26.Fejezet

Előre mondom hogy amit az ízelítőben olvashattatok az összeszedet mondatok tehát az nem egy összefüggő rész volt, bocsi:$
nah de már írok is:)

-Te meg mi a francokat csinálsz, nem látsz vagy mi? Mert éppenséggel csak az az egy szerencséd van, hogy csodák csodájára egyetlen egy horpadás sincs az én autómon különben nagyon megbántad volna.- elégé érdekes fejet vágott, de kipattant a kocsijából.
-TE NEKEM CSAK NE MAGYARÁZZ!!!! És egyébként is nem is láttalak...mióta is, jah miután szépen hazavitelek, mert úgy összeestél és fogalmam se volt hogy mi bajod van. De hát ugye luxus felhívni vagy valami..-fonta keresztbe a kezeit mellkasa előtt.
-Ne haragudj, köszönöm, de honnan tudtad, hogy hol lakom?-ha már témánál vagyunk.
-A táskádban találtam meg a lakcím igazolványod és azonnal hazavittelek és akkor jött éppen azt hiszem Nikki és..
-Chris.-segítettem ki.
-Ahham, nah Ők.
-Oké, téma lezárva, még egyszer köszönöm, de ha most nem haragszol az imént említett bárányka éppenségel valahol valami hülyeségét csinál.
Szóval ha megbocsájtasz sietek.Szia.
-Szia.
 Elindultam el a kocsim felé majd visszafordultam.
-Ja, és kérlek szépen máskor ne vegyél ennyire sötétített üvegű kocsit, mert így sok baleseted lesz.-mosolyogtam rá, de szerencsére nem sértésként fogta és elnevette magát.
-Hát majd próbálkozok.-kacsintott rám.-Vigyázz magadra! Szia!-ült be a kocsijába és hajtott el mellettem.
 Gyorsan beültem én is és elindultam megkeresni ezeket a tökkelütötteket.
 A Frézia Club előtti parkolóban megláttam Chris kocsiját. De a fiúkat sehol.
 Leparkoltam Chris kocsija mellé, és tárcsáztam Jack számát, hogy hol a fészkes fenébe vannak már.
 Vedd már fel!-morgolódtam magamban.A hatodik csörgésre felvette.
-Megmondanátok, hogy hol a fészkes fenébe vagytok.-kérdeztem egy csöppet sem nyugodt hangnemben Jack-től.
-Igen, éppenséggel ülj be Chris kocsijának az anyósülésére és nézz hátra.Én a bárban vagyok.-közben beültem a kocsiba és hátranéztem.És egy horkolós-szuszogós Chris-t láttam, amint a keze lóg a levegőbe és alszik.
-Szuper! Akkor idejönnél, és hazavinnénk, mert nem érek rá.
-Gyere te!-közben hallottam a lányokat, ahogy épp gondolom szegény kicsi fiú szórakozását turbózzák.
-Cööhh...-majd lecsaptam a telefont és elindultam a Club felé, az a nagy darab biztonsági őr jól végigmért majd beengedett.
 Az egyik asztalnál láttam ahogy Jack ül egy pár lány társaságában.
Odamentem a pincérhez és kértem tőle egy kancsó vizet.A pincér először érdekes nézett rám, majd teljesítette a kérésem.
Jack-re néztem és szúrós pillantásokat lövelltem felé. Majd intettem a fejemmel, hogy tolja ki a hátsóját ha jót akar magának.
 Visszapillantotta és láttam, hogy így is tett. Helyes, legalább ő a segítségemre van valamennyire.
 Kinyitottam a kocsi hátsó ajtaját majd a kancsó vizet az "édesen" alvó Chris-re öntöttem, mire ő felpattant, de annyira hogy felakart volna állni, szóval sikeresen bevágta a fejét.Muszáj volt rajta nevetnem
-Normális vagy te?-nézett rám mérgesen.
-Igen, képzeld.
-Audrina választhattál volna kedvesebb módszert is.-nézett rám Jack, de egyáltalán nem érdekelt.
-Mi van mi már nem is szórakozhatunk, csak nektek szabad vagy mi?...Jack drága bátyó hol vannak azok a hölgyek?-itt nálam elszakadt a cérna.
 Nem tudom, hogy hogyan tehetett ilyet nincs tekintettel a legjobb barátnőmre, de annyira ideges lettem, hogy hirtelen a kezem csak meglendült és az Ő arcán talált megnyugvást.Egy hatalmas csattanás jelezte, hogy a pofon célba ért.Majd felszisszent ahogy én is.
A francba, azt hiszem eltört a kezem, vagy zúzódott vagy nem tudom,de ezt nagyon megbánnod.
-Nem érdekel a mostani állapotod Chris..Nem hagyom, hogy bántsd Őt.-sziszegtem neki.
-Megérdemli ezt te szerinted, mi van neked teljesen elment az eszed?-néztem rá, de a kezem nagyon fájt közben.
Majd Chris szépen összeesett, de amint látom csak elaludt, annyira kiüthette magát.
Oké egy meg volt jön a következő, komolyan mintha gyerekeket kéne nevelnem.
-És te, te nem állítottad volna le, szerinted Nikki mit fog érezni? És milyen lányok valami olcsó kis kurvák? Mert ha igen akkor nagyon megtiszteltétek magatokat, nem is gondoltam volna ezt rólatok.
-Figyelj ide.-kapta el a csuklóm Jack, a szorítása egy kicsit erős volt, ezért egy jelentős pillantást vetettem a csuklóm felé.
-Tudom, és ne haragudj.Figyelj én nem értem mi üthetett belém.Sajnálom.-hajtotta le a fejét szégyenkezve és elengedte a csuklóm, gondolom a mondat vége a kezemre irányult.
-De azok a lányok csak pincérek voltak és Chris lerázta őket csak ő erre már nem emlékszik szerintem rád se és Nikki-re se emlékszik most perpillanat, de nem engedtem neki tényleg semmit.

-Ezt nem nekem kell bemesélned hanem Nikki-nek- ordítottam a képébe, és folytattam.-aki képzeld már órák hossza ott virraszt az apja mellett aki épp hogy átesett a kritikus állapoton.Te meg mit csinálsz itt vagy és lengén öltözött, könnyen odaadó lányok társaságát élvezed.
-Hogy mi történt?
-Igen jól hallatod Nikki-nek az apja kórházba van egész éjszaka bent voltunk, most se tudja, hogy itt vagyok mert ti itt szórakoztok.-tulajdonképen nem is értettem, hogy miért zaklatott fel engem annyira, hogy Jack mit csinál és kivel.
-Sajnálom, Chris csak jól akarta magát érezni én meg nem akartam neki nemet mondani, így is örülök, hogy elfogad.-Húzott magához majd megölelt.
-Oké, bocsánatkérés elfogadva, de most vissza kell mennem Nikki-hez.Te meg vidd haza Chris-t és ha kialudta magát adj neki aszpirint és nyomd be a hideg zuhany alá.
-Rendben, utána benézek a kórházba...azt hiszem ha addigra használható állapotban lesz vele.-intett a kocsi tetején félig felfeküdt Chris-re.
-Oké. Szia!
-Szia!-adott egy puszit az arcomra.
 A kocsimmal kifaroltam a parkolóból majd egyenesen a kórház felé vettem az irányt. Már megint egy kicsit átléptem a sebesség határt, és körülbelül 5 perc alatt már a kórház recepcióján voltam. A nő ugyanott volt.
-Jó reggelt! Keresett ugye nem?
-Nem nem, a kisasszony ki sem mozdult az édesapja mellől.
-Ohh, köszönöm, rök hálám.-mosolyogtam az előttem ülő nőre.
-Semmiség angyalom.
 Ez a nő nagyon kedves, a lehető leggyorsabb megoldást választottam tehát lifttel mentem fel az első emeletre.Utálom a lifteket, egyszerűen nem bírok abban a tejes dobozban tartózkodni.Szinte már rohantam a 211 szobába.
Benyitottam és Nikki ott virrasztott még mindig apja mellett.
-Szia! Van valami változás?-ültem le mellé.
-Szia! Semmi, azon kívül, hogy a kritikus állapoton már túl van.Hol voltál?-nah akkor most Audrina valami gyors mesét találj ki.
-Öhm..a fiúkat felhívtam, hogy itt vagyunk a kórházban és ne várjanak minket.
-Ohh, értem, köszönöm.-nézett rám kisírt szemeivel.
-Ha holnap  vagyis ma minél előbb bejönnek, már most akartak csak mondtam nekik, hogy inkább ne majd holnap.
A mellettem lévő gép hangosan csipogni kezdett.
-Mi történt?Apa, istenem ne halj meg kérlek.
Majd a gép újra visszaállt a normál csipogásba.
-Szia kincsem.-hirtelen nem tudtam honnan jön ez a fáradt hang majd rájöttem, hogy a hang tulajdonosa nem más mint Matt.
-Istenem apa.borult apja testére.
-Édesem ne aggódj már, nem fogok kipurcanni még.-próbált viccelni de a vége ár köhögésbe torkolódott.
-Megyek szólok a nővérnek.
-És ki ez a kis csinos hölgyemény?
-Apa, Ő akiről meséltem Audrina.-nézett rá egy kicsit megrovóan apjára.
-Csókolom a nevem Audrina.-fogtam vele kezet.
-Szia aranyom.-és kezet csókolt.
-Akkor én megyek is.-húztam ki a kezem a kezéből
Szóltam egy nővérnek, hogy felébredt.Majd visszamentem a szobába.
-Figyelj Audrina menj haza és pihend ki magad.-már épp tiltakozásra akartam nyitni a szám, amikor megszólalt.
-Kérlek.-kérlelt nagy boci szemeivel.
-Oké, de ha bár..
-Igen ha bármi van hívlak.-szakított félbe.
-Rendben.Szia!.-öleltem meg.
-Viszlát!.
-Szia! Majd még nézz be.-vigyorgott rám Matt, kedves ez a bácsi.
.Természetesen.
A kórház parkolójából egyenesen haza hajtottam majd benéztem a fiúkhoz és láttam, hogy mindkettő alszik.
Célba vettem a szobám és nem volt még annyi erőm se, hogy letusoljak, így belebújtam egy hálóingbe és gyorsan álom jött a szememre.

Azon a réten voltam megint, most szakadt az eső, és én is nagyon szomorú voltam, nem értettem miért.Valaki hátulról átölelt.
Megfordultam hogy szembe nézhessek vele, de nem engedte erősen tartotta a nyakamat, amit csak csókjaival borított be.
Nem tudom miért, de semmi ellenállást nem nyilvánítottam.Maga felé fordított és én készségesen birtokba vettem ajkait.
Majd hirtelen meglökött és én elterültem a fűben.A fű vizes volt, az eső továbbra is szakadt és már villámlott is.
Az alak közeledett felém, majd felismertem Majd rám vetette magát és erőszakosan a fejem főlé szorította a csuklóm, próbáltam segítséget kérni de nem sikerült.
-Mit akarsz tőlem? Engedj el!
-Pofa be!-majd egy hatalmas pofont kaptam.
Közelíteni kezdett az arcom felé majd innentől elsötétült minden.