2010. április 24., szombat

29.Fejezet



Audrina szemszög

Mit akarsz tőlem?-szűrte a fogai közt szerelmem. Szerelmemnek szólítottam, olyan jól esett ezt a jelzőt használni.De jelen helyzetben nem tudom, hogy mi történik. Jack mintha megfeszült volna mellettem és védelem szempontjából a háta mögé rejtett el. Izmos hátába fúrtam az arcom, és éreztem, hogy elerednek a meleg könnyek.
-Tudod te jól, ilyen könnyen túl tetted magad Rajta?!-köpte kedvesem képébe a szavakat, de nem láttam a személyt aki olyan erős, nem is tudom olyan csábító hangon beszélt.
-Nem én tehetek a haláláról és ezt te is tudod nagyon jól David.
-Igen, nem te tehetsz róla, de arról, hogy lemondott a családjáról, egy kis senkiházi miatt mint, te, arról igen.-a hangja egyszerre volt fenyegető és rémisztő pont mint az álmomban.Tehát Ő lenne az ismeretlen ismeretlen.
-Jack.-suttogtam- Én ismerem vagyis csak a hangját, Ő..ő volt az álmomban-a hangom néhol elcsuklott, de próbáltam folytatni.
-Bámulatos a kis hölgyike.-mondta mézes-mázos hangon.
-Eszedbe ne jusson, ha egy újjal is hozzáérsz..-vált most már az ő hangja is fenyegetővé.
-Mert különben?- kérdezte, s közelebb merészkedett hozzánk, éreztem, ahogy egyszer elsuhan mellettem egy árny.
-Audrina menj a kocsihoz!-mondta Jack parancsoló hangon, nem beszélt még soha velem így. Most viszont az eszem azt ordította menekülj, veszélyes.
-És ugyan mit ér vele?- nevetett gúnyosan David.
-Menj!-lökött el magától és eltűnt az erdőben.

Rohantam a kocsihoz, nem tudtam,hogy mi folyik itt,de nagyon nagyon féltettem szerelmem.
Az erdőben már vészesen besötétedett, a lábam alatt csak susogott az avar.
Most igazán féltem, már láttam a kocsit és gyorsabb tempóba kapcsoltam.
Megint elsuhant az árny és most már reszkettem a félelemtől. Hátulról két erős kéz állított meg, Hirtelen megörültem, hisz ez azt jelenti, hogy semmi baja nem esett Jack-nek.
-Most megvagy!-suttogta a fülembe. Hideg leheletét éreztem nyakamon. Majd belecsókolt a nyakamba, megfordultam és tényleg Jack állt előttem teljes egészében, de valahogy mégsem Ő volt.
-Semmi baj! Már vége! Csókolj meg.-kérlelt mézes-mázos hangon. Nem tudom, lehet hogy képtelenségnek hangzik, de ő nem Jack, Ő nem lehet.
-Csókolj meg!-fogta erősen két keze közé arcom és megcsókolt. Próbáltam szabadulni, de nem sok sikerrel.
-Engedj el!-püföltem a mellkasát, de a számról áttért a nyakamra és lelökött az avarba.
Az eső elkezdett szakadni, és a villámok is égi csatát dúltak az égen. Pont mint az álmomban.
-Mit akarsz tőlem? Engedj el!-próbáltam szabadulni, de erősen fogott.Arcomon újra utat törtek a sós könnyek.
-Pofa be!-majd egy hatalmas pofont kaptam.
Közelíteni kezdett az arcom felé majd innentől elsötétült minden.

Jack szemszög.

-Audrina menj a kocsihoz!-parancsoltam rá.David Melanie bátyja volt, és nem tudta elfogadni, hogy Melanie hozzám tartozik. És most itt van, hogy bosszút álljon. Miért? Miért most amikor az "életem" kezdett helyrezökkeni?!

-És ugyan mit ér vele?- nevetett gúnyosan David.Majd sebesen az erdő felé tartott. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Nem hagyhatom magára Audrina-t sem, de addig veszélyesebb ha ez a mocsok életben van.
-Menj!-löktem el magamtól, és David után iramodtam.
Halottam ahogy, Audrina szívverése felgyorsul és rohanni kezd. Én is követtem David szagát.

Egy fának csapódtam. Támadóm velem szemben már támadó állásban várt rám. A következő pillanatban már rajta is voltam. Egy méretes sziklához vágtam hozzá. Gyorsan "észhez" tért és megtorpant előttem.
Erősen koncentrált valamire, majd mintha minden érzékszervem elvesztettem volna. Először a látásom, majd a szaglásom, és az izmaim is feladták a szolgálatot. Összeestem, hallatom, hogy mellém térdel. A hallásom nem vette el. Vajon miért?!
-Látod drága Jack, a végén úgyis a gonosz nyer.Jó bulit. Remélem élvezettel fogod hallgatni.
-Nah pápá.
.-Dögölj meg!-suttogtam, de ez még a suttogásnál is halkabbra sikeredett.
-Hogyan is mondtad?!-röhögött gúnyosan, szinte már a képembe.
-Nah akkor jó szórakozást.-mondta, majd csak hallgattam. Minden más érzékszervem és a lábaim is cserben hagytak. AUDRINA  AUDRINA AUDRINA AUDRINA AUDRINA!!!! Csak ez a név kattogott a fejemben. Majd meghallatom azt amitől legjobban féltem.Elkapta az a mocsok.

-Most megvagy!-suttogta
-Semmi baj! Már vége! Csókolj meg.-kérlelte mézes-mázos hangon. hangzik, de ő nem én vagyok, mivan veled Audrina., 
-Csókolj meg!-hallottam, amint Audrina apró keze püfölik David mellkasát.De mindennek hiába.
-Engedj el!-püfölte a mellkasát.
Az eső elkezdett szakadni, és a villámok is égi csatát dúltak az égen. Istenem kérlek segíts nekem, nem akarom elveszíteni. Nem veszíthetem el.
-Mit akarsz tőlem? Engedj el!-próbáltam szabadulni, de erősen fogott.Arcomon újra utat törtek a sós könnyek.
-Pofa be!-majd egy hatalmas pofont kapott.
És utána, egyszerre láttam és éreztem meg kedvesem illatát meg azt a rohadékét is.
Úgy látszik fejlődött a képessége már alakot is át tud venni.
Gondolkozás nélkül indultam el kedvesem illatának irányába.

2010. április 23., péntek

Chates buli

Sziasztok!

Mivel ma nem nagyon jött össze és én is sajnálatosan, pontosan azt sem tudtam hogy mikor tudok haza jönni ma, és úgy gondoltam, az lenne a fair, hogy akkor Szombat ESTE FÉL KILENCTŐL GYÜLEKEZZÜNK ITT ÉS JÓ SOKÁIG BESZÉLGETÜNK!

Puszillak titeket
Szandi

2010. április 21., szerda

KÖSZÖNÖMKÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖMKÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖMKÖSZÖNÖM !!!!!!!!!!!!!..és még ezerszer köszönöm(LLL)



Drága Olvasóim!


Nem tudjátok elhinni, hogy most milyen boldog vagyok. Amikor november végén belevágtam én nem tudtam,hogy mire vállalkozom. Ne értsetek félre, ez volt eddig életem legjobb döntése, hogy megnyitottam a blogot és elkezdtem nektek írni, azzal a tudattal, hogy  nem lesz rá nagy kereslet, hiszen ki ismerné, vagy bukkanna rá..esetleg egy két barátnő.(öröm könnyek már potyognak)...
De megtörtént, egy-kettő-három-négy és egyre több és több rendszeres olvasóval ajándékoztatok meg.
Majd ott tartunk, hogy eltelt majdnem fél év és 10026 ember járt nálam...mit mondjak amikor most megláttam, azt hittem, hogy kicsattanok a boldogságtól, ti nem tudhatjátok de egy-két kedves barátnőim igen, hogy állandóan csak azt mondtam nekik, majd ha meglesz a 10000 fő akkor majd csapunk egy chates bulit..
Igen jól látjátok, ez volt a tervem és amennyiben nektek is megfelel ezt megszeretném ünnepelni.
(időpontról még később beszélünk)
Sok bonyodalom volt már ezen a blogon is sajnálatosan, de sokan kiálltak mellettem amit nem tudok majd soha elégé meghálálni. Azt hittem, hogy írok egy pályázatot és húú milyen jó lesz én is jól fogok szórakozni, hogy kiváló emberek munkáit olvashatóm és még ti is olvashatjátok majd megmutatjátok a véleményeteket..
De nem így sült el ahogy terveztem...de nem baj az ember tanul a hibáiból és én is emberből vagyok..és én is hibázhatok...de ennyit nem mondom hogy a rossz pillanatokról  csak  a kellemetlen dolgokról.:)
És akkor most a történetemről ejtsünk egy-két szót.
Eszméletlen, csodálatos és egyben támogató és építő kritikákat kapok, komolyan mondom néha csak nézek, hogy ezt nekem írták?! Nem is tudnám, hogy most vajon mit is vagy hol is tartanák a történetben ha nem kaptam volna meg ezeket  a kommentárokat. Különösen ez Csiling érdeme, mindig tudott olyat írni amire nekem abban a pillanatban vagy az adott helyzetben szükségem volt, de nem felejtkezem meg a többi kis kommentármanóimról sem, nagyon köszönöm nekik és és egy hatalmas puszit küldök nekik. Tudják, hogy kiről beszélek vagyis remélem : Nesszi., Kinga, Eszti, Nika, Crystal, elnézést ha valakit kihagytam volna, úgy emlékszem ők azok akik rendszeresen írnak nekem. Még egyszer köszönöm Egy nagyon kedves írótársam/írótársunk az alábbit mondta:  Ti vagytok az életemben a Napfény. Igen ez kedves és szeretett Alice23 szavai voltak, (Alice ne haragudj hogy  idéztem tőled, csak hozni akartam egy példát., remélem nem baj)
Ezt gyönyörűen megfogalmazta, csak én arra jöttem rá, hogy nekem ti nem a napfény vagytok hanem maga a hullócsillag: Ti vagytok a hullócsillag az életemben. Ahogy  a köz tartja ha láttunk egy hullócsillagot kívánunk, és reménykedve várunk, hogy beteljesüljön. Nekem ilyenek a kommentárjaitok. Először megírok nektek egy fejezetet majd kapok egy kommit...és azt kívánom bárcsak mindenkinek tetszene és érezné azt amit én érzek és sikerülne 100%-ban átadni a gondolataimat. A reménytelen bús, sötét estéket beragyogjátok, avval, hogy meghúzzátok az égboltomon azt a fényes vonalat, ami engem tovább hajt.
Köszönöm.
Szeretettel: Szandi 

Ui. Sajnálom, nem tudok most többet írni vagyis szeretnék csak most boldogság szárnyai alatt vagyok.
Szeretlek titeket.
És a chates bulit én szeretném a hétvégén megtartani vagy pénteken. Holnap remélem tudok biztosat mondani, addig is híreszteljétek hogy a hétvégére ez várható esemény, már ha érdekel titeket:) 


2010. április 17., szombat

28.Fejzet.



A hangja a telefonban izgatott volt, de lehet,  hogy már csak beképzelem magamnak, lehet, hogy mégse kéne megtennem.
Hiszen kivagyok én, hogy egy ilyen angyali teremtés mellet élhessem le megszűnni nem akaró életem?!
Mondjuk, próbáltam az "életemből" kihozni a legjobbat és próbáltam "jól" viselkedni is.
-De a francba összetöröm ezeket a poharakat hogyha tovább filozofálok..-szidtam le magam, ezt ha valaki hallotta volna, minden kétséget kizárva egyenesen bolondnak tartott volna.Egy vámpír aki magával beszélget. De mondjuk, hmm..micsoda ötlet megnyithatnám az első vámpír őrültek házát.-erre a kijelentésre szánalmasan elnevettem magam.Idegesen az órámra néztem és már kevesebb mint tíz percem maradt.

A választásom a város szélén található erdőre esett, nem akartam olyan helyre menni ahol esetleg veszélyes állatok is vannak. Biztonságos helyre akartam vinni Őt. Csak akkor szoktam itt vadászni ha nincs kedvem valami nagy "falatot" bezsákmányolni.
Ennek az erdőnek is gazdag volt a szarvas és az őz állománya.
Az erdő közepén egy hatalmas és gyönyörű kis tisztás volt. A közepére leterítettem egy hatalmas méretű plédet majd a kis kosárkát leraktam és gondosan megterítettem. A rétet körbeszórtam virágszirmokkal, igaz nem volt szükség sokra hiszen már magában is rengeteg  virág volt itt.
Beszereztem egy zenelejátszót  és kerestem egy olyan CD-t amin lassú zenék voltak.
Elvégeztem az utolsó simításokat, egy hatalmas pokrócot terítettem szét a földön és mindenféle "földi jóval" pakoltam teli. Megterítettem és még egy gyors kör után megállapítottam, hogy kész vagyok. Kezdtem egy kicsit félni, hogy talán még sem lesz ez így jó, és nekem nem szabadna most ezt tennem. Gondolataimból egy nyári hűs szellő rázott ki amiben elegyedett Audrina illata.
Bepattantam a kocsimba és elindultam érte az ösvényen.A kocsiban próbáltam magam meggyőzni, hogy minden rendben lesz és blablabla...de már teljesen kikészültem ezektől a gondolatoktól.
Gyorsan az ösvény végéhez értem, majd lehúzódtam az út mentén.Egy ismerős vámpír szagot éreztem de nem tudtam beazonosítani..  Megláttam Audrina kocsiját majd azt is, hogy a háztetőnek dőlve vár.Egy nyári lenge ruha volt rajta, ami kiadta tökéletes alakját.Egyszerűen gyönyörű volt. Az előbbi aggodalmam már elszállt jó messzire és csak Őt figyeltem.  Szerencsémre háttal volt nekem. Halkan a háta mögé értem  majd megérintettem a vállát.
Hirtelen fordult meg.És belém ütközött.
-Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni, ne haragudj.
-Semmi baj.-mosolygott rám.
-Gyönyörű vagy.adtam egy puszit az arcára aminek helyén egy kis halvány pír jelent meg. Egyszerűen csodálatos ez a nő.
-Köszönöm.De te sem panaszkodhatsz, mint mindig.-kacagott fel.
-Nah persze.Akkor indulhatunk?-nyújtottam felé a kezem.
-Természetesen.-helyezte a tenyerembe puha, kis törékeny kezét.-De kocsimmal mi lesz?-pillantott a kocsija felé.
-Nyugodj meg, Nikki-t felhívtam majd hazaviszi, mivel gondoltam Chris-nek meg se engednéd.
-Jól gondoltad.-húzta el a száját.Nekem ezen pedig már nevetnem kellet.
-Most te kinevettél?-kérdezte meglepve.
-Nem és nem.-emeltem védekezően magam elé a kezeim, de már nem sok kellett, hogy kitörjön belőlem a nevetés.
-Akkor ha kinevetted magad esetleg indulhatnánk is.-de már a szája sarkában ott bujkált egy mosoly.
-Igenis hölgyem.-húztam ki magam, majd kezét megfogva a kocsihoz vezettem és kinyitottam az ajtót.
Kecsesen beszállt a kocsiba, egyszerűen ez a nő már megőrjít. Beletapostam a gázba és elindultunk a  rét felé
Az ösvény szélénél félrehúzodtam és segítettem neki kiszállni.
-Öhm..-gyorsan belevágtam a szavába.
-Ha megengedi hölgyem bekötném a szemét.
-Ahogy gondolja uram.-játszotta a kis játékunk.
Gyorsan bekötöttem a szemét és megfogtam a kezét..
-Akkor készen vagy?-suttogtam neki, biztatás képen megszorítva gyengén a kezét.
-Igen.Induljunk már.-nevette el magát.


A rét szélénél megálltam és  levettem a szalagot a szeméről.
-Csukd be a szemed.-Szót fogadt majd a rét felé fordítottam.
-Kinyithatod .-suttogtam a fülébe, amitől egy kicsit megborzongott.
A szemei azonnal felpattantak, és körbeforogva csodálta a rétet.
-Istenem Jack ez gyönyörű.-ugrott a nyakamba.
-Örülök, hogy tetszik, na de gyere van számodra itt valami.-A rét közepéig vezettem majd leültem a pokrócra magammal húzva őt is.
-Jó étvágyat!
-Úristen! Ezt mind nekem csináltad?-nézett a kosárban lévő ételekre.
-Igen, csakis a kedvenceid.-Amikor még Mark-nál  és Ash-nél voltunk volt szerencsém kitapasztalni, hogy mik a kedvencei.
Mindent megkóstolt, majd elterültünk a pokrócon és a csillagokat néztük.
-Köszönöm, ez mind nagyon finom volt. Most körülbelül úgy érzem magam, mint egy lufi.-kuncogott fel.
-Gyönyörű vagy.Nézd ott egy hullócsillag kívánj valamit.
Azt kívánom, hogy ennek a csodálatos teremtésnek boldog élete legyen.Még ha ezt, nem is én adhatom meg neki.
-Kívántál?-fordult felém, mohó kíváncsisággal csillogó tekintetét az enyémbe fúrta.
-Igen. Nah és te?
-Én is, de nem mondom el.
-Hát én sem.-vigyorogtam.Majd felkeltem a pokrócról.mire Ő kérdőn nézett rám.
-Táncolna velem hölgyem?-kérdeztem felé nyújtva a kezem.
-Örömmel uram.-fogadta el a kezem és segítettem neki felkelni a pokrócról.
Előkerestem a távirányított a zsebemből, majd a halk zene felcsendült. a kezem öntétlenül is a derekára csúszott. Nem ellenkezett szorosan hozzám bújt és hangtalanul keringtünk az éjszakában.
-Köszönöm, én ezt meg se érdemlem.-nézett mélyen a szemembe.
-Cshhh, csak élvezd, ez a te estéd.-Elmosolyodott, majd magam se tudom hogyan, de már csak arra eszméltem föl, hogy ajkaimmal ízleltem csodás ajkait. Nem húzódott el, visszacsókolt, majd kezeit nyakam köré fonta, még szorosabban magához vonva.
-Szeretlek.-szakadt el az ajkaimtól, csillogó szemekkel.
-Szeretlek.-suttogtam fülébe, majd újra megcsókoltam. 
Csókunkat megszakítva fejét mellkasomra hajtotta, míg én készségesen öleltem magamhoz.
Megint éreztem azt a furcsa de ismerős vámpír szagot. De biztos csak bebeszélem magamnak már megint.
Az erdő felől halk lépteket halottam.

-Lám, lám. Micsoda meghitt, nyálas pillanat. Komolyan mindjárt rosszul leszek. Ez már undorító.-mondta teli gúnnyal a hangjában.


Tessék-tessék nem lett meg az öt komi és milyen rendes is vagyok..mit csinálok?????? fejit írok nektek és még Jack szem
Nah most bogárkáim legyen ám itt egy pár darab komi, különben nagyon rosszul fogom magam érezni, hogy ennyit nem tesztek meg értem:(
szöget ráadásul.
Puszi: Szandi

Ez a díj csak a legjobbaknak jár, azoknak,akik tényleg megérdemlik:)
Szabályok:
1.Tedd ki a logót a blogodra!
2.Nevezd meg akitől kaptad, linkkel együtt!
3.Add tovább 3-5 embernek!:)

2, NAgyon-nagyon köszönöm Iwett-nek:) :

3,
Nesszi_: http://nesszibaba-azenvilagom.blogspot.com/

2010. április 11., vasárnap

Díj : )

Blogger Díj:

1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!

Nagyon köszönöm a díjat Stellynek!
 
Kérdések: Kedvenc
...íróm: Dawn Brown
...könyvem: Breaking Dawn, Angels and Demons
...ételem: 
...italom: gyümölcslé 
...színem: , kék, barna, fehér, zöld
....énekesnőm: Beyonce, Lady Gaga...meg még egy rakatt
...énekes:  Adam Lambert...stb..
...Együttes: hmm talán a Muse és a Paramore
...Dj: David Guetta
...színészem: , Robert Pattinson , Jenifer Aniston, Jessica Biel, Jim Carrey...meg még egy csomóó:)
...mozi film: Valentin's Day, Avatar, Egek ura...New Moon..és még sok sok jó film
.....sorozat:  nem tom..xD
...dalom: Lady Gaga feat Beyonce Telephone
...hangszerem: zongora, hegedű és gitár
...Hónap: május
...nap: péntek
...évszak: tavasz, ősz
....napszak: alkonyat
...sport: díjugratás,futás, biciklizés
...bloggerem: :)
...kedvenc idézet: 
Jobb egy baráttal a sötétben sétálni, mint egyedül a fényben.

Akiknek tovább adom:
 
 
Nagyon köszönöm szépen Stelly, hogy gondoltál rám:)
És csak hat embert lehet megnevezni, de én mindenkinek küldöm:)
Puszi: Szandi

2010. április 9., péntek

27. Fejezet

 
 
Nyúzottan keltem fel, a hajam kócos volt és az egész testem verejtékes volt. Az álmomból nem emlékszem sokra, talán egy helyszínre. Ez a hely, nem is tudom, mintha már láttam volna, álmomban biztos,hogy ez a hely jön fel újra és újra. Elindultam a fürdőbe, majd egy gyors zuhany után, elindultam a gardróbom felé, hogy felkapjak magamra valamit és vennem is kéne valami kaját Nikki-nek meg az apukájának.Kiválasztottam egy fekete csőnadrágot és egy fehér trikót majd kerestem egy hozzáillő kockás inget, amit megkötöttem a mellem alatt. Már csak egy cipő kell, na nézzük csak, lila fekete kockás az ing tehát akkor legyen lila tornacipő. Gyorsan összeszedtem a cuccom és elindultam a konyhába, hogy megnézzem van-e valami ehető és gyors kaja. A nappaliban valamelyik fiúba botlottam, amikor felnéztem egy gyönyörű szempárba botlottam.
-Jó reggelt!-adott egy reggeli puszit, ami kicsit meglepett, de viszonoztam.-Csináltam reggelit. Chris is mindjárt itt lesz és akkor indulhatunk a kórházba.
-Neked is jó reggelt! Te csináltál reggelit, nah erre kíváncsi leszek.-mire ő rám kacsintott és elindult a konyha felé. A látvány letaglózott.
 A pultnál Chris ült és szó szerint két pofára zabált.
-Te öcsi...-nyelte le a szájában lévő táplálékot.-ez rohadt finom.-harapott bele egy másik szendvicsbe.
-Öhm, jó étvágyat-majd levettem egyet a tálcáról és megkóstoltam azt a csoda kaját. Mit ne mondjak, ez tényleg finom lett.
-Nah milyen?-nézett rám csillogó szemekkel, mint aki az én válaszomat tartaná a legnagyobbnak.
-Hmm..egyenlőre csak nnyi sikerült.
-Köszönöm, ilyen dicséretet még életemben nem kaptam.-nevettem el magát.
-Te idióta ez nagyon finom, nah de Chris állj le a többit elvisszük Nikki-nek és Matt-nek.-szóltam Rá mert szerintem vagy a huszadik környékén járhatott már.
-Akkor én becsomagolom, és megyek is...gondolom nem kívántok velem jönni....az ÉN KOCSIMMAL..-hangsúlyoztam, de a választ már tudtam.
-Nem nem, ma az én kocsimmal megyünk.-Húzta ki magát Jack és egy önelégült vigyor jelent meg a képén.Majd Chris felhorkant.
-Oké-oké..meg se szólaltam-tette védekezően maga elé a kezét.
-Nah látod én is így gondoltam-nevetett fel.-és egyébként is tegnap a te kocsiddal mentünk öcsi.-de a vigyor még mindig ott volt a képén, le se lehetett volna törölni.
-Na jü fiúk ti ezt majd megbeszélitek és most megyek Nikki-hez, utána meg van egy kis dolgom. Majd este jövök. Sziasztok.
-És ha lehet ne kerüljetek semmilyen club közelébe.-néztem Chris-re, majd elkapott a röhögés, ahogy elővette a pukkadós képét.
-Sziasztok.
-Szia!.-mondták kórusban.

 A kórházba menet megálltam az egyik szupermarketnél. Venni szerettem volna valamit annak a kedves recepciósnak. Meg is van olyan aranyos volt. Mi lenne ha vennék neki egy ajándék csomagot. A boltban meg is találtam a megfelelőt, ami egy illatszer ajándék csomag volt.
Kifizettem és elindultam a kórházba.Nem nagyon találtam a kórháznál parkolót ezért egy utcával lejjebb kellett megállnom.
reménykedtem, hogy ma is az a nő lesz a recepciós pultnál és milyen szerencsém volt, mert már melegen mosolygott is rám.
-Jó reggelt kedveském! A barátnőjéhez jött?-kérdezte
-Önnek is! Igen!-válaszoltam ugyanolyan kedvesen.
-Jajj kedveském Tiffani-nak hívnak, nem vagyok én még olyan vén csotrogány, hogy így köszönj.
-Akkor szia Tiffani, az én nevem pedig Audrina.Hoztam Önnek vagyis neked valamit a kedvességedért.-Nyújtottam felé a hatalmas ajándék csomagot.
-Jajj, istenem nem kellett volna, ez a munkám ez csak természetes.
-Nem, nem.Ezt el kell fogadnod.
-Hát de.-majd kicsit mérgesen néztem rá.-jó-jó köszönöm szépen, én...én még soha nem kaptam a munkámért külön ajándékot.Köszönöm.majd előbújt a recepciós pult mögül és megölelt.Visszaöleltem, majd elindultam a 211.be
Bekopogtam, a szobában Nikki és az apukája boldogan beszélgetek. Ahogy láttam rohamosan javult az apukája állapota, egész jó színben van.
-Jó reggelt.-köszöntem nekik.
-Neked is angyalom.
-Szia Audrina!
-Hoztam ételt, gondolom a kórházi koszt nem a legjobb, igaz, hogy ez is csak szendvics, de szerintem jobb.
-Köszönjük.mondta Nikki majd megölelt.
 Egy jó félórája már beszélgethettünk, amikor kopogást észleltünk.
-Szabad.-szólt az ajtó előtt állónak Nikki. Erre megjelent Chris. Furcsa, hogy Jack nem jött vele, de biztos valami dolga akadt.
-Szia édesem.-ment Nikki-hez, majd szenvedélyesen megcsókolta.
-Szija.-bújt oda kedveséhez.
-Apa szeretném bemutatni a szerelmem.Apa ő itt Chris. Chris ő itt apa-majd nevetésben törtünk ki.-vagyis Matt.
-Örvendek.-rázott kezet Chris az "após" jelöltel.
-Öcskös a lányom szerelmének és a hölgynek is csak Matt vagyok, látjátok kutya bajom fiatalok szóval menjetek haza egy kicsit, de aztán jöhetek ha annyira akartok.
-.De apa nem hagylak magadra.
-Semmi de kicsim, mész és kialszod magad. Na tűnés.-és már nyomta is a nővérhívó gombot.
-Oké-oké eltűntünk.
-Sziasztok.-köszönt el kuncogva.
-Szia.-válaszoltuk mindannyian majd Niki és én részesítettük egy cuppanós nagy pusziban. Chris meg kezet fogott vele.
 A recepciós elköszönt tőlünk és Nikki egy kicsit kérdőn nézet rám.Ahogy kiértünk a kórházból Nikki felém fordult és vártam, hogy feltegye a kérdését.
-Mi volt ez?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Olyan  kedves volt velünk, hogy vettem neki egy kis ajándék csomagot és nem akarta elfogadni de a végén csak elfogadta.
-Értem.Köszönöm.-mosolygott rám.Ugye azt nem mondhattam el, hogy miért és miben is segített mert ugye a mi kis Chris-ünknek nem akartam most bajt hozni a fejére, vagy mondjuk inkább Nikki-t akartam kímélni.
-Ha nem baj mi elmegyünk egy étterembe ebédelni.Ha szeretnél jöhetsz nyugodtan.
-Nem, mennyetek csak nekem úgyis egy bulit kell szerveznem.Tudjátok.-kacsintottam Nikki-re.
-Sziasztok.köszöntem el.
-Szia.
-Szia de csak ügyesen és ne legyen nagy felhajtás.-mondta nekem miközben megölelt.
-Megértettem főnökasszony.-vigyorogtam és elindultam a kocsim felé, amit egy utcával arrébb parkoltam le.

A táskámban vibrált a telefonom. Nagy nehezen előkotortam. A kijelzőn Jack neve állt.
-Szia.-köszöntem neki vidáman.
-Szia.-Ő is ugyanolyan felszabadúltan..
-Figyelj csak, van egy meglepetésem neked.Az a lényeg hogy este fél nyolckor menj a város széléhez ahol van az a nagy fenyves. Az 55.-ös kilométer kőnél várlak. Öltözz...hmmm.ahogy szeretnél te így is-úgyis mindenben csinos vagy.-nevettet a telefonba.
-Oké, de..
-Semmi de jössz és kész na puszilak Szia.-szakított félbe.
-Szia.-köszöntem el tőle meglepetten.

A nap hátralevő részében vagyis csak estig  intéztem az esküvői dolgokat. Találtam egy csodálatos helyszín a csajos bulihoz.Elmentem az esküvői ruha szalonba és elintéztem mindent. Majd elintéztem a fiúknak is az én kis ajándékom.
Örülni fognak neki az biztos. Nem is tudom lehet, hogy Nikki-nek is kéne valamit..nah de evvel még ráérek.
Fél hatra hazaértem. Letusoltam és hajat mostam. Becsavartam magam egy törülközőbe körülbelül félóra tusolás után. Hát igen a tusoló alatt repül az idő. A hajam megszárítottam, majd elindultam, hogy keressek valami megfelelő ruhát.
De milyen ruhát is vegyek fel ha azt se tudom, hogy pontosan hová is megyek.
A választásom egy fekete magassarkúra esett. Érdekes a lábbeliket mindig elsőnek választom ki és csak ahhoz keresek megfelelő ruhát.
Megkerestem a kedvenc ruhám. Ez egy kis nyári ruha volt. Pont illet hozzá a magassarkúm is. Enyhe kis sminket vittem fel az arcomra, még egy kis parfüm. A tükör előtt végignéztem magamon és elégedetten állíthattam, hogy kész vagyok. Ránéztem az órára és hét óra volt.
Idejét láttam, hogy elinduljak. A kocsiban betettem a kedvenc CD-m ami éppenséggel egy Beyonce lemez volt és az egyik kedvenc duettre kapcsoltam.A hangerőt feltekertem és olyan jó felszabadult volt a hangulatom, hogy magamnak énekelgettem.
Remélem, hogy ugyanarra a helyre gondolunk mindketten. Az út további részén a kedvenc számom énekelgetve vezettem és egyfajta kellemes izgalom járta át testem.

2010. április 6., kedd

26.Fejezet


Előre mondom hogy amit az ízelítőben olvashattatok az összeszedet mondatok tehát az nem egy összefüggő rész volt, bocsi:$
nah de már írok is:)

-Te meg mi a francokat csinálsz, nem látsz vagy mi? Mert éppenséggel csak az az egy szerencséd van, hogy csodák csodájára egyetlen egy horpadás sincs az én autómon különben nagyon megbántad volna.- elégé érdekes fejet vágott, de kipattant a kocsijából.
-TE NEKEM CSAK NE MAGYARÁZZ!!!! És egyébként is nem is láttalak...mióta is, jah miután szépen hazavitelek, mert úgy összeestél és fogalmam se volt hogy mi bajod van. De hát ugye luxus felhívni vagy valami..-fonta keresztbe a kezeit mellkasa előtt.
-Ne haragudj, köszönöm, de honnan tudtad, hogy hol lakom?-ha már témánál vagyunk.
-A táskádban találtam meg a lakcím igazolványod és azonnal hazavittelek és akkor jött éppen azt hiszem Nikki és..
-Chris.-segítettem ki.
-Ahham, nah Ők.
-Oké, téma lezárva, még egyszer köszönöm, de ha most nem haragszol az imént említett bárányka éppenségel valahol valami hülyeségét csinál.
Szóval ha megbocsájtasz sietek.Szia.
-Szia.
 Elindultam el a kocsim felé majd visszafordultam.
-Ja, és kérlek szépen máskor ne vegyél ennyire sötétített üvegű kocsit, mert így sok baleseted lesz.-mosolyogtam rá, de szerencsére nem sértésként fogta és elnevette magát.
-Hát majd próbálkozok.-kacsintott rám.-Vigyázz magadra! Szia!-ült be a kocsijába és hajtott el mellettem.
 Gyorsan beültem én is és elindultam megkeresni ezeket a tökkelütötteket.
 A Frézia Club előtti parkolóban megláttam Chris kocsiját. De a fiúkat sehol.
 Leparkoltam Chris kocsija mellé, és tárcsáztam Jack számát, hogy hol a fészkes fenébe vannak már.
 Vedd már fel!-morgolódtam magamban.A hatodik csörgésre felvette.
-Megmondanátok, hogy hol a fészkes fenébe vagytok.-kérdeztem egy csöppet sem nyugodt hangnemben Jack-től.
-Igen, éppenséggel ülj be Chris kocsijának az anyósülésére és nézz hátra.Én a bárban vagyok.-közben beültem a kocsiba és hátranéztem.És egy horkolós-szuszogós Chris-t láttam, amint a keze lóg a levegőbe és alszik.
-Szuper! Akkor idejönnél, és hazavinnénk, mert nem érek rá.
-Gyere te!-közben hallottam a lányokat, ahogy épp gondolom szegény kicsi fiú szórakozását turbózzák.
-Cööhh...-majd lecsaptam a telefont és elindultam a Club felé, az a nagy darab biztonsági őr jól végigmért majd beengedett.
 Az egyik asztalnál láttam ahogy Jack ül egy pár lány társaságában.
Odamentem a pincérhez és kértem tőle egy kancsó vizet.A pincér először érdekes nézett rám, majd teljesítette a kérésem.
Jack-re néztem és szúrós pillantásokat lövelltem felé. Majd intettem a fejemmel, hogy tolja ki a hátsóját ha jót akar magának.
 Visszapillantotta és láttam, hogy így is tett. Helyes, legalább ő a segítségemre van valamennyire.
 Kinyitottam a kocsi hátsó ajtaját majd a kancsó vizet az "édesen" alvó Chris-re öntöttem, mire ő felpattant, de annyira hogy felakart volna állni, szóval sikeresen bevágta a fejét.Muszáj volt rajta nevetnem
-Normális vagy te?-nézett rám mérgesen.
-Igen, képzeld.
-Audrina választhattál volna kedvesebb módszert is.-nézett rám Jack, de egyáltalán nem érdekelt.
-Mi van mi már nem is szórakozhatunk, csak nektek szabad vagy mi?...Jack drága bátyó hol vannak azok a hölgyek?-itt nálam elszakadt a cérna.
 Nem tudom, hogy hogyan tehetett ilyet nincs tekintettel a legjobb barátnőmre, de annyira ideges lettem, hogy hirtelen a kezem csak meglendült és az Ő arcán talált megnyugvást.Egy hatalmas csattanás jelezte, hogy a pofon célba ért.Majd felszisszent ahogy én is.
A francba, azt hiszem eltört a kezem, vagy zúzódott vagy nem tudom,de ezt nagyon megbánnod.
-Nem érdekel a mostani állapotod Chris..Nem hagyom, hogy bántsd Őt.-sziszegtem neki.
-Megérdemli ezt te szerinted, mi van neked teljesen elment az eszed?-néztem rá, de a kezem nagyon fájt közben.
Majd Chris szépen összeesett, de amint látom csak elaludt, annyira kiüthette magát.
Oké egy meg volt jön a következő, komolyan mintha gyerekeket kéne nevelnem.
-És te, te nem állítottad volna le, szerinted Nikki mit fog érezni? És milyen lányok valami olcsó kis kurvák? Mert ha igen akkor nagyon megtiszteltétek magatokat, nem is gondoltam volna ezt rólatok.
-Figyelj ide.-kapta el a csuklóm Jack, a szorítása egy kicsit erős volt, ezért egy jelentős pillantást vetettem a csuklóm felé.
-Tudom, és ne haragudj.Figyelj én nem értem mi üthetett belém.Sajnálom.-hajtotta le a fejét szégyenkezve és elengedte a csuklóm, gondolom a mondat vége a kezemre irányult.
-De azok a lányok csak pincérek voltak és Chris lerázta őket csak ő erre már nem emlékszik szerintem rád se és Nikki-re se emlékszik most perpillanat, de nem engedtem neki tényleg semmit.

-Ezt nem nekem kell bemesélned hanem Nikki-nek- ordítottam a képébe, és folytattam.-aki képzeld már órák hossza ott virraszt az apja mellett aki épp hogy átesett a kritikus állapoton.Te meg mit csinálsz itt vagy és lengén öltözött, könnyen odaadó lányok társaságát élvezed.
-Hogy mi történt?
-Igen jól hallatod Nikki-nek az apja kórházba van egész éjszaka bent voltunk, most se tudja, hogy itt vagyok mert ti itt szórakoztok.-tulajdonképen nem is értettem, hogy miért zaklatott fel engem annyira, hogy Jack mit csinál és kivel.
-Sajnálom, Chris csak jól akarta magát érezni én meg nem akartam neki nemet mondani, így is örülök, hogy elfogad.-Húzott magához majd megölelt.
-Oké, bocsánatkérés elfogadva, de most vissza kell mennem Nikki-hez.Te meg vidd haza Chris-t és ha kialudta magát adj neki aszpirint és nyomd be a hideg zuhany alá.
-Rendben, utána benézek a kórházba...azt hiszem ha addigra használható állapotban lesz vele.-intett a kocsi tetején félig felfeküdt Chris-re.
-Oké. Szia!
-Szia!-adott egy puszit az arcomra.
 A kocsimmal kifaroltam a parkolóból majd egyenesen a kórház felé vettem az irányt. Már megint egy kicsit átléptem a sebesség határt, és körülbelül 5 perc alatt már a kórház recepcióján voltam. A nő ugyanott volt.
-Jó reggelt! Keresett ugye nem?
-Nem nem, a kisasszony ki sem mozdult az édesapja mellől.
-Ohh, köszönöm, rök hálám.-mosolyogtam az előttem ülő nőre.
-Semmiség angyalom.
 Ez a nő nagyon kedves, a lehető leggyorsabb megoldást választottam tehát lifttel mentem fel az első emeletre.Utálom a lifteket, egyszerűen nem bírok abban a tejes dobozban tartózkodni.Szinte már rohantam a 211 szobába.
Benyitottam és Nikki ott virrasztott még mindig apja mellett.
-Szia! Van valami változás?-ültem le mellé.
-Szia! Semmi, azon kívül, hogy a kritikus állapoton már túl van.Hol voltál?-nah akkor most Audrina valami gyors mesét találj ki.
-Öhm..a fiúkat felhívtam, hogy itt vagyunk a kórházban és ne várjanak minket.
-Ohh, értem, köszönöm.-nézett rám kisírt szemeivel.
-Ha holnap  vagyis ma minél előbb bejönnek, már most akartak csak mondtam nekik, hogy inkább ne majd holnap.
A mellettem lévő gép hangosan csipogni kezdett.
-Mi történt?Apa, istenem ne halj meg kérlek.
Majd a gép újra visszaállt a normál csipogásba.
-Szia kincsem.-hirtelen nem tudtam honnan jön ez a fáradt hang majd rájöttem, hogy a hang tulajdonosa nem más mint Matt.
-Istenem apa.borult apja testére.
-Édesem ne aggódj már, nem fogok kipurcanni még.-próbált viccelni de a vége ár köhögésbe torkolódott.
-Megyek szólok a nővérnek.
-És ki ez a kis csinos hölgyemény?
-Apa, Ő akiről meséltem Audrina.-nézett rá egy kicsit megrovóan apjára.
-Csókolom a nevem Audrina.-fogtam vele kezet.
-Szia aranyom.-és kezet csókolt.
-Akkor én megyek is.-húztam ki a kezem a kezéből
Szóltam egy nővérnek, hogy felébredt.Majd visszamentem a szobába.
-Figyelj Audrina menj haza és pihend ki magad.-már épp tiltakozásra akartam nyitni a szám, amikor megszólalt.
-Kérlek.-kérlelt nagy boci szemeivel.
-Oké, de ha bár..
-Igen ha bármi van hívlak.-szakított félbe.
-Rendben.Szia!.-öleltem meg.
-Viszlát!.
-Szia! Majd még nézz be.-vigyorgott rám Matt, kedves ez a bácsi.
.Természetesen.
A kórház parkolójából egyenesen haza hajtottam majd benéztem a fiúkhoz és láttam, hogy mindkettő alszik.
Célba vettem a szobám és nem volt még annyi erőm se, hogy letusoljak, így belebújtam egy hálóingbe és gyorsan álom jött a szememre.

Azon a réten voltam megint, most szakadt az eső, és én is nagyon szomorú voltam, nem értettem miért.Valaki hátulról átölelt.
Megfordultam hogy szembe nézhessek vele, de nem engedte erősen tartotta a nyakamat, amit csak csókjaival borított be.
Nem tudom miért, de semmi ellenállást nem nyilvánítottam.Maga felé fordított és én készségesen birtokba vettem ajkait.
Majd hirtelen meglökött és én elterültem a fűben.A fű vizes volt, az eső továbbra is szakadt és már villámlott is.
Az alak közeledett felém, majd felismertem Majd rám vetette magát és erőszakosan a fejem főlé szorította a csuklóm, próbáltam segítséget kérni de nem sikerült.
-Mit akarsz tőlem? Engedj el!
-Pofa be!-majd egy hatalmas pofont kaptam.
Közelíteni kezdett az arcom felé majd innentől elsötétült minden.

2010. április 3., szombat

26.Fejezet...ízelítő....bocsi..de nem tudok a seggemen nyugton maradni és késztetést érzek arra, hogy én most írjak:D


*
  Nem tudom, hogy hogyan tehetett ilyet nincs tekintettel a legjobb barátnőmre, de anyira ideges lettem, hogy hirtelen a kezem csak meglendült és az Ő arcán talált megnyugvást.Egy hatalmas csattanás jelezte, hogy a pofon célba ért.Majd felszisszent ahogy én is.
A francba, azt hiszem eltört a kezem, vagy zúzódott vagy nem tudom,de ezt nagyon megbánnod, nem érdekel a mostani állapotod.Nem hagyom, hogy bántsd Őt.-sziszegtem neki.
-Tudom, és ne haragudj.Figyelj én nem értem mi üthetett belém.Sajnálom.-hajtotta le a fejét szégyenkezve.
-Ezt nem nekem kell bemesélned hanem Nikki-nek- ordítottam a képébe, és folytattam.-aki képzeld már órák hossza ott virraszt az apja mellett aki épp hogy átesett a kritikus állapoton.Te meg mit csinálsz itt vagy és.....

Háhh bocsi...de egy kis betekintést adtam a következő fejezetben:D
És többen visszajeleztétek,  hogy meg tudlak titeket lepni..ennek igazán nagyon örülök.
Csókollak titeket ezerszer:

Szandi˘^^

2010. április 2., péntek

25.Fejezet

(A kocsi ugye szürkében.) 

 
Nikki arca most falfehér lett.A könnycseppek egymást követve gördültek le az arcáról. Az erős, életvidám lány, most egy törékeny nőnek látszott.Nem bírtam tovább, meg kellett kérdeznem, hogy mi történt, mi van ha a fiúkkal történt valami..

-Nikki...történt valami?-soha nem láttam még ilyennek, a kérdésem hallatán csak összerezdült és még jobban    zokogott.A vállára raktam kezem és átöleltem.

-Mond el mi történt, segíteni akarok...kérlek.-majd rám emelte már kisírt szemeit és kezeibe temette az arcát.
-Kórházba vitték...-szipogta., itt egy kicsit megijedtem, mi van ha tényleg velük történt valami, én azt biztos nem élném túl.-a..az a a..apám.aat..-az egyik felem megnyugodott, de a másik szörnyen érzi magát.
-Mi történt?-kérdeztem, és próbáltam vele érzékeltetni, hogy mellette vagyok.
-Szívrohama volt.
-Szerintem most jobb lenne ha bemennél hozzá, gyere beviszlek, de előtte szedd rendbe magad.-húztam fel a kanapéról, meg szorítottam a kezét,majd egy nagy sóhaj hagyta el a száját, könnyeit letörölte és elindult a lépcső irányába.Összeszedtem a táskám és még nem ártott volna még egy kabát is, majd felkaptam a dohányzóasztalról a kocsikulcsokat. Gondoltam addig kiállok a garázsból, de előtte szólok Nikki-nek.
-Nikki, kiállok a kocsival, kint várlak.-gondoltam úgyis meghallja.
-Rendben.-hallottam, szomorú, fojtott hangját.
Azonnal megcéloztam a garázst, majd kiálltam a kocsimmal a felhajtóra és már vártam is Nikki-t.
A haját felkötötte és Ő is felvett egy kabátot.Beült mellém és nem szólt egy szót sem, jobbnak láttam ha minél előbb beérünk a kórházba.A megengedett sebesség határát jóval átléptem, szerencsénkre egy rendőrbe se ütköztünk.A kórház előtt leparkoltam.Egész úton nem szólt egy szót sem.
Kiszálltunk a kocsiból, majd mellém lépett.-Köszönöm.-és átölelt.
-Gyere, siessünk.Apukádnak most szüksége van rád.-nem válaszolt csak bólintott.
Ahogy beértünk, a recepcióshoz mentünk.Kedvesnek és segítőkésznek nőnek  tűnt.
-Jó estét, tudna nekünk segíteni, hogy melyik szobában van Matt Rath?
-Jó estét, esetleg hozzátartóz..-majd ránézett a mellettem zokogó Nikki-re-..menjenek csak nyugodtan,Az első emeleten jobbra a 211-es szoba.
Nikki szinte már futott,annyira bent akart már lenni az édesapjánál.
A 211-es szoba ajtaja előtt álltunk.Nikki szinte berontott a szobába,de amikor meglátta édesapját megtorpant és egy halk sikoly hagyta el az ajkait.
-Istenem.-zokogta,amint beljebb léptem a szobába, a látvány tényleg sokkoló volt.Mindenhol csövek és gépek.jobbnak láttam ha kettesben hagyom őket.
-Figyelj, magatokra hagylak titeket, ha bármire szükséged van, kint vagyok az ajtó előtt.
-Köszönöm.-nézett rám hálásan, adtam egy puszit az arcára majd kimentem és a folyóson lévő fotelek egyikébe leültem.
Nem tudom, lehet hogy már órák elteltek amikor egy nővér jött oda hozzám.
-Kisasszony, nem kér valamit.Nagyon fáradtnak látszik.-ez a nő pont a recepciós nő volt.
-Köszönöm, egy kávé jól esne.
-Mindjárt hozok egyet Önnek.
-Köszönöm.-ránéztem az órámra és már hajnali fél 5 volt.A recepciós visszatért egy nagy bögre kávéval amit meg is ittam. Azt hiszem jobb lenne ha megnézném Nikki-t, már vagy egy órája bent van.
Bekopogtam az ajtón, Nikki el sem mozdult apja mellől mióta megérkeztünk.
-Szia!Van valami változás?
-Szia, semmi, az orvos szerint aki előbb ment ki, azt mondta, hogy a veszélyes stádiumból már kilépett, tehát minden esély megvan rá, hogy felépüljön maradandó károsodások nélkül.
-De hiszen ez jó hír.
-Igen az, de a fiúknak már szóltál?-tényleg el is feledkeztem róluk, remélem már hazaértek.
-Nem, megyek fel is hívom őket.
-Oké.
Kiléptem az ajtón majd előkerestem a táskámból a telefonom.5 nem fogadott hívás.
Ez nem lehet igaz.Na lássuk.
Első négy hívás Jack majd még egy ismeretlen szám.Tárcsáztam Jack számát, az első csöngésre felvette.
-Hol a fészkes fenébe vagytok, hajnalok hajnalán?-förmedt rám.
-Neked is szia.És képzeld Nikki apukájánál vagyunk, a kórházban.
-És jól van, sajnálom csak egy kicsit ideges vagyok.-mondta egy kicsit bűnbánó hangon.
-Igen, és veletek mi a helyzet?
-Hát Chris egy kicsit berúgott és hét nem tudnál idejönni?-kérdezte kétségbeesetten.
-Oké, de gyorsan mert nem akarom magára  hagyni  Nikki-t. Hol vagytok?
-A Frézia klubban.
-Oké az csak pár saroknyira van innen, sietek, addig tarts ki.
-Rendben, szia.
-Szia.csaptam le a telefont, egy szó nélkül eljöttem, csak a recepciósnak szóltam ha  Nikki keresne mondja azt neki hogy elmentem egy kávét inni, nem akarom még jobban terhelni őt.A nő készségesen segített.
Bepattantam a vezetőülésbe, és megint gyorsabban mentem a kelleténél.De hát persze, hogy pont most kapok pirosakat.
-A francba, gyerünk már.-ütögettem a kormányt.Majd valaki hátulról belém vágódott.
A fejem bevertem a kormányba és éreztem ahogy elkezd folyni a meleg vér végig az arcomon.Kiszálltam a kocsimból, hogy megnézem ki volt ez a szerencsétlen.
-Magának meg mi a franc baja van, nem lát vagy mi.-a kocsi egy sötétített ablakú Honda volt.
A söfőr lehúzta az ablakot és azt hittem, hogy annyira bevertem a fejem hogy már képzelődök.
-Te.-mondtuk egyszerre.
-Tom.-tört rám a felismerés.









2010. április 1., csütörtök

24.Fejezet



Audrina szemszög


Míg oda nem értünk a plázához csak azon zakatolt az agyam, hogy hogyan is kéne őket egy kicsit megviccelnem.
Először is kezdem egy kis vásárlással, mondjuk Jack-nek ez nem probléma mert őt nem nagyon zavarja, vagyis nem nagyon mutatja ki, hogy zavarná.De Chris na ő már más tészta.Őt most egy kicsit megfogom szenvedtetni.Magamban ezen nagyon jót nevettem, milyen kis gonosz vagyok nah de most mit tegyek van ilyen. Na meg ugye, kölcsön kenyér vissza jár.ahogy beértünk a plázába rögtön kiszúrtam egy kiegészítős üzletet.Abban a percben neki is vetettem magam.Még annyit hallottam hogy Jack valami olyasmit odaszól Chris-nek, hogy na gyere, most aztán igazán beindult.Be ám, de még ha tudnátok mennyire, annyira hogy ez nektek is tetszeni fog.
Az üzletet körülbelül olyan bő fél óra alatt körbejártam és mindent megvettem amire "szükségem volt. Oké, oké azt nem mondanám, hogy szükségem volt, de nem tudtam őket ott hagyni. Majd egy pár ruhabolt és fehérnemű boltra esett a választásom.Kíméletes vagyok most a fiúkkal.A következő állomásom egy lakberendezési üzlet volt. Nagy nehezen sikerült beszereznem olyan vázákat amiket Chris összetört, meg egy dohányzó asztalt, ami ugyanolyan üveg volt, mert hát ugye drága kis Mr.Házrombolónk ezt is összetörte.Gyorsan fizettem majd a csomagokat a fiúk kezébe nyomtam akik addig kivétték a kocsiba.
És akkor most neki is láthattok az Audrina hadjáratomnak.Ha jól emlékszem a második emeleten volt egy Sex-shop, és annak a kirakatában láttam véletlenül a múltkor egy hirdetést.Akkor most indulhat is a bosszú-hadjáratom.Gyorsan megkerestem azt az üzletet és a hirdetést.Jól emlékeztem mert a második emeleten ott is volt.
A hirdetésen megkerestem a telefon számot és már tárcsáztam is, majd Jack-et ráveszem, hogy ott tartsák és akkor minden rendben.
A harmadik csöngetésre fel is vették.
-Jó napot kívánok, miben segíthettek?-kérdezte egy nyájas női hang.A hangja rideg volt, de még is meggyőző.
Elmondtam neki mindent a helyszínt a szükségleteket és az időpontot.
-Oké, rendben akkor visz-hall.-köszönt el a nő.
-Köszönöm, visz-hall.
Mögöttem valakik nagyon hangos hahotázásban törtek ki.Hátrafordultam és szembetaláltam magam Jack-kel és Chris-sel.
-Csak nem problémáid vannak?-kérdezte Chris, de a  hasát fogta a röhögéstől.Tőlem csak egy szúrós pillantást kapott.De amikor Jack-re néztem lefagyott a mosoly az arcáról, és tettetett durcizásba kezdtem,de azért belül még fortyogtam magamban, nem baj, visszakapod még.
-És sikerült beszerezned egy két játékot?.-kérdezte Chris.
-Igen, nem  is egyet.-válaszoltam oda neki, mire ő tágra nyitott szemekkel vizslatott engem, frappáns választ várt hát meg is kapta.
 Végigmért engem, majd kérdően fürkészet.Aztán a szája valahogy egy o alakot formált.
-Ez most komoly?-kérdezte, felhúzott szemöldökkel.
-Látni is akarod?-már nyúltam volna a táskámba, mert tudtam hogy úgyse akarja látni, na meg nem veszi észre hogy blöffölök.
-Istenem ments, még a végén csalódnék benned.-ha jól láttam még a hideg is kirázta, ezen kuncogtam majd közöltem a srácokkal, hogy indulhatunk haza.
-Inkább menjünk haza, vagy esetleg kívántok még vásárolni?-vigyorogtam Chris-re.
-Dehogyis, nem bírnám tovább.
-Akkor én vezetek.-mondtam Chris-nek.
-Annyira azért nem vagyok fáradt.És különben is csak akkor ha én is vezethetem a te kocsid.
-Na arról letehetsz, mert esetleg a kulcsot megfoghatod, de még nézned se lenne szabad.-mondtam sértett hangon, még hogy az én kocsim vezesse?!
-Szó sem lehet róla!-sziszegtem neki oda.
-Na látod, én is így gondoltam.
Gyorsan a parkolóba siettek a fiúk, majd bekászálódtam a hátsó ülésre és haza hajtottunk.Bepakolták a cuccokat és Chris már indult is, hogy elpanaszolja Nikki-nek a vásárlással járó panaszait.
Ahogy beléptünk az  ajtón Chris már rohant is a nappaliba.

-Szia drágám!Nah túlélted?-köszönte Nikki kedvesét.
-Szia édesem!NEEEEMM, én többen nem megyek Audrina-val vásárolni.Ez egy komoly szenvedés, mintha egy fájdalmas műtétet éltél volna, tehát egyszóval maga volt a katasztrófa.-huppant le Nikki mellé.
-Szia Nikki!Kipanaszolta magát?-villantottam egy mosolyt Chris-re.
-Igen.-kuncogta el magát Nikki.Mire Chris sértődötten ránézett majd odaszólt a fotelban ücsörgő Jack-re.
-Gyere, csapjunk egy pasis estét.-duzzogott elég látványosan.
-Majd jövünk csajok.-köszönt el Jack.
-Nah akkor, mit csináljunk van egy egész esténk duzzogó pasik nélkül.-átültem Nikki mellé a kanapéba.
-Mondjuk nézzük meg egy filmet.
-Jó ötlet, hozok le takarókat meg pop-corn-t.-felszaladtam az emeletre, a folyosói szekrényben voltak plédek meg párnák, felkaptam egy párat majd lementem a nappaliba.
-Én már választottam is ki egy filmet ez egy új.-adta a kezembe a DVD-t amin ez a cím állt: Valentin's day.Igen erről már valahol neten olvastam.
-Oké, nekem ez jó.-berakta a lejátszóba a DVD-t  és elkezdtük nézni a filmet.Rengeteg híres színész játszik benne, nem is beszélve arról hogy mennyi poén volt benne.Nikki-vel sokat nevettünk, míg meg nem szólalt a telefonom és nagyon rossz előérzetem támadt.
Nikki felvette a telefont.
-Igen tessék itt Nikki Rath....-majd hosszú csönd és én már itt tudtam hogy baj van.-..lehetetlen.-suttogta majd a telefon kiesett a kezéből a padlóra.

Sziasztook:)

Bocsánat hogy így eltűntem, de dogáim voltak és megtudtam a vizsgám időpontját angolból:
május 10.
Tehát akkor kevesebb frissre kell számítni amit utána úgyis pótolok:P
Ma megírom a frisset ha úgy végzek vele felrakom ha nem akkor holnap mindenféle képen:D
Viszont lehet..hogy új szemszög lesz..nem biztos még átgondolom:D
Jajj és lett egy új rendszeres olvasooomXP jupiiiiiii.....:D
Köszönöm neki:D
nah akkor ennyi és még puszillak titeket...
és ha lehetne egy kérésem kiváncsi avgyok hogy h álltok Rob-bal hogy itt van, esetleg vtatok-e már a forgatáson vagy látáttok-e?:D
Ide kommentbe tessék mindent megírni:D
És semmi felvágósdi  nincs ebben,MÉG MOST KIJELENTEM CSUPÁN ÉLMÉNY BESZÁMOLÓ:)
xoxo Szandi