27. Fejezet

 

 

Nyúzottan keltem fel, a hajam kócos volt és az egész testem verejtékes volt. Az álmomból nem emlékszem sokra, talán egy helyszínre. Ez a hely, nem is tudom, mintha már láttam volna, álmomban biztos,hogy ez a hely jön fel újra és újra. Elindultam a fürdőbe, majd egy gyors zuhany után, elindultam a gardróbom felé, hogy felkapjak magamra valamit és vennem is kéne valami kaját Nikki-nek meg az apukájának.Kiválasztottam egy fekete csőnadrágot és egy fehér trikót majd kerestem egy hozzáillő kockás inget, amit megkötöttem a mellem alatt. Már csak egy cipő kell, na nézzük csak, lila fekete kockás az ing tehát akkor legyen lila tornacipő. Gyorsan összeszedtem a cuccom és elindultam a konyhába, hogy megnézzem van-e valami ehető és gyors kaja. A nappaliban valamelyik fiúba botlottam, amikor felnéztem egy gyönyörű szempárba botlottam.
-Jó reggelt!-adott egy reggeli puszit, ami kicsit meglepett, de viszonoztam.-Csináltam reggelit. Chris is mindjárt itt lesz és akkor indulhatunk a kórházba.
-Neked is jó reggelt! Te csináltál reggelit, nah erre kíváncsi leszek.-mire ő rám kacsintott és elindult a konyha felé. A látvány letaglózott.
 A pultnál Chris ült és szó szerint két pofára zabált.
-Te öcsi...-nyelte le a szájában lévő táplálékot.-ez rohadt finom.-harapott bele egy másik szendvicsbe.
-Öhm, jó étvágyat-majd levettem egyet a tálcáról és megkóstoltam azt a csoda kaját. Mit ne mondjak, ez tényleg finom lett.
-Nah milyen?-nézett rám csillogó szemekkel, mint aki az én válaszomat tartaná a legnagyobbnak.
-Hmm..egyenlőre csak nnyi sikerült.
-Köszönöm, ilyen dicséretet még életemben nem kaptam.-nevettem el magát.
-Te idióta ez nagyon finom, nah de Chris állj le a többit elvisszük Nikki-nek és Matt-nek.-szóltam Rá mert szerintem vagy a huszadik környékén járhatott már.
-Akkor én becsomagolom, és megyek is...gondolom nem kívántok velem jönni....az ÉN KOCSIMMAL..-hangsúlyoztam, de a választ már tudtam.
-Nem nem, ma az én kocsimmal megyünk.-Húzta ki magát Jack és egy önelégült vigyor jelent meg a képén.Majd Chris felhorkant.
-Oké-oké..meg se szólaltam-tette védekezően maga elé a kezét.
-Nah látod én is így gondoltam-nevetett fel.-és egyébként is tegnap a te kocsiddal mentünk öcsi.-de a vigyor még mindig ott volt a képén, le se lehetett volna törölni.
-Na jü fiúk ti ezt majd megbeszélitek és most megyek Nikki-hez, utána meg van egy kis dolgom. Majd este jövök. Sziasztok.
-És ha lehet ne kerüljetek semmilyen club közelébe.-néztem Chris-re, majd elkapott a röhögés, ahogy elővette a pukkadós képét.
-Sziasztok.
-Szia!.-mondták kórusban.

 A kórházba menet megálltam az egyik szupermarketnél. Venni szerettem volna valamit annak a kedves recepciósnak. Meg is van olyan aranyos volt. Mi lenne ha vennék neki egy ajándék csomagot. A boltban meg is találtam a megfelelőt, ami egy illatszer ajándék csomag volt.
Kifizettem és elindultam a kórházba.Nem nagyon találtam a kórháznál parkolót ezért egy utcával lejjebb kellett megállnom.
reménykedtem, hogy ma is az a nő lesz a recepciós pultnál és milyen szerencsém volt, mert már melegen mosolygott is rám.
-Jó reggelt kedveském! A barátnőjéhez jött?-kérdezte
-Önnek is! Igen!-válaszoltam ugyanolyan kedvesen.
-Jajj kedveském Tiffani-nak hívnak, nem vagyok én még olyan vén csotrogány, hogy így köszönj.
-Akkor szia Tiffani, az én nevem pedig Audrina.Hoztam Önnek vagyis neked valamit a kedvességedért.-Nyújtottam felé a hatalmas ajándék csomagot.
-Jajj, istenem nem kellett volna, ez a munkám ez csak természetes.
-Nem, nem.Ezt el kell fogadnod.
-Hát de.-majd kicsit mérgesen néztem rá.-jó-jó köszönöm szépen, én...én még soha nem kaptam a munkámért külön ajándékot.Köszönöm.majd előbújt a recepciós pult mögül és megölelt.Visszaöleltem, majd elindultam a 211.be
Bekopogtam, a szobában Nikki és az apukája boldogan beszélgetek. Ahogy láttam rohamosan javult az apukája állapota, egész jó színben van.
-Jó reggelt.-köszöntem nekik.
-Neked is angyalom.
-Szia Audrina!
-Hoztam ételt, gondolom a kórházi koszt nem a legjobb, igaz, hogy ez is csak szendvics, de szerintem jobb.
-Köszönjük.mondta Nikki majd megölelt.
 Egy jó félórája már beszélgethettünk, amikor kopogást észleltünk.
-Szabad.-szólt az ajtó előtt állónak Nikki. Erre megjelent Chris. Furcsa, hogy Jack nem jött vele, de biztos valami dolga akadt.
-Szia édesem.-ment Nikki-hez, majd szenvedélyesen megcsókolta.
-Szija.-bújt oda kedveséhez.
-Apa szeretném bemutatni a szerelmem.Apa ő itt Chris. Chris ő itt apa-majd nevetésben törtünk ki.-vagyis Matt.
-Örvendek.-rázott kezet Chris az "após" jelöltel.
-Öcskös a lányom szerelmének és a hölgynek is csak Matt vagyok, látjátok kutya bajom fiatalok szóval menjetek haza egy kicsit, de aztán jöhetek ha annyira akartok.
-.De apa nem hagylak magadra.
-Semmi de kicsim, mész és kialszod magad. Na tűnés.-és már nyomta is a nővérhívó gombot.
-Oké-oké eltűntünk.
-Sziasztok.-köszönt el kuncogva.
-Szia.-válaszoltuk mindannyian majd Niki és én részesítettük egy cuppanós nagy pusziban. Chris meg kezet fogott vele.
 A recepciós elköszönt tőlünk és Nikki egy kicsit kérdőn nézet rám.Ahogy kiértünk a kórházból Nikki felém fordult és vártam, hogy feltegye a kérdését.
-Mi volt ez?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Olyan  kedves volt velünk, hogy vettem neki egy kis ajándék csomagot és nem akarta elfogadni de a végén csak elfogadta.
-Értem.Köszönöm.-mosolygott rám.Ugye azt nem mondhattam el, hogy miért és miben is segített mert ugye a mi kis Chris-ünknek nem akartam most bajt hozni a fejére, vagy mondjuk inkább Nikki-t akartam kímélni.
-Ha nem baj mi elmegyünk egy étterembe ebédelni.Ha szeretnél jöhetsz nyugodtan.
-Nem, mennyetek csak nekem úgyis egy bulit kell szerveznem.Tudjátok.-kacsintottam Nikki-re.
-Sziasztok.köszöntem el.
-Szia.
-Szia de csak ügyesen és ne legyen nagy felhajtás.-mondta nekem miközben megölelt.
-Megértettem főnökasszony.-vigyorogtam és elindultam a kocsim felé, amit egy utcával arrébb parkoltam le.

A táskámban vibrált a telefonom. Nagy nehezen előkotortam. A kijelzőn Jack neve állt.
-Szia.-köszöntem neki vidáman.
-Szia.-Ő is ugyanolyan felszabadúltan..
-Figyelj csak, van egy meglepetésem neked.Az a lényeg hogy este fél nyolckor menj a város széléhez ahol van az a nagy fenyves. Az 55.-ös kilométer kőnél várlak. Öltözz...hmmm.ahogy szeretnél te így is-úgyis mindenben csinos vagy.-nevettet a telefonba.
-Oké, de..
-Semmi de jössz és kész na puszilak Szia.-szakított félbe.
-Szia.-köszöntem el tőle meglepetten.

A nap hátralevő részében vagyis csak estig  intéztem az esküvői dolgokat. Találtam egy csodálatos helyszín a csajos bulihoz.Elmentem az esküvői ruha szalonba és elintéztem mindent. Majd elintéztem a fiúknak is az én kis ajándékom.
Örülni fognak neki az biztos. Nem is tudom lehet, hogy Nikki-nek is kéne valamit..nah de evvel még ráérek.
Fél hatra hazaértem. Letusoltam és hajat mostam. Becsavartam magam egy törülközőbe körülbelül félóra tusolás után. Hát igen a tusoló alatt repül az idő. A hajam megszárítottam, majd elindultam, hogy keressek valami megfelelő ruhát.
De milyen ruhát is vegyek fel ha azt se tudom, hogy pontosan hová is megyek.
A választásom egy fekete magassarkúra esett. Érdekes a lábbeliket mindig elsőnek választom ki és csak ahhoz keresek megfelelő ruhát.
Megkerestem a kedvenc ruhám. Ez egy kis nyári ruha volt. Pont illet hozzá a magassarkúm is. Enyhe kis sminket vittem fel az arcomra, még egy kis parfüm. A tükör előtt végignéztem magamon és elégedetten állíthattam, hogy kész vagyok. Ránéztem az órára és hét óra volt.
Idejét láttam, hogy elinduljak. A kocsiban betettem a kedvenc CD-m ami éppenséggel egy Beyonce lemez volt és az egyik kedvenc duettre kapcsoltam.A hangerőt feltekertem és olyan jó felszabadult volt a hangulatom, hogy magamnak énekelgettem.
Remélem, hogy ugyanarra a helyre gondolunk mindketten. Az út további részén a kedvenc számom énekelgetve vezettem és egyfajta kellemes izgalom járta át testem.