41. Fejezet

41. Fejezet

Audrina szemszög

Rémültem kapkodtam a fejem, kerestem a baj forrását de semmit nem találtam. Odarohantam barátnőmhöz aki, még mindig eszméletlen volt. Chris kétségbeesve nézett rám, majd halk nyöszörgésre lettünk figyelmesek.

- Chris. – suttogta Nikki, olyan halkan, hogy szinte alig hallottuk.
- Itt vagyok édesem. – simított végig arcán újdonsült férje, majd homlokon csókolta.
- Mi történt? – kérdezte rekedtes hangon Nikki.
- Elájultál kicsim, nagyon megrémisztettél. – mondta megrovóan Chris, de közben aggodalmasan Nikki arcát fürkészte, kinek az arcán egy mosoly jelent meg, amit nem tudtam hova tenni.
- Jajj, olyan buta vagy. Kutya bajom. – próbált felállni de megingott. – vagyis csak az izgalom. – motyogta, de mintha inkább magát győzködte volna és nem minket.
- Rendben, gyere menjünk. Már várnak ránk. - a vendégek is nagyon megijedtek, Nikki rosszulléte miatt, de mint kiderült semmi komoly. Mindenki a kocsijába pattant, és elindultunk a fogadásra, de mielőtt elhagytuk volna a templomot Nikki és Chris váltottak egy hosszú igazi, szerelmes csókot, mire tapsvihar jutalmazta őket.


Az út további része csöndesen telt. Én és Jack valahogy egy külön kocsiba kerültünk, a többiek meg elmentek a másik kettő limuzinnal. Jack megszorította gyengéden a kezem, majd szemeimbe nézett. Gyönyörű szemei azonnal rabul ejtettek. Teljes lénye megbabonázott. Ő az enyém. Ő az én örök szerelmem. Ő az én angyalom. Lehajtottam fejem, megtagadva magamtól perzselő tekintetét. Hirtelen elkapta arcom, és kényszerítette, hogy szemébe nézzek, majd nagyon lassan közelített arcom felé, nagyon hiányzott már a csókjai, ölelése. Már vártam mikor ajkaink eggyé válnak, már ízlelgettem volna édes ajkait, de úgy látszik neki nem ez volt a terve. Szemei ragyogtak a vágytól. Már csak pár milliméter választotta el ajkaimtól, folyamatosan a szemembe nézett, de nem csókolt meg, hanem kínzott.

- Ugye tudod, hogy mit tettél velem. – suttogta ajkaimnak. Édes leheletét ajkaimon éreztem. – és ugye azt is tudod, hogy büntetést érdemelsz. – ajkait végighúzta állam vonalán, arcomon, de ajkaimat még véletlenül se érintette.
- Ne kínozz. – nyögtem fel. Majd feje után kaptam, hajába beletúrtam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt, derekam megfogva közelebb vont magához, már amennyire a ruhám engedte. Csókunkat megszakítva füléhez hajoltam.
- Ne aggódj édesem, kárpótollak. – suttogtam fülébe, testén borzongás futott végig. Elmosolyodott, majd újból lecsapott ajkaimra. Annyira elmélyültünk, hogy Jack már a nyakam kényeztetésénél járt, s ha itt nem állítom le tuti, hogy tovább menne. De az autó leállt és ennek nem itt volt a megfelelő ideje.
- Megígértem, kárpótollak. – adtam egy csókot ajkaira. Majd kiszállt az autóból, s kezét nyújtotta nekem.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá, mire csak egy szívdöglesztő mosolyt kaptam. Rákacsintottam majd belékaroltam.


A vendégek már az asztaloknál ültek, hát mit mondjak, elégedett voltam a munkámmal. Chris és Nikki már elfoglalták a helyüket, amint látom a szülők is megérkeztek. A szemeimmel anyát és Mark- ot kerestem de sehol nem találtam őket.
Szerelmem észrevette, hogy feszült vagyok, megszorította a kezem és odavezetett az asztalunkhoz.

- Hol., hol van anya? – kérdeztem tőle, de igazság szerint meg voltam rémülve, az álmaim, Mark, ez kicsit sok nekem.
- Nem tudom nyugodj meg, lehet, hogy közbe jött valami. – simított végig arcomon.
- Jack. – kapaszkodtam görcsösen a karjába. – én én, nekem ez sok. – fakadtam ki. Mire ő átölelt, bíztatóan simogatta a hátam. Nem tudtam, hogy kezdjek bele.
- Mond el. Kérlek. – tolt el magától annyira, hogy szemeimbe nézhessen, mire én csak bólintottam.
- Álmodok. Olyanokról amik általában megtörtének, csak nem mindig úgy, ahogy megálmodom. – mondtam ki olyan halkan, hogy nem voltam benne biztos, hogy meghallotta. – az utóbbi álmaimban egy kislány szerepel. A mi kislányunk. – épp szólásra nyitotta volna a száját amikor folytattam. – vámpír voltam, én magam is. De nagy veszélyben volt a lányunk és és az egyik álmomban épp a nappaliban ültünk, a saját kis házunkban ami nagyon szép volt, ölemben lányunkkal aki épp azért könyörgött vigyem el vásárolni, mert megjött az új kollekció. Idegesen jöttél be és annyit mondtál nincs több időnk elvinni őt biztonságos helyre már itt vannak. Kimentünk és egyre több és több vámpír jött elénk. Te elénk álltál, lányom a kezembe volt, elbújt a hajam mögé. Hirtelen összeestél és nekem egyedül kellet szembenéznem velük. Az élen állt Mark, aki aki megakart ölni minket, majd lányunk is követte a példádat és, és én maradtam aki szembenézett Mark gyilkos tekintetével. – az arcomat a forró könnycseppek szántották fel. Jack szemeiben nem láttam semmi mást, meglepettség és aggodalmon kívül.
- Miért nem mondtad eddig? – kérdezte arcom fürkészve.
- De, én mondtam. – dadogtam.
- Igen, de azt nem, hogy be is teljesülnek. – a hangneme nem tudom, megrémisztett.
- Én én.. csak féltem. Félek. – hajtottam le a fejem.

Egy szó nélkül letörölte a könnyeket az arcomról, majd szorosan átölelt, én pedig készségesen bújtam karjai közé. Lenyugodtam, majd elkezdődött a buli.
Jack megtartotta a beszédjét. Chris és Nikki őt kérték meg, ez engem nem zavart hiszen én az esküvőt szervezhettem. Behozták a tortát. Amit én találtam ki, majd közösen felvágtak. Majd Chris a fogával lehúzta Nikki harisnya kötöjét, amit újból hatalmas tapsvihar követett, majd váltottak egy csókot. Nikki-nek nagyon tetszett az arca csak ragyogott. A torta isteni volt. Nem vagyok nagyon tortás de ez tényleg nagyon finom volt. A vendégek arcán is azt láttam. Anyáék még mindig nem jelentkeztek és nem is érkeztek meg. Nagyon ideges voltam. De itt volt az ideje a táncnak, majd annak, hogy átöltözzünk.
Először Chris kérte fel Nikki-t akik bevonultak a táncparkett közepére, s lágyan táncoltak.
Milyen fura volt így nézni a vadóc és vagány külsejű Nikki-t. Szerelmesként, belülről olyan volt, mint egy ártatlan nyuszi. Kívülről erős, határozott, de belül érzékeny volt. Engedte, hogy megismerjem. Nem sokára, alig két hét és itt a fősuli. Jack várakozóan felém nyújtotta a kezét. Egy kicsit elkalandoztam, kezem belehelyeztem erős kezébe, majd követtük Nikki- ket és már keringőztünk is, majd szép lassan Peter, David és mindenki jött.

Sokáig táncoltunk, amikor elengedtem szerelmem kezét, és Nikki-hez mentem.

- Nikki itt az idő, gyere. – fogtam meg a kezét és elkezdtem az emelet felé, húzni.
- Hova megyünk? – kérdezte.
- Hát átöltözni. – kuncogtam fel. Benyitottam a szobába ahova Jess a ruhákat hozta. A lányok már itt voltak és át is öltöztek.

Christinán, már egy hasonló színű ruha volt, mint a másik ruhája, gyönyörű volt benne. Nicol ruhája kék volt. Félvállas. Nagyon jól állt neki ez a merész ruha, igazán őt tükrözte. Az én ruhám már az ágyon volt. Egy tört fehér csőruha volt. Nagyon szép volt. Szép hajtások. Oldalt egy kicsi spiccel. Nikki pedig egy vörös ruhába bújt. Ami még mindig egy kicsit habos babos volt. Már mindenki indulásra készen volt, hogy visszamenjünk a vendégek közé.
Ahogy leértünk a lépcsőn párjaink rögtön mellettünk termettek. Billy nagyon jól nézett ki abban az öltönyben, igazán összeilletek Nic-el. Christina egyedül leült az egyik asztalhoz. Szomorú volt. Most láttam rajta, hogy most ki fog rajta jönni. Jack követte a pillantásom Christi felé, majd hirtelen rám kapta tekintetét, mire én csak bólintottam, egy hatalmas mosollyal az arcomon, majd adtam egy gyors puszit ajkaira. Jack elindult Christina asztala felé. Christi mosolyogva fogadta el Jack kezét, és táncoltak. Nagyon kedves volt Jack-től.

Egész este, soha senki nem hagyta, hogy Christina leüljön, mindig valaki felkérte. Most épp Chris kért fel táncolni. Nikki ép az apukájával táncolt.

- Audrina köszönöm. Nem tudom, hogyan fogom tudni meghálálni de ez az este eszméletlen minden. Köszönöm. – ölelt át.
- Szívesen. Örülök hogy tetszik. – majd tovább folytattuk a táncot.

Már olyan reggel lehetett, amikor a vendégek is elkezdtek szállingózni, Rengeteget táncoltunk. Jess és a kis Miranda már elmentek Peter-el mert a kicsi és Jess is nagyon fáradt volt. Még az asztaloknál ültünk és beszélgettünk. Nem akartam, hogy vége legyen az estének. Valamiért féltem az elkövetkezendőtől.
Miután az utolsó vendég, vagyis Nikki szülei is hazamentek. Én is Jack is elindultunk. A bőröndöket már beraktam Chris kocsijába. Persze Jack segítségével. Mindent összepakoltam nekik, hiszen azonnal indultak a nászútra. Jelentőség teljesen Nikki-re pillantottam és újra a szoba felé vettük az irányt, azért abban a ruhában mégse szállhat repülőre. Kikészítettem neki egy farmert, egy szürke csizmát, egy kék felsőt és egy szürke övet. Nah meg a kedvenc napszemüvegét. Gyorsan belebújt a kényelmesebb ruháiba.

- Köszönöm. Köszönöm. – ugrott a nyakamba.
- Még ezerszer is szívesen. – mosolyogtam rá.
- A bőröndök. Egyáltalán hová is megyünk? – igazából én sem tudtam, előttem is titok volt. Csak azt mondta Chris milyen ruhákat pakoljak. De szerintem valami jó kis tengerpartra mennek.
- Már minden a kocsiban. És nyugi majd meglátod, jó lesz. – vigyorogtam.

Elindultunk vissza a terembe. Chris és Nikki elbúcsúztak tőlünk. Megígértettem velük. Ha megérkeztek legalább csak akkor egyszer hívjanak fel.
Elhajtottak a reptér felé, így már csak mi maradtunk ketten. Beültünk az egyik kocsiba ami hazavitt minket. A takarítást majd holnap elintézem, meg lesz segítség.
A ház ajtaján belépve, meglepődtem. Jack hihetetlen gyorsan becsukta az ajtót és nekinyomott annak. Majd szenvedélyesen megcsókolt. Szemeiben égett a vágy. Nekem meg kárpótolnom kell. Amit valljuk be nagyon szívesen tettem. Kezeim selymes haját szántották még közelebb vonva magamhoz. Felkapott majd a szobámban is voltunk az ágyon elterülve. Lassan kezdte lehámozni a ruhát. Kicsit megemelt, s a ruhát valamelyik sarokba eldobta. De várjunk csak, nekem kéne kárpótolni őt. Megtorpantam majd ledöntöttem és ráültem. Egyesével gomboltam ki az ingének gombjait kínzó lassúsággal ami már engem is zavart. Hirtelen leszedte magáról a zavaró ruhát, majd így tett a nadrágjával is.

- héé én akartam. – duzzogtam.
- Ne haragudj. – nézett rám, majd megcsókolt.

Eszméletlenül kívántam Őt. S ahogy látom ez fordítva is igaz. Végig csókoltam egész felsőtestét. Majd kezem indult felfedező útra, felkorbácsolva mindkettőnk vágyait. Hirtelen elkapta a kezem majd fordított helyzetünkön maga alá gyűrve engem. Már épp tiltakozni akartam, amikor ajkai vadul lecsaptak enyémre. Nem volt erőm tiltakozni. A nyakam csókolgatta. Ezt imádtam. Jól eső borzongások futottak át testemen. Majd egyre lejjebb és lejjebb kalandozott, míg el nem érte célját. Az érzéstől felsikkantottam. Fel húztam magamhoz, megcsókoltam, majd testünk eggyé vált. Nem volt egyikünk se követelőző, azt nem mondanám, hogy nem voltunk vadak mert az nem lenne igaz. A vágyam beteljesült, pár másodperccel később izmai megfeszültek, majd mellém feküdt, mellkasára vonva.

- Nagyon szeretlek. Az életemnél is jobban. – csókolt homlokon. Szorosan hozzábújtam.
- Én is. El sem hiszed mennyire. – mosolyodtam el. Majd álomba szenderültem.


Jack ne haragudj, én, nem tudom mi ütött belém. – mondtam szerelmemnek, könnyeim már potyogtak. Azonnal átölelt.
- ne butáskodj, én is hülye voltam. Szeretlek. – csókolt meg. Majd hirtelen minden elsötétült.


Mintha lebegnék. De miért? Hol van Jack? Miért vagyok itt? A semmiben?! Szemeimre mintha ólom súlyok nehezedtek volna. Hiába próbálkoztam nem tudtam kinyitni.
Majd a sötétséget felváltotta a világosság. Éreztem, hogy egy puha ágyban fekszem. Egy meleg kéz a kezemen. A fejem szörnyen fájt. A szemeimet még mindig nehéznek éreztem. Szólásra nyitottam a szám, de hang nem jött rajta. Majd szemeim felpattantak.
Előttem egy szőke nő állt. Mellettem egy szőke férfi ült. A másik oldalamon pedig egy barna hajú férfi.

- Rebeca végre felébredtél. – szaladt oda hozzám a Nő.
- Rebeca? Hol vagyok? – néztem szét a szobában de semmi ismerősre nem leltem.
- Hát nem emlékszel. Mi vagyunk a családod. Rebeca tényleg nem emlékszel ránk? – mire megráztam a fejem. A nő kétségbeesve nézett rám, hiába erőltettem az agyam, hogy emlékezzem de azt se tudtam, hogy hogy hívnak.
- Szerelmem, rám se emlékszel? – nézett rám a barna hajú férfi, aki a kezem fogta. – én vagyok az. Eric. Szerelmem. – jött közelebb mire én ijedten hátráltam.

Torta:


Christi ruha:



Audrina ruha:



Nic ruha:




Nikki ruha: