívna de nem ő valószínűleg.
Igen, mit is csinálhat ő? Na és Chris?Remélem nem ették meg egymást a távollétem alatt.Mondjuk ha azt nézzük, hogy milyen kifejezem jól elvoltak egymással,talán még össze is illenének.Én örülnék neki.Nikki rendes lány és Chris-el összeillenek.Teljes mértékben.
Elkezdtem énekelni az ismerős dallamot.Jack ezen jót mulatott, gondoltam legyen jó napja és folytatom.
A dal végére teljesen beleéltem magam és azt se vettem észre, hogy hazaértünk.
Jack-nek mániája volt, hogy kinyissa nekem az ajtón, mintha nem tudnék magamtól és kiszállni.
Ahogy befejeztem gondolatomat már ott is volt és az ajtót nyitotta.Erre tőlem csak egy szemforgatást kapott, de ő csak jót kuncogott rajtam.Komolyan ő biztos élvezi ezeket a helyzeteket amikor ki hozhat a sodromból, vagy amikor halálra csikizhet.De egy valamit még nem tud rólam.Gonosz vigyorral kiszálltam a kocsiból mire ő csak kérdőn nézett rám és elkapta a karom.
-Mit forgatsz abban a kis lüke fejedben.-kopogtattam meg a fejem búbját.
-Hmmmm..szeretnéd te azt tudni.-hirtelen felcsillant a szeme és én megijedtem, reméltem nem értettte félre, mondjuk az kizárt hisz csakis úgy tekintünk a másikra mintha testvérek lennénk.
-Jajjjj fogadunk valamiben?-imádott fogadni és én is, mert mindig én nyertem.
-Talán mi lenne ha leverhetnélek pókerban.-vigyorogtam rá.
-Szuper, én benne vagyok!-ujjongót.
-De figyelmeztetlek, hogy profi játékos vagyok.Szóval vigyázz a pénzedre.-kacsintottam rá.
-Állok elébe, de fogadás nélkül nem!-nyújtotta rám ki gyerekesen a nyelvét, ilyenkor olyan volt mint egy ötéves aki nem kapta meg a játékszerét, de tudja, hogy megfogja.
-Rendben.Mi legyen a tét?
-Melyik kaját utálod a legjobban?-automatikusan rávágtam a választ mielőtt gondolkodhattam volna.
-Marcipán.-erre ő csak elnevette magát.
-Szuper, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan fog menni míg kinyögöd!-kacsintott rám és ott hagyott az udvaron.Gyorsan utána szaladtam.
-Oké, belemegyek.-valami izgalomnak kell benne lenni, akkor mi értelme is lenne.
-Komolyan?-szaladt ívbe a szemöldöke mint a Dunakanyar.
-Igen, de akkor neked is tenned kell valamit.-mosolyogtam rá incselkedően.
-Állok elébe.-húzta ki magát.A kézét nyújtotta volna, de én egy nem intésével jeleztem, hogy még nem fejeztem be.
-Még nem fejeztem be,ha én nyerek akkor neked rózsaszín ruhában és szemüvegben kell végigmenned,hangsúlyozom gyalog Los Angeles városán és vásárolgatnod kell női ruhákat.-rögtön lehervadt a mosoly az arcáról, de amilyen gyorsan jött , úgy is ment.Hamiskás tűz csillant meg a szemében.
Csak felém nyújtotta a kezét, amit persze én azonnal elfogadtam.
-Ennyire biztos vagy magadban?-kérdeztem
-Nanááá!Mit vársz egy zsenitől?!-kacsintott rám majd felvonult a szobájába.
Mindjárt itt a vacsora és én nem tudom, hogy hogyan mondjam el.anya biztos rosszul fogja viselni.Mark meg nem szimpi és gondolom ez kölcsönös érzés és Jack, hát igen ő fog hiányozni, olyan nekem mint Chris.
Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyon.Elkezdtem hallgatni az mp4-em.
Hirtelen elsötétült minden.....
Majd két erős kéz rázogat.Kicsit félszegen kinyitottam a szemem és rájöttem, hogy elszundikálhattam.Jack vigyorgó képét láttam magam előtt.
-Helló Csipkerózsika,ideje lenne felkelni vagy talán még a két nap múlva induló gépét is lekési a kisasszony.-mászott ki az ágyamból.Nagy nehezen én is összeszedtem magam és felkeltem.Nagyon rosszul voltam már most a ma estétől.Úgy döntetem elmegyek előtte és kiszellőztettem a fejem, itt van egy közeli erdő.
-Megmondanád anyunak, hogy elmentem sétálni egyet vacsora előtt?-fordultam Jack-hez.
-Megyek veled!-állt fel azonnal.-
-Nem-nem kell, egyedül szeretnék, egy kicsit ki kel szellőztetnem a fejem.
-De az erdő veszélyes ilyenkor.-már megint az aggodalmaskodása.Tisztára olyan mint Nikki.Már nem ötéves vagyok, ideje lenne egy kicsit rájönni.
-Nagylány vagyok már.- sétáltam ki az ajtón de előtte adtam egy nagy puszit neki.
Felkaptam egy meleg kabátot és csizmát,Így estére egy kicsit lehűlt az idő.Szerettem itt lenni.
A naplementét nézni és csak csodálni a megmagyarázhatatlan dolgot a Természetet.
Már vagy egy órája sétálgathattam, mert már nagyon besötétedett.Megálltam és leültem az egyik fa tövébe.
Gondolataimba merültem.Elgondolkodtam az életemen.Vajon mit takargat nekem a jövő?Olyan kérdéseket tettem fel magamnak amikre tudom, hogy még egy ideig nem is kapok választ.Nagyon szomorú lettem.Olyan rég találkoztam már Nikki-vel hiányzik, olyan mintha a testvérem lenne.Ránéztem az órámra és az már fél nyolcat mutatott.Már két órája itt ülök?Tűnődtem magamban,épp felálltam a fa tövéből amikor valaki megszorított hátulról és az egyik fához vágott.
A fejem nagyon fájt a mellkasomon majd szét szakadt. Kerestem a támadom de nem láttam senkit.Próbáltam felkelni a földről de nagyon szédültem.A majdnem sikeres felállásom kudarcba fulladt. Megrántotta a karom és olyan erősen szorította, azt hittem belehalok a fájdalomba.Ha jól halottam még a csontom is megreccsent.
A fájdalomtól felsikoltottam.Az idegen mögém állt és mélyen a nyakamba szippantott.Éreztem bőrömön leheletét.
-Nyugalom kislány, gyors leszek, ne félj.-szorított magához.
-Mit akar tőlem?-kérdeztem rekedt, elfúló hangon.Próbáltam a kezemet kiszabadítani, de nagyon fájt.
-Angyalkám, ne is próbálkozz, nem tehetsz semmit.Itt a vég.-mondta gúnyos elél a hangjában, lefogadom még nevetett is rajtam.
-Hagyjon békén.-Kezdtem határozottan bele de a vége csak egy halk suttogásba torkollott.
De javu. De javu.Ez már megtörtént.Az álmom. Az álmaim.Ez vajon lehetséges?Ez csak egy rossz rémálom.
Felfogok ébredni és minden rendben lesz.Minden rendben lesz.Mondogattam magamnak de már nem éreztem a végtagjaim.Összeestem.Álmomban egy sötét és rideg helyen voltam.Féltem.Ha ez az álom akkor mi a valóság.
Vajon ez a rosszabb vagy a valóság?
Hirtelen minden fényesen csillogott.Olyan volt minden mint valami láthatatlan és mégis elbűvölő világ.
Egy alak formálódót meg előttem.Féltem, próbáltam menekülni, de nem jutottam semerre sem.
Csak körbe-körbe mentem és mentem.
Az alak egyre jobban közelített felém, egyszer csak megállt előttem, mikor már körülbelül két méter választott el minket egymástól.A bőre vonzotta a kezem csak a kezem néztem.Megérintettem az arcát és a rémülettől hátraestem.
Chris.Ő állt előttem.Nem az nem lehet, Audrina képzelődsz!!!!!!!!!
-Audrina.Az élet kemény, ne hagyd, hogy keményebb legyen nálad.A lelkedben az üresség töltődjön meg szeretettel.
Szeresd míg lehet.Hidd el ő is szeretni fog csak megkel látnod a szívedhez vezető utat. Ne benne keresd, előszór magadban.Higgy magadban. Magadban tanulj meg hinni először mert hidd el másokban hinni sokkal könnyebb.
Nem értettem mire gondol.Már kérdeztem volna, de ő eltűnt és újból csak a sötétség és a rideg homály vett körül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése