15.Fejezet

-Audrina én....bocsáss meg elkapott a hév,tudod nagyon hiányzik Ő.Az lesz a legjobb ha elmegyek.-már szólásra nyitottam a szám de ö megölelt és folytatta.-igen tudom, de én csak barátként szeretlek és tudom, hogy te is.Ez csak egy hirtelen dolog volt, ami elfelejthető.Jobb lesz ha te is így teszel.-a szavai mélyen ütöttek,nem értettem miért.Egyszerűen csak fájt, hogy erről úgy beszélt mint egy meg nem történt dologról.Fel ált és kimentem.Az arcomat a kezembe temettem és csak zokogtam és zokogtam.
Hogy lehetek ekkora barom,ha nincsenek ezek az álmok, és ő nincs itt.De várjunk csak ő itt volt és és hol is?Tejóég ez az ő szobája és én az ő ágyába voltam vele.De akkor ha ő nem akkor miért..és én én miért tettem.Abban a pillanatban csak az járt az eszemben, hogy éreznem kell az ajkait és éreznem kell őt.
A szerelem szó csak átröppent az agyamon.De nem! Én nem vagyok szerelmes,csak....csak nagyon egy kétségbeesett összetört lány.
Nem tudom meddig kínozhattam magam ezekkel az önmarcangoló gondolatokkal, mert reggel vagyis délben ébredeztem, hozzáteszem nem nagy sikerrel.Valaki háttal ált nekem az ablakomnál.
-Jó reggelt!-nem vettem ki az alakjából, hogy ki az, és Ő nem is fordult meg.
-Neked is, de ha bemutatkoznál örülnék, mert még nagyon komás vagyok, és egyébként is ki engedett be a szobámba?-emeltem fel egy kicsit a hangom ami eléggé átváltott egy hisztérikus hangnembe.
Megfordult, tisztán láttam az arcát.Egyszerűen egy szó nem jött a számra.
-Mark.-suttogtam.Már megint.Az agyamban egy vészjósló ott üvöltött: Audrina menekülj, menj és csak menj, veszélyes, félj tőle.
-Igen, beszélni akarok veled.-látta nemtetsző arckifejezésemet.-most!
-Jól van ,mit akarsz?-Tértem gyorsan a tárgyra 5-kor indul a gépem és nem érek rá ilyenekkel foglalkozni,még a kocsit is vissza kell vinnem jut eszembe.
-Audrina figyelsz te rám?.-fogta meg a karom, a szorítása már fájt.
-Engedj el!-sziszegtem neki, csak még erősebben szorított.
-Hagyd békén a családomat és minél előbb tűnj el innen.-csak úgy köpte a szavakat felém,még hogy az ő családja?!Gondolataimat vele is közöltem.
-Na idefigyelj,egy nem a te családod, nekem lehet előbb több jogom van itt lakni mint neked,kettő ha nem engedsz el két másodpercen belül nagyon megbánnod.-fenyegettem meg, és felöltöttem az álarcom amin egy kis áthatolható rés sem volt.
-De nagy a szád, talán Jack nem tudta betapasztani, te kis..-Valaki kopog az ajtómon.Most vagy soha.
-Szabad.-morogtam, és kirántottam a kezem a szorításból.Úristen ez nagyon fáj, nem is néztem rá gyorsan felkaptam egy pulcsit és kinyitottam az ajtót.
-Jó reggelt kicsim.-jött be anyám, de amikor Mark-al találta szembe megadta ledöbben egy kicsit.-Áhh szia édesem hát te?.-odament és megcsókolta anyámat, azt hittem elhányom magam ettől a jelenettől.
-Csak beszélgetem a tündéri lányoddal.-ölelte át anyámat és megcsókolt a a homlokát.
-Nah én inkább nem is zavarok.-morogtam és kimentem a saját szobámból.

Még, hogy neki van több joga itt lenni, legszívesebben bevertem volna a képét, de a kezem irtóan fáj.Levettem a pulcsim és megvizsgáltam a kezem.Szent Isten!De hiszen ez......ez, tiszta véraláfutásos mintha átment volna rajta egy tank.
Gyorsan a konyhacsap alá raktam, és hideg vizet engedtem rá hátha csökkenti ezt az égést.
A bőröm lángolt,szabályosan ha nem tudnám hogy mi történt vele akkor csak azt mondanám, hogy épp egy 1000 fokos tüzbe tettem a kezem és nem a hideg víz alá.
Nem vettem észre, hogy Jack mögöttem áll.Elkapta a karom, felszisszentem a fájdalomtól.
-Ezt mégis ki tette?-szűrte fogain keresztül, nem tudtam mit mondjak ha azt mondom elestem ugysem hiszi el.-Audrina válaszolj!
-Én..énnn,engedj el.-kirohantam az ajtón, de ő utánam rohant.Elkapta a derekam és megölelt.
A nyakába temettem az arcom és csak sírtam.
-Mark.-suttogtam még a szisszenésnél is halkabban.
egy állatias morgást halottam megint,de valószínűleg a képzeletem megint tréfát űz velem.
-Mit tett?Audrina mit csinált?-eltolt magától és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
-Nem tudom, csak elkezdte mondani, hogy menjek már el és hogy én nem tartozom ide és..-és jött a következő sírásroham.
-Jól van, semmi baj.Nyugodj meg.-ölelt át jó szorosan.
-Bekötöm a kezem és teszek rá valami gyulladáscsökkentőt.-bontakoztam ki öleléséből.
-Segítek.
Lefertőtlenítettük a kezem és bekentük gyulladáscsökkentő géllel.Összepakoltam és már indultam, hogy leadjam a kocsit Anyáék eltűntek Mark-al.Hát mondhatom szuper, elrabolja az anyám, amikor épp távozni és  búcsúzni készülök.Nagyon mérges és ideges voltam.Most darabokra szedném Mark-ot.
Felszaladtam szólni Jack-nek, hogy elmegyek leadom a kocsit.
-Elnézést, nem akarok zavarni, csak visszaviszem a kocsit, vagyis megveszem és elintézem, hogy áthozzák New Yorkba.
-Rendben, megyek én is.-épp tiltakozni akartam, de ő közbevágott.-talán gyalog akarsz visszajönni és ki a reptérre utána?!Ugye, hogy nem.-mosolyodott el.
-Nah gyere.Nem akarok elválni ettől a  csodajárgánytól.-szálltam be a szuper kocsimba.Egyszerűen imádtam.Kényelmes, gyors és kifinomult.
Jack jött utánam kocsival.A papírmunka gyorsan ment valószínűleg két nappal utánam a kocsim is ott lesz.Milyen jó, hogy pont nálam volt a bankkártyám.Gyorsan rendeztem a kocsit és rohantam a reptérre.Kint Jack várt rám.
-Sikerült minden?-kiesett a kezemből a táskám, a kezem nagyon sajgott és lehajoltam, hogy gyorsan összeszedjem a kiborult holmikat, ezzel egy időben ő is lehajolt.Nagyon közel volt hozzám.Már megint túl közzel az arcunk között pár centi se volt.Gyorsan elkaptam szemeiről a tekintettem és felkaptam a táskám a földről.
-Azt hiszem indulhatunk is, minden simán ment az én drágaságommal.
-Oké, menjünk.-hebegte szinte csak magának, bepattantam a kocsiba és csak gondolkodtam..
A reptér felé tartottunk, felhívtam útközben anyámat, azt mondta sajnálja, hogy nem lehetett most otthon de puszil és vigyázzak magamra.Hát köszönöm.
Mark tökéletesen elintézte, hogy anyám ne legyen itt.
-Audrina jól vagy?-kérdezte aggódó szemekkel Jack.
-Igen, persze.-mosolyogtam rá.
-Hát akkor itt is vagyunk.-parkolt le a repülőtéren.
-Igen és köszönöm.-bementünk beadtam a jegyem és kimentünk a váróterembe.
Nem szóltunk egy szót se.Elköszöntem tőle és elindultam a 6-os terminál felé.
Valaki a nevemet kiabálta a hátam mögül.Automatikusan hátrafordultam.
-Audrina...-jött a hang mögülem.
A hang tulajdonosa....