22.Fejezet II/II

Audrina szemszög


Nem tudtam hogy hogyan kéne neki segítenem.Ő szerintem még abban sem volt biztos hogy Ő menniyt segített nekem, valószínűleg észre sem vette de én tudtam hogy Ő itt van velem és mellettem áll mindenben.Sokszor húzott ki a gödörből csak egy mosolyával, és mindig tudta hogy mit szeretnék, amit készségesen teljesített is.Az a sok vásárlás csodálom érte hogy még nem mentem az agyára.
Ez egy kicsit röhejes ha vissza gondolok, amikor a fehérnemű boltba ráncigáltam be nah meg az első találkozásunk, mennyire utáltuk egymást, állandóan csak piszkálódtunk mint két rossz gyerek és most tessék megnézni hol tartunk?!
Szerintem mind  a ketten bármit megtennénk a másikért.Nagyon megszerettem.Igaz és hűsséges nah meg bolond barát.
Nikki szomorú arcal közeledet felém.Amikor mellém ért csak megöleltem.A teteknek néha nagyobb szükséglettük van mint a szavaknak.
-Gyere, hagyjuk őket magukra egy kicsit.-engedett el Nikki.
-Mondjuk addig nézzünk szét egy esküvői ruha boltban mit szólsz hozzá?-ahogy rám nézett láttam hogy megcsillan a fény a szemében, és hát nekem is sietnem kell az esküvővel hiszen még 1 hónapom van rá és utána kezdődik a suli.Az idő nagyon ellenem van, de sebaj meg fogom oldani.
-Miért is ne.
-Tudok egyet a belvárosban, szerintem ott vannak a legjobban, és nincs is innen messze csak két saroknyira.
-Te vagy ebben a főnők, nah de azért majd én is beleszólok mer ha valami nagyon csipkés és rózsaszín ruhát akarsz rám aggatni kiruglak.-a parkot betöltötte kettönk csilingelő nevetése.Remélem a fiúk is meg tudják beszélni.
-Igenis főnök asszony.-de már a hasam kellet fogjam a nevetéstől,mire ő szúrosan nézett rám.
-Nah de kikérem magamnak mit képzel maga én még csak 24 éves vagyok.-de a végét már ő sem tudta azzal a komolysággal elmondani mint ahogyan elkezdte.
-Ahham-motyogtam
-Miért volt olyan szomorú az arcod talán Chris mondot..
-Csak nagyon aggódom, ahogy láttom már nagyon beleélte magát ebbe a testvéres dologba és nem szeretném ha csalódna.-vágott a szavamba.Igen, ez nem is volt meglepő Nikki szájából, hiszen ez a vagány csaj külső egy nagyon érzékeny felnött nőt takar.
Gyorsan oda értünk a hatalmas  nagy szalonhoz.Ahogy beléptünk egy csodálatos látvány  fogadott minket.Mindenütt szebbnél szebb ruhákat láthattunk.
Az eladó nő kedvesen köszöntette minket.
-Köszöntöm önöket a Chanel szalonjában.Ha bármiben tudok segíteni azonnal szóljanak.-majd a nő megmutatta hogy hol találjuk a tört fehér és  a fehér esküvői ruhákat.
Órák hossza már válogathatunk amikor azt hiszem rábukantam a tökéletesre.Egy csomó ruhát felprobáltattam vele, de egyiks em volt az igazi.Az egyikben sem volt ott Nikki.Amire azt tudtam volna mondani..húúú ezt rád öntötték míg a kezembe nem akadt ez a darab.
-Nikki azt hiszem megatláltam.-szóltam oda neki.
-Ez tényleg tökéletes,fel is próbálom.-vette ki a kezemből a ruhát és már meg is célzott egy próba fülkét vele.
-Szólj ha kész vagy.
-Istenem ez...ez csodálatos.
-Hát akkor örülnék ha velem is megoszta....-de a mondat végére előbújt és eszméletlenül festett benne.
-Húú Nikki ezt rád öntötték.-végre kimondhattam ezt a mondatot.
-Ugye, ez gyönyörű.-forgott a tükör elött abban a mese szép ruhában.
-Nah gyere menjünk és fizessük ki, mert a fiúk már biztos várnak.
Megbeszéltük az eladókkal hogy házhoz szállítják és rendelnek hozzá olyan ruhát amit már megterveztem és odaadtam nekik a rajzokat.A nő rábólintott és mi elindultunk  a fiúkhoz vissza  a parkba.
Nagy meglepetésünre már be sötétedet ránéztem a telefonomra és már fél nyolc volt.Iylen sokat időztünk volna a ruhák között?!
Fogtunk egy taxit és hazamentünk, gondultuk a fiúk már úgyis hazamentek, ahogy beléptünk a házba nem akartam hinni a szememnek.