11.Fejezet

Sajnálom, de már tegnap is fent lett volna, ha nem fagy be a gépem és nem kell a felét most újra írnom.:)
Szal most itt a friss!


Most jött az amitől féltem....
A kezem a sebességváltón volt.Hirtelen egy nem mondhatnám hidegnek egy épp kellemes érintést éreztem a kezemen. Rápillantottam.Zavartan rám mosolygott.Egy kicsit elmerültem szemeiben, mire egy erős duda hang hatolt elmémbe.Felpillantottam és megláttam a kocsit ami ugyanabba a sávba jött amibe én.Vártam, hogy megtörténjen a legrosszabb.De javu érzésem volt. Az első álmom.Lehet hogy az álom, most valóság lesz?!
A visszapillantóból láttam, hogy egy kocsi megakar előzni.Dudáltam neki, villogtam, hogy ne tegye, de megelőzött.
Épp, hogy befért elém már összecsatantak a kocsival.Zavaros volt minden, minden nagyon gyorsan történt.
Rátapostam a fékre és csak egy kis koccanás történt.A fejem bevertem, egy kicsit sajgott.
Azonnal kerestem Jack szemeit, de az ő szemei is csak félelmet tükröztek és rémületet.
-Audrina!Jól vagy? Nem esett bajod?-tapintotta végig arcom Jack, amikor levette kezeit az arcomról a keze véres volt.
-Úristen, te vérzel.-sipítottam.Nagyon nem szerettem a vért.A látványától és a szagától ia rosszul voltam.
Erre csak felkuncogott, én meg nem értettem semmit, hogy mi baja van.
-Én nem.-kuncogta, de hirtelen kifejezése komoly lett.-De te igen.-nézett rám rémülten.
-Mi??-elkezdtem tapogatni a fejem, de egy pontnál megakadtam, felszisszentem.-Aúúúú.Ez nem súlyos de nézzük meg az autóban üllőket.-Pattantam ki a kocsiból.
-Igen, siessünk.-egyezett bele ő is.
Az első autóhoz sietünk, de már a mentők számát tárcsáztam.Nem mertünk senkihez sem hozzáérni aki nem volt eszméleténél.Az egyik kocsiból egy kisgyerek és az anyukája szálltak ki.
-Szent isten!Jól vannak? Hányan vannak még a kocsiban?-szaladtam a nőhöz.
-Igen, jól vagyunk a férjem nincs eszméleténél, csak hárman voltunk, a fiam beteg és a korházba sietünk és hirtelen a férjem rosszul lett.-zokogta a nő.
-Rendben, semmi gong már jönnek a mentők.Elmondaná, hogy hívják?-kérdezte a nőt, közben próbáltam egy kicsit nyugtatni de enyhén sokkot kapott.
-A nevem Rikki Sroot.-szipogta a nő a gyermekét ölelve.Csak most tűnt fel, hogy a nő állapotos.
-Hányadik hónapban van?-kérdeztem a  nőtől hátha a beszélgetéstől egy kicstt megnyugszik, közben megérkeztek a mentők és Jack segített nekik
-A negyedikben.-simogatta meg a hasát a nő.Közben két orvos és egy rendőr odajött hozzánk
-Jó napot kívánok a nevem Dr.Sam Pace.A rendőr úr meg Mr. Lock.Asszonyom szeretném megvizsgálni a fi
val együtt.És hölgyem jöjjön ön is szeretném a fejét megnézni  barátja mondta, hogy van egy kis sérülés a fején.-mosolygott rám a doki, hátraarcot mutatott és a mentőkocsihoz támogatta a nőt.Addigra már a férdit is kiszedték a kocsiból, nem volt életveszélyes az állapota, de azért komolya sérülései voltak.A másik kocsiban ülők épségben, kisebb karcolásokkal megúszták.Jack-nek semmi baja nem esett, csak én vertem  be a kormányba a fejem.
A doki megvizsgált azt mondta semmi komoly, még elköszöntem az állapotos anyukától és Jack javaslatára hazaindultunk.Csak most jutott el tudatomig, hogy van a kocsinak lett-e valami baja?!Minden oldalról megvizsgáltam de hál' Istennek semmi baja, még csak egy karcolás sem volt rajta.Jack nem engedett vezetni, ő vezetett hazáig.
Egész úton kínos csönd gyötört, nem bírtam tovább.
-Könyörgöm mondj már valamit.-fakadtam ki.
-Jól vagy?-vetett felém egy gyors pillantást.
-Igen jól és te?.
-Igen, csak egy kicsit megijedtem, hogy valami bajod esett.-húzta végig kezét arcomon.-Meg a kocsiban ülök.
-Igen, én is nagyon aggódtam.-Egy óra múlva már otthon is voltunk.
-Nah ezt, hogy adjuk be nekik?-vetettem felé egy jelentős pillantást.
-Nem tudom, de szerintem, nem ez a legnagyobb problémánk jelenleg.-sóhajtott egyet.
Nem értettem mire gondol, de amikor megláttam a házunk előtt a mentőt szélsebesen parkoltam le és rohantam be a házba.Jack szorosan mellettem volt.Ahogy beléptem a házba Mark ott ült a nappaliban.
-Hol van anya?.-támadtam le.
-Leesett a lépcsőről,nyugodj meg semmi baja.-állt fel és közeledett felém.

Jack szemszög


-Audrina nyugodj meg!-próbáltam nyugtatni, de ő csak vállamra hajtotta a fejét és úgy zokogott,érezte, hogy valami nincs rendben és ezt én is tudtam.
-Anyád jól van, bevitték a kórházba csak két mentő jött ki, mert a szomszédban is történt valami.-mondta Mark egy kicsit túl nyugodtan.
-Mark, hogy történt?-próbáltam egy kicsit világosabban látni a sötétségben.
-Nem tudom, fent voltam a dolgozó szobámban amikor egy kiáltást halottam, amikor leszaladtam már csak azt láttam, hogy a lépcső alján fekszik ájultan.
-Beszélek majd az orvosokkal és be akarok menni hozzá.-nézett rám kisírt szemeivel.Nagyon sajnáltam,kezdtem megkedvelni, olyan volt számomra, mint egy jó testvér.
-Induljunk.-keltem fel.
-Persze menjünk.-állt fel Mark, erre Audrina dühösen rásziszegett.
-Nem én egyedül megyek.-rám nézett.-vagyis Jack is velem jön, természetesen ha akar.
-Persze veled megyek ez csak természetes.Mark te menj az én kocsimmal, ott van a kulcs az asztalomon.-Már indultunk is ki az ajtón de Audrina megszédült, gyorsan elkaptam,segítettem neki a kocsiba beszállni.
Én vezettem nem engedtem, hogy ő vezessen, szegény most nagyon kiborult,majd mondom az orvosnak, hogy írjon neki egy kisebb adag nyugtatót fel.
A kórházba már szinte futottunk, annyira izgult az anyja miatt.A recepciós megállított minket.
-Megkérdezhettem, hogy hova sietnek?-állt fel  szőke nővér.
-Megérdezhetné, de most sietünk az anyámat most hozták be.-hadarta gyorsan Audrina.
-Szerintem gyorsabbak lesznek ha megmondja a nevét, és megtudom mondani melyik szoba.-morogt a nő, hogy nekem mennyire az idegeimre ment.Annyira utálom az ilyen nőket.Biztos pasi hiánya van.
-A neve Ashley.-de a nővér közbevágott.
-Áhh...igen tudom, őt most hozták be.A 21-ben van.
-Köszönjük.-mosolyogtam rá, de magamban egy kicsit más gondoltam.
Audrina már rohant a folyosón,amikor megtaláltuk az anyja szobáját szinte berobbant az ajtón.
-Anya, jól vagy?!-bomlott anyja ágyára és csak zokogott.
-Igen kicsim, minden rendben, csak az emlékezettem nincs rendben.-egy kicsit fáradtnak tűnt Ash.
 Körülbelül még egy órát beszélgettek, amikor mondtam Audrinanak, hogy menjünk, mert most egy kis altatót kapott,hadd pihenje ki magát.
-Szia Anya, majd holnap is benézek.-adott egy puszit homlokára.
-Jobbulást Ash.-köszöntem el tőle én is.
 Audrina végig szótlan volt.
A kórházból a kocsi felé tartottunk és én gondolataimba merültem.
Leesett a lépcsőről.Itt valami nekem nagyon bűzlik.Mark valamit eltitkol ebben biztos vagyok.
Ki fogom deríteni, hogy mit az biztos.Nem tetszik nekem Mark...mintha egy kicsit megváltozott volna...