21. Fejezet.

Semmi sem tesz minket annyira magányossá, mint a saját titkaink....de hát ez a mi fajtánknál????!


A tetteinkért felelnünk kell, ki kell állnunk magunkért és csak átadni magad a végtelenek.Élvezd míg van és élvezd míg lehet..
A nappaliban csak az óra kattogását lehetett kivenni.A csönd átjárta az egész házat.A feszültség végig cikázott a gerincemen, beleremegtem.
-Szeretném bemutatni nektek egy kedves ismerősömet.Jack.-fordultam Hozzá.-Ő itt Nikki és Chris.
-Áhh nah végre hogy találkozhatunk, Audrina sokat mesélt rólad.-Nikki felpattant, odaszökkent mellé és megölelte.Jack-nek meglepettség ült ki az arcára.Ezt el ne felejtsem majd meghálálni Nikkinek.
-Szia örülök, hogy megismerhetlek.-mosolygott rá.És Chris felé fordult.Eddig is tudtam hogy nagyon hasonlítanak de most hogy egymás mellet látom őket mintha két tojást látnék.Teljesen egyformák.De ez lehetetlen, valószínűleg csak hasonló a gén állományuk vagy...vagy mi....most miért próbálom magam győzködni????!!!!!!!
-Szia, én is örülök, hogy megismerhetlek.-állt fel nagy nehezen Cris, mihelyst magához tért a döbbenettől.Megkönnyebbülésemre elé állt és kezet fogott vele.
-Nekem a szerencse.-suttogta Jack.
-MI lenne ha leülnétek hozok valami innivalót és Jack mesélne nekünk magáról.-indult a konyha felé Chris.
-Rendben én addig megmutatom a házunkat.-fogtam meg Jack kezét és a szobámig húztam.Ahogy beértünk az ajtón, gyorsan hadarni kezdett.
-Audrina, ez lehetetlen, láttad hogy ő és én mennyire hasonlítunk.-ült le az ágyra és döbbenten meredt maga elé.
-Igen láttam, én tudom és tudtam is hogy van hasonlóság köztettek de most ahogy egymás mellett látlak titeket...mint két tojás.-de a végét szinte már csak magamnak suttogtam...
-Miért nem mondtad? Mi van ha Ő.....-Kelt ki magából majd leült az ágyamra és a kezeibe temette az arcát.
-Figyelj sajnálom, de ez hogy lehet?
-Nekem régen.-csuklott el a hangja- volt egy testvérem, az anyámék intézetbe dugtak,15 éves koromig ott éltem, majd megszöktem és azóta a saját életemet járom.-ez nem lehetséges hiszen Chris is..pont mint Ő.Ezt meg kell beszélnünk, muszáj mi van ha ők testvérek akkor az azt jelentené hogy....
Rátettem kezemet vállára, mire rajta egy borzongás futott végig, először nem értettem,majd éreztem ahogy bőre melegebb lesz.Olyasmi volt most már mint körülbelül az enyém.
-Szeretnél erről Vele is beszélni?-kérdeztem halkan de biztos voltam benne hogy meghallja-Hasonlóan hozzád Chris törté..
-Audrina!-mondta a nevem erős hangsúllyal, felnézett rám, arca elgyötört volt.-Te ezt nem érted..-temette vissza kezébe az arcát...-te ezt nem érthetted-suttogta maga elé.Az ajtómon Nikki kecses keze kopogtatott.
-Jöttök már?-kérdezte az ajtó másik oldaláról Nikki.
-Igen, persze.
-Gyere menjünk, Chris biztos fel fogja hozni, majd leállítom ha szeretnéd.-indultam az ajtó felé, de nem sikerült odáig eljutnom.


Jack szemszög


Elkaptam a derekát és megöleltem, ő tiltakozás nélkül bújt hozzám.Nem tudom miért, de nagyon megszerettem.Kötődök hozzá.
Egyre biztosabb vagyok  benne hogy Chris a testvérem.De nekem el kell majd mennem nem tudhatja meg a titkom.El kell hagynom.
Meg se ismerem,de el is kell hagynom.
-Köszönöm.-toltam el magamtól, csakis annyira hogy gyönyörű csillogó szemeibe nézhessek és egy puszit adhassak arcára.-Menjünk.
Lesétáltunk a nappaliba, Audrina leült az egyik kanapéra jobbnak láttam helyett foglalni mellette.Nikki megjelent egy hatalmas tálcával, rajta mindenféle kajával és innivalóval, amiket valljam be nem nagyon szerettem...néha néha el tudtam viselni az ízét hál' egyik képességemnek.de az ízeket nem tudtam teljesen elnyomni.Meg persze ugye a látszat fenntartása érdekében és muszáj ennem és innom amikor emberek közelében vagyok.
Az én képességem elég hasznos.Egy rövid időre.......de csakis akkor használom ha emberek közelében vagy társaságában vagyok mint például most, ember tudok lenni, vagyis csak képletesen mert néhány tulajdonságukat fel tudom venni.Például ilyen a hőmérsékletem, amikor Audrina hozzámért a testem felvette az ő kb. 36 fokos testhőmérsékletét.
-Remélem szereted a csokis sütit.-rakta le elém a tálcát Nikki.Ezt a csajt már most nagyon bírom.Egy kicsit hasonlít Audrinara.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.Vártam a kérdéseket, a tálcáról elvett poharat már majdnem összetörtem annyira szorongattam.
-Ne haragudj nem akarok tolakodó lenni, de mesélnél magadról?-karolta át Nikki derekát Chris.Hát persze hogy kíváncsi hiszen én is az vagyok...már hogyne lennék istenem amikor lehet hogy Ő....
-Persze, 1985-ben születtem egy kicsi kis városban, a családommal éltünk ott.Nem voltunk gazdagok, apám a fizetésének nagy részét elitta, anyámat állandóan megverte ha nem tetszett neki valami.Én és a testvérem ezt általában minden este végig néztük......egyszer rajtakapott minket apám ahogy leskelődünk utána és megvert minket is.amikor végzett velünk csak a földön heverő anyánkat láttam, nem tudtam mit tegyek, hiszen még csak 10 éves voltam nagy nehezen elráncigáltam és a szobámba rohantam az öcsémmel.Másnap két idős hölgy és egy rendőr érkezett hozzánk.Akkor láttam utoljára az öcsém azóta 17 év telt el és én egy árvaházban nevelkedtem míg ha jól tudom egy másik intézetbe majd később őt egy családhoz bírálták el.Azóta semmi hírt nem hallatom róla.És hát igen ott van Mark....őt Audrina ismeri, ő hozott ki az árvaházból.Vele éltem egy darabig majd amikor nagykorú lettem Alaszkába költöztem és ott élek még most is.Azt hiszem ennnyi.-a szobában újra döbbent csönd ült ki.Nikkinek egy könnycsepp gördült le az arcáról.Nekik legalább nem kellett teljesen hazudnom,igen nekik csak Mark-ról....még hogy ő volt a jófej bácsi aki kihúzott engem a gödörből?!!!!! Ez kész nevetséges.Mark egy szörnyeteg.Főleg a mi fajtánkban én nem hiszem magamról hogy egy lelketlen szörnyeteg vagyok de Mark az.Ő változtatott át amikor megtalált vérbe fagyva...igen...mind ez 1987 években történt, tisztán látom magam előtt, a gondozóim megvertek, mint szinte minden nap, csakis azért mert nem voltam hajlandó kimenni amikor a gusztustalan apám jött meglátogatni, megszöktem nem messze juthattam amikor összefutottam egy nagy kutyával.A kutya rám támadt és én a halálos sebbekkel vérbe fagya maradtam az erdő szélénél.Nem voltam már magamnál,  egy ismeretlen hideg kezét éreztem a homlokomon, majd erősen magához szorított és felkapott, a szél csak süvített mellettem, nem tudtam hogy hol vagyok, azt hittem hogy egy vonaton utazok, de nem tudtam a szemem kinyitni..csak halvány fényfoszlányokat láttam.Majd a hideg kezek letettek és nyugtató szavakat suttogott nekem az idegen.A következő már csak az volt hogy fogait bőrömbe mélyesztette és én három napig éltem meg a poklok kínjait.A fájdalom ami az átváltozás során érzünk, elviselhetetlen, belülről emészt fel.
Az ébredésem pillanata megdöbbentő volt és egyszerűen csodálatos is...a színek, a szagok és a hangok amiket mind tökéletesen érzékeltem, nem tudtam mi történt velem, de ha azt hittem hogy az a fájdalom a pokol volt akkor most a mennyországban vagyok, míg a torkom iszonyúan mart, nem is ez a jó kifejezés minta forró vasat nyomtak volna le rajta.
Azután szépen elmesélt nekem mindent Mark, hogy miért tette és hogy miért ég a torkom, elmentünk vadászni, először gyűlöltem magam hogy egy ártatlan lény életét kioltottam, de nagy nehezen megbarátkoztam a gondolattal, amikor rájöttem hogy eredetileg nekünk emberekkel kellene táplálkoznunk azonnal szörnyedtem magamtól és Mark sok mindent tanított meg nekem, csak ő azt akarta hogy engedjem magam hogy kiképezzen és hogy harcoljak, de ezt nem teljesíthettem neki, sokat köszönhettek neki, de egy szörny lett belőle.Most talán megváltozik valamennyire Ash mellett de én nagyon féltem tőle.Mindenkit tud befolyásolni, kivéve engem, nem tudni miért de rám nem hatot a képessége.Jobban mondva az egyik képessége, hát igen neki is van egy pár mint nekem.
-Oh, sajnálom, hogy felhoztam.-nézett rám Nikki bocsánatkérő szemekkel,Audrinára pillantottam aki nagyon meglepett volt
-Ezt miért nem mondtad nekem soha?-kérdezte a semmibe meredve.
-Ne haragudj, nem akartalak terhelni,- fogtam meg a kezét, de a keze ahol megérintettem szinte tüzelt a forróságtól, le néztem a kezére és egy piros foltot láttam, hál' a vámpír memóriának pontosan emlékszem ezt Mark tette.Igen, elüldözte Audrinat mert azt hiszi hogy akkor megkapja Asht-de azt én nem fogom hagyni.Audrina követte a pillantásom majd kihúzta a kezét a kezem alól.
-Jack én nem tudom mit mondjak nagyon szomorú a történeted, hasonlít az enyémhez, tudod én is árvaházban nevelkedtem egy darabig majd egy családhoz ítéltek.De nem nagyon emlékszem mert volt egy kis balesetem kis koromban amitől amnéziát kaptam, de ez hosszabb történet a lényeg az hogy Audrina-val hülyéskedtünk egy háztetőn és én megbotlottam és lestem, ez egy ilyen raktár szerűség volt nem volt nagyon magas csak kettő méter körüli lehetett én lestem és bevertem a fejem, az emlékezetem nagyobból visszatért de az agyam nem akar emlékezni úgy látszik a gyermekkoromra..-tehát akkor lehetséges.
-Lehetetlen.....