38. Fejezet.

Audrina szemszög.

Körbenéztem a teremben, újra és újra de Nicol-t sehol nem láttam. Nem akarom felidegesíteni fölöslegesen Nikki-t. Úgy döntöttem, hogy szólok Nikki-nek.

-Nikki. - indultam felé. Az ajtóban toporgott. Nagyon fáradt volt, de legalább jól érezte magát. - Menj, fel mindjárt megyek. Csak megkeresem Nicol-t. Megyünk mi is utánad. - mondtam neki.

-Rendben, lehet, hogy én lefekszem, fárasztó nap volt. Köszönöm .- megölelt, majd eltűnt a liftnél.

Nem tudtam, hogy merre keressem, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek a bár elé, és először ott nézek szét, majd van kint egy hatalmas terasz. A bár előtt csak pár ember lézengett, de Nicol-t nem láttam sehol. Akkor maradt a második választás. Elindultam a terasz irányába. Ahogy kinyitottam a csapóajtót, rögtön megcsapott a hűs nyári szellő. Kicsit fáztam. A kilátás gyönyörű volt. Az eget csillagok világították meg. Beljebb mentem, senkit nem láttam kint. A biztonság kedvéért vagy inkább azért, hogy gyönyörködhessek egy kicsit, körbejártam. Az egyik sarokban valami mozgásra lettem figyelmes. Két alak körformája rajzolódott ki, ahogy közelebb mentem. A páros Nicol és Billy volt. Egy hatalmas kő esett le a szívemről. Nic Billy mellkasán aludt, rajta a zakójával. Gondolom Billy betakarta, hogy ne fázzon. De Billy nem aludt, mosolyogva rám nézett:

- Olyan édesen alszik, nem akartam felébreszteni. – nézett végig rajta. A szemében láttam, hogy szereti, csak úgy csillogtak, és ott volt a védelmezés ahogy karjait köré fonta. Nagyon aranyosak voltak együtt.
- Rendben, csak megijedtem, hogy eltűnt, azért szólhattatok volna. – mondtam egy kicsi felháborodást mutatva, de a mosoly már ott is bujkált az ajkam szélén, mihelyst ránéztem a párosunkra.
- Ne haragudj, hirtelen ötlet volt, csak tudod, most hullócsillag időszak van. Az időre meg nem figyeltünk, mint látod fáradt volt, és ahogy leültünk ide, elaludt. – mosolygott. Őszintének tűnik. Nem tudom miért, hiszen ismeretlen de megbízom benne.
- Én felmegyek a lányokkal. A szobaszámunk…
- Tudom, felviszem. Nyugodj meg. – szakított félbe.
- Rendben. Akkor szia. – mosolyogtam rá. Egészen lehűlt a levegő. Az ajtóban Tom ácsorgott. Most nagyon nem volt kedvem hozzá. Még inkább ahhoz nem, hogy itt jó pofizzon. Rá se nézve elindultam fel. Amikor rájöttem, hogy elhagytam vagyis ott hagytam a bárpulton a táskám.
- Oh, hogy a fenébe. – adtam hangot hangosan is, hogy most mehetek vissza érte.
- Mi a baj? – kérdezte Tom lezserül az ajtónak támaszkodva amikor már épp elmentem volna mellette.
- Semmi, csak itt hagytam valamit, és utána megyek is. – majd beléptem volna az ajtón ha nem akadályoznak meg benne.
- Hova sietsz ennyire? – fogta meg a kezem.
- Elengednél?!- néztem rá a kezemre.
- Hát persze. – nevetett és elengedte a kezem. – talán ezt keresed. – nyújtotta előre a kezét, amiben a táskám volt.
- Te mégis..? – kaptam ki a kezéből.
- Igen, nagyon szívesen máskor is…. – vigyorgott bele a képembe.
- Köszönöm. – vágtam hozzá. – hol találtad meg? – kérdeztem tőle, miközben a szemeibe néztem. Régóta ismerem már, ahhoz, hogy tudjam, mikor akar valamit. Lehet, hogy azért jöttünk ki olyan jól régen, mert Ő is mint én mindig elérjük azt amit akarunk.
- A bárpulton hagytad, és James az ismerősöm, mondta, hogy egy csinos hölgy itt hagyta. – mosolygott rám.
- Ahham, és honnan tudtad, hogy az enyém? – kérdeztem tőle?
- Hát belekutatottam, és a határidőnaplódról tudtam, hogy a tiéd, hiszen még tőlem kaptad. – mosolygott még mindig. Kutakodott a cuccaim között?!!!!
- Köszi, de ha megkérhetlek máskor ne kutakodj a cuccaim között. Na jó éjszakát. – fordítottam neki hátat, majd felmentem a szobánkba.

Fent, már mindenki aludt, gyorsan ledobtam magamról a cipőt, meg a ruhát, és befeküdtem Nikki mellé. Christina meg Nic a másik szobában vannak. Nikki már aludt, nem akartam felébreszteni, ezért majd reggel letusolok.

Gyorsan elaludtam, de az álmok nem kerültek el…

Egy szép ház előtt álltam. Nem látszottam idősebbnek, mint most. Valakire vártam.
Egyszer az ajtó kicsapódott. A kislány a kezeimbe ugrott.

- Szia mamíííí. – visította miközben a karjaimban talált menedéket.
- Szia édesem. – pusziltam meg arcocskáját. – hol van apu? – tettem fel a kérdést, de válasz már az illetőtől jött.
- Itt vagyok drágám. Csak vadászni voltunk. – jött oda hozzánk majd átölelt mindkettőnket és megcsókolt, persze a gyerek előtt nem volt csak egy gyors szájra puszi szerűség.
- Képzeld mami elkaptam egy nagy macit. – olyan természetesnek tűnt az egész helyzet, hogy már megrémültem tőle. Jack kivette a kezemből a kis tündért, aki szinte tökéletes volt. Édes kis pofikáját keretezte hosszú haja, gyönyörű szemei voltak, amik inkább Jack- szemeire hasonlítottak.

Az álom itt megszakadt. De követte őt egy másik…


Az erdőben voltunk, egy fakunyhó előtt. Hirtelen a ház belsejében találtam magam, egy hatalmas nagy ágyon, fölöttem pedig Jack.

- kívánlak. – suttogta a nyakam csókolgatása közben. Felhúztam arcát az enyémhez és ajkaimat rátapasztottam az Ő édes ajkaira. Megszakította csókunk és újból a nyakamat kényeztette.

De pár másodperc leforgása alatt minden megváltozott. Egy mély s szinte már állatias morgás tört fel mellkasából.
És éles fájdalom keletkezett a nyakamnál. Annyit még éreztem, hogy leszáll rólam, majd egy ajtó csapódás, de utána….
Semmit nem érzékeltem, csak a tűzet a forró tüzet amit ha nem oltanak el felemészt.
Sikoltoztam, de senki nem vett észre, senki nem akarta kioltani a tüzet.
Segítségért akartam kiáltani, de nem tudtam szólásra nyitni a szám. Szinte már vergődtem a fájdalomtól. Fogalmam sincs mennyi idő telt el… de a fájdalom kezd megszűnni.. a szívem majd kiugrik a bordáim közül. Egyre gyorsabb és gyorsabb tempóban ver, majd egy határozott utolsó nagy dobogás és megszűnt.
Most vajon akkor meghaltam, vagy mi történik velem, a tűzet is eloltotta valaki, tehát minden bizonnyal a mennyországba kerültem. Meghaltam. De én nem akartam meghalni. Nekem ott van Jack, szertem, nem akarom egyedül hagyni. Vissza kell mennem nem halhattam meg. Egy hideg érintést éreztem a kezemen. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy kinyissam a szemem. Minden próbálkozás kudarcba fulladt, de én nem adtam fel. Újra és újra próbálkoztam. A hideg érintés folyamatosan ott volt, éreztem kör-körös mozdulatát.
A hallásom is mintha kezdene kitisztulni, mintha valaki engem szólítgatna..

- Audrina kérlek nyisd ki a szemed..nagyon sajnálom. Szeretlek. Kérlek nyisd ki a szemed. – a hang tulajdonosa nagyon ismerős volt. Ismerem, igen ilyen gyönyörű hangja csak az én szerelmemnek van. Válaszoltam volna, de még mindig nem akaródzott.

Addig próbálkoztam míg szemhéjaim ki nem nyitódtak. A látvány hát, hogy is mondjam, meglepett. Minden apró repedést, porszemet láttam. Megszeppenve pislogtam.

-Audrina édesem, hallasz? – kérlelt Jack. A hang irányába fordítottam az arcom.
Megláttam az Ő ezekkel a szemekkel, még gyönyörűbb arcát. Késztetést éreztem, hogy végig simítsak rajta. Egyik kezem felemeltem, kicsit gyorsan, ettől megijedtem, és visszaejtettem magam mellé a kezem. Megpróbáltam egy kicsit lassabban. Hozzáértem az arcához, de most jéghideg volt, de mégis kellemes és bársonyos.

- Kérlek mondj valamit. – fogta meg a kezem ami az arcán volt.
- Mi történt? – szólaltam meg először, miközben végig néztem magamon. A ruhám tiszta véres volt. És a bőröm ahogy végignéztem a kezemen, hófehér volt.
- Mi történt? – kérdeztem meg újból. A hang ami tőlem érkezett kicsit érdekesen csengett, szokatlan volt.
- Én én, nagyon sajnálom. Hirtelen elkapott a hév..és én ….én….megharaptalak. – nyögte ki végül, majd kezeimbe temette arcát. Huuh, mi van? Megharapott? és az nem baj, ha annyira belejöttünk az együttlétbe, de várjunk csak megharapott????? De hiszen Jack vámpír….
- Audrina én sajnálom. Vámpír vagy…

- Nem az nem lehet. –ültem fel az ágyban. A homlokom verejtékes volt. Megijedtem, hirtelen megmozdult valaki mellettem, de a keze a kezemen volt. A sötétben nem láttam semmit. A hajam hátrahúztam az arcomból.

- Ssssh.. semmi baj, nyugodj meg. Csak egy rossz álom. – mondta az alak.

- Ki vagy? – suttogtam. Hallottam egy kis motoszkálást, majd az éjjeli lámpám felkapcsolódott. Hirtelen nagyot ugrottam az ijedtségtől. És felismertem az illetőt…

- Billy – suttogtam.

- Hogy kerülsz te ide? És és mi történt? – rohamoztam meg a kérdéseimmel.

- Felhoztam Nicol-t már hideg lett lent, és mocorogni kezdett, így hát felhoztam, és lefektettem. Épp indultam volna, amikor hallottam, hogy nyugtalan vagy. Ide jöttem, hogy megnézzem, hogy jól vagy- e. De láttam, hogy csak rosszat álmodtál, próbáltalak megnyugtatni, ez a kis tesómnál mindig bejött. Mondjuk végül, Ő inkább elment egy szakemberhez, állandóan rémálmok kísérték minden éjszakáját. Én már megyek is. Szia jó éjt. – köszönt el mosolyogva.

- Szia, és köszönöm. – mondtam neki. De teljesen leblokkoltam…..


Nah akkor egy kis késéssel(ne haragudjatok) de itt a friss.
Remélem tetszeni fog. És annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy kérlek szépen komizattok, annak ellenére, hogy soha nem kapom meg a komit amit kérek mindig írok. Ezért most úgy döntöttem, hogy a vélemény nyilvánítást (lásd a fejezetek alatt) megszüntettem, ha nem kapok legalább hat kommentárt. Én próbálok mindig írni, annak ellenére, hogy tényleg alig kapok visszajelzést. Egy- két ember van aki állandó komizóm. És rosszul esik. Remélem megértettek, szerintem nem kértem sokat. Más negyven komit kér. Igaz több rendszeres olvasója is van. De kérlek, legalább azt írjátok meg hogy nem tetszik, most őszintén az a két perc nektek nem sok, de nekem sokat jelentene….

Szandi