Életem az álmom

48. Fejezet

Drága édes tündérbogárkáim, legyetek jók és írjatok nekem egy pár komit :DD mondjuk utószülinapi ajándékként :$ köszönöm ^^
már csak két feji maradt és VÉGE.

Jack szemszög.


Max hosszasan telefonált, nem nagyon tudtam rá figyelni. Rossz érzésem volt nagyon. Mintha a testem lenne itt és valahol Audrina-val lenne a másik felem. A fal mentén lecsúsztam és kezeimbe temettem arcom. Nem történhetett vele semmi, hiszen Petra ott van vele és vigyázz rá, hiszen megígérte...

- De jól vagy?..- csuklott el Max hangja mire ijedten felé kaptam a fejem.
- Nem, nem vagyok jól Max, megígértem, hogy vigyázni fogok rá..- mondta a telefonba Petra, mire nekem egy morgás tört fel a mellkasomból. Felpattantam és azonnal a telefonra vetettem volna magam, ha Max nem ugrik el előlem egy utolsó mondattal a telefonba.

- Azonnal indulunk, ne mozdulj el. - mondta Max, majd rám nézett. - induljunk! - nem mozdultam.- A kocsiban elmondom mi történt. - fogta meg a kulcsot és épp nyitotta volna az ajtót, amikor becsaptam előtte.
- Jogom van tudni. - mondtam neki.
- Audrina eltűnt. - nézett a szemembe. A szavak felmondták a szolgálatot. Az agy sejtjeim mintha kipusztultak volna, s a szívemet mintha kitépték volna.
- Induljunk!. - vettem el tőle a kulcsot azonnal kocsiba ülve.

Egész úton Audrina-n járt az eszem. A mosolya, a nevetése, az arca. Ha bármi baja esett én azt nem élem túl. Sikeresen végigszáguldoztam a városban, majdnem elütve egy nénit, annyira belemerültem Audrina-ba. Nem eshet baja, nem. Meg kell találnom. Éles kanyarral fordultam be a pláza parkolóházának második emeletére, amit Max mondott, itt érezte legjobban Audrina illatát. Az én érzékszerveim szintén felmondták a szolgálatot. Nem tudtam semmire sem koncentrálni csak is az járt a fejemben, hogy ő épségben legyen. Magamhoz ölelhessem, karjaimban tartsam, csókolhassam és soha el ne engedjem.

Max kiszállt az autóból Petra-hoz indulva, aki a földön ült, térdeit átölelve zokogott, amikor észrevett fájdalmas torzba torzult arca. Nem mentem a közelébe, neki támaszkodtam az autónak és onnan néztem, és vártam a magyarázatát.

- Én nagyon sajnálom. - csuklott el a hangja.- egy pillanatra mentem el, mert éhes volt, és nem akartam, hogy cipekedjen elvettem tőle a szatyrokat, hogy berakom a kocsiba, de akkor hirtelen elvesztettem az eszméletem. - hajtotta le a fejét.

- Hogy érted? Hiszen vámpír vagy az isten szerelmére! - kiabáltam, ami a parkolóházban visszhangzott, de őszintén nem érdekelt.

- Elsötétült minden és összeestem, vagyis feküdtem a kocsi mellett amikor felébredtem. - mondta Petra zokogva, miközben Max próbálta nyugtatni.

- Nyugodjatok meg, megoldjuk! Valószínűleg egy vámpír lehetett, akinek olyan a képessége, mint...- habozott.
- Mint?: - vontam fel a szemöldököm. Nem tudok csak itt állni és tétlenül nézni, hogy nem csinálok semmit, Audrina meg akár veszélyben is lehet.

- Hívjuk Katy-t, hogy azonnal jöjjenek. Szükségünk lesz rájuk. - nézett feleségére, akit felsegített a földről. Petra engem nézett..

- Jack. Én sajnálom. - jött oda hozzám.
- A sajnálatod nem segít semmiben. - vágtam hozzá.



- Sajnálom, csak félek, tudom, hogy nem te vagy a hibás, csak én félek, nagyon félek...- öleltem meg.
- Tudom, én is. Minden rendben lesz, nyugodj meg. Felhívom Noah-ékat. - adott egy puszit az arcomra, előkapta a telefonját és idegesen beszélt Katy-vel. Ahogy hallottam, maximum két óra és megérkeznek. - többen leszünk, ők tapasztaltabbak nálam. Meg fogjuk találni biztattam magam.

- Max, szerinted ki tehette? - kérdeztem tőle.

- Fogalmam sincs. De abban biztos vagyok, hogy nem egyedül csinálta. És nagyon fejlett képességű vámpír volt. Tehát valószínűleg idős. De ha itt lesznek a többiek többet tudunk meg. - fogta meg a vállam.

Körbejártuk szinte az egész emeletet, egy padnál nagyon erős volt Audrina illata, de onnan mintha nem is létezett volna, máshol sehol nem éreztük. Megnéztük a többi emeletet is, a pláza előtti parkoló részt, a plázába is szétnéztük. Sehol semmit nem találtunk. Még egy idegen vámpír szagát sem.


Majd három vámpír érkezett meg, Katy, Adam és Noah személyében. Mosolyogva jöttek felém..tehát nem tudják mi történt.

- Szia te elveszett oroszlán. - ölelt magához Katy, aki Audrina-t juttatta eszembe újra és újra.
- Szia. - öleltem vissza.
- Cső tesó, mi a helyzet? - ölelt meg Adam is. Majd jött Noah is.
- Szia, rég láttalak. Kár, hogy így kell találkoznunk. - ölelt meg Ő is.

- Igen, mi nem tudjuk miről van szó, nem mondták el, csak annyit, hogy azonnal jöjjünk ide. - mondta Katy.
- Nyugi meg fogjuk találni. - mondta Noah, mire én értetlenül néztem rá, elvileg azt sem tudja miért kellett idejönniük.

- Képesség, Ez olyasmi mint a jövőbelátás, egy kicsit bonyolult, mondjuk úgy, hogy érzékelem az embereket és látom is őket....
- Mármint ez, hogyan működik? - értetlenkedtem.
- Amikor Audrina eltűnt, láttam a parkolóházat, majd hogy ti itt vagyunk és mi is, tudom, hogy él és jól van, érzem. .... - nézett rám.


Legalább az megnyugtatott, hogy kedvesem él és jól van, csak nem az én karjaim között biztonságban. A gondolat, hogy elveszíthetem rádöbbentett, hogy vele akarom leélni az életet, ami az örökké valóságot jelenti és ha ő is így akarja, akkor átváltoztatom, megteszem...

- Tehát, az történt, hogy Chris és a barátnője összeházasodtak és vettem nekik egy házat..a lényeg, hogy Chris a tesóm, Audrina és Petra pedig eljöttek bevásárolni, amikor Petra otthagyta egy pillanatra Audrina-t, majd Petra összeesett, Ő pedig köddé vált..semmi illat, semmi nem utal arra, hogy itt vámpír járt volna. - mondtam Katy-éknek.

- Nyugodj meg, minden rendben lesz. - jött oda hozzám Katy és átölelt.
- Köszönöm, hogy itt vagytok. - öleltem vissza, majd a többiekre néztem.
- Szóval, kezdjük előről, keressük meg a portást vagy valamilyen alkalmazottat, nem- e látta valakivel... - mondta Adam.
- Rendben, ha bármi van hívjatok, velem jössz Noah? - kérdeztem tőle?
- Persze menjünk. - majd Petra és Max, Adam és Katy végül mi is elindultunk.



......


Több óra hosszán át újból átnéztük a plázát és a parkolóházat, már kint teljes sötétség uralkodott, amikor megcsörrent a telefonom. Azonnal kikaptam a zsebemből. Max volt az, hogy megtalálták Audrina karkötőjét az első emeleten.


Noah megállt és rám nézett:

- Túltetted magad már Melanie-n ? - kérdezte és akkor ugrott be a válasz. Ez a gyerek egy zseni......




William........