42. Fejezet.

42. Fejezet

Sötét. Itt minden olyan, nyugodt, de egyben félelmetes. Én döntöttem. Döntöttem, hogy Ő az enyém és én az Övé. A döntésemnek következménye is van, amit vállalnom kell. Egy olyan világot ami még számomra ismeretlen, de érzem, tudom, hogy ha együtt vagyunk mindenen keresztül tudunk menni, egymás kezét fogva.

Az órám csipogni kezdett.
Nem volt erőm kinyitni a szemem, kezem már nyújtóztattam, hogy kikapcsoljam, de valaki megelőzött. Szemeim azonnal felpattantak. Jack aggódó tekintetével találkoztam.

- Kicsim minden rendben…? – simított végig az arcomon.
- Persze, csak egy álom. – legyintettem.
- Biztos? Minden rendben? – imádtam Őt. Ülő helyzetbe tornáztam magam, közelebb húzódva hozzá.
- Biztos. Szeretlek. – suttogtam fülébe. Majd kipattantam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Beálltam a zuhany alá, megnyitva a meleg vizet. Akkor esett le, hogy nem kellett levennem semmit. Hirtelen megrémültem, de utána észbe kaptam, hogy miénk az egész ház. Imádtam fürödni, nem tehetek róla. Ha zuhanyzásról van szó akár egy órán keresztül is tudom áztatni magam. Két erős kar fonódott derekamra, szorosan magához húzva. Készségesen bújtam ölelésébe.
- Olyan gyorsan elrohantál, hogy nem volt időm válaszolni. – kuncogott fel, mire én is elnevettem magam. Vele olyan könnyű volt minden, olyan egyszerűnek tűnt, hogy mellettem van, és bármiben támogat.
- Szeretlek. – csókolt a nyakamba.



Majd behabosította testem, amit víz ért Ő egy puszival társított. Nem hagytam Őt se ki a jóból. Nagy nehezen kijöttünk a zuhanykabinból. Körém tekert egy hatalmas törülközőt.
Izmos felsőtestén még gyöngyözött a víz. Szemeim végig járták izmos mellkasán, egyre lejjebb és lejjebb.

Észrevette, hogy milyen mohón bámulom. Zavaromban lehajtottam a fejem, és a padlót kezdtem el fixírozni. Állam alá nyúlva kényszeírtett, hogy gyönyörű szemibe nézzek. Arca és arcom közti távolság vészesen csökkent, majd nem vártam tovább, tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz. Szenvedélyes táncot jártak nyelveink. Kicsit vadak voltunk. Nagy nehezen oxigén nélkülözés miatt el kellett szakadnom ajkaitól. Rámosolyogtam, adtam egy gyors csókot ajkaira, majd a szobámba igyekeztem.

Belépve gardróbomba, valami ruha után kerestem. Hmm mit szólnánk egy… fogalmam sincs.
Hátrafordultam és láttam, hogy az én görög istenem az ajtónak támaszkodva figyel engem. Észre se vettem, hogy mikor jött be.

- mi a mai program? – hát ha így könnyebb lenne megfelelő ruhát választanom.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk kirándulni és mutatnák valamit. – vigyorgott rám csibészen.
- Rendben, akkor kényelmes ruha. – kerestem egy kék csőfarmert, és hozzá egy kockás inget, egy bokacsizmával párosítva. Gyorsan felöltöztem, majd a szobámba érve, Jack épp az ajtón jött be Ő is felöltözve. Hirtelen elmémbe kúszott meztelen teste, amitől elvörösödtem.
- Gyönyörű vagy. – termett előttem. A gyorsaság huhh, igen ilyen vámpír valami. Kicsit fura még, de majd hozzászokom.
- Köszönöm. – éreztem, hogy arcomat elönti a forróság.
- Hova megyünk kirándulni? – szinte gyermeki izgatottság lett úrrá rajtam.
- Mit szólnál, ha a hegyekbe mennénk. Egy kicsit utazunk majd, kocsival, utána meg felmegyünk a hegyre és megnézzük a naplementét. – ölelt át.
- Hmm jól hangzik. Ugye nem akarom még tudni, hogyan is fogunk oda feljutni? – mosolyodtam el.
- Jól mondod kedvesem. – nevetett fel.
- De előtte reggelizned kell. Gyere. – fogta meg a kezem és a konyhába kezdett el húzni.


Az asztal már meg volt terítve. S az asztalon ott is volt a reggelim.

- ezt mikor csináltad? – fordultam felé.
- Miközben te aludtál előkészítettem mindent, és mialatt felöltöztél meg is csináltam. Jó étvágyat. – csókolt meg.
- Köszönöm, édes vagy. – csókoltam vissza.

Kihúzta a széket, majd nekiálltam enni. Ez csak egy rántotta volt, de mégis isteni íze volt. Szinte azt a hatalmas mennyiséget amit elém varázsolt mind elpusztítottam. Jóllakottan dőltem hátra a székben, kinyújtóztatva végtagjaim.

- csomagoltam ételt neked. Ha gondolod indulhatunk. – rakott le egy kosarat a pultra. Volt benne egy csomó kaja és meleg takarók.
- Igen persze, menjünk. – álltam fel teli pocakkal. Felkaptam a kabátom igaz, hogy augusztus vége van, de azért már reggel hűvös az idő. A garázs felé indultunk. Jack kinyitotta nekem az ajtót, majd berakta a csomagtartóba a kosarat. Gondolhattam volna, hogy nem vezethetek.
- Ne durcizz – nevetett fel.
- Nem is durciztam, csak megfordult a fejemben. – nyújtottam ki a nyelvem rá.

A várost elhagytuk. Az úton nem nagyon beszélgettünk. Jack egyik keze szorosan fogta az én kezem. Rémisztően kicsinek tűnt az én kezem az ő hatalmas tenyerében. Bekapcsoltam egy CD-t. Bon Jovi hmm szeretem.


It’s my life…..


Elkezdtem dúdolni a dalt, majd hirtelen Jack elkezdte énekelni. Nagyon meglepődtem, hiszen soha nem hallottam még énekelni. Szép hangja volt. Jó volt hallgatni. Vettem bátorságom és beszálltam én is.

Hamarosan meg is érkeztünk a hegy lábához. Leparkolt a kocsival, kinyitotta nekem az ajtót. Majd kivette a kosarat. Egy darabig sétáltunk, felém fordult és megállt.

- akkor innentől futunk. Vagyis én futok. – vigyorgott. Elém sétált. Kezei közé fogta arcom, hogy nézzek szemeibe.
- Kérlek, csak csukd be a szemed. – egy szó nélkül engedelmeskedtem. Nem akartam semmit sem kérdezni inkább. Éreztem hogy fellendít a hátára, majd a szél az arcomba csapot. Arcomat lapockái közé fúrtam.


Hallottam a szél süvítését. Éreztem, hogy a gyomrom összehúzódik. Könyörgöm csak ne hányak. De elcsendesült minden, s engem a talpamra állítottak. Nagy nehezen kinyitottam a szemem.

A látvány magáért beszélt. Gyönyörködve forogtam körbe-körbe. Gondolom a hegy tetején, egy kisebb, de annál gyönyörűbb tisztáson voltunk. Mosolyogva fordultam felé.

- na hogy tetszik? – kérdezte.
- Ez csodálatos. Imádom. Ez a mi helyünk. – és valóban így gondoltam.
- Pont erre gondoltam én is. – lépett közelebb, majd kezeit derekamra fonva csókolt meg. Amikor ajkai ajkaimhoz érnek, mintha egy szappanbuborék bekebelezne minket. Belemosolygott csókunkba, majd lenyúlt a kosárért, hogy kivegye az egyik takarót, amit leterített. Lehuppantam, majd ő is mellém ült.

Szorosan bújtam hozzá. Az idő gyorsan elrepült. Egyszer csak a nyakam kezdte el csókolgatni, szemeibe nézve égett a vágy. Ott ami történt, nem volt semmi. A szabad ég alatt egy csodálatos férfival akit imádok. Nem tudtunk betelni egymással. Újból és újból ugyanott kötöttünk ki ahol elkezdtük. Nincs semmi hozzáfűzni valóm. Ez életem egyik legjobb estélye, hanem a legjobb.

Egy takarót magunkra húzott és az égbolt felé bökött, ami hirtelen gyönyörű színekbe borult.
Egymás karjaiba, szerelmesen néztük végig a naplementét….