Az emberek sok mindent elhallgatnak...
Reggel épp, hogy időben felkeltem fél óra múlva ott kell lennem az évnyitón.
Felöltöztem,kocsiba pattantam és meg sem álltam a suli parkolójáig. Bepánikoltam.
-Nyugi Audrina, nyugi-mondogattam magamnak, ahogy elindultam az előadó terembe az évnyitó után,
-Jó napot, ön bizonyára...Ms.Nová.
-Igen. -feleltem
-Foglaljon helyett.-szólt a tanár.Szuper az első napom késéssel indult.
-Ne haragudjon Mr....-fogalmam se volt, hogy hogy hívják.
-Mr.Lurdy.
-Tehát Mr.Lurdy elnézést a késés miatt, csak a papírjaimmal voltak egy kis gondok.
- Semmi gond Ms.Nová.
Leültem a helyemre, jobban mondva ahol volt hely, egy lány mellett.Igen aranyosnak tünt.
-Szia! A nevem Audrina Nová.
-Szia! Engem Nikki Rath-nak hívnak.
-Olyan szörnyű, hogy késtem, csak a papírjaimat elkeverték.
-Ne aggódj! Ahogy halottam ő itt a legmegértőbb tanár.Nemrég vesztette el a családját.
-Ez szörnyű.-sóhajtottam és csak arra tudtam gondolni, hogy nekem van családom de én hagytam ott őket,
de nem, az más, az én családom nagyon más...ők csak.......ők nem nevezhetők családnak.
-Igen az.-mondta Nikki.-és ez kizökkentett mélázásomból.
-Akkor holnap találkozzunk ugyanebben a teremben!Viszontlátásra mindenkinek!-mondta Mr.Lurdy.
-Audrina?-szólt Nikki..ami bevallom kicsit meglepett.
-Igen?-mosolyogtam rá
- Nincs kedved velem ebédelni?-kérdezte gyanakodva, nem tudta a biztos válaszom.
-Hát persze-válaszoltam neki és láttam rajta , kölcsönös érzést keltettünk egymásban.
-Mit szólsz a Lascaux-hoz a sarkon?
-Tökéletes, menjünk gyalog, nagyon szép időnk van ma.-feleltem neki.
-Szóval akkor te milyen területre jelentkeztél?
-Filozófia.-erre a kijelentésemre fülig ért a szája.
-Jajj, de jó.Akkor szinte minden óránk együtt lesz.-örvendezett,és bevalom én is örültem neki.
-Ennek én is örülök.-feleltem őszintén.
-Mesélj nekem a családodról.-kérleltem hátha neki szebb gyermekkorra volt mint nekem.
-Hát a családomat már rég nem láttam.láttam rajta, hogy egy kicsitt elszomorodik és fel-
törnek az emlékek.Pont úgy, mint nekem.
-Eredetileg is itt élsz?-tereltem a témát.
-Nem,nem én Londonban születtem.
-Énis éltem ott egy darabig a családommal,csak hát apámat mindig áthelyezték így mindig
költöztünk.-mondtam keserűen az emlékek hatására.
-Hát igen ismerős helyzet, mi is állandóan költöztünk,mindig új suli meg új közösség.
Megérkeztünk a kicsi étterembe és a pincér már itt is volt.
-Szép napot a hölgyeknek!Mit hozhatok-kérdezte a pincér, egész jóképű volt.
-Én egy gyümölcslevest szeretnék.
-És ön?
-Nekem is megfelel.
-Mindjárt hozom.
-Köszönjük.-mondtuk egyszerre erre mindketten felnevettünk.
Ebéd közben kitárgyaltunk mindent és mindenkit.Láttam az órámon, hogy már elmúlt 3 óra.
Nem akartam menni, de hát még be kell vásárolnom és munkát kell keresnem.
-Finom volt az ebéd nem?-kérdezte Nikki
-Igen, nekem is nagyon ízlett.
-Jesszuuus ennyi már az idő rohannom kell, sajnálom. Várj megadom a telefonszámom.-és öszintén sajnáltam, hogy sietnem kellett.
-Kár, örülök hogy megismerhetelek, de holnap nem leszek suliban. Utána esetleg....?-kérdezte de nekem leesett.
-Igen persze, holnap mindenféleképpen találkozzunk.Köszönöm az ebédet.-mondtam neki őszintén.
-Rendben, akkor holnap, szia-köszöntünk el egymástól.
-Szia..
Minden reggel vártuk egymást a parkolóban és szinte az összes óránk közös volt.
Egy hónap telt el mióta itt vagyok New-York-ban, azóta Nikki a legjobb barátnőm.
Szinte mindent együtt csinálunk, nagyon megszerettem. Olyan mintha a testvérem lenne.
Közösen bérelünk egy kisebb lakást, és egyszerűen imádok vele lenni.
Olyan mintha megtaláltam volna a lelkem másik felét, és most már teljesen egy,
már nem érdekelt a jövő, nem azon tanakodtam állandóan, hogy mi lesz..hanem csak is
azon, hogy most mivan és menyire fontos ő nekem .
Mégis valamit nem értek vele kapcsolatban......
2009. november 30., hétfő
Életem az álmom.
Előszó
Élünk, de hogy miért azt mi sem tudjuk.Szenvedés. Szenvedünk, mert az élet szenvedés.
Én nem látom szebbnek a világot..mint amilyen, de azt tudom , hogy azért élek, hogy más
világot lássak.Álmok. Álmodok.. a saját békés világomban, az egyetlen hely ha menekülni
akarsz a valóság elöl az álmod. A saját világod.
Már két éve annak, hogy elköltöztem otthonról.
Muszáj volt megpróbálnom, a saját utamat járnom. Felvettek egy igen
híres főiskolára-aminek nagyon örültem is...ha nem a kontinens másik felében lenne.
De hát ez volt a célom nem??!-világot látni és tanulni. Most mindkét lehetőség megadatik
és hagynám elveszni?
Élünk, de hogy miért azt mi sem tudjuk.Szenvedés. Szenvedünk, mert az élet szenvedés.
Én nem látom szebbnek a világot..mint amilyen, de azt tudom , hogy azért élek, hogy más
világot lássak.Álmok. Álmodok.. a saját békés világomban, az egyetlen hely ha menekülni
akarsz a valóság elöl az álmod. A saját világod.
Már két éve annak, hogy elköltöztem otthonról.
Muszáj volt megpróbálnom, a saját utamat járnom. Felvettek egy igen
híres főiskolára-aminek nagyon örültem is...ha nem a kontinens másik felében lenne.
De hát ez volt a célom nem??!-világot látni és tanulni. Most mindkét lehetőség megadatik
és hagynám elveszni?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)