40, fejezet

<
Ezt nézzétek:P
(ezt is megértük )

Chris szemszög

Az élet már mért lenne nyugodt, békés és boldog? Miért lenne? Hiszen a szenvedés, a kétség, a csalódás, a kiszámíthatatlanság, a félelem a békét és a boldogságot hirtelen el tudja nyomni. Hogy én most mit érzek? Azt én magam sem tudom. Az elmúlt pár hétben kezdett a hitem felerősödni. Visszakaptam ismeretlen testvérem, lesz egy gyönyörű feleségem, akit imádok és ott vannak a barátaim. A testvérem, akiről eddig fogalmam se volt és azt hittem, hogy annyira bízik bennem, hogy a titkát megossza velem. De nem, ő nem így tett.

Igaz, arra nem gondoltam, hogy talán félt, de én nem?! Nem tudom mit gondoljak, teljesen összezavarodtam. Legszívesebben, el menekülnék, mondjuk ha így nézem most is azt teszem. Testvérem – erre a szóra valami fellobbant bennem. Először olyan mintha düh, de a düh átváltozott kétségbeesésre.

A az agyam nem tudta, merre lenne a helyes út, de a lábaim mintha önként mozogtak volna és vittek előre még az ismeretlenbe.
Már egy ideje sétáltam, beértem az erdő sűrűjébe. Leültem a fának támasztottam a hátam. Az első napsugár már áttört a sötét lombkoronákon. Nem volt kedvem gondolkodni, nem akartam senkit látni most, a lelkem mélyén tudom mit kell tennem. Szemeim erősen összeszorítottam és hagytam, hogy elnyeljen a sötétség.


Audrina szemszög

Éreztem, hogy a vér kifut az arcomból és egy fehér falat megszégyenítene fehérségem most. Minden olyan jól alakult most. Minden a legnagyobb rendbe volt, kisebb bökkenőket leszámítva, de miért most kell egy rossz dolognak átfurakodnia a sok jón? Egyetlen egy döntés, egyetlen egy gondolat, egyetlen egy akarat, és már sok jövő meg is változott.
És most nekem is döntenem kell. Döntenem kell, hogy elmondjam-e Nikki-nek? Ha nem mondom el, akkor hazudni fogok neki, ha viszont elmondom, lehet, hogy tönkreteszem az esküvőjét, de mit ér az esküvő férj nélkül?! Istenem, most segíts mit csináljak.
Gyerünk Audrina mérlegelj. Nézzük csak. Elmondjam ne mondjam. Elmondom, mert joga van tudni róla. Nem mondom el, mert megijedne és kikészülne. Elmondom, mert nem csinálhatom azt, hogy nem mondom el neki, nem mondom el, hiszen lehet, hogy semmi komoly, csak valami apróság történt. De akkor Jack, nem…. Oké ez így nem fog menni. Egyenlőre hallgatok, később beszélek Jack-el. De addig is próbálok úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, és lemegyünk és ellazulunk és pont.

- Aurdina. – lebegtette előttem a kezét Nic.
- Bocsánat. Csak egy kicsit elkalandoztam – erőltettem gyorsan egy mosolyt. .
- Ahham, miért talán Jack küldte azt az üzenetet? – nézett rám kaján vigyorral, mire Nikki hozzávágott egy párnát.
- Pontosan. – kacsintottam rá, mire meglepődött és hátat fordítva visszavágta Nikki-nek a párnát.
- Sakk matt. – mosolygott.
- Inkább menjünk és rakjuk rendbe magunkat. – mondtam a durcás arcú Nikki – Nicol párosnak. Christina már előttem állt és most a szeme is az igazi volt. Igen, ez már az én barátnőm.
- Elmondod, hogy mi történt? – nézett rám.
- Persze. – részletesen elmondtam mindent, nagyon ledöbbent, az arcát elhagyta még egy könnycsepp is, de megölelt és megköszönte, hogy vagyok neki. szorosan magamhoz öleltem, mire lenyugodott. Elindultunk, hogy minél előbb kényeztessenek minket.

Úgy érzem, hogy most minden gond eltörpült a fejemben. Átadtam magam annak az érzésnek ami most jött. Hagytam, hogy ellazuljak. Nem csak nekem, de Nikki-nek is erre volt most szüksége. A teljes testmasszázs után. Beültünk a szaunába, majd úsztunk egy kicsit. Jól esett, kikapcsolni. Holnap megint felhajtás. Vagyis remélem, hogy holnap felhajtás lesz, és minden rendbe lesz.

- Audrina figyelsz te rám egyáltalán? – nyávogott Nic.
- Igen, persze, hallgatlak.
- Szóval lenne kedved? – vigyorgott rám.
- Mihez is? – néztem rá értetlenül.
- Látom nagyon figyeltél. – morgott az orra alatt.
- Ne haragudj, csak izgulok a holnap miatt, hogy minden tökéletes legyen. Szóval mibe kell benne lennem? – vigyorogtam már én is.
- Nem megyünk el, oda? – mutatott gyermeki örömmel, az egyik ajtó felé, pillantásom követte kezét és akkor megpillantottam, egy kozmetikus szalont. Egy pedikűrössel. Hmm. Hát miért is ne. Nem válaszoltam neki, csak még nagyon lett a mosolyom. Intett a csajoknak, hogy jöjjenek velünk. A szalonban a nő nagyon kedves volt velünk. A lábunkon és az arcunkon pakolás volt, közben a körmeinket csinálták, de csak szolidan mindent, hiszen esküvőre készülünk. Az én körmeim egy kis idő múlva már vörösen csillogtak, míg Nikki ahogy látom egy francia manikűr mellett döntött, mint Christi, Nic meg maradt a mély vörös színnél.
- Köszönjük szépen, máskor is jövünk. – köszöntünk el a lányoktól. Igazán fantasztikus munkát végeztek. Ebben a pár órában, mert időközben kiderült, hogy mindjárt fél három, sikerült kizárnom mindent a fejemből. Hiányzik Jack védelmező karjai, csókjai és egyszerűen a tudat, hogy mellettem van.


Felmentünk teljesen felfrissülve. Úgy döntöttünk, hogy fent ebédelünk, így én elmentem a telefonhoz rendelni az ebédet, míg a csajok, kiválasztják a filmeket amiket megnézzünk. A telefonba tárcsáztam a számot. Az első csörgésre fel is vették.

- szoba szerviz. Miben segíthetek? – szólt a telefonba egy mély, de még nőies hang.
- Jó napot. Ebédet szeretnék rendelni.
- Persze. Mi a neve?
- Audrina Nová. – feleltem a kérdésre.
- Akkor minden bizonnyal önökké az egyik legnagyobb lakosztályunk.
- Igen.
- Étlapot vigyek?
- Nem köszönöm. Salátát szeretnénk. Gyümölcsöt, grillezett csirkemellet és egy üveg pezsgőt. – soroltam fel a kívánságainkat. Gyorsan hozzátettem még a szobaszámunkat, mert ez a nő képes lenne és leharapná a fejem.
- Rendben . azonnal visszük kisasszony. – mondta maró gúnnyal a hangjában.
- Köszönöm. – mondtam, elég érdekes az övéhez hasonló hangnemben, ami nem megszokott tőlem., majd lecsaptam a telefont.
- Mi a franc? – kérdeztem meg hangosan is.
- Mi történt? – kérdezte Nikki mögöttem.
- Semmi, csak ez a nő aki hozza a kajánkat, egyébként rendeltem, csirkét, gyümölcsöt, salátát és pezsgőt. – vigyorogtam. – na a lényeg, hogy olyan bunkó de mégis nyájas volt. .- nevettem el magam. Nem tudom miért, de most nagyon jó kedvem lett. Pedig a gondok még mindig ott voltak. Elhatároztam, hogy kimegyek és felhívom Jack-et.
- Ti választottatok filmeket? – kérdeztem
- Igen van egy csomó.
- Rendben, mindjárt jövök, csak telefonálok egyet, míg nem jön a kaja.
- Oké.

Gyorsan felkaptam a telefonom, és kimentem az erkélyre. Megkerestem Jack telefonszámát és már hívtam is. Már vagy negyedszer csörög az istenit miért nem tudja felvenni, történt valami..

- Szia végre.! Miért nem tudod felvenni, már halálra aggódtam magam. – szidtam le a telefonba.
- Nyugodj meg szerelmem. – jól esett hallani a hangját, és ezek szerint nem haragszik rám.
- Mi történt? – suttogtam, de tudtam, hogy még hallja.
- Nem tudom, én én csak nem bírtam tovább titkolni előle, elmondtam mindent, és elviharzott. Nem hinném, hogy bármi örültséget csinálna. Nem mentem utána, hagyom hadd gondolkozhasson. – mondta és láttam lelki szemeim előtt, hogy milyen szomorú.
- Nyugodj meg drágám, semmi baj nem lesz. – de inkább csak bíztattam magam, vagy talán csak áltattam? Magam se tudom a választ.
- Nálatok minden rendbe? – most mondjam el neki, és akadjon ki ő is.
- (felsóhajtottam)
- Audrina mi történt? – kérdezte most már idegesen.
- Semmi, csak itt volt Tom, és elmagyaráztam neki, hogy én téged szeretlek. Meg ma volt egy kisebb összetűzésem a mixerrel, mert drogot adott Christinek, de már minden rendbe, és elvitték a zsaruk de nem vettem komolyan amiket mondott.
- Miért mit mondott? – érdeklődött.
- Hát csak, hogy nagyon meg fogom bánni, de hagyjuk már. – emeltem ég felé szemeim.
- Hogy te nem tudsz azokon a formás fenekeiden nyugodtan ülni. – sóhajtott ő is fel. – de jól vagy ugye? –
- Hát persze.
- És Tom?
- Igen ő is jól van. – nevettem fel.
- Nagyon vicces. – morogta. – nem ért hozzád ugye? – most ez meg mire, nem szeretem ezt a stílust. – mármint úgy értem, hogy akaratod ellenére. – folytatta gyorsan.
- Nyugodj meg. Szeretlek téged, nem mást hanem téged, és holnap találkozunk. Hívj ha bármi fejlemény van. Szeretlek. – suttogtam a telefonba, mert a lányok már kiabáltak, hogy menjek már, mert jött a kaja. – most le kell tennem. Szia.
- Vigyázz magadra. Szeretlek. – és a vonal megszakadt. Kis örömmel tértem vissza a nappaliba a tv elé, hiszen tudom, hogy nem haragszik rám. A csajok addig meg is terítettek a földre a tv elé, és már az első film el is kezdődött.

Rengeteg filmet végignéztünk. A legtöbben annyit nevettem, hogy még a könnyem is kicsordult. Kint már besötétedett. Az összes kaját elpusztítottuk. Az idő már fél kilenc volt. Holnap lesz a nagy nap. Ideje lefeküdni mindenkinek. Most az egyszer legyen álmatlan éjszakám. Rimánkodtam. Muszáj aludnom, mindennek csodásan kell történnie.

- Lányok, szerintem mennyünk és feküdjünk le egy forró fürdő után. Holnap lesz a nagy nap - mosolyogtam. - De előtte is, igyunk a mi barátnőnk utolsó felelősség mentes éjszakájára. – hoztam oda a behűtött pezsgőt és öntöttem mindenkinek. Nikki szeme ragyogott a boldogságtól. Remélem nem fogja semmi elrontani a kedvét.
- Nikki – re . – néztem az említett személyre.
- Nikki-re - hangzott kórusban. Nikki meg csak mosolygott. És mindenkitt megölelt és már vagy századszorra is megköszönte ezt az egészet én meg boldogan és szeretettel válaszoltam neki ezerszer, hogy : szívesen.

Miután az összes pezsgőt megittuk. Mindenki elindult a saját szobája felé. Én ma is meghagytam Nikki-nek a kádat, inkább a zuhanyt választottam. Megengedtem a forró vizet, ami bejárta a testem. Nagyon jól esett. Megmostam a hajam, majd a bőröm is jól bedörzsöltem kellemesen illatozó tusfürdőmmel. A hajam becsavartam egy törölközőbe, míg megtöröltem magam. A hajam kifésültem és hagytam, hogy magától megszáradjon, nem csavarjuk be mivel nekem is kontyom lesz, mint Nikki- nek. Nikki elaludt a kádban finoman ébresztgetni kezdtem.

- Nikki ébredj. – ráztam meg finoman vállait.
- Mii? Igen, akarom. – suttogta, mire én elmosolyodtam megnyitottam a hideg vizet és az arcába fröcsköltem.
- Héé. – ült fel hirtelen, amitől én tiszta víz lettem.
- Ne haragudj, de elaludtál és talán az ágy kényelmesebb lenne. – néztem rá boci szemekkel miközben egy másik törülközővel letöröltem magamról a vizet.
- Köszönöm, hogy szóltál akkor. – kuncogott.
- Nincs mit. – mosolyogtam és elindultam a meleg ágy felé.

Nem nagyon figyeltem, hogy Nikki lefeküdt-e már. Egyszer csak éreztem, hogy egy kicsit besüppedt alattam az ágy és egy álmos hang szólít meg.

- Jó éjszakát!
- Neked is. –válaszoltam.



Majd reményeim szerint egy álom teli éjszaka kapuit nyitottam meg…


De a szerencsém, most elhagyatott, mert az álom nem hagyott nyugodni.

Megint abban a szép kis házban voltam. A nappaliban ültem, ölemben egy gyönyörű kislánnyal, aki épp a hajammal játszott.
- Mami mikor megyünk vásárolni? – kérdezte kislányom.
- Kincsem, most voltunk egy hete. – válaszoltam neki, fejcsóválva.
- Tudom mamíí, de most jött meg az új kollekció . – nézett rám boci szemekkel. A szerintem még alig öt éves kislányom. Nagyon szép volt. Az ajtó csapódott és Jack viharzott be a nappaliba.
- Audrina! Itt vannak, már nincs időnk elvinni Őt! – suttogta kétségbe esve.
- Mi? Az nem lehet Jack mond azt, hogy nem, - könyörögtem, de ő gyorsan átszelte a közöttünk lévő távolságot. Szorosan átölelt minket.
- Szeretlek titeket, az életemnél is jobban. – csókolt meg, majd kislányunkat is magához szorította és megpuszilta kis arcocskáját, mire legördült első kis könnycsepp szeméből.
- Ne sírj édesem minden rendben lesz, a mami és apu vigyázz rád. – törölte le a könnycseppet az arcáról Jack.
- Szeretlek titeket mamíí! – bújt szorosan hozzánk a kis tündérünk. Ezt a szeretett teljes pillanatot egy üvöltés szakította meg. Riadtan kaptam magamhoz lányom. Itt az idő megérkeztek. Az események felgyorsultak. Egyre többen és többen jelentek meg. Már a ház előtt álltunk. Hárman. Lányom szorosan a hajam mögé elbújt. Jack előttünk állt míg én csak koncentráltam a támadóinkra.
Még jöttek egy páran, majd egyszer csak szerelmem össze esett, nem értettem ki tette, hiszen senki nem jöhetett a közelünkbe. Nagyon megrémültem. Szembenéztem velük, akiknek az élén, nem hittem a szememnek Mark állt.

- Lám lám, elérkezett a vég. – csapta össze tenyerét, mire kislányom élettelenül hullott karjaimba.
- Neeeee. – ordítottam.


Az arcomat hirtelen valami melegíteni kezdte, nehézkesen kinyitottam a szemem.

- Lányok ideje ébredni, itt vannak a ruhák, sok a munka gyerünk ébresztő! – húzta el az összes függönyt Jess így az összes fény beszűrődött.
- Még aludni akarok. – húzta a fejére a takarót Nikki.
- Jajj ne csináljátok már, Nicol és Chrsiti is fent van szóval. – akadékoskodott.
- Oké- oké . – adtam meg magam.

Elindultam a fürdőbe, megmostam az arcom és a fogom. A hajam gyorsan kifésültem. Jessica úgy is varázsol egy frizurát, majd ő kínlódik vele. Ahogy visszamentem a szobánkba már mindenki ott ült az ágyon és a falat csodálták. Odanéztem, hogy mi van ott ami olyan érdekes, de amikor megláttam az állványon a ruhát. Elállt a szavam. Mesés volt. Egyszerűen gyönyörű. Az ágyon voltak a mi ruháink. Azok mint ne mondjak gyönyörűek voltak. Az enyém és Nic- é kék míg Christi-é lilás árnyalatú inkább.

- Akkor lányok a ruhák itt vannak, behozom Miranda-t addig figyeljetek rá, Nikki veled kezdünk. – bökött Nikki felé, aki nyelt egy nagyot..
- Nyugi, túl fogod élni. – böktem oldalba.
- Úgy legyen. – mosolygott most már ő is. – Jess visszaérkezett a kezében a mi kis hercegnőnkkel, akit az én kezembe nyomott. Szívesen voltam ezzel a kis tüneménnyel, egyszerűen csak imádtam ezt a kislányt. Eszembe jutott az álmom, szörnyű volt, de mégis valóságos, amint erre a kis csöppségre néztem, már el is felejtettem mindent. Gyönyörű tenger kék színű szemei rabul ejtettek. Készségesen játszottam a kislánnyal. Mire észbe kaptam, már rajtam volt a sor.
- Nagyon jó anya lenne belőled! – állt előttem Jess mosolyogva. Ez most, nem tudom, milyen jó lehet anyának lenni, felelőségett vállalni egy lény iránt, érezni amikor benned növekszik.
- Nagyon szeretem Őt. – néztem a felém nyújtózkodó Miranda-ra.
- Hidd el ő is szeret téged. – puszilta meg a homlokát.

Ahogy szétnéztem Nikki-re most segítette föl Nic a ruhát. Christi és készen volt, úgy mint Nic. Mind fantasztikusan néztek ki. Most én kerültem a tükör elé, és Christi babázott.
A hajammal sokat babrált, többször szét szedte majd egyszer csak felkiáltott:
- Kész! – tapsikolt örömében. Belenéztem a tükörbe és a hajam egy gyönyörű konttyá volt varázsolva. Gyorsan megcsinálta a sminkem, majd felvettem a ruhám.
A kis Miranda-t is felöltöztette, majd ő is felöltözött. Tényleg hasonlított a ruhájuk. Nagyon édesek voltak együtt. A tükörben Nikki nézte a ruháját. Odatáncoltam mögé, Nikki arca rémült volt.
- Nikki, minden rendben? – kérdeztem tőle.
- Igen, persze. Csak ez olyan hihetetlen. – borult vállamra és csendesen zokogott. Megvártam míg megnyugszik.
- Gyönyörű vagy. Ne sírj, elkenődik a sminked és akkor Jess leharapja a fejünket. – mosolyogtam rá. A többiek mögöttünk álltak és minket néztek amikor Nikki el távolodott tőlem mindenki odajött és egyszerre megölelték. De olyan történt amire senki se számított, egy hangot hallottunk, egy édes kis hangot.

-mami, mmami, - mondta a kis Miranda, mindenki odaszaladt hozzá és csodálattal vártuk a következő szavait.

Az idő gyorsan elrepült Miranda nagyon sokat beszélt vagyis próbált. De a mami szó egész jól ment már neki. telefonáltak, hogy megérkezett a taxi. Itt az idő, induljunk. Egy kicsit ideges voltam, hiszen Jack nem hívott. Tehát még nincs meg Chris.

- Induljunk. Itt van a kocsi. – szóltam oda nekik .
- Rendben mehetünk. – mondta Nikki. Nagy nehezen leértünk és bemásztunk a kocsikba igaz alig fértünk a ruháinktól. A templomba menet egész végig azon járt az agyam, hogy vajon itt lesz-e.,ajánlom neki.

A templom előtt várt minket Nikki apukája. Sírva fakadt amikor meglátta lányát. Szóltak, hogy kezdünk. Szépen sorban felálltunk Nikki elé és vártuk, hogy felcsendüljön az induló. A dallam megérkezett és mi az ütemre egyre közeledtünk az oltár felé. Nikki-t az apukája vezette az oltárhoz. Amikor megpillantottam Chris-t egy kő esett le a szívemről. Mellette Jack állt aki küldött felém egy szívdöglesztő mosolyt. Visszamosolyogtam. Lassan oda értünk az oltárhoz és Nikki kezét átadta apukája Chris- nek akinek csak úgy csillogott a szeme. Oda álltam Jack mellé.

- Gyönyörű vagy . – suttogta a fülembe mire a testemet átjárta a jól eső borzongás. – és a dekoráció és minden tökéletes-
- Köszönöm – mosolyogtam rá.

A pap bele is kezdett a sablon szövegébe….
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz amikor a pap hangosabban felszólalt:

- ha van valaki aki tiltakozna az esküvő létrejöttéről, szóljon most vagy hallgasson mindörökké.

Nem lehet itt semmi gond, minek várunk ennyit gyerünk tovább csókot, engedjük el a galambokat és bulizzunk. De nem ez történt, az amire nem számítottam a legrosszabb.

- Állj, én nem engedem, hogy hozzá menj, engem válassz én szeretlek! – kiáltotta valaki hátulról. A hang tulajdonosa nagyon ismerős volt. Nagyon is.
- Kérlek Audrina, ne Őt válaszd. – a nevem hallatára azonnal hátra fordultam. A tekintettem találkozott Tom-val.
- Mi? – csodálkozott. – te nem mentél hozzá? – kérdezte.
- Amint látod nem, megtennéd, hogy elmennél és békén hagynál? – vágtam hozzá egy kicsit durván, de nem teheti senki tönkre Nikki esküvőjét.
- Sajnálom – hajtotta le a fejét majd kiviharzott. A vendég sereg egyszerre fordult felém, elég kínos volt a helyzet. Idegesen ránéztem a papra, hogy folytassa.

- Ezen túl férj és feleségnek nyilvánítom önöket. Csókolják meg egymást.

Végre megcsókolta a gyűrű is a helyén van és minden jó. Jack felém fordult és hirtelen megcsókolt, mire hatalmas ujjongás és taps vihar tört ki.

- szeretlek – suttogtam ajkaiba. Mosolyogva adott egy puszit a számra, majd a friss házaspárt figyeltük ahogy elhagyják a templomot.

Kint az emberek már összegyűltek és vártuk, hogy eldobja a csokrot Nikki.

- egy kettő három és repül a csokrom. – nevetett fel Nikki. A csokor egyenesen Peter kezébe landolt, mire mindenki hangos nevetésben tört ki.

Chris megcsókolta Nikk-t majd felkapta karjaiba. Minden olyan csodásan történt leszámítva Tom-ot.
Egy kiálltás.
- Nikkiiiiiiiiiiiiiiiii – nézett kétségbeesve szerelmére Chris aki eszméletlenül hullott karjaiba.




Képek:




Audrina ruha.



A csokor.





Nikki ruha.




Nikki haj


Jessica ruha. A kislány ruháját piciben kell el képzelni :)



Nicol ruha





Christina ruha



ilyesmi csak kevesebb fehér, tehát egy kicsit szolidabban kell elképzelni.

és Nikki ruhájához, hatalmas fátyolt kell elképzelni :D







Audrina haj





ne feledkezettek meg a jó szavakról^^ vagy a rosszakról:P