30 FEJEZET.

Szeretlek kell ennél több...?!
Audrina szemszög



A fejem szörnyen fájt. Az a művelet, hogy ki tudjam nyitni kőkemény próbálkozásokba  telet.
Nem nagyon akart sikerülni. Majd egyszer egy erős fény világított a szemembe.
-Kapcsold már le.-nyöszörögtem.
-Audrina hallasz? Hogy vagy?- hallottam meg a világ legszebb hangját. Majd próbáltam magamban felidézni a tegnap  történteket.
 Na akkor először is kórház, utána Jack-el voltam, azt mondtam neki, hogy szeretlek ő is mondta, csókolóztunk és jött Ő.
 -A kocsim ugye nem maradt ott?-pattantak ki szemeim és túl hirtelen ültem fel, mert nagyon megszédültem.
--Woow..egy kicsit gyors volt.
-Audrina nyugodj meg, minden rendben, hogy érzed magad?- jött oda hozzám Nikki. De Nikki elém állt és hallottam amint valaki kimegy az ajtón.
-Köszi jól.-motyogtam zavartan.
-Hol van Ő?-kerestem a szobában de sehol nem találtam gyönyörű szemeit, és ölelő karjait.
-Nagyon kiborult, nagyon féltet téged, de már felébredtél, és hát már azt is tudjuk, hogy dúl a láw.-kuncogott fel.
-Ahham.  Idehívnád?-hajtottam le a fejem.
-Természetesen.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Jó, hogy újra nyitva a szemed, csajszim.-jött oda hozzám Chris is és  adott Ő is egy puszit.
-Na megyek, pihenj.-ment ki a szobából.
-Chris!
-Igen?- fordult vissza.
-köszönöm.
-Szívesen, de mit is?-vigyorodott el.
-Azt, hogy szereted Nikki-t és itt vagy..
-Hát tudod milyen jó szívem van, nem tudok mit csinálni olyan cuki vagyok.-nézett rám  egy pimasz mosolyt elengedve, majd becsukta maga után az ajtót.
Egy kis idő után Jack lépett be rajta. Ahogyan tekintetünk találkozott, én csak arra eszméltem fel, hogy  már a következő másodpercben már Jack fogta a kezem.
-Nah ez meg mi..?-nem tudtam a döbbenettől egy normális mondatot összehozni.
-Nem emlékszel?-biggyesztette le ajkait.
-Mire?-emeltem egy oktávval feljebb a hangom.Jó volt vele incselkedni egy kicsit.
-Most te komolyan nem emlékszel semmi...
-Ohh fogd már be!!-szakítottam félbe majd elkezdtem szenvedélyesen csókolni.
-Szeretlek.-szakadtam el ajkaitól.
-Én is ha tudnád mennyire. Istenem én annyira féltettelek ha valami bajod esett volna én esküszöm..
-Ezt majd kérem, hogy magyarázd e,l részletesen és csak az igazságot fogod mondani. Ugye?-csak bólintott.
-És miután elsötétült minden, az..azután mi történt?-kérdeztem, próbáltam magabiztosnak tűnni, de a hangom remegett.
-Letéptem rólad, még időben érkeztem különben Ő meg.. meg..
-Megerőszakolt volna.-fejeztem be a saját mondatát.
-Audrina én nagyon sajnálom.
-Nem a te hibád. Egyébként honnan ismered?
-A..Melanie..testvére volt.-gondoltam, hogy nem akarja kimondani a menyasszony szót. Biztos fájhat még neki.
-És miért? Miért engem? Miért akar téged rajtam keresztül bántani?-áradtak belőlem a kérdések.
-Mert szerinte, miattam halt meg Ő.-suttogta és lehajtotta a fejét-.
-És a kocsim? Ugye egy karcolás sincs rajta?
-Hazahozta Chris. Nyugi nincs baja. De te, hogy vagy?-nézett Rám aggódó szemekkel.
-Komolyan Chris hozta haza? Hát akkor azért vigyorgott.-nevettem fel.Majd ő is felkacagott.
-Elmegyünk sétálni?-keltem ki az ágyból?
-Csak miután, jó alaposan megetettelek.

Lementünk a konyhába. Én leültem a bárhoz, és figyeltem, hogyan tevékenykedik a konyhában.
Nem is értem, hogy mivel érdemeltem én ki Őt. A fejem még mindig fájt és egy kicsit az arcom is égett.
-Jó étvágyat. Remélem finom lett.-rakott elém egy nagy adag gőzölgő spagettit.
-Köszönöm. Hogy hogy ebéd? Mennyi az idő? És egyáltalán meddig voltam eszméletlen?
-Három teljes napig. És most pontosan 13:45 perc van. De most egyél.-mordult egyet a gyomrom.-hallom éhes vagy-kuncogott fel.
-Mii?-kerekedtek ki szemeim.
-Nah ameddig te eszel én addig mesélek.-ült le velem szembe.
-Tehát, te eszméletlen voltál és hazahoztalak. Azóta 3 nap telt el.
-Ez komoly?-mondtam, két nagy falat között.
-Igen.
-És meg tudhatom, hogy mi is történt akkor ?-kérdeztem kíváncsian.
-Úgy csillog a szemed a kíváncsiságtól, mintha éppen Michael Jackson-al beszélgetnél a túlvilágról.-nevetett fel idegesen.
-Haha, egyébként tényleg szerettem Őt.- tekertem a villámra még egy adag spagettit.
-Majd a sétánál elmondok mindent. Ízlik?-fürkészte az arcom, valamire reakcióra várva.
-Szerintem isteni.
-Még jó.
-Egoooo-kuncogtam fel..
-Szeretlek, te vagy a legeslegszebb nő a világon.
-Köszönöm, ilyet még senki nem mondott nekem.- pirultam el.
-Reméltem is.-hajolt át az asztalon és nyomott egy csókot ajkaimra.

 Annyira kívántam őt. Beletúrtam sötét hajába és átkaroltam a nyakát. A torkából egy morgás szakadt fel. Majd hirtelen el vált ajkaimtól.
 Mire már tiltakozhattam volna, előttem is volt és a derekamra rakta mindkét kezét, majd szenvedélyesen magához húzott. Ott folytattuk ahol az  előbb abba hagytuk. Hirtelen felkapott az ölébe és a konyha pultra ültetett. Oxigén hiány miatt kénytelen voltam elszakadni ajkaitól.
Szippantott egy nagyon mélyet  a levegőből, éreztem, ahogy betölti tűdön minden porcikáját. Majd remegő kezekkel az inge gombaihoz nyúltam, az ő hideg keze pedig a pólóm alá csusszant és kikapcsolta a melltartóm. belemarkoltam tarkójába még közelebb húzva magamhoz.m
Nem ellenkezett, készségesen teljesítette kérésem. A másik kezemmel ami nem tarkóját fogta, letolta mindkét válláról az ingét és apró csókokat nyomtam a helyére. Egy jó eső sóhaj, majd később egy kéjes nyögés szakadt fel a torkából.
Nem sokáig engedte magát kényeztetni, pedig még csak most akartam a vállától egy kicsit lejjebb haladni.
Fordult a kocka a pólóm darabokban hullott a földre. Már épp a kulcscsontomnál járt amikor megszólalt a csengő.
Ez hideg zuhanyként ért mindkettőnket.
Hirtelen karjaiba kapott, és csak annyit érzékeltem a külvilágból, hogy finoman lerak az ágyamra, majd fölém tornyosul.
-Akarlak.-suttogta fülembe.
-Szeretlek, mindennél jobban.-csókoltam meg.
A ruháink pillanatok alatt kerültek le felhevült testünkről. Jack a testem összes porcikáját bejárta és csókokkal hintette. A köldökömnél járt amikor a torkomból egy jóleső sóhaj szakadt fel.
-Akarlak.-húztam fel az ajkaimhoz. És újra csókolni kezdtem. Már éreztem őt.

Szerelmünk testileg is gyönyörű volt. Az az érzés szinte felemésztett.  Szinte egyszerre éreztük azt a felemésztő érzést.
Zihálva húzott mellkasára. A légzésem próbáltam helyre állítani, de a szívem is úgy dübörögött, hogy azt hittem kiugrik mellkasomból.
Már kezdtem álmosodni, a szobában sötét volt. Az idő érzékemmel úgy látszik nem csak vásárlás közben van probléma.
-Aludj szerelmem.-nyomott egy csókot homlokomra.
-Szeretlek.suttogtam. Majd szerelmem ölelő karjai között vártam az újabb álmot, ami lassan inkább rém álomnak felel meg.
A szemem lecsukódott, és az álom már meg is érkezett.

Újra az erdőben voltam. de most nem féltem. Ő itt feküdt mellettem, az eső most nem esett és nem is villámlott.
Tekintetét az enyémbe fúrta és megcsókolt.
-Szeretlek drága egyetlen feleségem.