34. Fejezet

34. fejezet.

Audrina szemszög

Van, hogy az ember egy olyan világba csöppen amiről fogalma sem volt eddig. Engem úgy neveltek, hogy soha ne hátráljak meg és ne meneküljek a problémák elöl, viszont ez már sok volt. Egyszerre annyit tudtam meg, ami teljesen megváltoztathatja az életem, szeretem Jack-et erről semmi kétségem. Ahogy kiléptem a ház ajtaján magam mögött hagyva szerelmem és az igazságot, rá kellett jönnöm, hogy ez nem én vagyok. Én soha nem hátrálok meg, de most szükségem van egy kis gondolkodásra. Összezavarodtam. Túl élhet a szerelem egy ilyen tényezőt is? Nekem nem számít, hogy Ő mi. Teljes szívemből szeretem, neki vajon elég lesz az én szerelmem? Ugyan úgy fog szeretni öregen és ráncosan? Végig nézi a halálom?
Ezernyi meg ezernyi kérdés tört fel belőlem, ami még egyenlőre mind megválaszolatlan marad. A kedvenc parkomba mentem. Szép, felhőtlen napos idő volt, a gyerekek a parkban játszadoztak, mosollyal az arcukon, de jó volt kisgyereknek lenni, az élet ott még gondtalan és tökéletes. Az egyik kislány elesett, sírt, az anyukája oda rohant hozzá és megpuszilgatta, majd talpra állította és mehetek tovább.

Mi történt azon az estén pontosan, meg kell tudnom, még két nap és itt az esküvő, ma van a legény és leány búcsúztató, össze kell szednem magam, meg beszélem Jack-el, hogy ezek után is szeretne-e velem maradni vagy sem. Én elfogadom és tiszteletben tartom a döntését, bármi is legyen az.
Ránéztem az órámra, ideje készülődni, már felhívtam a hotelt, hogy este a megbeszélt időpontban ott leszünk, nem terveztem semmi chippendér show-t, csak lemegyünk a bárba, iszogatunk, táncolunk és csinálunk egy fergeteges éjszakát. Míg a pasiknak küldeni fogok egy kis meglepetést. Csak még azt nem tudom, hogy hova, ha visszamentem ki kell szednem Jack-ből. Elindultam haza, az utca már nagyon csöndes volt, amikor kiléptem az úttestre egy autó majdnem elütött. A vér megfagyott az ereimben. A sőför beletaposott a fékbe és megállt.
- Maga úgy mégis normális? – intéztem a kérdést a vezetőnek, aki rám sem nézve elhajtott mellettem de előtte kihajolva az ablakon annyit mondott: „bocsi cica”. Hát te meg menj a büdös francba. Az ilyen alakok honnan szereznek jogsit? A kínai piacról?! Az ember már a járdára sem teheti le a lábát, mert a zebrán elütik?! Balfék. Az egész utat szinte végigmérgelődtem, az emberek annyira de annyira, ááh mindegy hagyjuk is. A kocsi feljárón megláttam Nikki kocsiját, reméltem is, hogy itthon van, hiszen készülődnünk kell és még meg kell tudnom, hogy hol is lesznek este a fiúk, de remélem, hogy könnyen fog menni. A nappaliba érve Nikki mosolyogva fordult felém.
- Szia! Összepakolok és indulhatunk. – köszönt vidáman.
- Sziasztok! Oké, csak még van egy kis elintézni valóm. – kacsintottam rá.
- Jó bulizást csajok! De nekem aztán semmi bepasizás. – nevetett fel Chris. Ezen csak mosolyogtam, és elindultam megkeresni szerelmem. Nem tudom miért, először az én szobámban néztem meg. Rossz találat, ugyanis a szobám üres volt. Elindultam a folyosón Jack szobája felé, ami igen már az övé, hiszen eredetileg Chris.-é volt, viszont Nikki már megosztja vele saját kis lakosztályát, meg hát Chris-nek sikerült rávennie Jack-et, hogy költözzön hozzánk, így nem kell szállodában laknia és én is itt vagyok. Kopogtam az ajtón. Bentről halk zene szólt. Benyitottam. Kedvesem a kanepén elterülve feküdt, szemei lehunyva.
- Szia! – köszöntem neki, de szemeit még mindig nem tárta fel előttem.
- Szia! – sóhajtott fel. Ez olyan aggodalmas sóhaj volt. Kíváncsi volt, hogy mire jutottam.
- Merre jártál? – nyitotta ki végre szemeit, majd arcom kezdte fürkészni.
- Csak a parkban, muszáj volt végig gondolnom ezt az egészet. – a padlót fixíroztam.
- És mire jutottál? – nyúlt állam alá, hogy szemembe nézhessen. Szemében láttam mindent, félelmet, mérhetetlen szerelmet, aggodalmat, szenvedést, bánatot..
- Nem tudom, magam is összezavarodtam, félek, nagyon félek, tudod ez nem rám vall, engem nem így neveltek, én soha nem hátráltam meg a gondok és problémák elöl a fejemben mégis ezernyi kérdés kavarog ami egyenlőre mind megválaszolatlan. Mi lesz majd a jövőben, végig nézed, ahogy meghalok? Ahogy megöregedem, és te ugyanolyan fiatal maradsz? Tudod, sok ilyen kérdésre csak egy választ tudtam felhozni, azt hogy szeretlek. Nem érdekel a jövő csak a jelen, és most velem vagy és szeretlek mindennél jobban. – simítottam végig arcán.
- Én is szeretlek, ha tudnád, hogy mennyire. – szemeiben megcsillant a vágy. Audrina most jött el a te időd. Még egyszer végigsimítottam az arcán. Száját egy jóleső sóhaj hagyta el. Magamban ujjongtam, látván, hogy tekintette elhomályosul, hogy én is ilyen hatással vagyok rá, mint Ő rám.
- Mit terveztek estére? – kérdezte hirtelen.
- Egy szállodában, egy csajos este, lemegyünk a bárba, ott iszogatunk és mulatunk egyet, majd fent a lakosztályban rendezünk egy pizsipartit, a legjobb barátnőm ha már férjhez megy, akkor adjuk meg neki a módját. – pusziltam meg az arcát.
- És ti? Mit csináltok? – pusziltam megint meg az arca szinte minden szegletét, kivéve édes ajkait.
- Semmi érdekeset. – mormolta. – kibéreltem egy bárt, ha már a bratyóm esküvője lesz, ott énekelünk, meg iszogatunk egyet.
- És mond azt, hogy nem akarsz alul öltözött nőcskéket nézegetni. – suttogtam ajkaira.
- Nekem te vagy a világ legszebb nője, de kérdésedre válaszolva, nem, nem terveztem ilyet. Mondjuk van Chris-nek egy meglepetésem, de azt majd később.
- Ahham. És hol lesztek? – még mindig ajkainál időztem, de nem csókoltam meg.
- Egy közeli szállodában, a Fourseaons-ben .
- És ti? Te sem akarsz ugye alul öltözött pasikat nézegetni? – csókolt bele nyakamba.
- Ami azt illeti nem. Minek ha nekem itt az én saját mackóm. – éreztem leheletét nyakamon. Felhúztam az arcát, kezeim hajába túrtak, majd megcsókoltam. Ügyes vagy Audrina. Szenvedélyesen megcsókoltam. Éreztem kezeit a hátamon. Egyik keze felcsúszott a vállamra, tudtam, hogy itt kell megállni, hiszen, akkor egyikünk se szabadul el.
- Mennem kell, pakolnom. - mondtam el két csók között.
- Szeretlek. – mosolygott bele csókunkba, majd felálltam adtam egy utolsó csókot ajkaira s elindultam a szobámba összepakolni. A gardróbom ajtaját kinyitva, a ruhák hada terült elém. Az ágy alól előhúztam egy bőröndöt, egy fekete mini ruha mellett döntöttem, a kedvenc fekete magas sarkúm ugye elengedhetetlen az összeállításomhoz. Váltó ruhát, vagyis még egy szexi ruhát, pizsamát, egy pár fehérneműt és kozmetikumokat gyorsan összeszedtem és belegyömöszöltem a bőröndömbe. Felkaptam a bőröndöt és elindultam le a lépcsőn, majd a garázsban álló kocsimba beraktam. Visszaindultam a megnézni Nikki-t hogy, kész van-e. Már a nappaliban találtam rá az épp ölelkező párosra.
- Szeretlek, jó szórakozást. – csókolta meg Chris Nikki-t. Nikki szorosan hozzábújt. Ilyenkor lehet a mindig vagány Nikki-t igazi törékeny nőnek látni. Elmosolyodtam, akaratlanul is látványukon. Nikki felkapta a fejét, vőlegénye válláról, szélesen rám mosolygott.
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Igen, a csajokat majd felvesszük a lakásuk előtt. Még el kell intéznem egy telefont.
- Rendben, szia drágám. Érezd jól magad, és semmi csajozás nekem aztán, hiszen nem sokára a feleséged leszek. – nevetett fel Nikki.
- Hajajj. – kuncogott Chris is. – Ilyen rövid pórázon leszek tartva? –
- Annál rövidebben. – suttogta Nikki, majd megcsókolta, ismerem ezt magunkról is, szóval idejét láttam, hogy megköszörüljem a torkom, mielőtt még jobban elmélyítik azt a csókot.
- Megyünk már. – szakadt el Chris ajkaitól Nikki.
- De az én kocsimmal ugye? – néztem, vagyis próbáltam kiskutya szemekkel nézni.
- Gondoltam, nem is érdemes veszekednem, ugye? – nézett rám, de a szája sarkában már ott bujkált a mosoly.
- Hát persze, hogy nincs értelme. – nevettem vele együtt.
Beszálltunk a kocsimba, majd előkotortam a telefonom a táskámból. A harmadik csöngésre fel is vette. Meg volt a gyors bemutatkozás, inkább gyorsan az üzleti részre tértem. A nő nagyon kedves volt, egy kicsit drága volt, de hát megért minden pénzt, hogy a fiúkat megszívassam. Elmondtam a címet és az időpontot, majd mondtam a nőnek, hogy közölje a fiúkkal, hogy ez az én ajándékom.
- Köszönöm, viszont hallásra. .- tehát akkor már ez is kipipálva, jaj úgy megnézném majd Chris fejét. Megérkeztünk Nicol és Christina lakásához. A csajok már jöttek is.
- Sziasztok. Nah mizujs menyasszony? Bulizunk ma? – kérdezte vigyorogva Nic. Majd Christi is beült, csak a csomagjait nagy nehezen berakta a többi közé.
- Még jó, hogy bulizunk. – mondta Nikki.
- Nah csajok indulhatunk? – kérdeztem, Nicol-t és Christi-t az egyetemről ismerjük. Nagyon jóba lettünk velük is, de Nic és Christina inkább olyan, mint Nikki és én. Mi, így négyen mindig számíthatunk egymásra.
- Audri, nem is mondtad, hogy ilyen jó kocsid van? Mikor vetted? – kérdezte Christi.
- Amikor meglátogattam anyukám, ezt a kocsit béreltem ki, de azonnal beleszerettem, így megvettem és már az enyém. Az út további része nevetéssel és az estéről szólt. Amikor a szálloda bejáratához értem, egy helyes fiatal pasi állt. Gondolom ő volt a csomaghordó. Nicol nagyot füttyentett amikor meglátta. Hát igen, Ő amolyan nagy pasizós alkat. Leparkoltam a bejárathoz, a fiú odajött hozzánk.
- Jó napot a hölgyeknek! Üdvözlöm önöket szállodánkban. A nevem Billy Mcricé. – mosolygott kedvesen a pasi.
- Most már igazán jó a napunk! – mondta neki Nicol, majd kiszállt,.
- Az én nevem Nicol Care. – fogott kezet szegény Billy barátunkkal. Nic a kicsi Nic még ma be fog pasizni. Van egy olyan érzésem.
- Nagyon örvendek hölgyem. – látszott Billy-n is, hogy Nic nem közömbös számára sem.
- Szólíts nyugodtan Nic-nek, a barátaim így hívnak. – kacsintott Nicol rá.
- Rendben Nic. A kulcsokat kérhetem, a csomagokat felviszik a lakosztályukba.
- Persze, köszönjük. – fájó szívvel, de átadtam a kulcsokat Billy barátunknak. A szállodába lépve, a recepcióhoz mentem. A pultnál egy harmincas körüli nő ült. Korához képest elég jól nézett ki. Hosszú barna haja, és kék szemei voltak, a bőre világos volt.
- Jó napot, üdvözlöm szállodánkban. – mosolygott rám a nő.
- Jó napot, a 459-es lakosztályt foglaltam le.
- Igen, minden bizonnyal ön Audrina, itt írja alá kérem. – nyújtotta át a papírokat.
- Itt van a belépő kártya. Ha bármire szükségük van, a személyzetet telefonon el tudják érni.
- Köszönjük, viszlát. Elindultunk a lakosztályunk felé. Nic teljesen belehabarodott abba a pasiba.
- Akkor kezdődhet a buli? – kérdeztem a csajoktól, majd benyitottam a lakosztályunkba. Hatalmas volt és gyönyörű.
- Ez eszméletlen Audrina. – fordult felém Nikki, majd megölelt.
- Igen, az. Szerintem készülődjünk. Ha minden igaz, van két fürdőszobánk.
- Rendben, akkor én és Christi megyünk az egyikbe ti meg a másikba, így jó? – ajánlotta fel Nic, ez a csaj tisztára felpörgött.
- Nekem jó.- mondta Nikki és Christina egyszerre.
- Nekem is. – mindegyik fürdőhöz tartozott egy-egy zuhanyzó, és egy-egy sarokkád. A lakosztályhoz járt még egy hatalmas francia ágy, két hálószoba, egy nappali, egy gyönyörű kilátással lévő erkély. Megkerestem a neszesszerem.
- Nikki te inkább a sarokkádat válaszd, masszázs és pezsgőfödős. Lazulj el egy kicsit, utána meg tombolhatunk.
- Oké. – majd fogott egy köntöst és a neszesszerét.
- Audrina!
- Igen?
- Köszönöm szépen, én nagyon hálás vagyok, el sem hiszem, hogy férjhez fogok menni. – borult a nyakamba.
- Nikki, ez semmiség, szeretlek a legjobb barátnőm vagy, olyan mintha a testvérem lennél. – toltam el magamtól, hogy a szemébe nézhessek. Arcát könnyek szántották végig.
- Te sírsz? – töröltem le könnyeit.
- Igen, de..de ezek csak örömkönnyek vagy mik. – törölte meg gyorsan szemét. Lezuhanyoztam, majd visszamentem a lányokhoz. Nic már ruhában állt a tükör elött. Egy kék mély dekoltázsú mini ruha volt rajta. Christina-n egy barna ruha. Én is előszedtem a bőröndből a ruhám. Nikki is megérkezett, Ő egy vörös ruha mellett döntött, mivel több ruhát is hozott, de mindenki rögtön erre szavazott. Megcsináltuk egymás haját, majd mindenki kisminkelte magát. Ránéztem az órámra, mindjárt fél tizenegy. Bármelyik pillanatban megérkezhet az én kis ajándékom.
- Itt az idő! Gyerünk csajok, miénk az éjszaka! – majd elindultunk a bárba. A férfiak rajtunk legeltették a szemüket. Engem már kezdett egy kicsit idegesíteni, de Nic-nek nagyon tetszett, hogy mindenki Őt bámulja. Ránéztem megint az órámra. 10 másodperc és tizenegy. Visszaszámoltam magamban. Tíz kilenc nyolc hét hat öt négy három kettő egy és telefon.
A telefonom rezegni kezdett……

Remélem ez egy pár kommit megér^.^
Szandi 

Ruhák:

Nikki: http://m.blog.hu/ro/rouge/image/natalie/052508_portman_200x400.jpg">http://m.blog.hu/ro/rouge/image/natalie/052508_portman_200x400.jpg


cipő:
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs4rLvWStGVWtg631Xyg8eF-T2VVYyBfI88iZwmwpJepXEwLm02BuTJzYVg7PG1MmsDjcpGDHlHSVgrjrqaspGx1PiAv3ur4pMhL3p8Tdql6EQ9He7STeVXbmQWTZTHk-0_5ru9lkAxi8k/s400/f2B5f99a19A135fF__profile.jpg

Audrina: http://latimesblogs.latimes.com/photos/uncategorized/2009/03/30/rage_perla_stewart.jpg

cipő:http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2007/01/18/images/110_tv42oltozkodesi_kalauz.jpg

Nicol:
http://m.blog.hu/ro/rouge/image/%C3%ADcindi/082908_lively_200x400.jpg

cipő:
Christina:http://cotcot.hu/assets/0002/7176/nanushka_640.jpg

(itt a jobb oldali, csak barnásabb árnyalatban)

cipő:
http://rockercsaj84.freeblog.hu/files/K%C3%A9pek%20a%20blogra/Fekete_cip%C5%91.jpg