Díj és friss

Nagyon hálás vagyok Csilinek hogy rám gondolt. Köszi Csili ŁŁŁŁŁŁŁŁ

Hét dolog rólam:

1. Régen régész, divattervező vagy lakberendező szerettem volna lenni.
2. Sokat szoktam veszekedni anyuval xD
3. Anyáék elváltak már tíz éve.
4. Nem a városban hanem a város külterületén egy nyugis erdős résznél lakom.
5. Szeretek bulizni, de csak mértékkel.
6. Holnap megyek nyaralni.
7. van egy magyar vizslám Lara és sok cicám:)


akiknek tovább küldeném:

Szepy: http://www.emlt-szepy.blogspot.com/
Rami: http://rami23-ifthesungoesdown.blogspot.com//
Evcu: http://angels1996.blogspot.com/
Akkor a friss....
Holnap megyek nyaralni. Csilivel már beszéltem, és mondtam neki, hogy nem azért, mondjuk kicsit rosszul esik, hogy nem kapok komikat, nah szóval azért nem lesz friss mielőtt elmegyek hanem azért, mert szeretném ki gonoszkodni, hogyan is keverjem meg még jobban az eddigi elképzeléseim szerint össze kuszálni a szálakat.
De van egy jó hírem is, viszem a laptopomat és a netemet. Tudni illik, nekem mondemes netem van így tudom vinni:D
Tehát lehet hogy nekiülök és friss levegőn írok nektek a távolról.
Meglátjuk mennyi szabad időm lesz.
Mindenkinek további szép nyarat.
Szeret titeket:
Szandi

Kíváló szerkeztő díj.

Nagyon-nagyon köszönöm a díjat Anitának. Aranyos vagy, hogy rám is gondoltál.

7 dolog rólam: imádok lovagolni, az írás a másik szenvedélyem, szeretek fotózni, imádom a barátaim, imádom a ruhákat (ha ruhák közelébe kerülök kb olyan vok mint Alice), szeretek főzni-sütni, szeretek futni.

Akiknek tovább adom: Evcu Rami23 Csiling Klau Szannika Ivi Crystal
Köszönöm: Szandi ( HAT KOMI A 38-IK FEJIHEZ ÉS JÖN AZ ÚJ)

38. Fejezet.

Audrina szemszög.

Körbenéztem a teremben, újra és újra de Nicol-t sehol nem láttam. Nem akarom felidegesíteni fölöslegesen Nikki-t. Úgy döntöttem, hogy szólok Nikki-nek.

-Nikki. - indultam felé. Az ajtóban toporgott. Nagyon fáradt volt, de legalább jól érezte magát. - Menj, fel mindjárt megyek. Csak megkeresem Nicol-t. Megyünk mi is utánad. - mondtam neki.

-Rendben, lehet, hogy én lefekszem, fárasztó nap volt. Köszönöm .- megölelt, majd eltűnt a liftnél.

Nem tudtam, hogy merre keressem, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek a bár elé, és először ott nézek szét, majd van kint egy hatalmas terasz. A bár előtt csak pár ember lézengett, de Nicol-t nem láttam sehol. Akkor maradt a második választás. Elindultam a terasz irányába. Ahogy kinyitottam a csapóajtót, rögtön megcsapott a hűs nyári szellő. Kicsit fáztam. A kilátás gyönyörű volt. Az eget csillagok világították meg. Beljebb mentem, senkit nem láttam kint. A biztonság kedvéért vagy inkább azért, hogy gyönyörködhessek egy kicsit, körbejártam. Az egyik sarokban valami mozgásra lettem figyelmes. Két alak körformája rajzolódott ki, ahogy közelebb mentem. A páros Nicol és Billy volt. Egy hatalmas kő esett le a szívemről. Nic Billy mellkasán aludt, rajta a zakójával. Gondolom Billy betakarta, hogy ne fázzon. De Billy nem aludt, mosolyogva rám nézett:

- Olyan édesen alszik, nem akartam felébreszteni. – nézett végig rajta. A szemében láttam, hogy szereti, csak úgy csillogtak, és ott volt a védelmezés ahogy karjait köré fonta. Nagyon aranyosak voltak együtt.
- Rendben, csak megijedtem, hogy eltűnt, azért szólhattatok volna. – mondtam egy kicsi felháborodást mutatva, de a mosoly már ott is bujkált az ajkam szélén, mihelyst ránéztem a párosunkra.
- Ne haragudj, hirtelen ötlet volt, csak tudod, most hullócsillag időszak van. Az időre meg nem figyeltünk, mint látod fáradt volt, és ahogy leültünk ide, elaludt. – mosolygott. Őszintének tűnik. Nem tudom miért, hiszen ismeretlen de megbízom benne.
- Én felmegyek a lányokkal. A szobaszámunk…
- Tudom, felviszem. Nyugodj meg. – szakított félbe.
- Rendben. Akkor szia. – mosolyogtam rá. Egészen lehűlt a levegő. Az ajtóban Tom ácsorgott. Most nagyon nem volt kedvem hozzá. Még inkább ahhoz nem, hogy itt jó pofizzon. Rá se nézve elindultam fel. Amikor rájöttem, hogy elhagytam vagyis ott hagytam a bárpulton a táskám.
- Oh, hogy a fenébe. – adtam hangot hangosan is, hogy most mehetek vissza érte.
- Mi a baj? – kérdezte Tom lezserül az ajtónak támaszkodva amikor már épp elmentem volna mellette.
- Semmi, csak itt hagytam valamit, és utána megyek is. – majd beléptem volna az ajtón ha nem akadályoznak meg benne.
- Hova sietsz ennyire? – fogta meg a kezem.
- Elengednél?!- néztem rá a kezemre.
- Hát persze. – nevetett és elengedte a kezem. – talán ezt keresed. – nyújtotta előre a kezét, amiben a táskám volt.
- Te mégis..? – kaptam ki a kezéből.
- Igen, nagyon szívesen máskor is…. – vigyorgott bele a képembe.
- Köszönöm. – vágtam hozzá. – hol találtad meg? – kérdeztem tőle, miközben a szemeibe néztem. Régóta ismerem már, ahhoz, hogy tudjam, mikor akar valamit. Lehet, hogy azért jöttünk ki olyan jól régen, mert Ő is mint én mindig elérjük azt amit akarunk.
- A bárpulton hagytad, és James az ismerősöm, mondta, hogy egy csinos hölgy itt hagyta. – mosolygott rám.
- Ahham, és honnan tudtad, hogy az enyém? – kérdeztem tőle?
- Hát belekutatottam, és a határidőnaplódról tudtam, hogy a tiéd, hiszen még tőlem kaptad. – mosolygott még mindig. Kutakodott a cuccaim között?!!!!
- Köszi, de ha megkérhetlek máskor ne kutakodj a cuccaim között. Na jó éjszakát. – fordítottam neki hátat, majd felmentem a szobánkba.

Fent, már mindenki aludt, gyorsan ledobtam magamról a cipőt, meg a ruhát, és befeküdtem Nikki mellé. Christina meg Nic a másik szobában vannak. Nikki már aludt, nem akartam felébreszteni, ezért majd reggel letusolok.

Gyorsan elaludtam, de az álmok nem kerültek el…

Egy szép ház előtt álltam. Nem látszottam idősebbnek, mint most. Valakire vártam.
Egyszer az ajtó kicsapódott. A kislány a kezeimbe ugrott.

- Szia mamíííí. – visította miközben a karjaimban talált menedéket.
- Szia édesem. – pusziltam meg arcocskáját. – hol van apu? – tettem fel a kérdést, de válasz már az illetőtől jött.
- Itt vagyok drágám. Csak vadászni voltunk. – jött oda hozzánk majd átölelt mindkettőnket és megcsókolt, persze a gyerek előtt nem volt csak egy gyors szájra puszi szerűség.
- Képzeld mami elkaptam egy nagy macit. – olyan természetesnek tűnt az egész helyzet, hogy már megrémültem tőle. Jack kivette a kezemből a kis tündért, aki szinte tökéletes volt. Édes kis pofikáját keretezte hosszú haja, gyönyörű szemei voltak, amik inkább Jack- szemeire hasonlítottak.

Az álom itt megszakadt. De követte őt egy másik…


Az erdőben voltunk, egy fakunyhó előtt. Hirtelen a ház belsejében találtam magam, egy hatalmas nagy ágyon, fölöttem pedig Jack.

- kívánlak. – suttogta a nyakam csókolgatása közben. Felhúztam arcát az enyémhez és ajkaimat rátapasztottam az Ő édes ajkaira. Megszakította csókunk és újból a nyakamat kényeztette.

De pár másodperc leforgása alatt minden megváltozott. Egy mély s szinte már állatias morgás tört fel mellkasából.
És éles fájdalom keletkezett a nyakamnál. Annyit még éreztem, hogy leszáll rólam, majd egy ajtó csapódás, de utána….
Semmit nem érzékeltem, csak a tűzet a forró tüzet amit ha nem oltanak el felemészt.
Sikoltoztam, de senki nem vett észre, senki nem akarta kioltani a tüzet.
Segítségért akartam kiáltani, de nem tudtam szólásra nyitni a szám. Szinte már vergődtem a fájdalomtól. Fogalmam sincs mennyi idő telt el… de a fájdalom kezd megszűnni.. a szívem majd kiugrik a bordáim közül. Egyre gyorsabb és gyorsabb tempóban ver, majd egy határozott utolsó nagy dobogás és megszűnt.
Most vajon akkor meghaltam, vagy mi történik velem, a tűzet is eloltotta valaki, tehát minden bizonnyal a mennyországba kerültem. Meghaltam. De én nem akartam meghalni. Nekem ott van Jack, szertem, nem akarom egyedül hagyni. Vissza kell mennem nem halhattam meg. Egy hideg érintést éreztem a kezemen. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy kinyissam a szemem. Minden próbálkozás kudarcba fulladt, de én nem adtam fel. Újra és újra próbálkoztam. A hideg érintés folyamatosan ott volt, éreztem kör-körös mozdulatát.
A hallásom is mintha kezdene kitisztulni, mintha valaki engem szólítgatna..

- Audrina kérlek nyisd ki a szemed..nagyon sajnálom. Szeretlek. Kérlek nyisd ki a szemed. – a hang tulajdonosa nagyon ismerős volt. Ismerem, igen ilyen gyönyörű hangja csak az én szerelmemnek van. Válaszoltam volna, de még mindig nem akaródzott.

Addig próbálkoztam míg szemhéjaim ki nem nyitódtak. A látvány hát, hogy is mondjam, meglepett. Minden apró repedést, porszemet láttam. Megszeppenve pislogtam.

-Audrina édesem, hallasz? – kérlelt Jack. A hang irányába fordítottam az arcom.
Megláttam az Ő ezekkel a szemekkel, még gyönyörűbb arcát. Késztetést éreztem, hogy végig simítsak rajta. Egyik kezem felemeltem, kicsit gyorsan, ettől megijedtem, és visszaejtettem magam mellé a kezem. Megpróbáltam egy kicsit lassabban. Hozzáértem az arcához, de most jéghideg volt, de mégis kellemes és bársonyos.

- Kérlek mondj valamit. – fogta meg a kezem ami az arcán volt.
- Mi történt? – szólaltam meg először, miközben végig néztem magamon. A ruhám tiszta véres volt. És a bőröm ahogy végignéztem a kezemen, hófehér volt.
- Mi történt? – kérdeztem meg újból. A hang ami tőlem érkezett kicsit érdekesen csengett, szokatlan volt.
- Én én, nagyon sajnálom. Hirtelen elkapott a hév..és én ….én….megharaptalak. – nyögte ki végül, majd kezeimbe temette arcát. Huuh, mi van? Megharapott? és az nem baj, ha annyira belejöttünk az együttlétbe, de várjunk csak megharapott????? De hiszen Jack vámpír….
- Audrina én sajnálom. Vámpír vagy…

- Nem az nem lehet. –ültem fel az ágyban. A homlokom verejtékes volt. Megijedtem, hirtelen megmozdult valaki mellettem, de a keze a kezemen volt. A sötétben nem láttam semmit. A hajam hátrahúztam az arcomból.

- Ssssh.. semmi baj, nyugodj meg. Csak egy rossz álom. – mondta az alak.

- Ki vagy? – suttogtam. Hallottam egy kis motoszkálást, majd az éjjeli lámpám felkapcsolódott. Hirtelen nagyot ugrottam az ijedtségtől. És felismertem az illetőt…

- Billy – suttogtam.

- Hogy kerülsz te ide? És és mi történt? – rohamoztam meg a kérdéseimmel.

- Felhoztam Nicol-t már hideg lett lent, és mocorogni kezdett, így hát felhoztam, és lefektettem. Épp indultam volna, amikor hallottam, hogy nyugtalan vagy. Ide jöttem, hogy megnézzem, hogy jól vagy- e. De láttam, hogy csak rosszat álmodtál, próbáltalak megnyugtatni, ez a kis tesómnál mindig bejött. Mondjuk végül, Ő inkább elment egy szakemberhez, állandóan rémálmok kísérték minden éjszakáját. Én már megyek is. Szia jó éjt. – köszönt el mosolyogva.

- Szia, és köszönöm. – mondtam neki. De teljesen leblokkoltam…..


Nah akkor egy kis késéssel(ne haragudjatok) de itt a friss.
Remélem tetszeni fog. És annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy kérlek szépen komizattok, annak ellenére, hogy soha nem kapom meg a komit amit kérek mindig írok. Ezért most úgy döntöttem, hogy a vélemény nyilvánítást (lásd a fejezetek alatt) megszüntettem, ha nem kapok legalább hat kommentárt. Én próbálok mindig írni, annak ellenére, hogy tényleg alig kapok visszajelzést. Egy- két ember van aki állandó komizóm. És rosszul esik. Remélem megértettek, szerintem nem kértem sokat. Más negyven komit kér. Igaz több rendszeres olvasója is van. De kérlek, legalább azt írjátok meg hogy nem tetszik, most őszintén az a két perc nektek nem sok, de nekem sokat jelentene….

Szandi

37. Fejezet

37. fejezet

Jack szemszög.



A köztünk lévő távolság már vészesen fogyott. A nő, ha nevezhetjük így, már szinte két lépésnyire volt tőlem. Majd elém lépett és vigyor kíséretében megszólalt.



- Hmm. Szia szép fiú. Van számodra egy külön meglepetésem. Nah gyere csak. – hevesen rázni kezdtem a fejem, de a nő elkapta a karom és felvonszolt a színpadra, ránéztem Chris-re, de ő is először le volt döbbenve, majd szerintem észbe kaphatott, hogy vége a kínzásának és jót vigyorgott rajtam. Szuper. Köszönöm öcskös az együtt érzést. Elengedte a kezem, majd hátrált pár lépést. Hátat fordított nekem, lehajolt. Uhhh, ez már gusztustalan. A narancsbőr már rügyezett a csülkein. A kezébe vett egy tárgyat, amit nem jól láttam, mert alig volt valami fény. Megint közeledett felém, a kezében láttam kirajzolódni egy fekete szőrős ostort. Amikor eljutott az agyamig az információ, rögtön hátrálni kezdtem, míg a falba nem ütköztem.

- Nem menekülsz… na most szépen, legyél szófogadó és csináld azt amit mondok. – simított végig az arcomon. – amikor az én angyalom ér hozzám, azonnal köszöntött a jól eső borzongás, az érintése szinte égette a bőröm, de ehelyett inkább a hányás kapott volna el, ha tudott volna. Komolyan fizikailag nem nagy fájdalom lesz, de lelkileg ez szörnyű.

- Tehát akkor, én most szépen oda lefekszem, és tudod én nagyon-nagyon rossz kislány voltam. A megtiszteltetés téged érint, mert megbüntethetsz. – már hevesen ráztam a fejem, hogy kimutassam, hogy mennyire nem tetszik. Hátráltam de a lábam a falba ütközött, szuper. – de akkor tudomásodra adom a második lehetőséget. Mivel te menekülni próbáltál, ezért nagyon rossz fiú voltál, hmm megérdemelnéd a büntetést .- nyalta meg a száját. Oké, kezdek egyre rosszabbul lenni, gyorsan mérlegeljünk.

Ha megteszem, akkor rosszullét, hányás… ez ugrott be először, másik lehetőség, a kezébe veszi, gondolom, levetkőztetne, itt mindenki előtt. Pfújjj, na jó, kibírom… nem nagy dolog, csak megfogom azt az ostort… jobb ha inkább bele sem gondolok csak legyünk túl rajta… hadd mulasson a lökött tesóm… De az biztos Audrina, hogy ezt még visszakapod, valahogy, de meg fogom bosszulni.

Elindult a dívány felé, én azt hittem rá sem fog férni, de mégis rá fért, vetettem egy utolsó pillantást Chris felé, majd követtem az ostorral a kezemben. A közönség, mert, hogy annak ellenére, hogy kibéreltem, rengetegen voltak, a haverokon kívül is ujjongott, tapsolt, fütyörésztek és mindent csináltak, úgy láttam, hogy mindenkinek nagyon bejött az ötlet, hogy engem szúrtak ki. Egyre közelebb értem, majd meglendítettem az ostort, mély levegőt vettem, majd az ostor már csattant is. A háj csak úgy lötyögött rajta, inkább elfordítottam a fejem, vagy néha becsuktam a szemem. A nő közben nagyon élvezhette. Olyanokat mondott, hogy igen, jól csinálod te vadállat, meg ilyen gusztustalan dolgokat. Chris is nagyon élvezte a műsort, nagyon jó, hogy mindenki milyen jól szórakozik, rajtam kívül.


A nő hirtelen felpattant és csillogó szemekkel fordult Chris felé, aki még mindig a széken ült, önelégülten mosolyogva, hogy nem Őt, hanem engem szívattak meg. De úgy látom, hogy most én fogok röhögni.



- Nah mi az öcsi? Talán most én fogok röhögni. – vigyorogtam a képébe.

- Inkább segíts, ez nem vicces, hallod. – de én csak nevettem. Lementem a színpadról, lepacsiztam a srácokkal, majd rendeltem egy italt. Chris feje röhejes volt, vajon én is így néztem ki, de remélem, hogy senki nem vette fel videóra, mert akkor nagyon mérges leszek…

- Te, szerinted mit fog vele csinálni? – kérdezte Peter.

- Nem tudom, de elvileg ez az ő ajándéka, hát akkor élvezze is, nem de?! – kortyoltam bele a vodkámba, természetesen szörnyű íze volt, de a látszat kedvéért mindent. . Most Chris feküdt a díványra, majd a nő kezébe vett egy rózsaszín szőrős bilincset, a másik kezébe meg meglobogtatta az ostort. Nagyon bizarr ebből a szemszögből. Nem tudom, de mintha Audrina megtiltotta volna, hogy hozzánk érjen, na van valami amiért hálás leszek Neki… Chris-en végig húzta az ostort, hátborzongató volt a látvány. Majd a feje fölé szorította Chris kezeit és összebilincselte.


Majd az ostorral, oda csapkodott neki, huuuhh ez izéé…. Oké, inkább elfordulok egy kicsit..
A zene elhalkult, majd még három ugyanilyen nő jelent meg. Volt itt szőke, fekete és vörös is meg már ugye itt volt ez a barna… a többi nő egy kicsit jobban alulöltözöttebb volt, mint a többi. A lógó melleiket, hmm, inkább fogalmazzunk úgy, hogy tőgyeiket valami fényes kis csillaggal ragasztották le. A hatalmas testűkre pedig valami domina cuccot húztak. Most, hogy így egyszerre négyet látok, komolyan, mint egy horror-filmben. Mivel érdemeltük ezt mi ki. Megint elsötétült minden.

Hirtelen a fény újra megvilágította a teret, a kezem valaki elkapta és elkezdett húzni, azonnal Peter-re néztem, hogy csináljon már valamit, mert ha én most kitépem a kezem idézőjelben, akkor lehet, hogy a lefogómnak jobban fog fájni, de mint láttam a srácokat is lefogták és hurcolták utánam, nem tudtam ezt mire vélni, de egyik pillanatról a másikra, megint a színpadon kötöttem ki, de most mindannyiunk. Felkerült öt szék a színpadra, majd minket rájuk nyomtak. Megszólalt egy zene, ez olyan tipikus, sztriptíz zene, na nem, az én kis törékeny lelkemnek ez már sok.

Előttünk termet az összes. És elkezdték nekünk rázni magukat. Hát mit ne mondjak. A szemem sokszor összezártam, de amikor kinyitottam még mindig ott voltunk. Peter-ék is elég szenvedő fejet vágtak. Ha eddig bosszút akartam állni Audrina-n akkor, most már többszörösen fogunk majd össze… igaz, hogy nem tudok rá haragudni, de ezt nem fogom szó nélkül hagyni.



Több perc táncolás után ha ezt nevezhetjük annak, ami nekem óráknak tűnt, véget ért a kínszenvedésünk. Megköszönték, hogy segédkeztünk, és élveztük az ajándékunk, majd lefáradtunk a színpadról. Leheveredtünk a pulthoz, majd a fiúk annyi piát döntöttek magukba amennyit csak tudtak.

A levegőben nagyon sok szag keveredett, de egy valami megcsapta az orrom.
Felismerném több ezer illat közül is.



Tehát visszatért……


Bocsánat, ez most csak ennyi lett:) de nagyon kedvem támadt az íráshoz, de szeretném ha a másik fejezethez kapnék 6 kommit és legalább ehhez is egy párat^^
puszi:
Szandi

36. Fejezet.

36. fejezet

Audrina szemszög

- Tee!!!! Mégis mi a jó francot művelsz? – támadt rám, valami ilyesmi reakcióra számítottam.
- Szia neked is édesem. – nevetetem fel– talán nem tetszik az ajándékom? – és széles mosolyra húzódtak ajkaim.
- Nem, nagyon nem tetszik, azt hittem, hogy valami nagy testű állatot elefántot hozattál. Nem ezt az izét. -
- Jól van nyugodj le, élvezd, leraktalak, szeretlek. – nevetetem fel, s le is raktam a telefont.
- Audrina mit műveltél? – kérdezte Nikki.
- Tudod, megajándékoztam a fiúkat, csak elújságolták a véleményüket az ajándékomról, hogy milyen kreatív és aranyos vagyok, hogy gondoltam rájuk. – vigyorogtam.
- Ugye inkább nem is akarom tudni miről van szó. – karolt belém Nikki.
- Nem. –adtam egy puszit az arcára.

Ahogy beléptünk a bárba mindenki minket figyelt… már megint. Leültünk a bárpulthoz.
- Jó estét a hölgyeknek, mit hozhatok? – fordult felénk a pultos.
- Én egy koktélt kérek. – mondta Nic.
- Én is azt szeretnék. – mosolygott kedvesen Christi a pultosra, amint látom nagyon bejön neki, szuper ma mindenki felcsíp magának egy pasit.
- Hmm… nem is tudom, talán egy vodka narancsot kérek. – mondtam a pincérnek, majd várakozóan Nikki-re néztem.
- Nekem is megfelel. - mondta Nikki.
- Rendben, azonnal. – és feltűnően Christi-re mosolygott.
- Csajok mindjárt jövök, csak elmegyek a mosdóba. - füllentettem egy kicsit.
- Oké, de siess. – mondta Nic. Majd az ajtóra pillantott és meglátta Billy-t, hatalmas mosoly ült ki arcára, intett a fiúnak, hogy nyugodtan menjen oda. Addig én gyorsan kiszabadultam a teremből. Majd előkerestem a táskámból a telefonom.
- Hol is vagy hol is vagy… - kerestem a telefonszámát.
- Megvan. – megnyomtam a hívás gombot.
- Szia Audrina vagyok. Akkor készen állsz, mert mi már ott vagyunk a bárban.
- Szia édesem, igen már indul is.
- Oké, szia, és köszönöm, ezer hálám. – raktam le a telefont.
- Nocsak-nocsak kivel beszéltél? – suttogott valaki a fülembe hirtelen még a hideg is kirázott. Megfordultam, hogy szembenézhessek az ismeretlen ismerőssel. De inkább meg se fordultam volna, a vigyor letörölhetetlen volt a képéről. Szuper, már csak ez az arogáns….khm szóval Ő hiányzott.
- Tom. – biccentettem neki. – mit keresel te itt? – kérdeztem tőle ridegen, a legutolsó találkozásunk elég fagyosra sikeredett, az az előttiről inkább ne is beszéljünk.
- Ohh, milyen kedves fogadtatás, látom nagyon hiányoztam. – de az a pimasz vigyor még mindig ott volt a képén, komolyan mondom, ha így vigyorog tovább hányingerem lesz…
- Bocs, rád pont nem számítottam. – mondtam neki a rád szót hangsúlyozva.
- Én csak egy kicsit lazítok, viszont te, mi járatban itt? – mért végig, szuper ennél rövidebb ruhában nem is lehetnék, és ez itt rajtam legelteti a szemét.
- Képzeld, én is lazítanék a leánybúcsúztatón, szóval nekem ideje mennem. – és megmutattam neki a hátam, majd elindultam a bár bejárata felé.
- Jajj, ne mond hogy a kis Jack-el ennyire jól megvagytok?!- kiabált utánam, majd gúnyosan felnevetett. Nagyon felhúzott, lassan megfordultam, hogy szembe kerülhessek vele, mert időközben már mögöttem is volt. Komolyan mondom úgy tapad, mint egy pióca.
- Neked mi a franc bajod van? És mégis mi közöd van hozzá? És képzeld nagyon jól megvagyunk Jack-el, és nagyon szeretem. – ha eddig felhúzott akkor most körülbelül olyan helyzetben voltam, hogy azon nyomban felrobbanok. De nem Audrina nem hagyhatod, hogy elrontsák az estéd, kizárt.
- Ha most megbocsátasz, további szép estét.
- Hát így kell üdvözölni egy barátot? Na szép, további szép estét neked is. – csináltam egy hátra arcot, és otthagytam. Gyorsan a bárpulthoz mentem, a látvány mit mondjak nem lepet meg. Nic és Billy táncoltak, de közben szenvedélyesen csókolóztak, Christi meg a mixeres gyerek feltűnően flörtölnek egymással.
- Mi tartott ilyen sokáig Audrina, miben sántikálsz te? – nézett rám mosolyogva Nikki, majd szemöldöke ívbe szaladt. Válaszként csak rá kacsintottam.




- Kedves hölgyeim is uraim, köszöntsük nagy szeretettel Ms. Nová kisasszonyt és barátnőit, köztük a szerencsés Nikki-t akinek ez a leánybúcsúztatója. Nagy tapsot nekik. – jött elő a színpadról Mike, ő intézi, hogy este jót mulassunk.
- Gyerünk a hölgyeknek mikrofont kérünk. – egy pasi jelent meg előttünk, mindenki kezébe nyomott egy mikrofont, majd Mike felráncigáltatott minket a színpadra.
- Na nem harapok, gyertek ide és szórakozatok.


- Nah szóval oké, a nevem Audrina Nová kezdjük valami klasszikussal. – mondjuk egy ABBA slágerrel. – vettem kezembe a mikrofont, bátorítóan Nikki-re mosolyogtam, majd felcsendült a zene.

És mi csak énekeltünk, felszabadultan, és jókedvűen:


Mamma mia, here I go again
My my, how can I resist you?
Mamma mia, does it show again?
My my, just how much I've missed you
Yes, I've been brokenhearted
Blue since the day we parted
Why, why did I ever let you go?
Mamma mia, now I really know,
My my, I could never let you go.

A dal végére már nagyon jól éreztük magunkat, hoztak nekünk pár italt, majd Nic lopott egy csókot Billy-től, és hát persze aki az italokat kihozta a mixer akinek még a nevet se tudjuk de láttam, hogy megadja Christi-nek a számát. Nikki is nagyon jól érezte magát, már a DJ pultnál lebeszélte a következő számot, örültem neki, hogy jól érzi magát, mert az elején egy kicsit feszengett.

Áténekeltük az egész éjszakát. Mindenki fantasztikusan érezte magát, már olyan 3 óra körül, Christi-t fel is szedte a mixert akinek, mint tudomásomra jutott a neve James.
Hiányzott Jack, de megérdemelték, kicsit ki van rám bukva, tudom, de hát a bekélés utáni…. Nah szóval az a legjobb. – még magamban is elharaptam a mondtad végét…

- Audrina! Gyere énekeljünk. – fogta meg Nikki a kezem és kezdett el húzni a színpad közepére. Még táncoltunk is, a közönség is jól érezte magát, mi meg hát még jobban ha mondhatom így. Most milyen boldog, remélem mindig ilyen marad Nikki. Pár hét és kezdődik az egyetem, előtte meg lezajlik az esküvő, még rengeteg dolgom van. De most, istenem, hol jár az agyam… ma bulizunk Audrina, tombolj, és élvezd. A dalnak vége lett, és én lementem a színpadról, hagytam Nikki-t hadd szórakozzon.
- Audrina, gyere igyunk valamit. – szólt Mike.
- Oké, menjünk. – rendeltünk italt, majd leültünk a bárpulthoz.
- Köszönöm a segítséged. Nagyon hálás vagyok.
- Ugyan, semmi. Örülök, hogy ilyen jól érzitek magatok, és tudod mindig számíthatsz rám. – mosolygott rám. Még beszélgettünk egy kicsit.

Énekeltünk még egy pár dalt, én őszintén már teljesen ki voltam, a torkom már kapart a szomjúságtól, a fejem már egy kicsit fájt, és hát el is fáradtam.
Elővettem a telefonom, hogy megnézem mennyi már az idő…
Pár perc múlva lesz negyed hat, ránéztem Nikki-re és bólintott, hogy menjünk.
Christina és James még táncoltak, úgy döntöttem, hogy oda megyek hozzájuk és szólok nekik, hogy mi felmegyünk, de Ő nyugodtan maradjon.
- Christi. – kiabáltam neki oda, rengeteg ember volt és hát mire odaférkőzhettem hozzájuk…
- Mi felmegyünk, nyugodtan maradj, ha akarsz majd jössz, nálad van a kártya ugye?
- Oké, persze, menjetek csak, mi elleszünk. – vigyorgott rá James-re aki viszonozta ezt a mosolyt. Nem tudom, de nekem nem tetszik ez a csávó, olyan felszínes. Rossz érzésem van vele kapcsolatban.

A szemeimmel Nicol-t kerestem, de sehol nem találtam….


Elnézést a késésért, csak mindig volt valami tegnap is éjfélkor értem haza, de nekiálltam írni, remélem tetszik, következő Jack szemszög lesz.
és annak ellenére hogy egy kattintással megmutathajtátok nekem hogy mit gondoltok, nem akarom, hogy a kommik kárára menjen. Szóval hat komi a határ megint és írásos formában szeretném..így se kapok annyit soha amennyit kérek és mindig egy szó nélkül írok...
kommikat pls...^^
puszi:
Szandi

35. Fejezet.

Jack szemszög

Miután a lányok összepakoltak mi is elkezdtünk készülődni. Boldog voltam, hogy Audrina-val most minden rendben, szeret és én viszont szerethetem. A testvéremnek ma lesz az utolsó szabad estélye. Nem terveztem semmi extrát, csak a haverokkal összejövünk. Igen, mióta, itt vagyok azóta nagyon sok barátot szereztem. A Fourseaons-ben mindent megterveztem, csak a bárban leszünk, piálgatunk és az este fő eseménye a meglepetésem lesz. Elindultam lezuhanyozni. A forró víz most különösen jól esett. A szobámba érve rájöttem, fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel. Tüdőmet megtöltöttem levegővel, majd a gardrób elé lépve kitártam. A fogason volt egy ruha zacskóban egy cetlivel.

Szia.
Kérlek ezt vedd fel, biztos jól fog állni. Jó szórakozást. Kérlek vigyázz Rá.
Puszi: Nikki.

Lehúztam a ruháról a nejlont. Egy fekete nadrág, és egy szürke póló, Megfelelt, csak valami zakó féleséget majd ráveszek. Felkaptam magamra a ruhákat és elindultam megkeresni öcsémet. Bekopogtam a szobájukba.

- Tesó bejöhetek? – kukkantottam be a szobába, de az üres volt.
- Persze, mindjárt kész vagyok. – vigyorgott a fürdőszoba ajtóból.
- Mi van talán Audruska ki készítette a ruhácskád? – röhögött fogmosás közben.
- Haha nagyon humoros vagy, de inkább te is nézz be a szekrényedbe. – és egy mindentudó mosoly jelent meg az arcomon mire neki kikerekedtek a szemei. Azonnal a gardrób elé lépett, nagyot sóhajtott. Ezen már tényleg nevetnem kellett. Az én reakcióm is hasonló volt, nem értem, hogy a nők, hogy tudnak ennyit vásárolni, és hogy minek az a sok fölösleges cucc. Nem mondom, hogy én nem mentem Audrina-val, mondjuk vele élveztem, na jó inkább hagyjuk mert már magam sem tudom mit hordok itt össze.
- Most min röhögsz? – nézett rám szúrós szemekkel.
- Csak nézd meg. – intettem a kezemmel. Kinyitotta a szekrényt, kikapta a ruhát és kezébe vette a cetlit majd hangosan felolvasta.

Szia Édesem!

Először is remélem, hogy Jack- nek nem kell vigyáznia rád, mert különben… nah nem ilyenre nem is gondolok, mert te nem vagy olyan..:D
Ezeket vedd fel, tudom, hogy tetszeni fog.
Imádlak: Nikki (L)

- Hát igen az én csajom. – húzta ki magát, és egy letörölhetetlen vigyor ült ki képére.
- Jaja öcsi, szóval akkor a csajod kordában tart, hajjaj mi lesz itt esküvő után. – de már a röhögéstől a hasam fogtam. Egyszer csak az arcomba csapódott egy párna. Hirtelen felnéztem rá, kivillantottam a fogsorom. Arcára rá fagyott a mosoly. Lassan közeledtem felé, majd amikor már csak egy méter volt közöttünk, elnevettem magam. Az arca ledöbbent, majd ő is velem nevetett.
- Oké, ez nagyon félelmetes volt. De most inkább felöltözök és utána kezdődhet a buli. – tárta ki előttem az ajtót.
- Rendben én addig telefonálok egyet. – leültem a nappaliba és megkerestem a társaság telefonszámát. Köztük volt egy régi ismerősöm, aki öhm vámpír.
- Szia Matt.- köszöntem rég nem látott barátomnak.
- Jack? – hallottam hangján a meglepettséget. – mi van veled öreg harcos?
- Semmi érdekes, de igazából segítségedre lenne szükségem.
- Persze, bármiben segítek tudod. – szépen beavattam a tervembe. Nagyon jó ötletnek tartotta és azt mondta hétre minden kész lesz. Ránéztem az hat múlt két perccel.
- Chris a garázsban vagyok, siess a srácokat is fel kell vennünk még. – kiabáltam a lépcső aljáról hátha meghallja.
- És ne veszekedj az én kocsimmal megyünk az nagyobb. – nevettem fel, mert tudtam, hogy úgy is az lett volna a következő mondata: Az én kocsimmal megyünk. Hallottam még, hogy az orra alatt dünnyög. De most mit csináljak, az én kocsim praktikusabb. Pár perc múlva Chris jelent meg előttem bosszúsan méregetve.
- Indulhatunk? Vagy meddig álljak még itt? – dobbantott egyet a lábával.
- Héhé nyugi öcskös. Van neked egy meglepetésem. – boxoltam bele a vállába.
- Oké, oké, csak induljunk már.

A fiúkat gyorsan felszedtük, pontosan öten voltunk. Chris, David, Peter, Jackson és én.
David Peter és Jackson Chris egyetemi haverjai, mióta tudják, hogy Chris tesója vagyok azóta nagyon jóba lettünk. Kihajtottam a városból egyenesen északnak, már fél hét elmúlt. Jó félóra kocsikázás után megérkeztünk.
- Tesó mit keresünk itt? – szállt ki a a kocsiból Chris.
- Majd mindjárt meglátod. – ránéztem az órámra. Két perc múlva hét. A srácoknak is meglepetés lesz, nekik sem mondtam el, hogy mit tervezek.
- Meddig vagyunk még itt a semmiért ahelyett, hogy már kellemes hölgyek társaságában lehetnék? – kérdezte David. Ránéztem újból az órámra. Már csak tíz másodperc. Tíz kilenc nyolc hét hat öt négy három kettő egy és autók. Először egy fekete BMW x6- os, egy fekete Porsche 911 Turbo, majd egy tűzpiros Ferrari enzo követte, egy szürke VOLVO XC60- as volt a következő majd a Chris-nek szánt csoda parkolt le elénk. Egy Aston Martin One 77- es. Hát igen az én Matt barátom kitett magáért, ha már kocsikról van szó. Ahogy ránéztem a fiúkra mindenkinek döbbent tekintette volt.
- Szia Matt. Hadd mutassam be neked az öcsém Chris-t – Chris a nevére feleszmélt, majd kezet rázott Matt-el.
- Szia, örülök, hogy megismerhettelek. – üdvözölte Matt.
- Én is. – mosolygott Chris.
- Akkor, ő itt David, Peter és Jackson. – mutattam a fiúkra.
- Csáó srácok tessék itt vannak a kulcsok.
- David tiéd a BMW. – majd félé dobta a kulcsot.
- Peter a gyönyörű Porsche. – majd ő is megkapta a kulcsot.
- Jackson tiéd a VOLVO és akkor Jack tiéd a Ferrari. – száz szemed rá.- Chris neked meg nem maradt több választásod.
- Ez most komoly? – nézett rám Chris miután a kezébe nyomta Matt a kulcsokat.
- Nem.
- Jajj az istenit neki, remélem csak egyetlen legénybúcsúztatót kell megszerveznem, adjuk meg neki a módját. Mondjuk egy kis autóversennyel. – húztam mosolyra a számát.
- Hát haver, te aztán nagy vagy. – csapott a tenyerembe David.
- Igen ez nem semmi. – csatlakozott Jackson is. Peter még mindig a kocsikban gyönyörködött.
- Köszönöm szépen bátyó.. – jött oda hozzám Chris és megölelt.
- Nah jó induljunk és nyerjen a jobbik. Ja és el ne felejtsem a nyertes fizet mindenkinek este.

Bepattantunk a kocsikba. A pályát már előkészítették. A szabályokat megbeszéltük, besoroltunk egymás mellé és már sebesen száguldottunk is. Peter vezetett mellette szorosan Chris, majd én Jackson és David. Nagyon jól vezettek a fiúk, szoros küzdelem volt.

Az utolsó körünk volt. Chris nagyon belehúzott, már a startnál voltunk amikor Chris megelőzött. Így ő nyert. Mögöttem ért be Jackson, Peter majd David egyszerre szinte.
Miután kiszálltunk a kocsiból, mindenki lepacsizott mindenkivel, nem volt sértődés hál a jó égnek.

- Hát haver ezt bebuktad. – röhögött Peter.
- Dehogyis. Ma én fizetek mindenkinek. Jó buli lesz. – vigyorgott Chris. Össze szedtük a holmijainkat, megköszöntük Matt – nak és elindultunk a szálloda felé. Az út csöndesen telt. Gyorsabban odaértünk a szállodához. Megkaptuk a szobakulcsokat, majd elindultunk a bárba.

Iszogattunk, nagyon jól érezzük magunkat. Már az összes régi slágert elénekeltük. Egyszer csak leállt a zene.

- Kedves vendégeink! Kedves Chris! – fogalmunk sincs, hogy miről van szó, Chris rám nézett, de én nemet intettem a fejemmel, fogalmam sincs, hogy mit akar.
- Van neked egy meglepetésünk. Ajándékba kapod egy kedves barátodtól. Felolvasom az üzenetet ha megengeditek – bólintottunk.

Szia Chris!

Remélem tetszeni fog az ajándékom, tudod miért kapod szerintem. Ez az én bosszúm neked, csak élvezd.
Ölel : Audrina.

A fény eltűnt, sötét lett, majd egy halk zenét hallottunk. Majd egy széket láttunk meg a színpadon. Azt hittem valami nagytestű állat körvonalai rajzolódnak ki előttem, de a látásom nem engedte, hogy elhitessem magammal. Na ne ezt nem hiszem el.
Előhalásztam a telefonom a zsebemből.

- Tee!!!! Mégis mi a jó francot művelsz?
- Szia neked is édesem. – nevetett fel csilingelő hangján. – talán nem tetszik az ajándékom? – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Nem, nagyon nem tetszik, azt hittem, hogy valami nagy testű állatot elefántot hozattál. Nem ezt az izét.
- Jól van nyugodj le, élvezd, leraktalak, szeretlek. – nevetett fel.
- Le ne mert rakni Audrina Nová. - de addigra a vonal már megszakadt.

A színpadon egy kb 180 kilós nő jelent meg egy falatnyi tangában, ami elveszett rajta, meg egy melltartónak nevezett valamiben a nyakában egy boával. Majd szét esett annyira rázta magát. Egyre vészesebben közeledett felénk. Levette a nyakáról a boát, lehajolt Chris-hez adott neki egy cuppanós puszit majd magához rántotta. Leültette a székre. Chris könyörgően nézett rám. De az a nő rávette magát, az ölébe ült, majd hozzá dörgölőzött. Felállt majd a méretes hátsóját Chris képébe nyomta. Valahonnan előkerült egy rúd is. Úgy tekerget a rúdon, gusztustalan volt. Már komolyan hányingerem volt. Előkerült egy kis tejszínhab is.
Befújta Chris arcát tejszínhabbal és elkezdte nyalogatni. Majd hirtelen megállt és elindult felém. Na ne…ezért Audrina Nová még kapni fogsz…..

ECLIPSE

Sziasztok:)

Tegnap voltam az Aréna moziban megnézni a mi kis vámpírjainkat:D
Hol is kezdjem, talán az elején...
Szóval szerintem tényleg három film kellett ahhoz, hogy igazi twilight hangulatba csöppenjek. Nagyon tetszett, hogy végre hallhatom Emmet Cullen híres poénjaiból és hogy valóban nem Bella köré épült az egész, végre hallhattam Jaspert is megszólalni, örültem, hogy több szerepet kaptak, de hát nem aranyosak Alice-el, amikor a harcot gyakorolták, és Jazz elmesélte a történetét és a sokáig várattál dumával odamegy alice, ahogy néztek egymásra, egy szóval édesek együtt. Amikor a harcra gyakoroltak Alice és Jasper páros nagyon nagy volt, Alice ahogyan látta minden mozdulatát, és a valódi harcban is ahogy használta, nagyon tettszett, a rossz vámpírok is lenyűgöztek,a kis Bree-is nagyon aranyos és ahogyan Esme védte...és szegény Jasper is amikor inkább elfordult. Hiányoltam viszont, a sárga Porsche-t, a visszaemlékezések nagyon jól sikerültek, imádtam a Rosalie-t és abban a menyasszonyi ruhában vörös szemekkel igazán rémisztő volt. De nekem most szimpatikus volt, én szeretem Rosaliet, eszméletlen szép volt itt is. A farkasok is nagyon tetszettek pedig Team Ed vagyok. Még Jacob-ot is sajnáltam. Nekem is tetszett az a megoldás, hogy mint a porcelán széttörtek a vámpírok. A lényeg baromi jó film volt. Tetszett a lánykérés is. Nagyon aranyosak voltak. Meg hát az apa szűz vagyok oké... igen bírtam Charlie fejét...volt amikor röhögtem még szerencse, hogy nem voltak sokan abban a teremben csak öten velünk tízen kb.... amikor jöttek a rossz vámpírok hmmm..nem semmi volt..nah rohanok mert még dolgom van és össze kell pakolnom mert holnap megyek lovagolni:D
És édeskéim, légyszíves szegyetek össze nekem még három, négy kommit okés, és akkor vasárnap friss:P
Nah már úgy írnám azt a Jack szemszöget. És ha aznap meglesz a hat komi akkor Kedden is Friss:D egy Audrina szemszöggel.
Könyörgöm nektek, írjatok, mert rossz hogy nem írtok:/
Ölel titeket:
Szandi