50. Fejezet.

Eric szemszög


Eddig minden simán ment. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű és könnyű lesz minden. Csak egy pillanat volt s kész is volt. Mindent, amiért eddig sóvárogtam, ami eddig legnagyobb vágyam volt.. most megkaptam, megérinthetem, halhatom hangját, beszélhetek hozzá.

Az életem megváltozott. Mióta visszatértem, találkoztam vele, minden más lett. Új családot kaptam, úgy szülőket, és egy hugicát. Ők nem tudják, azt hiszik nem emlékszem pedig igen. Minden egyes pillanat megragadt. Tudom, hogy ki vagyok és ki voltam. De ez már valóban nem lényeges. Fontos feladatom van, boldoggá kell tennem őt. El megyünk innen jó messzire és bejárjuk a világot.

- Eric, gyere légy szíves beszélnünk kell. - nyitott be Eva. Hirtelen becsuktam a naplóm és felnéztem rá. Ő volt az én pót anyukám. Egy édes, szeretni való nő.

- Mindjárt megyek. Felébredt már? - mosolyogtam rá.

- Nem nem, még mindig alszik, hagyjuk hadd pihenje ki magát a kedves. - csukta be az ajtót. Igaza volt, szerelmem biztos nagyon fáradt, sokat utazott, hadd pihenjen.
Egy sóhaj kíséretében leraktam a naplóm az éjjeliszekrényre és elindultam a nappaliba.

A folyosón haladva benyitottam a vendégszobába, ahol szerelmem aludt. Édesen szuszogva. Halkan becsuktam az ajtót és tovább haladtam. Lent hallottam, hogy a többiek épp vitatkoznak valamin.

- Mi a baj? - ültem le a kanapéra.

- Te. - szusszantott mérgesen Jenny az én drága kishúgom.

- Jennifer. - mordult rá Josh, Eva férje az én pót apukám.

- Most mi van na? - rántotta meg a vállát. Mire hozzávágtam egy párnát.

- Nyugodj le tesó. - nevettem.

- Eric ez nem vicces, neked minden meg van engedve, az én cselekedeteim meg korlátozva vannak. Hol itt az igazság?! - ajjaj ebből hiszti lesz, már most érzem.

- Kislányom, elég legyen. - szólt rá szelíden anya. Soha nem kiabált vele, mindig higgadt és nyugodt hangnemben beszélt vele. Ezt mindig is becsültem benne.

- Mi legyen veled? - kérdezte apa.

- Szeretném, ha maradna...

- Én is szeretném. - mondta anyu, egy köszönöm-öt tátogtam felé, mire ő mosolyogva biccentett.

- Jenny?

- Nekem mindegy, legalább lesz aki jön velem vásárolni. - nevetett. Odamentem hozzá és megöleltem.
-Köszönöm- suttogtam neki.

- Nem mondom azt, hogy semmit nem tesz, mert sokba lesz ez még neked. - nevetett fel, mire összekócoltam a haját. Szemei szinte szikrát szórtak ahogy rám nézett.

- Oké-oké - emeltem fel védekezésképpen a kezeim és leültem vissza a helyemre.

- Apa? - néztem érdeklően felé. Ő még nem mondta el a véleményét.

- Én őszintén nem tartom jó ötletnek, de hát régóta ismered, és ha te azt mondod hogy szeretitek egymást, akkor legyen.

- Köszönöm. - vigyorogtam rájuk.

- Gyere nézzük meg, hogy felkelt-e már, készítek neki valami finom ételt. - pattant fel anya és rohant a konyhába szorgoskodni.

Felmentem a szobámba átöltözni. Miután átöltöztem, lementem a konyhába, megnézni hátha kell egy kis segítség, de mire leértem Eva egy mindenféle finomságokkal teli tálcát nyomott a kezembe.

- Oh hát csodálatos vagy anya. - nyomtam egy puszit az arcára. - Köszönöm.

- Nincs mit, drágám, De menjünk, ki ne hűljön a tea, raktam oda narancslét is hátha azt is megkívánja. - mondta.

Elindultunk fel a vendégszobába ahol szerelmem aludt eddig. Leraktam az éjjeliszekrényre a tálcát. Leültem az ágy szélére és végig simítottam kedvesem arcán. Az érintésre megremegett.

- Lassan fel fog ébredni. Anya Ő már eddig is a családunk tagja volt. - néztem rá.

- Tudom drágám, tudom.

Apa lépett be az ajtón, majd megállt Eva mellett.

- Apa neked se kell mondanom ugye? - néztem rá komolyan.

- Nem. - nézett az ágyon alvó kedvesemre. Aki mocorogni kezdett.

Annyira vártam, hogy felébredjen, hogy megölelhessem, elmehessünk sétálni, láthassam gyönyörű szemeit. Halljam nevetését.

- Gyerünk szerelmem, nyisd ki a szemed. - szorítottam meg a kezét finoman.

- Nyugalom. Idő kell neki, hiszen már két napja alszik. Az altató hatása még most megy ki. - mondta anya.

- Tudom, csak már türelmetlen vagyok. - sóhajtottam.

- Jen hol van? - kérdeztem anyáéktól, mivel nem hallottam, hogy a zene szólt volna a házban vagy bármi más zajt ami a húgocskámra utalna.

- Elment, elvitte a levelet. Meg gondolom elment vásárolni ha már a városba járt. - kuncogott anya.

- Ti nők. - morgott apa az orra alatt, persze nem úgy értette, csak azért szeret ő is mindenhez megjegyzést fűzni.

- Héé - bökte oldalba anya, majd apa átölelte és anya készségesen bújt ölelő karjaiba. Ez volt náluk a "veszekedés". Mondjuk volt már olyan, amikor tányérok röpködtek de az ritka, mint a fehér holló. Az én szememben ők voltak a tökéletes pár és a tökéletes szülők.

Az idő ketyegett vészesen én meg még mindig csak tehetetlenül ültem ott. Nem tudom mennyi idő telt el, anya szerint még csak negyed óra, de már egyre többet mocorog. Lassan fel fog ébredni.
Kezeim végigsimítottam kezén, majd arcán. Megfogtam apró kezeit és megcsókoltam.

A türelem nem az én jó tulajdonságaim közé tartozik . Ezt valahogy a genetikai kódolásomnál elfejeltették belém programozni.

Kedvesem mocorogni kezdett, majd mintha szólásra nyitotta volna ajkait. De hangot nem adott ki. Szemei hirtelen felpattantak és érdeklődve nézett felénk.



Kedveseim, ez volt ennek a könyvnek az UTOLSÓ fejezete. Következő fejezet, nem tudom mikor várható. Már nekiültem házi dolgozatot csinálni, közben megírtam ezt is. Tudom, hogy rövid lett, gondolkodtam, hogy belerakok még egy szemszöget de szerintem elég lesz ezt is megemésztenetek. Tudom, hogy most elég zavaros minden, de nyugodjatok meg időben minden ki fog derülni. És remélem azért lesznek akik rájönnek.
Utólag is kellemes ünnepeket kívánok nektek! Na nem is beszélek tovább, tessék komizni, és akkor jön a következő fejezet. Megint nem írtok, csak egyetlen komit kaptam amit Anitának köszönhetek. Ő az aki mindig ír. Nagyon szépen köszönöm drága (L) Nem akarlak téged büntetni, de ha ez így halad tovább, akkor lehet, hogy csak te fogod megkapni a további fejezeteket, persze ha érdekel. Mondhatjátok,hogy szemétség tőlem, de az a pár szó olyan jól esne :(
Karácsonyi ajándékként fogadjátok az új dizájnt tőlem aminek fejlécét jó barátnőm készítette el, ezúttal is köszönjük Dóri (L).
Kommizatok kérlek! Köszönöm.
xoxo Sz.