Álmodom avagy csak az elmém járatja a bolondját velem.....
Miről beszélnek? Szilánkok?!De hát én csak...
De mi? Nem emlékszek semmire, hogy miért kerültem ide.
-Mi történt?-kérdeztem, de a válasz csak jóval később érkezett.
-Nyugodjon meg, leesett a lépcsőről, magával rántott egy vázát és pont arra eset.
-Értem, fáj a fejem.-próbáltam volna felkelni, de a vállamnál fogva valaki finoman visszanyomott.
-Pihennie kell. Kérdezhetek valamit?-láttam az orvos arcán, hogy erre a kérdésre nem akarok válaszolni.
Nem szerettem ha mindenki engem sajnál.
-Persze.-erőltettem egy mosolyt arcomra.
-Mire emlékszik?-a francba tudtam, hogy ezt a kérdést fogja feltenni.
-Nem sok mindenre.-mondtam neki a féligazságot.
-Rendben, most egy kis ideig itt kell maradnia megfigyelés alatt, pihenje ki magát.
-Anya.-suttogtam, miután a doktor kiment.
-Kicsim én úgy aggódtam., ne haragudj-Nem haragszom de te nyugodtan menj haza és pihend ki magad, biztos Mark is hiányol már.-szakítottam félbe mondani valóját.
-Oké, de ha valamire szükséged van azonnal jövök, ígérem mindennap bejövök.
-Ezt megbeszéltük.-mosolyogtam rá és egy puszit nyomott arcomra majd elment.
Gyorsan elálmosodtam.De most nem volt semmi nyomasztó álom.
A három nap gyorsan eltelt anyám mindennap bejött, hozott tiszta ruhát és meleg ételt.
-Szia!-köszönt nekem, ez volt itt az utolsó napon, ma már haza engednek.
-Szia, végre, hogy itt vagy, már unom az itt létet.-vártam anyámra az ágyam szélén mosolyogva, meg hát egy kicsit durcásan.
-Jó napot a hölgyeknek!-köszöntöt minket az orvos, ő is nagyon kedves volt, mindennap bejött és megkérdezte van-e szükségem valamire.
-Jó napot!-köszöntünk egyszerre anyámmal
-Itt a zárójelentés, még egy pár napot pihenhet a kis hölgy, de minden rendben, elmehetnek.-nyújtotta át az orvos a papírokat.
-Köszönjük.-gyorsan összepakoltam és már indultunk is a kocsim felé, mivel megkértem anyát, hogy azzal jöjjön.
-Áhh de rég láttam az én kis "kölcsön kocsim"-simítottam végig a kocsi oldalán.Már ültem volna a vezetőülésre, de anyám gyorsabb volt nálam.
-Most mi van?-húztam fel a szemöldököm, hiszen mint egy szélvihar úgy tolt el.
-Csak annyi, hogy te most nem vezethetsz.-vigyorgott rám ördögien, inkább megadtam magam és bemásztam az anyósülésre.Gyorsan hazaértünk nem is tudtam hogy anyám is ilyen őrülten vezet, mint én.
-Van egy meglepetésem.-egész úton le nem lehetett vakarni az arcáról azt az ördögi vigyort.
-Jajj, anyuu... tudod, hogy nem szeretem a meglepe....-léptem be az ajtón de tátva maradt a szám.
-Kicsim, ő itt Jack.-Jack felém sétált, én meg teljesen ledermedtem, hisz ő teljesen hasonlít valakire.
Az nem lehet, ő akkor most Chris testvére.Nagyon elgondolkodhattam,hisz hangos nevetésben tört ki.
-Talán nem tudod, hogy hol vagy?!-szakadt a röhögéstől-Vagy csak ennyire elkápráztattalak.-erre felkaptam a fejem és mérgesen néztem rá.
-Neked is szia!-váltottam durvább hangnemre, ő biztos nem Chris testvére, még csak nem is hasonlítanak próbáltam elhitetni magammal, hogy ez egy mekkora nagy tuskó.
-Ehhh, királykisasszony magához tért.-mosolygott rám.-Akkor szia Jack vagyok-nyújtotta felém kezét amit nem fogadtam el csak grimaszoltam egyet.
-Ha nem gond én lepihennék.-alig vártam, hogy eltűnjön a szemem elöl.
-Persze menj csak hisz egy lépcsőről leesni az nem semmi.-gúnyolódott.
-Menj csak kicsim,várj felkísérlek-szalad anyám és felhúzott a lépcsőn.
-Lehetnél egy kicsit barátságosabb vele.-mondta miután becsukta az ajtót.
-Talán ő is velem.-válaszoltam-De most álmos vagyok, tudod a gyógyszerek hatása.
-Rendben, aludj csak.-ezzel kiviharzott a szobámból és engem az álomvilág megint magával ragadott.
-Anya, nem tudod hol van a kék szoknyám-szaladt le kislányom a lépcsőn.
-Nem édesem, de van egy ötletem.-kaptam ölembe az én kis tüneményem.
-
Na mi?Csak nem...léciiii mamiiiii-nézet rám bociszemekkel.
-Hát ha vársz egy kicsit míg én itt elpakollak addig te kereshetnél magadnak ruhát.-tettem le kislányom egy hatalmas puszit nyomtam kis arcocskájára.
-Rendben, már rohanok is. -
és már el is tűnt a lépcső tetején, csak a szobájának az ajtó csapódását halottam.
Gyorsan rendet raktam, írtam Jack-nek egy cetlit.
"Elmentünk vásárolni.
Majd jövünk.
Szeretlek: Audrina"
Az álom megszakadt mert már megint kopogásra ébredtem.
-Nem igaz, hogy nem bírnak békén hagyni-dünnyögtem a párnámba.-Szabad.-szóltam, de inkább ne tettem volna.
-Jó reggelt Csipkerózsika!-lépett be az ajtón az a tuskó Jack.
-Az lenne, ha kialudhattam volna magam.-mondtam gúnyosan.-Mit akarsz?-tértem a tárgyra, vagy csak azért jött, hogy rajtam gúnyolódjon vagy csak az idegeimre akar menni.
Jack szemszög
Nem tudom minek rángatott ide Mark. Azt se tudom, hogy ki Ash lánya, de nem is érdekel.
Muszáj volt kontaktlencsét viselnem különben lebuktam volna.Gyorsan odaértem Alaszkából.
Mondjuk lehet, hogy csak a vezetési stílusom miatt,de hát a fajtám imádja a gyorsaságot.
Ahogy közelebb értem a városhoz lassítottam, a kilométer óra már csak 220-at mutatott.
Könnyen tájékozódom ezért gyorsan megtaláltam a Sictel utca 15/a-t.
Leparkoltam gy gyönyörű fekete Mercedes mellé. Hmmm vajon a kis csajnak van ilyen jó ízlése.
Mélázásomból Mark hangja ébresztett fel.
-Szia.-köszöntem neki, miközben még mindig a kocsit bámultam.
-Szia, végre, hogy itt vagy, látom szemügyre vetted a kocsit.-mosolygott rám.
-Igazán szép-és gyors, tettem magamban hozzá.-A tiéd?-érdeklődtem
-Nem, ez Audrinna autója.-Nah szóval a kis csaj szereti a gyorsaságot.
-Gyere már vártunk.-húzott be a házba, hagytam magam ráncigálni de ha tudni, hogy százszor erősebb vagyok nála, erre felkuncogtam, ő megtorpant.
-Mi az?-lepődött meg.-Semmi, csak elgondolkodtam.
-Oké,Ash kijönnél a konyhából egy pillanatra.-Na szuper akkor most jön az ismerkedős nyálas dumás rész, örvendeztem magamban.
-Persze, és már itt is termett, Áhh szia Ashley vagyok de szólíts csak Ash-nek.-rázott velem kezet,szerencse, hogy az egyik képességem, hogy tudom szabályozni a testhőmérsékletet így nem ijedt meg kezem hidegségétől.
-Nagyon örvendek, Jack vagyok.-aranyosan végig mosolyogtam az egészet, egészen addig míg be nem jelentette, hogy kész az ebéd. A francba. A francba.Mondogattam magamban.Tegnap voltam vadászni.Szuper, akkor most ehetek egy kis föld ízű kotyvalékot.
-Szuper, már farkas éhes vagyok.-mutattam valamiféle érdeklődést az étel iránt.
Gyorsan megkajáltunk, segítettem elpakolni.Megkaptam a vendégszobát.Elég kellemes volt. Gyorsan eltelt két nap.Ash elment a kórházba Audrina-ért.Addig Markot kifaggattam, hogy mi történt vele.Elmesélt mindent részletesen.Halottam a Mercedes hangját.Gondolom ők jönnek.
-Már itt i vannak.-kelt fel a helyéről Mark.
-Ezek szerint, de én nem voltam hajlandó felállni.Halottam, hogy az előtérben vannak s az az illat.Ez nem lehet.
Miért? Az illata nem volt olyan erős, de azért nem volt közömbös.Már csak ez hiányzott.
-Van egy meglepetésem.-halottam Ash izgatott hangját.
-Jajj, anyuu... tudod, hogy nem szeretem a meglepe...-de itt belépett a nappaliba és megtorpant.
-Kicsim, ő itt Jack.-mutatott rám Ash, felálltam és elindultam a lány felé.Szerencse, hogy ilyen jó a kontrollom.
Nem tudott szóhoz jutni csak bámult rám, mint aki szellemet látott. Vagy inkább mondjam úgy, hogy vámpírt látna, ha tudná.De nem! Elég! Soha nem tudhatja meg! Milyen jó illata van.Méz, rózsa,orchidea édes keveréke.Nem lehetek jóba vele.
-Talán nem tudod, hogy hol vagy?!-szakadtam a röhögéstől-Vagy csak ennyire elkápráztattalak.-mosolyogtam ördögien erre mérgesen felkapta a fejét.
-Neked is szia!-váltott ő is modortalan stílusba.
-Ehhh, királykisasszony magához tért.-mosolyogtam rá.-Akkor szia Jack vagyok-nyújtottam felé kezem amit nem fogadt el csak grimaszolt egyet. Milyen kis durcás.És milyen szép.Na ebből elég!Tértem magamhoz.
-Ha nem gond én lepihennek.-indult fel a lépcsőn.Nem nagyon mertem levegőt venni.
-Persze menj csak hisz egy lépcsőről leesni az nem semmi.-gúnyolódtam vele.Hátha sikerül magamat jól megutáltatnom..
-Menj csak kicsim,várj felkísérlek-szaladt Ash utána.
-Lehetnél egy kicsit barátságosabb vele.-mondta Audrina-na, halottam tisztán minden egyes szót hiába csukta be az ajtót.Ez elég vicces.
-Talán ő is velem.-válaszolta a kis durcisom.Mi, hogy az enyém?Miket beszélek én itt!-De most álmos vagyok, tudod a gyógyszerek hatása.-Jobb is ujjongtam magamban végre elmehetek vadászni
-Rendben, aludj csak.-Ash miután leért a nappaliba engem si felinvitálta a szobámba.
-Hosszú nap volt menj te is pihenj le!-szólt nekem.Végre itt az alkalom.
-Renden, akkor jó éjszakát!-keltem fel a kanapéról.
-Neked is.-köszöntek el egyszerre.
Gyorsan felmentem a lépcsőn persze a gyorsan az emberi tempót jelentett.A szobámba érve magamra zártam az ajtót és kiugortam az ablakom. Milyen szerencse, hogy pont az erdő felőli szobát kaptam meg.
Élveztem a futást, gyorsan leterítettem egy pár szarvast és őzet.Már indultam volna vissza a házhoz amikor elkezdett szakadni az eső.
-Szuper, köszönöm, most tiszta sár lettem.-Morogtam a a borult égnek.
Visszaindultam a házhoz. Halottam egy nyugtalan szuszogást.És még a szívverése, mintha felakarna robbanni.
Felugrottam és benéztem az ablakon.Megpillantottam őt.Elég nyugtalanul alszik.Az illata most még intenzívebb volt biztos a pára miatt mert nyitva volt az ablaka.Egy darabig néztem.majd halkan kiléptem a szobájából és átmentem a fürdőbe.Gyorsan végeztem hála a vámpír gyorsaságnak.Megálltam az ajtójánál és hallgattam most már nyugodt szuszogását.A szobámban levettetem magam az ágyra és elkezdtem olvasni.Nem volt olyan érdekes a könyv ezért inkább gondolkodtam.a tökéletes memóriám felidézte mámorító illatát.Elhatároztam reggel beszélek vele.Már láttam a nap első sugarait beszűrődni ablakomon.
Elindultam, hogy minél előbb túl legyek ezen a beszélgetésen.Bekopogtam mire egy morcos dünnyögést halottam ezen elmosolyodtam.
-Jó reggelt Csipkerózsika!-lépetem be az ajtó, láthatólag nem tetszett neki.
-Az lenne, ha kialudhattam volna magam.-mondta gúnyosan.-Mit akarsz?-támadt le azonnal.
Ezt a lányt én már ismerem.Valahol már láttam.Most kedves leszek vele, megpróbálom kiszedni belőle egy két infót.
