28.Fejzet.

A hangja a telefonban izgatott volt, de lehet,  hogy már csak beképzelem magamnak, lehet, hogy mégse kéne megtennem.
Hiszen kivagyok én, hogy egy ilyen angyali teremtés mellet élhessem le megszűnni nem akaró életem?!
Mondjuk, próbáltam az "életemből" kihozni a legjobbat és próbáltam "jól" viselkedni is.
-De a francba összetöröm ezeket a poharakat hogyha tovább filozofálok..-szidtam le magam, ezt ha valaki hallotta volna, minden kétséget kizárva egyenesen bolondnak tartott volna.Egy vámpír aki magával beszélget. De mondjuk, hmm..micsoda ötlet megnyithatnám az első vámpír őrültek házát.-erre a kijelentésre szánalmasan elnevettem magam.Idegesen az órámra néztem és már kevesebb mint tíz percem maradt.

A választásom a város szélén található erdőre esett, nem akartam olyan helyre menni ahol esetleg veszélyes állatok is vannak. Biztonságos helyre akartam vinni Őt. Csak akkor szoktam itt vadászni ha nincs kedvem valami nagy "falatot" bezsákmányolni.
Ennek az erdőnek is gazdag volt a szarvas és az őz állománya.
Az erdő közepén egy hatalmas és gyönyörű kis tisztás volt. A közepére leterítettem egy hatalmas méretű plédet majd a kis kosárkát leraktam és gondosan megterítettem. A rétet körbeszórtam virágszirmokkal, igaz nem volt szükség sokra hiszen már magában is rengeteg  virág volt itt.
Beszereztem egy zenelejátszót  és kerestem egy olyan CD-t amin lassú zenék voltak.
Elvégeztem az utolsó simításokat, egy hatalmas pokrócot terítettem szét a földön és mindenféle "földi jóval" pakoltam teli. Megterítettem és még egy gyors kör után megállapítottam, hogy kész vagyok. Kezdtem egy kicsit félni, hogy talán még sem lesz ez így jó, és nekem nem szabadna most ezt tennem. Gondolataimból egy nyári hűs szellő rázott ki amiben elegyedett Audrina illata.
Bepattantam a kocsimba és elindultam érte az ösvényen.A kocsiban próbáltam magam meggyőzni, hogy minden rendben lesz és blablabla...de már teljesen kikészültem ezektől a gondolatoktól.

Gyorsan az ösvény végéhez értem, majd lehúzódtam az út mentén.Egy ismerős vámpír szagot éreztem de nem tudtam beazonosítani..  Megláttam Audrina kocsiját majd azt is, hogy a háztetőnek dőlve vár.Egy nyári lenge ruha volt rajta, ami kiadta tökéletes alakját.Egyszerűen gyönyörű volt. Az előbbi aggodalmam már elszállt jó messzire és csak Őt figyeltem.  Szerencsémre háttal volt nekem. Halkan a háta mögé értem  majd megérintettem a vállát.

Hirtelen fordult meg.És belém ütközött.

-Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni, ne haragudj.

-Semmi baj.-mosolygott rám.

-Gyönyörű vagy.adtam egy puszit az arcára aminek helyén egy kis halvány pír jelent meg. Egyszerűen csodálatos ez a nő.

-Köszönöm.De te sem panaszkodhatsz, mint mindig.-kacagott fel.

-Nah persze.Akkor indulhatunk?-nyújtottam felé a kezem.

-Természetesen.-helyezte a tenyerembe puha, kis törékeny kezét.-De kocsimmal mi lesz?-pillantott a kocsija felé.

-Nyugodj meg, Nikki-t felhívtam majd hazaviszi, mivel gondoltam Chris-nek meg se engednéd.

-Jól gondoltad.-húzta el a száját.Nekem ezen pedig már nevetnem kellet.

-Most te kinevettél?-kérdezte meglepve.

-Nem és nem.-emeltem védekezően magam elé a kezeim, de már nem sok kellett, hogy kitörjön belőlem a nevetés.

-Akkor ha kinevetted magad esetleg indulhatnánk is.-de már a szája sarkában ott bujkált egy mosoly.

-Igenis hölgyem.-húztam ki magam, majd kezét megfogva a kocsihoz vezettem és kinyitottam az ajtót.

Kecsesen beszállt a kocsiba, egyszerűen ez a nő már megőrjít. Beletapostam a gázba és elindultunk a  rét felé

Az ösvény szélénél félrehúzodtam és segítettem neki kiszállni.

-Öhm..-gyorsan belevágtam a szavába.

-Ha megengedi hölgyem bekötném a szemét.

-Ahogy gondolja uram.-játszotta a kis játékunk.

Gyorsan bekötöttem a szemét és megfogtam a kezét..

-Akkor készen vagy?-suttogtam neki, biztatás képen megszorítva gyengén a kezét.

-Igen.Induljunk már.-nevette el magát.

A rét szélénél megálltam és  levettem a szalagot a szeméről.

-Csukd be a szemed.-Szót fogadt majd a rét felé fordítottam.

-Kinyithatod .-suttogtam a fülébe, amitől egy kicsit megborzongott.

A szemei azonnal felpattantak, és körbeforogva csodálta a rétet.

-Istenem Jack ez gyönyörű.-ugrott a nyakamba.

-Örülök, hogy tetszik, na de gyere van számodra itt valami.-A rét közepéig vezettem majd leültem a pokrócra magammal húzva őt is.

-Jó étvágyat!

-Úristen! Ezt mind nekem csináltad?-nézett a kosárban lévő ételekre.

-Igen, csakis a kedvenceid.-Amikor még Mark-nál  és Ash-nél voltunk volt szerencsém kitapasztalni, hogy mik a kedvencei.

Mindent megkóstolt, majd elterültünk a pokrócon és a csillagokat néztük.

-Köszönöm, ez mind nagyon finom volt. Most körülbelül úgy érzem magam, mint egy lufi.-kuncogott fel.

-Gyönyörű vagy.Nézd ott egy hullócsillag kívánj valamit.

Azt kívánom, hogy ennek a csodálatos teremtésnek boldog élete legyen.Még ha ezt, nem is én adhatom meg neki.

-Kívántál?-fordult felém, mohó kíváncsisággal csillogó tekintetét az enyémbe fúrta.

-Igen. Nah és te?

-Én is, de nem mondom el.

-Hát én sem.-vigyorogtam.Majd felkeltem a pokrócról.mire Ő kérdőn nézett rám.

-Táncolna velem hölgyem?-kérdeztem felé nyújtva a kezem.

-Örömmel uram.-fogadta el a kezem és segítettem neki felkelni a pokrócról.

Előkerestem a távirányított a zsebemből, majd a halk zene felcsendült. a kezem öntétlenül is a derekára csúszott. Nem ellenkezett szorosan hozzám bújt és hangtalanul keringtünk az éjszakában.

-Köszönöm, én ezt meg se érdemlem.-nézett mélyen a szemembe.

-Cshhh, csak élvezd, ez a te estéd.-Elmosolyodott, majd magam se tudom hogyan, de már csak arra eszméltem föl, hogy ajkaimmal ízleltem csodás ajkait. Nem húzódott el, visszacsókolt, majd kezeit nyakam köré fonta, még szorosabban magához vonva.

-Szeretlek.-szakadt el az ajkaimtól, csillogó szemekkel.

-Szeretlek.-suttogtam fülébe, majd újra megcsókoltam. 

Csókunkat megszakítva fejét mellkasomra hajtotta, míg én készségesen öleltem magamhoz.

Megint éreztem azt a furcsa de ismerős vámpír szagot. De biztos csak bebeszélem magamnak már megint.

Az erdő felől halk lépteket halottam.

-Lám, lám. Micsoda meghitt, nyálas pillanat. Komolyan mindjárt rosszul leszek. Ez már undorító.-mondta teli gúnnyal a hangjában.

Tessék-tessék nem lett meg az öt komi és milyen rendes is vagyok..mit csinálok?????? fejit írok nektek és még Jack szem

Nah most bogárkáim legyen ám itt egy pár darab komi, különben nagyon rosszul fogom magam érezni, hogy ennyit nem tesztek meg értem:(

szöget ráadásul.

Puszi: Szandi