49. Fejezet.

Jack szemszög


Vörös Köd

Noah megállt és rám nézett:

- Túltetted magad már Melanie-n ? - kérdezte és akkor ugrott be a válasz. Ez a gyerek egy zseni......




William........



Az elmúlt hetekben nem is hallottam róla..igen Ő lehet a megoldás. Ha megtalálom kitekerem a nyakát és a saját kezeimmel szedem darabokra.

- Hé haver...- integettet a szemem előtt Noah.
- Te egy zseni vagy. - néztem rá.
- Ööö jah, tudom, de most miért is..?
- William.. az utóbbi időben állandóan zaklatott minket, végezni akar velem, vagyis inkább azt akarja, hogy szenvedjek. Audrina kell neki, és amit akar meg is fogja kapni, csak addig amíg élek addig nem. Ő volt, úgy gondolja, hogy Melanie halála miattam történt , én voltam az aki felelős azért, hogy meghalt és azt akarja, hogy úgy szenvedjek, mint ő a testvére halála miatt.

- De erről te nem tehetsz, ezt ő is tudja.- mondta Noah.
- Meg kell találnunk őket. Minél hamarabb, kitudja, hogy az a szemét mit akar vele tenni. Nem élném túl ha baja esne. - még belegondolni is szörnyű, hogy elveszíthetem.
- Tesó, minden rendben lesz, megtaláljuk Őt. Ígérem. - ölelt meg Noah.
- Köszönöm, hogy segítetek megtalálni Őt. - néztem rá hálásan.
- Semmiség, de szerintem menjünk, és nézzük meg amit Max talált. - mosolygott rám biztatóan.
- Rendben. -sóhajtottam.

Igaz, hogy sötét volt már kint, de mégsem "közlekedhettünk" természetünkhöz híven, hiszen még ilyenkor is járkáltak körülöttünk emberek, csak azt nem tudom, hogy mi a fészkes fenéért, már rég otthon kéne csücsülniük a seggükön?!
Max a bejáratnál várt minket..

- Ezt találtam, mást nem. Senki nem látta. Még a vásárlók sem emlékeztek rá, sőt az eladóknál is bepróbálkoztunk, ahol Petra-val járt, de még a pénztárosok se emlékeztek rá. Mintha mindenkinek kitörölték volna a tudatából.
-Én megölöm. - szorultak ökölbe kezeim.

- Jack nyugodj le, először tudjuk meg kinek a keze van a dologban. - tette kezét vállamra.
- Azt hiszem nekem van egy két ötletem. - préseltem mérgesen. Most legszívesebben aludnék, majd felébrednék és rájönnék hogy mindez csak egy rossz, szörnyű álom, egy rémálom, majd felébrednék és kedvesem ott feküdne mellettem épségben, lenne egy rakat kicsi Audrina-nk és kicsi Jack-ünk. Boldog lehetnék, olyan gondjaink lennének csak, hogy ki viszi ki a szemetet, ki nem fizette be a számlákat, ki hagyta ott a szennyes zoknit és hasonló dolgok amik egy normális családban lennének problémák, viszont én a legkevésbé se mondhatnám magunkat normális párnak.

- Kire gondolsz? Ember nem tehette. Az biztos. Kinek ártott mégis Audrina. - kérdezte Petra.
- Senkinek. Viszont William úgy gondolja, hogy csak is az én hibámból halt meg Melanie, és most azt akarja, hogy úgy szenvedjek, mint Ő. Elakarja tőlem azt venni akit a világon a legjobban szeretek. Megmondta, hogy kell neki Audrina és meg is fogja szerezni bármi áron.
- Valamit tennünk kell, itt úgyse találunk már semmit, menjünk haza és tiszta fejjel gondoljuk át a dolgokat. - mondta Adam.

- Igazad van. Menjünk. Megfogjuk találni a megoldást. - mondta Max.
- Remélem igazatok lesz, nem élném túl ha miattam az én létezésem miatt bármi baja esne. - temettem kezeimbe arcom.
- Nyugodj meg, tudom, hogy minden rendben lesz. - éreztem meg Katy ölelő karjait körülöttem.
- Köszönöm. - suttogtam neki, majd jó erősen magamhoz szorítottam. Olyan jól esett az ölelése.

Kocsiba ültünk, igaz, hogy Katy párja ölében foglalt helyett és Petra is Max ölében ült, így mellettem Noah ült és én vezettem. Görcsösen szorítottam a kormányt. Csak rá tudtam gondolni.
Az utcába érve, a ház előtt amit Chris-nek és Nikki-nek vettem egy hatalmas kamion állt.
- Állj meg én elintézem őket. - Mondta Petra. Jézusom mindjárt jönnek haza Nikki-ék és én erre most nem tudok gondolni.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Biztos nagyon szép munkát végeztek ők ketten.
- Semmiség, sietek. - pattant ki Petra a kocsiból és a házhoz szállítók felé közeledett.

A garázsba beparkoltam és becsaptam a kocsi ajtaját. Annyira sok düh van bennem. Vagy inkább fájdalom, keserűség és annyira kitombolnám magam. Vámpírsebességgel száguldottam fel az emeletre egyenesen a fürdőszobába, hogy megmossam az arcom. A helységbe lépve rögtön kedvesem illata csapott meg. Becsuktam az ajtót és a falmentén lecsúsztam a földre, kezembe vettem Audrina köntösét és mélyen beleszagoltam. Finom illata kitöltötte az orrom és megtelítődött vele a tüdőm.
Az önsajnálat helyett inkább erőt vettem magamon, odaléptem a kézmosóhoz és hideg vízzel megmostam az arcom. Kiléptem a fürdőből egyenesen a nappali felé indulva ahonnan jött a többiek beszélgetésének hangja.
Épp valamilyen épp szerű magyarázattal próbáltak előállni, valami jó tervvel.

- Jól vagy? - pattant fel Katy és jött oda hozzám.
- Igen. - próbáltam rámosolyogni, amennyire tudtam.
- Na gyere, találjunk ki valamit. - húzott maga mellé a kanapéra.

- Tudod, hogy merre találhatnánk meg Will-t? - kérdezte Max.
- Nem fogalmam sincs. Az erdőben, itt, a hotelben, mindig csak a semmiből tűnt fel. - válaszoltam.
- Hát akkor valamivel elő kell csalogatnunk őt. - mondta Adam.

Adam volt az aki mindig logikusan gondolkodott, ő volt az aki mindig valami jó tervvel előállt. Igaz, neki nagyon nagy harci tapasztalata van.

- Mégis hogyan? - kérdeztem.

Majd fent hirtelen hatalmas csörömpölésre lettünk figyelmesek. A hang irányát követve, Audrina szobájába léptem be. Az ablak be volt törve, majd valaki nekicsapott a falnak. Azonnal felálltam, hogy szembenézhessek támadómmal.
Megfordulva az állam a padlón koppant.

- TE??????! - üvöltöttem, majd azonnal rátámadtam.
- Mit tettél vele? Hol van? Ha egy újjal is hozzáérsz én megöllek. - szűrtem fogaim között, mikor épp a nyakánál fogva csaptam a falhoz.
- Miről beszélsz? - szedte le "finoman" nyaka köré fonódó kezeim.
- Audrina-ról, ne csináld úgy mintha fogalmad se lenne semmiről. Meg foglak ölni, ha egy újjal is hozzáértél. - az agyamat mintha a vörös köd lepte volna el, normálisan gondolkodni nem tudtam, nem is akartam.

Azt akartam hogy ez a szemét halott legyen, Audrina itt legyen velem, halljam nevetését, érezem érintését...

- Honnan tudjam hol van a kis hercegnőd. - nézett rám , majd elkezdett röhögni.
- Na várj- nevetett fel. - hamupipőke megszökött? Mi az tán nem tudtad eléggé kielégíteni az igényeit? - fuldoklott már a nevetéstől, ami bennem a pumpát kezdte egyre magasabbra nyomni.
A szobában megjelentek a többiek is.
- Mégis mi a fene folyik itt? - állt az ajtóban Max.
- Áhh hát ti is itt vagytok, hmm akkor tényleg nagy a baj...- röhögött tovább.
- Rég láttalak, de úgy látszik még mindig akkora tapló vagy amekkora voltál. - nézett rá dühösen Katy.

- Jajj cica, ne csináld már. - közeledett felé, mire Adam rávetette magát.
- Hadd őt békén. - morogta. -Mit akarsz itt? Hol van Audrina? - kérdezte tőle Adam. Még elég jó állapotban volt, ha mondhatjuk ezt így.
- Ez aztán a kedves fogadtatás. - morgott az orra alatt. Mintha direkt próbálná az agyamat húzni, és még jobban felbosszantani.
- Na jó ebből most elég. - csattantam fel.
- Nincs veled Audrina? - kérdezte Max.
- Szerinted akkor idejönnék? - gúnyolódott. Majd kiszaladt az ajtón egyenesen le az emeleten. Mind követtük. A nappaliban le s föl járkált.
- Szóval lássuk csak. Azt mondjátok, hogy Júlia eltűnt. Na de mégis kinek állt szándékában elszakítani Júliát Rómeótól rajtam kívül? - terült ki egy vigyor az arcára.
- Nagyon humoros vagy. És képzeld rád gondoltunk. - morogtam rá. Nem hiszem, hogy sokáig tudok egy légtérben egy levegőt szívni vele.

- Ohh, hogy ez milyen megtisztelő. - mosolygott rám, komolyan mondom a szemei is csillogtak. Oké, most elég, ha nem húzz el két másodpercen belül én felnyársalom.
- Nyugodjatok le. - nézett rám Max. Valószínűleg érezte, hogy a bomba nálam hamarosan robban.
- Hmm ez igazán kiábrándító, hogy valaki beelőzött. - ütögette ujjával az állát, mintha gondolkodna. Felpattantam a kanapéról, de Adam vissza lerántott maga mellé.
- Jajj Jacky fiúúú nem szabad. - rót meg s fejét nem tetszően bológatta.
- Én esküszöm, hogy megöllek. - fenyegetem meg, halál nyugodt hangon. Még magam is meglepődtem halk de mégis halálosan fenyegető hangomon.
- Húú, akkor megyek szerzek egy pelust. Na sziasztok. - tűnt el a hátsó bejáraton. Már épp indultam volna utána amikor Petra állta el az utam. Egy cetlit tartva a kezében. Eléggé ingerült és idegesnek tűnt.
- Ezt most találtam az ajtó előtt. - mutatott rá a papírra. Kivettem a kezéből és hangosan felolvastam.

- "Ne keresettek. Elmentem, nem fogok visszajönni. Sajnálom, de nekem ez így nem jó. Már nem szeretlek. Elegem van, hogy nem élhetem a saját életem és nem tehetem azt amit én akarok. Én vámpír akartam lenni, te megakadályoztál. Így elhatároztam, hogy elmegyek. Chris és Nikki-nek kérlek mondjátok, hogy szeretem őket és, hogy szakítottunk, én meg elköltöztem. A parkolós történetben meg egy másik vámpír segített, nem ismeritek, nem bántott engem, már el is ment jó messzire innen. Sajnálom Petra. Sajnálom Jack. Audrina.. "

A sorokat olvasva valami összetört bennem. A szívem. Ami az övé volt. Nem szeretett. Soha nem is szeretett. Átverés volt az egész. Hazudott. Itt hagyott. Elment....
Valami megszűnt bennem. Nem érzékeltem a külvilágot, csak elakartam tűnni és egyedül lenni.


Ez volt az utolsó előtti fejezet :) A következő NEM Audrina szemszög s NEM Jack szemszög lesz. Meglepetés lesz az új szemszög ^^.
Jó olvasást. Tudom, hogy elég rég írtam már, de sajnos nekem is kell járnom iskolába, és itthon is kell segítenem. sajnos a lovaglást is elhanyagoltam, mint az írást. Itt a szünet és tanulhatok, mert van mit...:S Na de jó szünetet nektek. Holnap még jövök és kérlek szépen titeket kommizatok :) Az előzőhöz alig érkezett komi. Nagyon rosszul esett. :/

xoxo Sz.