22.Fejezet I/II

Jack szemszög



Nem létező szívem újra megdobbant.Melanie elveszítése teljesen megváltoztatott.Rádöbbentem hogy az időnk ugyan végtelen de nem minden marad változatlan.Úgy ahogy én sem, Ő mellette az élet nem tűnt olyan nehéznek mint most.Amikor átváltoztam Mark elmesélt mindent a vámpírokról, hogy az emberi élet emlékei teljesen kiesnek de én?!Hát persze hogy mindenre kristály tisztán emlékszem.Amikor találkoztam Melanie-val Ő mindenestül felfordította az életem, segített nekem változni, és nem engedte hogy sajnáltassam magam, megtanított hogy élni tudjak.Hogy ne mindig a múltban vájkáljak és próbáljam megváltoztatni a lehetetlen, a lehetetlen az volt hogy a testvérem visszakapjam és megóvjam mindentől.
De talán igaza volt a lehetetlen nem biztos hogy nem lehetséges csak bízz és állj két lábbal a földön.A szemem szúrt, ha most sírhattam volna biztos megtettem volna, és nem érdekelt volna semmilyen férfiúi büszkeség.
Lehetséges, ha tényleg Ő az, akkor itt lehetek vele, de nem nem ha megtudná mi vagyok elítélne, undorodna tőlem és nekem..nekem meg muszáj lenne elhagynom.Nem boríthatóm fel az életeét csak úgy.
-Jack, Jack hallasz, jól vagy?Hahóó válaszolj kérlek.-hallatom ezt az ismerős könyörgő hangot, és éreztem a két forró kezet az arcomon de nem tudtam válaszólni, hirtelen minden kitisztult előttem és egy aggódó szempárba ütköztem.
.J...jó..jól vagyok.-suttogtam, de nem vt valami meggyőző.
Elszakadtam Audrina szemeitől és szétnéztem a szobában, mindenki eltűnt csak én és Audrina maradtunk a nappaliban-
-Hova lettek?-kérdeztem
-Chris egy kicsit összezavarodott és elment kiszellőztetni a fejét Nikki meg nem akarta magára hagyni.-bólintottam majd mindketten csöndbe burkolózva meredtünk magunk elé.
-Jack, lehetsé..-
-Igen, az.-szakítottam félbe, mire ő felállt és a kezemre tette a kezét majd megölelt.
-De hiszen ez nagyon jó, nem kell elmenned majd, lehettek egy boldog nagy család, biztos találsz majd valakit magad mellé és akkor igazán boldog lehetsz.-A szavai ott maradtak a fejemben és csak újra és újra lejátszódott.Igen, valóban boldog lehetnék..
-Köszönöm.-most én öleltem meg.
-Nah gyere menjünk keressük meg Chris-t és Nikki-t és beszéljük meg ezt az egészt.
-Rendben.
Nem sokat kellett sétálnunk, a játszótérnél egy padon ülve bukkantunk rájuk.A gyerekeket csodálták.Milyen szép pár így együtt. biztos szeretnének gyerekeket.Én is szeretem volna Melanie-tól, mivel az ő testvére képessége hogy emberré tud változtatni vámpírokat, és így teherbe is tud esni.
-Gyere menjünk oda.-bökött a fejével a mi kis párosunk felé.Bólintottam és elindultam feléjük.Megálltunk elöttük és Nikki rám nézet.
-Beszélgessetek, én és Audrina addig elmegyünk egyet vásárolni.-Mosolygott  ahogy tekintete köztem és Chris között cikázott majd elsétált.
Nem tudtam hogy mit kéne mondanom, kezdésnek jónak tartottam ha leülök mellé, és hát ha ő kezdi.
Kétségbe estem hogy nem akar velem beszélni majd megtörte a csendet.
-Milyen volt?-kérdezte halkan
-Nem értelek..-néztem rá kérdőn, nem értettem hogy kire gondol Audrina-ra? Vagy kire?
Rám kapta tekintettét.
-Édesanyánkra gondoltam.-De most Ő akkor azt hiszi hogy mi tényleg testvérek vagyunk? Az egyik felém ujjongott a másik meg csalódott volt, mert nem akart senkinek sem csalódást okozni.
-Ő jó ember volt, mindig szembeszállt értünk mindenkivel, szerette volna ha fiai többre viszik és világot láthatnának.
-Nem emlékszek Rá.Szerinted lehet?
- Nem tudom, figyelj ha igen akkor...akkor te szeretnéd ha maradnák?-kérdeztem suttogva és próbáltam magam győzködni hogy nem szeretné, hiszen előbb-utóbb meg kéne tudnia hogy mi vagyok.Most menekülnék legszívesebben a világ szeme elöl, még nem telt el 10 év sem mióta vámpír vagyok és nekem a "véres" időszakom mindössze 2 óra hosszáig tartott míg meg nem történt az első vadászatom, egyszer sem támadtam rá senkire sem,mindig is tudtam magam kontrollálni, ezért nem is féltem attól, hogy esetleg rá támadok valamelyikükre.Ez egy kicsi megnyugvással árasztott el.
A kezét a vállamra helyezte majd szemembe nézett.A szemében csak megvetést láttam majd megszólalt.


Nah ma kaptook Jack szemszögöt holnap meg lesz Audo szemszög:D
Nah jó olvasást.
puszi:
Szan