33. Fejezet.

33. Fejezet

Jack szemszög

Az igazság pillanata….

Az idő kínzó lassúsággal telt. Számomra ez már megszokottnak számított, de amikor egy olyan döntésre vagy válaszra várunk ami meghatározza az örökkévalóságot, mindjárt más minden. Mondanám azt, hogy életem során, de mivel én már ha úgy nézzük halott vagyok, inkább maradjunk a létezésem szónál. Tehát létezésem eddigi pontjáig sok minden történt velem, és most amikor végre igazán boldog vagyok egy olyan nő mellett akit tényleg mindennél jobban szeretek, akit épp csak most kaphattam meg, de már el is veszíthettek vagy már el is veszítettem. Arcán hirtelen a felismerés suhant át.  Majd gyönyörű nagy szemeit rám szegezte.

-         Mond azt, hogy,…..hogy ez nem igaz, és soha, soha egyetlen újjal sem bántottál egy embert sem -  az elején szinte fenyegető volt a hangja, de a mondat végére inkább könyörgésnek hallatszott.

-         Én…én…

-         Nem és nem, az nem lehet.- vágott a szavamba.

-         Figyelj rám kérlek.-  fogtam két kezem közé arcát.

-         Először is, soha nem bántottam egyetlen embert sem. –arcán egyfajta megkönnyebbülés futott át. – Másodszor, lenne egy kérdésem, kérlek őszintén válaszolj.

-         Rendben.- hebegte.

-         Félsz tőlem?-

-         Nem. – vágta rá azonnal. Elég értetlen fejet vághattam, mert felkuncogott.

-         Te nem félsz tőlem?- kérdeztem meg még egyszer akadozva.

-         Nem. – suttogta.

-         De nekem ezt még meg kell emésztenem, mondtam, hogy én szeretlek, és nem az a lényeg, hogy mi vagy, hanem, hogy mi van benned és én így szeretlek. De időre van szükségem.

-         Miről szeretnél tudni? – puhatolóztam, nem tudtam, hogyha most teljesen őszinte leszek vele, megijesztem és elriasztom magamtól, vagy csak a féligazságot mondjam el neki. Nem hazudhatok neki.

-         Mindenről. És akkor most Chris is vám….vámpír? – mondta akadozva a vámpír szót.

-         Nem, csak én.   Mielőtt az árvaházba kerültünk volna, az egyik este Chris korán elaludt, nekem nem sikerült. Lentről zajokat hallottam, elindultam a lépcsőn, a nappalinak csöndjét anyánk hangos sikolya törte meg. Majd egy szőke nő jelent meg előttem. Elkapta a csuklóm és mélyen beleszagolt, nagyon megriadtam, nem tudtam hogy mit tegyek, hirtelen egy magas férfi szedte le rólam a nőt. Felszaladtam a lépcsőn és a szobámban bebújtam a sarokba. Még egy hangos sikoly, de ez most apám száját hagyta el. Nem mertem lemenni még egyszer és meg nézni mi történt anyuval és apuval.  Másnap reggel rendőrökkel volt teli a házunk, a szüleimet meggyilkolták.

Chris-t és engem árvaházba vittek.  Nagyon magamba fordultam, nem beszéltem senkivel, csak a kis öcsémmel aki nem tudott semmiről, hiszen átaludta azt az egész éjszakát. Egy nap egy fiatal házaspár jött el az árvaházba és kifejezetten tetszett nekik Chris. Őt elvitték magukkal, míg én több éven keresztül egyedül voltam. Szeptember 21.-én egy férfi jött be és magával vitt. Ellenségesnek tűnt, és úgy éreztem félnem kell tőle, de ő mégis mindig behízelgően beszélt hozzám. Az évek teltek és én felnőttem, 20 éves voltam amikor elmondta, hogy valóban ki is ő. Azon a napon amikor  a szüleimet meggyilkolták Ő ott volt. Nem akartam neki elhinni, majd elmesélte a saját kis történet, magáról és a barátnőjéről, aki egy szőke önző nő volt. Mutatott róla egy képet rögtön felismertem a nőt. A férfi rákérdezett, nem is inkább állította, hogy már értem, hogy miről van szó. Valóban megértettem. Megtudtam, hogy ő és az a nő is vámpírok. El mesélt mindent a vámpír létről és a végzetes estéről is. Reachell egy újszülött vámpír volt és nem tudta korlátozni az erejét és a szomját. A közeli erdőben vadászott amikor megérezte a szüleim illatát. Rögtön elborult az agya és rájuk támadt.

Engem már nem bántott mert az a magas férfi leállította és elvitte. Iszonyúan dühös voltam, hogy miért engedte, hogy meghaljanak, de rá kellett jönnöm nem az ő hibája volt. Elmondta nekem, hogy rettentően sajnálja a történteket de Reachell-t nagyon nehezen tudta visszafogni, azért is mert az újszülöttek nagyon erősek és Neki még rendkívüli képessége is volt. Szörnyetegnek gondoltam a vámpírokat, viszont idővel be kellett látnom, hogy nem így van. Megkértem, hogy változtasson át, nem akart beleegyezni, az átváltozással járó hatalmas fájdalom miatt. Az érveim meggyőzték és teljesítette a kérésem. Az átváltozás maga a pokol volt, szinte úgy éreztem mintha elégetnének elevenen, a fájdalom leírhatatlan volt. Amikor felébredtem, teljesen másként láttam mindent. Minden apró porszemet, minden repedést, minden kicsi hibát észleltem a falon. A színeket és a fényeket egyaránt tökéletesen érzékeltem, a hallásom is kiválónak bizonyult. Vártam a véres időszakomat amikor csak a vér számít és semmi más, de nálam ez mégsem következett be. Szerinte ez az én képességem, eszméletlen önuralom és egy mentális pajzs különböző képességekkel, kedvencem az emberi tulajdonságokat átvevő, mert a mi bőrünk nagyon hideg és kemény.  Megtanultam mindent amit kellett, és egy idő után elkezdtem járni a saját utam.

Bejártam szinte az egész földet, nem maradhattam tovább egy helyen három négy évnél, hiszen az emberek összebeszéltek volna, hogy miért nem változom. Találkoztam Melanie-val és beleszerettem, mivel Ő Alaszkábán élt így én is odaköltöztem. Egy balesetben meghalt, de innentől már tudod, hogy mi történt.

-         És ki volt Ő..aki átváltoztatott? – igen, ezt szándékosan nem említettem, de tudtam, hogy nem fogja kikerülni a figyelmét, hiszen Ő olyan okos, szép és tökéletes, nem érdemlem én meg Őt.

-         Mark. – hajtottam le a fejem.

-         Úgy érted, hogy a…a mostoha apám? -  vált ijedté a hangja.

-         Igen, úgy.

-         Akkor most már értem.

-         Nem értelek. – vontam fel a szemöldököm.

-         Amikor a kezem, - nézett rá a kezére – nagyon erős volt, azt hittem össze töri a csontjaim. És mintha az érintése égetne.

-         Igen, annak a szemétnek ez a képessége. – szűrtem fogaim közt.

-         Ez már nekem egy kicsit túl sok, a történeted…istenem… - ölelt meg.  Ez egy kicsit hirtelen érintett, de nagyon jól esett, hogy nem fél tőlem.

-         De miért akart engem bántani? – nézett rám könnyes szemekkel.

-         Valószínűleg azért, mert úgy gondolja, mivel ember vagy valami hülyeséget fogok csinálni és nem tudok majd uralkodni magamon, ami majd a lebukásunkhoz fog vezetni.

-         Hiszen ő és anya is?

-         Igen, de Mark több száz éves pontosan 345 éves, és az önuralma szinte már tökéletes.

-         Akkor benned miért kételkedik?

-         Azért, mert nem tudja egyszerűen elfogadni a képességeim és azt, hogy ami neki több száz évbe telt az nekem semmi időbe nem telet. Nagyon nehezen érintette, hogy az én tehetségem sokkal kifinumultabb mint az övé.

-         És mivel táplálkoztok?  Elégtek a napon? Koporsókba alszotok? Éjszaka denevérré változtok? – szaporázott el a kérdéseivel.

-         Egyszerre csak egyet. Először is én állati véren élek, úgy mond én és a többi fajtánk béli aki állatokkal táplálkozik vegetáriánusoknak hívjuk magunkat. Nem égünk el a napon, nyugodtan járkálhatunk a napon, és mi nem alszunk, sem koporsóban sem semmiben.  És hogy válaszoljak utolsó kérdésedre, ami gondolom nem az utolsó hiszen rengeteg kérdésed lehet, nem változok deeréré, mondjuk ezt te is tudhatnád hiszen tegnap éjszaka is együtt voltunk. – kuncogtam fel. Mire válaszul a képembe csapott egy párnát.

-         Oké, idáig nem is olyan szörnyű. –nevetett fel ő is és átölelt majd megcsókolt. – de mesélj miről kel még tudnom?

-         Nagyon gyorsak vagyunk, a szemünk színe változik, a bőrünk jéghideg és kőkemény és halhatatlanok vagyunk. A képességeim, hát sok van, és ha egyszer használnak valamit rajtam át tudom venni, ott van még a pajzs és az emberi tulajdonságok másolása.

-         Mikor mutatod meg? – csillogott fel szeme.

-         Mit? A gyorsasságot? Hát amennyire gyorsaság szerető vagy felőlem semmi akadálya.

-         Abban is benne vagyok, de én még másra is kíváncsi vagyok.  Én egy vadászatot is megszeretnék nézni.

-         Kizárt dolog. – vágtam ár rögtön.

-         De miért?

-          Mert veszélyes, ilyenkor én a vámpír énemre hagyatkozom, az érzékszerveimre és ha te ott lennél, valószínűleg nem tudnék koncentrálni.

-         De egy valamit ígérj meg. – néztem rá komolyan.

-         Bármit.

-         Erről senkinek soha nem beszélhetsz.

-         Chris már tudja?

-         Nem, de idővel megfogja.

-         Én azt hiszem, most elmegyek és sétálok egy kicsit. – kelt fel az ágyról.

-         Rendben. – engedtem el egy szó nélkül. Most biztos nagyon nehéz neki, hagynom kell neki időt míg feldolgozza.

-         Audrina! – szóltam utána.

-         Igen? – fordult vissza.

-         Szeretlek és köszönöm, hogy elfogadsz. – osztottam meg vele érzéseim.

-         Én is szeretlek. – majd ki ment az ajtón.

Hát mára ennyi lenne.. nem nagyon haladtunk előre a cselekményekkel de ez egy fontos rész volt, hogy Jake elmondhassa az igazat és hogy majd tovább folytatódhasson a cselekményszál. Az elkövetkezendő fejezetekben érdekes fordulatokat tervezek, tudom, hogy rég volt már friss, de mindenkinek ott volt az iskola javítani kellett, így is örülök, hogy csak egy négyesem lesz év végén, általában nekem év végén és fél évkor is két darab négyesem van..szóval ezért érezhettétek úgy, hogy hanyagolom a blogot, pedig nem így volt. Többen tudjátok, vagyis Csiling biztosan hogy színházi teendőim is voltak bőven, minden héten vasárnap és hétköznap szinte mindennap suli után estig színházban próbák, mellette tanultam és volt egy két napos díjugratás versenyem is amin egész nap napon voltam, és annyira siettem reggel, hogy nem kentem be magam szóval sikeresen leégtem. Voltam strandon sikeresen megint leégtem, majd sokat voltam megint a napon és tegnap az orvosnál kötöttem ki. Péntek este leültem, hogy írjak frisset de nagyon rosszul lettem, hányingerem volt,nagyon fájt a fejem és szédültem. Megnéztem a hőmérsékletem lázas voltam. Másnap a dokinál kezdtük aki mondta hogy összeszedtem valami vírust a strandon a vizben és napszúrást kaptam, ami azzal járt, hogy egész nap csak innom kell és egy hűvös szobában lennem, mivel majdnem ki is száradtam és azzal is be akartak rakni egy kórházba. Ne hogy azt higyjétek hogy most csak sajnáltatom magam mert nem azt szeretném, csak elmeséltem,hogy mi történt velem mostanság és hogy miért nem írtam nektek többször.

És akkor lenne itt még valami. Az utolsó frisshez mindössze két kommentár érkezett ami ez előző fejezethez mérve nagyon kevés hiszen ott kaptam 6 db kommentárt. És nagyon is örültem neki, és a kettő darab komminak is….. de ha össze jönne megint HATNÁL TÖBB DARAB KOMMENTÁR AKKOR BEVEZETNÉM LEHET A HETI KÉT FRISST. DE CSAK ÚGY HA EZ A KOMMENTÁR KÜLDÉS AMI MEGHALADJA A HATOT RENDSZERES MONDJUK HA A 36-IK FEJEZETIG MINDIG KAPOK HATNÁL TÖBB KOMMENTÁRT AKKOR HETI KÉT FRISS LESZ:DDDDDDD

Remélem össze jön és szeretnétek azt a heti két friss mert én nagyon szeretném.

És akkor végül. EZT A FEJEZETETT CSILINGNEK ÉS ESZTERNEK KÜLDENÉM, ŐK AZOK AKIK szinte állandóan komiznak.

Köszönöm szépen a többi kommentárt is.

Ölel és puszil titeket.:

Szandi