39.Fejezet

39. fejezet


Jack szemszög

A fiúkat nagy nehezen feltámogattam a szobánkba. Elég részeg volt mindenki, mondjuk ez volt a lényeg, hogy egy kicsit kirúgjunk a hámból. Nagy nehezen megtalálták az ágyakat, ruhástól bedőltek és már mindenki aludt. Kinyitottam az erkély ajtót, s kimentem a szabadba. Az ég csillagos volt. Hiába de nem tudok haragudni Audrina-ra, nem tudom miért tette, de egyszerűen imádom, elbűvöl, megőrjít…


Leültem a földre, a hátamat neki támasztottam a falnak. Az ég csillagos volt.


- Mit csinálsz te itt kint? – ült le mellém Chris.
- Csak kijöttem egy kicsit levegőzni. – mondtam neki.
- Ahham persze, engem nem versz át. Hiányzik ugye, és mielőtt bármit mondanál igen tudom, nem tudsz rá haragudni. – sóhajt fel. – ez a szerelem bratyó..
- Igen, örülten szeretem. – mosolyodtam el.
- Ugye tudod, hogy a templomba fogsz találkozni legközelebb Nikki-vel? – vigyorogtam rá. Az arca hirtelen elkomorodott, majd hatalmas mosoly jelent meg rajta. Úgy terveztük, hogy egészen az esküvő napjáig ami holnap lesz itt maradunk. Én sem találkozok addig Audrina-val. Az öltönyöket Peter barátnője fogja elhozni ide.


- Igen, gyönyörű lesz. – suttogta, majd elnyomott egy ásítást.
- Menj csak, aludd ki magad, holnap lesz a nagy nap.
- Szeretnék még veled beszélgetni egy kicsit.. hiszen ez az utolsó napom így, utána lesz egy csodálatos feleségem. – nézett rám. Egy kicsit elgondolkodtam, nem tudom, nem ez lenne a megfelelő alkalom, hogy elmondjam neki. Vagy talán mégis, hiszen a testvérem. Nem hazudhatok neki tovább.
- Mesélsz nekem még róluk, hogy mit szerettek, milyenek voltak, mivel foglalkoztak?- csillogott fel a szeme.
- Nagyon rendes emberek voltak, - mosolyodtam el. – imádtak a szabadban lenni, nagyon szerették egymást, igazi boldog család voltunk, persze itt is voltak kisebb viták, de mindent megbeszéltek.
- És mi? Mesélj magadról is. – most vagy soha, gondoltam magamban.
- Mi nagyon jól elvoltunk mindent megosztottunk egymással, persze voltak jó kis bunyók is. – mosolyodtam el az emlékek hatására. – miután megtörtént a tragédia szétválasztottak minket. Mint tudod, Mark vett a szárnyai alá, de itt nem mindent mondtam el. – csuklott el a hangom.
- Miről beszélsz? – húzta fel szemöldökét.
- Mark azért keresett meg engem, mert tudott a szüleink haláláról. – kezdtem bele a mesébe, de ez az igaz mese lesz.
- De hát azt mindenki tudta, hogy meghaltak, nem?
- Igen, de Ő ott is volt. – suttogtam, féltem, nagyon is, hogy mit fogsz szólni. Lehet, hogy nem ez a legjobb időzítés. Viszont már nincs visszaút.
- Tessék? Most már végleg nem értelek!!!!!!! Mond már el mi az igazság. – pattant fel.
- Hiszel a természet feletti lényekben? – tértem rá a lényegre.
- Kérlek, ne térj el a tárgytól. – csattant fel mérgesen.
- Nem, nyugodj meg. Épp itt a lényeg. Szóval hiszel bennük? – tettem fel újra a kérdést.
- Nem tudom.. talán.
- Oké, tehát Mark ott volt a házunkban aznap éjszaka. Ő nagyon különleges, ha ezt annak nevezhetjük. Próbálta megfékezni a szüleink gyilkosát. Nem sok sikerrel. Nagyon sokáig hibáztattam, hogy miért nem segített rajtuk, miért nem mentette meg őket. De miután megtudtam az igazat, a miértekre is előkerültek a válaszok. Elmondta, hogy Ő nem ember. A szüleink gyilkosa még nagyon fiatal volt. Fiatal és visszafoghatatlan. Nem tudta Őt eléggé megfékezni.
- Nem értelek. Mi az, hogy ő nem ember? Akkor talán egy boszorkány, vérfarkas vagy talán vámpír? – nevetett fel idegesen.
- Pontosan. Egy nagyon veszélyes lény. – muszáj volt egy kis szünetet tartanom nem tudtam, hogy hogyan is kéne folytatnom.
- Jack. – szólított fel, hogy ideje folytatni.
- Ő egy vámpír. – suttogtam, nem mertem a szemébe nézni.
- Hogy mi? – a hangja kicsit hangosabb lett. – oké, huuh, na szóval, kérlek folytasd. – nézett rám.
- Felnevelt. Sokat köszönhetek neki. De egyszer egy olyan döntést hozott ami megváltoztatta az életem. Átváltoztatott. Vámpír lettem. Szörnyű volt. Szenvedtem és magányos voltam. Nem akartam embereket ölni, mint ő, sokszor rátámadtam, sokat veszekedtünk, amikor végleg meguntam, elhagytam és elkezdtem a magam útját járni. Elköltöztem Alaszkába. Minél messzebb akartam tőle lenni. Megtanultam mindent amit kellett. Az önuralmammal soha nagy probléma, emberek közé mentem. Megtagadtam az emberi vért. Rászoktam az állati vérre. Ugyanolyan jó volt. Csak egy kicsit gyengébb leszel tőle. De nem vészes. Alaszkában jártam suliba, majd ott ismerkedtem meg Melanie-val.


Ugye őt tudod. Nagyon szerettem. A családja is nagyon kedves volt. A testvérével is egész jól kijöttem. Ő már az elején közölte, ha egy szóval is megbántom a húgát, kicsinál. Nem nagyon foglalkoztam vele, úgy voltam nagy a szája és annyi. Megkértem a kezét, ő meg boldogan igent mondott. A családdal lázasan készültünk az esküvőnkre. Melanie és a családja is vámpírok voltak. Mel elment vadászi, de kérte, hogy ne menjünk vele. Szeretne egy kicsit egy egyedül lenni. Az órák teltek, kezdtem nagyon ideges lenni, de ő nem jött haza. Meguntam a várakozást és elindultam megkeresni. A közeli erdőben füst szagot éreztem… és az Ő illatát. Tudtam, hogy mi történhetett. Az erdőbe érve egy tisztáson vége szakadt az illatának. Csak a hamu kupacot láttam. Itt már tudtam, hogy mi történhetett. Hogy miért nem jött haza. Közben a többiek is oda értek, mindenki engem hibáztatott, hogy miért nem mentem vele. Miért nem vigyáztam rá. De már nem tudtunk semmit csinálni. Melanie meghalt. Innentől az egész életem felborult. A családja ellenem lázadt. A testvére azt mondta, hogy Ő megmondta, ha bármi baja esik az az én hibám lesz és nekem kell érte megfizetnem.
Nem bírtam tovább. Elköltöztem jobban mondva elmenekültem. Nem tudtam abban a házban maradni, ahol még mindig éreztem az illatát, a szobánkban ahol minden apró tárgyhoz Őt tudtam kötni. Markhoz mentem. Tudtam, hogy Ő is megtalálta a szerelemét. Mark rendkívüli önuralommal rendelkezik. Ő már több száz éves. Tudod mi halhatatlanok vagyunk. Szóval tudtam, hogy Mark-nak a szerelme egy ember. Kicsit meglepett és féltettem is. Odaköltöztem hozzájuk egy darabig. Megismerkedtem Ashley-vel aki Mark szerelme. De akkor történt meg az, hogy megláttam Ashley lányát. Először próbáltam ellenszenves lenni vele, bevallom őszintén, hogy nagyon vonzott, de nem akartam hozzá közel kerülni. Megismertük egymást, majd hip-hop nagyon jóba lettünk.
Majd itt újra találkoztunk Audrina-val. És innentől meg szintén tudod. – ránéztem az arcára, de semmi érzelmet nem mutatott, csak bámult maga elé. – ha van bármi kérdésed akkor szívesen válaszolok. – nyúltam volna felé, de hirtelen „felébredt”.

- nekem most csak időre van szükségem. – állt fel és elindult az ajtó irányába.
- Sajnálom. –fordult vissza az ajtóban, majd belépett rajta. Hallottam amint összeszed egy pár dolgot és kilép az ajtón. Nem tudtam, hogy utána menjek-e vagy sem. De inkább nem mentem utána. Felkeltem majd lenéztem. Elég magason volt a lakosztályunk. Ahhoz képest, hogy hajnal van, az utcákon már kocsik hada volt. A nap is szinte már feljött, ezzel bevilágítva az eget, mind elűzte az égről , s mind az agyamból a sötétséget.



Audrina szemszög.

Nem tudtam visszaaludni, féltem az újabb álmoktól. Mellettem Nikki nyugodtan szuszogott. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam az ágyról, de rögtön meg is szédültem. Nagy nehezen, visszanyertem az egyensúlyom. Körülnéztem, hogy a többiek alszanak-e még. Mindenki aludt. A nap már feljött. Így bevilágította az egész lakosztályt. Célba vettem a fürdőszobát. A tükörképemtől megrémültem. A hajam, mint egy széna boglya, a szemeim karikásak és az arcom szinte fal fehér volt. Megmostam az arcom és a fogaim. Előkerítettem az egyik táskából egy fésűt, majd miután nagy nehezen kibontottam a hajam, felkötöttem egy copfba a fejem tetejére. Elővettem a bőröndből egy csőnadrágot, egy féloldalas felsőt, hozzá egy vastag övet, meg egy fekete bokacsizmát. Lezuhanyoztam, nagyon jó érzés volt, ahogy a hideg víz átjárja a testem. A fejem iszonyatosan elkezdett fájni. Visszamentem a szobába és felöltöztem, majd bevettem egy fájdalom csillapított.
Megkerestem a táskám, hogy ellenőrizzem, hogy minden meg van-e, hiszen tegnap elhagytam. A táska tartalmát kiborítottam: benne volt a határidő naplóm amit Tom vett nekem, egy toll, a telefonom, a pénztárcám, meg voltak az irataim, zsepi, szájfény, meg volt minden. Ránéztem az órára fél hét lesz. Beledobáltam vissza a cuccokat a táskámba és elindultam a hotel éttermébe reggelizni. Meg egy két ügyet még el kell intéznem, hiszen holnap lesz az esküvő, és mi addig itt maradunk, vagyis a fiúkkal így beszéltük meg, hogy a templomba találkozunk. Hiányzik Jack, remélem nem haragszik rám nagyon.
Leültem egy asztalhoz, nem sokan voltak lent ilyen korán.

- Jó reggelt, Ms. Nová. Mit hozhatok? – jött oda egy pincér.
- Jó reggelt! Egy görög salátát szeretnék, zöld teát és valami desszertet. – soroltam fel a megkívánt dolgokat.
- A séfünk specialitása megfelel, egy étcsokoládés puding, gyümölcsökkel.
- Igen tökéletes lesz, köszönöm. – mosolyogtam a pincérre.
- Már is hozom, még valamit esetleg. – kérdezte
- Igen, meg lehetne oldani, hogy kapjak egy laptopot? – remélem a válasz igen lesz.
- Természetesen, mindjárt szólok valakinek aki hozz egyet kisasszony.
- Köszönöm. – majd a pincér elment. Elővettem a naplóm, és odalapoztam a listához, amit az esküvőre írtam össze. Szerencsére, szinte mindent elintéztem. Nikki ruháját kiszállították nem rég. Peter barátnője fogja elhozni, úgy mint a mi és a fiúk ruháját is. Jessica nagyon rendes csaj, Sajnos nem tudott, velünk tartani, mert otthon van a kisbabájával. Nagyon édes kislány. Nem sokszor láttam, mert sajnálatosan nem itt lakik Jessica és Peter, csak most utaztak ide az esküvőre. Na akkor nézzük a listát.

- Esküvői ruha. – pipa

- Koszorúslány ruhák – pipa

- Koktél ruhák – pipa

- Virágok –pipa

- Torta – pipa

- Templom – pipa

- Vendégek – pipa

- Meghívok – Nikki elintézte.

- Bankett helyszíne – pipa.

- Kaja . – pipa, ezt Chris elintézte.

Van Chris-nek egy séf ismerőse, és ő elvállalta a kaját. A tortát már megrendeltem, gyönyörű lesz. Sok vendég és jó, emlékezetes buli lesz.
A pincér megérkezett a reggelimmel és a laptoppal. Megköszöntem, majd neki álltam falatozni. Megnéztem az e-mailjeim. Ellenőriztem a foglalásokat. Mindent átböngésztem még egyszer, tökéletes lesz. Uram atyám tudom mit felejtettem el. A kocsikat. Neten rákerestem limuzinokra, amik direkt ilyen esküvői célokra van. Kerestem egy telefon számot majd, felhívtam. Nem nagyon akart beleegyezni, de nagy nehezen igent mondott, nem tetszett neki, hogy az utolsó pillanatban érdeklődőm. Végülis sikerült meggyőznöm. Már egy órája itt ülök. A hasam teli és mindent elintéztem. Fel akartam hívni Jack-et, inkább úgy döntöttem, hogy még se teszem. Hagyom hadd csillapodjon le. Előkerestem a telefonom és megkerestem Jessica számát. Egy párat csöngött majd fel is vette.

- Szia Jess, Audrina vagyok. – köszöntem neki, vidáman.
- Szia Audrina, minden rendben? – egy kicsit még álmos volt a hangja.
- Persze, nincs semmi probléma, csak azért hívlak, hogy megtaláltad-e a kulcsot és a ruhákat amiket kikészített Nikki? – mert ugye most Jessica ott aludt nálunk a kicsivel.
- Igen persze, először elviszem a fiúknak, majd nektek. Mesélj milyen volt az éjszaka?
- Nagyon jól sikerült, bár a Chris-nek küldött ajándékom nem úgy fogadták, ahogy kellett volna. – kuncogtam fel.
- Mit csináltál te?! – nevetett fel.
- Hát, egyik nap vásárolni voltam, amikor megláttam egy szex shop ablakában a hirdetést, amin úgy mond luxus táncos lányok voltak feltüntetve. Nyugodj meg nem kurvákat küldtem, hanem mondjuk olyan 180- 200 kilógrammos nőket. Azt hittem jó poén lesz, mert a múltkor nagyon megszívattak és meg akartam bosszulni. De ők nem élvezték, Jack mérgesen felhívott, nem hinném, hogy komoly majd, kiengesztelem.
- Most mit mondjak?! – nevetett fel. – ha úgy gondolod megérdemelték, egyébként szerintem is vicces volt. – kuncogott.
- A kicsi hogy van? Megtalálták mindent, kaja volt? Van valamire szükségetek? – kérdezgettem.
- Nyugi már, semmi bajunk. Az én tündérnőm Miranda át aludta az egész éjszakát, egy rossz nyafizás sem volt, még hiszti sem. Kaja meg rengeteg van. Egyébként, küldesz értünk is egy kocsit ha megkérhetnélek, mert a kocsim kint maradt Olaszországban.
- Ha gondolod a garázsban választhatsz magadnak kocsit. Ott vannak a falon a kulcsok az ajtó mellett. Csak aztán, vigyázz ám rájuk, tudod mennyire szeretem őket.
- Rendben köszönöm, képzeld olyan édes kis ruhácskát vettem Mirandának. Hasonlít az enyémhez. Sokat utaztunk ám érte. – nem bírtam ki mosolygás nélkül. Jess is pont olyan ruha őrült, mint én.
- Kíváncsi vagyok. Egyébként ide is jöhetnél és innen is indulhatnánk együtt a limuzinnal.
- Limuzint rendeltél?
- Igen, ha már esküvő, adjuk meg a módját.
- Hmm, oké, akkor ott leszek. – gyorsan lemondtam neki a címet, és elköszöntem.

Elindultam fel a szobánkba, megnézni a többieket. Benyitottam és az arcom előtt repült el egy párna, majd hangos nevetés követte. A hang irányába fordítottam a fejem. És Christi vigyorgott.

- Szia Audrina. – ugrált körbe.
- Szia Christina, jól vagy? – néztem ijedten rá, Ő nem szokott így viselkedni.
- Hát persze, miért? – ugrott fel a kanapéra majd elkezdett rajta ugrálni.
- Leszállnál és idejönnél. – néztem rá.
- Ha akarod .- huppant le, majd látványosan elém állt. A puppilái kitágultak, és túlzottan pörgött. Megszorítottam a vállait, hogy figyeljen rám.
- Christi mit vettél be? – néztem szemibe.
- Én?! – dülledtek ki szemei. – ne röhögtess, semmit.
- Adott neked italt James? – kérdeztem és már tudtam, hogy mi itt a probléma.
- Ahha, valami fura ízű bigyót, miért? – kérdezte csillogó szemekkel. Nem válaszoltam hanem megfogtam a karját és behúztam a fürdőbe. Megnyitottam a hideg vizet és beállítottam alá.. hirtelen nagyon ugrott ahogy megérezte a hideg vizet, majd megnyugodott, a tekintette is kezdett kitisztulni.
- Itt meg mi folyik? – nyitott be Nic.
- Semmi, vigyáznál rá egy kicsit dolgom van. – fordultam Nicol felé.
- Persze. – vágott értetlen arcot majd segített megtörülközni és leülni Christinanak.

Elindultam a bár felé, hogy megkeressem azt a szemetet. Épp most nyitnak ki. Hirtelen téptem fel az ajtót. Majd egyenesen a bárpult felé vettem az irányt, ahol láttam Őt.

- Mit adtál neki te szemét? – csaptam le a táskám a pultra.
- Hé, nyugi cica. – szólt rám-.
- Nem vagyok a cicád, te rohadék, mit adták Christina-nak? – néztem rá mérgesen.
- Na jól van bébi, nyugodjál le, vagy talán segítsek? – nézett rám egy kaján vigyor kíséretében.
- Ha hozzám mersz érni, megbánod nagyon. – undorodom ettől a féregtől. Tudtam én, hogy az ösztöneim nem csalnak.
- Szóval drogot adtál neki? – kezd kihozni a sodromból.
- Ennyire nem bírja? – kérdezte gúnyosan.
- Te inkább fogd be, ezt nagyon meg fogod bánni.
- Igen, miért? Mit fogsz tenni? – kérdezte röhögve
- Majd meglátod. – célba vettem a portát.
Elindultam, de hirtelen megfogta a kezem.
-

- Állj csak meg. Hová sietsz angyalom? – kapta el a csuklóm.
- Engedj el. – sziszegtem neki. nem nagyon akarta teljesíteni ezért térdemmel megcéloztam, érzékeny pontját, amitől fájdalmasan összeesett én meg odaszaladtam a portáshoz.
- Jó napot. Hívja a rendőröket, azonnal, kérem.
- Ms. Nová először is megmagyarázná. – intett a kezével James felé, aki épp elindult felénk.
- Mint tudja, itt buliztunk az este, és a barátnőm,éjszaka vele ismerkedett össze. Reggel amikor felmentem a szobánkba, nagyon furcsa volt. Valamilyen drogot szedett be. Mondta, hogy James adott neki, valami löttyöt.
- Ne higgyen neki, az a csaj magától vette be. – jött mellém James és mérgesen nézett rám.
- Ohh igen Mr. Bruck. Úgy tudom önnek nem ez az első ilyen esete. – a nő már nyúlt is a telefonért és gondolom tárcsázta a rendőröket.
- Zárják be az ajtót. Biztonságiak. – szólt a nő hangosabban. James-nek még menekülni sem volt ideje. Lefogták két oldalról. A rendőrök hamarosan megérkeztek.
- Ezt még nagyon meg fogod bánni te ribanc. – kiáltotta utánam amikor, már bilincsbe verve vitték ki a járőr kocsihoz.
- Nagyon sajnálom Ms. Nová, remélem elfogadja, hogy mi álljuk a költségeiket, még egyszer elnézést az incidens miatt. – mondta a nő.
- Köszönjük, elfogadom és semmi probléma. Viszlát.
- További jó szórakozást.

Elindultam vissza a szobánkba, hogy megkérdezzem a csajokat lemegyünk-e egy kicsit wellnessezni.
- Csajok. – szóltam nekik amikor beléptem a nappaliba.
- Itt vagyunk. – kiabált Nikki a szobánkból.
- Sziasztok. Nah szóval lenne egy ötletem és mesélni valóm, mit szólnátok ha lemennénk egy kis szaunára, masszázsra és fürdőzésre? – kérdeztem.
- Én benne vagyok. – mondták egyszerre. Összepakoltunk majd jött egy sms-em.

Megnyitottam, de a szavam is elállt. Jack küldte.

Audrina! Chris tudja az igazat és eltűnt.




Hmm milyen hosszú lett ugye?:D Na, látjátok újult erővel itt vagyok és írok. Ehhez aztán mér legyen meg minimum HAT KOMI.