10. Fejezet.

A lehetetlen is lehetséges talán....


Már vagy egy órája úton lehettünk, a de javu érzésem elégé felkavart.
Próbáltam nem rá gondolni, de az álmom újra és újra lepörgött szemeim előtt.
rá néztem a kilométerórára 120-at mutatott, gyorsan lassítottam lementem 100 alá.
Ez Jack-nek is feltűnt, hisz eddig nem zavarta őrült vezetési stílussom, mert ő is hasonlókép állt a vezetéssel.
-Valami gond van?-éreztem magamon aggódó pillantását.
-Nem.-morogtam.Jajj de hülye vagyok, a hirtelen és mogorva válaszomból rögtön rájön, hogy valami nincs rendben.
Az út további részén nem beszélt hozzám, de pillantását elég sokszor éreztem arcomon.
Fél óra múlva már egy a város szélénél voltam.Nem tudtam hová akar menni ezért lehúzódtam az út szélére.
-Merre szeretnél menni?Hol tegyelek ki?.-kezdeményeztem most először a beszélgetést.
Figyeltem a hangsúlyra és hangnemre, nem akartam megbántani, de most gyorsan össze kell szednem magam.Teljesen összezavarodtam.Első dolgom lesz, hogy megkeressem az első plázát és elterelem a figyelmem.
-Az enyém nem fontos, igazíthatjuk a te programodhoz.-mosolygott rám.Most ezt mire véljem.Együtt akar velem tölteni egy napot.Hát akkor közlöm vele, hogy egész vásárolgatni kívánok és minden butikot kifosztani.
-Szerintem gyorsan visszaszívod amit előbb mondtál.Nem hinném, hogy miután megtudod a programom velem akarsz tartani.-egy pillanatra lehervadt a mosoly az arcáról és rémülten nézett rám.
-Könyörgöm mond azt, hogy nem nőgyógyászhoz akarsz ma menni.-nézet rám könyörgő szemekkel.
Elkezdtem nevetni.Ez a nevetés szívből jött, rég nevettem már szívből, talán akkor amikor Nikki-vel találkoztam és összeköltöztünk valószínűleg akkor és azóta.Ahogy rá gondoltam rögtön egy kicsi honvágyam lett.Hiányzik.Hiányzik a gondoskodása ,a kedvessége és maga Nikki.De előtte az életembe nem nagyon voltak ilyen boldog pillanatok.
-Jajjj, dehogyis.-nevettem még mindig, a kocsiban csak úgy csengett a nevetésem.-Csak épp egy pláza kifosztására készülök.-vigyorogtam rá ördögien.De nem hinném hogy nagyon megrémült, valahogy nem egy ilyen reakciót vártam egy pasitól.
-Akkor ezt megbeszéltük.-süllyedt bele az ülésbe és kényelmesen elhelyezte magát várva, hogy induljunk már.
-Hahóó te jól halottad??!Vásárláás!!!Egész nap!Butikból butikba és próbafülkéből próbafülkébe.-nem hittem a fülemnek, hogy ez normális, most komolyan velem akar jönni vásárolni, elment az esze vagy mi?! De várjunk csak, nem is rossz ötlet legalább lesz aki cipelje a szatyrokat.Ezen elvigyorodtam és beindítottam a motort.A gázra tapostam, de nem léptem át a sebesség határt.Megkerestem a  legelső plázát.
Épp parkolót kerestem amikor megszólalt.
-Most akkor ezt igennek vehetem?-vigyorgott rám ő is.
-Nem éppen, csak elhoztalak a parkolóházba, hogy innen indulhass tovább a saját dolgodra.-vágtam hozzá pókerarcot.
-Ez komoly?!-hirtelen megtorpant amikor már épp elmentem mellette és megcéloztam a bejáratot.
 Megfordultam és elkezdtem hahotázni.Hogy milyen jól szórakozom én rajta.Ez lehet, hogy egy kicsit a bosszúm amiért az elején szívatott, de ez most nagyon jól esett.
-Ha...haa.hhaa,gyere már csak olyan jó téged szívatni.-böktem oldalba amikor odaért hozzám, erre ő gonoszul vigyorgott és elkapta a derekam.Én meg csak álltam és nem tudtam mit akarhat.Egy kicsit megijedtem.Az arca közelített az enyém felé, már alig volt köztünk pár centi amikor kitört belőle a nevetés.
-Ha láttad volna a saját arcod.-nevettet még mindig.
-Áhh, szóval ez a bosszú volt.-tettetem egy kislányos sértődő arcot.Észre is vette, azonnal átváltottam gonosz vigyorba.-Hát akkor tudod büntetés jár.-kezdtem hátrálni, de ő mozdulatlan volt.
-Most komolyan, ne...nagyon félek.....ne bánts....kérlek.-szált be a játékba ő is, és felvette az álarcot.Olyan kis édes könyörgő bociszemekkel nézett rám.De benne volt a félelem is.Ez nagyon vicces, ránéztem az órámra és már fél 12 volt.Úgy gondoltam kiszabom a büntetést, csak menjünk már mert kifosztják az összes üzletet.
-Tehát akkor ma csomaghordó leszel, be kel jönnöd velem minden boltba.-vigyorogtam rá.
-Nee.....kérlek..najóó abba nem fogok belehalni.-nevetett fel.
A legfelső emelttel kezdtem és az első bolttal amit megláttam.Egy fehérnemű bolt.A méltó büntetés, gondoltam magamban.Rá néztem, de ő úgy gondolta, hogy biztos, hogy nem merek bemenni vele.Hát nagyot hibázott, mert befogunk menni és vásárolni fogok.
-Te komolyan...-de gyorsan félbeszakítottam.
-Igen én komolyan, már bent is vagyunk.-vigyorogtam rá.
Elkezdtem válogatni, összeszedtem néhány harisnyát és  melltartót.A pénztárhoz álltunk.Elővettem feketén csillogó bankkártyám.
-Nah, hogy bírod?-kérdeztem tőle,mert egy kicsit elgyötört fejet vágott.
-Jól, csak le vagyok még mindig döbbenve.-erre felkuncogtam.Elővett valamit a zsebéből nem figyeltem rá,mert én voltam a következő a pénztárnál.A pénztárosnak épp adni akartam a bankkártyám, de ő gyorsabb volt , döbbentem néztem rá, de ő csak rám mosolygott.Ahogy kiértünk a boltból, rákérdeztem.
-Ez most miért kellett?-néztem rá szigorúan
-Mert valamivel ki kell fizetnem az utat amiért elhoztál idáig.-adta gyorsan elő magyarázatát.
-Oké,köszönöm, de több ilyen ne legyen,mert ha igen akkor esküszöm annyit vásárolok, hogy lenullázom a kártyád.-fenyegettem meg kisgyerek módjára.
-Oké,oké, mehetünk?-vette ki a kezemből a két szatyrot.
-Igen, persze.-Körbejártuk az összes emeletet. A végső állomásom egy könyvesbolt volt.Megálltam előtte.
-Ugye ide is beakarsz menni?-ez már nem is kérdés volt hanem inkább követelés.
-Ühm.-nem volt kedvem értelmes választ adni,mert ha meglátja mit veszek biztos magyarázkodhatom.
-És milyen könyvre vadászol?-kérdezte amikor már vagy negyed órája válogattam.
-Egy Álmos könyvre.-mondtam egy kicsit megrémülve.Nem tudtam, hogy mi fog állni abba könyvbe de engem csak végre valami ésszerű magyarázat érdekelt.
-Tessék.Ezt már olvastam és nagyon jó.-vett egy vastag bordó borítású könyvet le a polcról.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá gyorsan és elindultam a pénztárhoz, csak ne kelljen magyarázkodnom.
 Eddig megúsztam, semmi magyarázatot nem kért.A csomagokat bepakoltuk a csomagtartóba és hazaindultunk.
 Most jött az amitől féltem........